W
KV - Kliment Vorosilov (Szovjetunió)
- Téma indítója Wilson
- Indítva
-
- Címkék
- 2.világháború harckocsi szovjet
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
W
Wilson
Guest
KV-1 szovjet nehéz harckocsi.
A KV-1 egy szovjet nehéz harckocsi a Nagy Honvédő Háborúból. Általában egyszerűen csak "KV" 1939 augusztusától 1942 augusztusáig gyártották. Részt vett a Finnországgal vívott háborúban és a Nagy Honvédő Háborúban. A KV rövidítés Kliment Voroshilovot jelenti.
A Szovjetunióban jól tudták, hogy szükség van egy nehéz harckocsira, . A szovjet hadelmélet szerint ilyen harckocsikra az ellenséges frontok áttöréséhez és az áttörés megszervezéséhez, illetve az erődített területek leküzdéséhez volt szükség. Az akkori fejlett világ legtöbb hadseregének megvoltak a maga elméletei és gyakorlatai az ellenség erős, megerősített állásainak leküzdésére, az első világháború során szerezett tapasztalataik alapján. Az olyan "modern" megerősített vonalakat, mint például a Maginot-vonal vagy a Siegfried-vonal, még elméletileg is áthatolhatatlannak tartották. Tévhit volt, hogy a tankot a finn hadjárat során a finn erődítések (a Mannerheim-vonal) áttörésére hozták létre. A harckocsit valójában már 1938 végén megtervezték, amikor végleg világossá vált, hogy a T-35-höz hasonló többtornyú nehéz harckocsi koncepciója zsákutca. Egyértelmű volt, hogy a nagyszámú torony nem jelentett előnyt. A tank óriási mérete pedig csak nehezebbé tette, és megakadályozta a kellően vastag páncélzat használatát. A tank létrehozásának kezdeményezője az ATTU RKKA Kommkor vezetője, D.G. Pavlov volt.
A háború kezdetén egyetlen páncéltörő ágyú és egyetlen német harckocsi sem tudta volna kilőni a KV-1-et. A KV-1 megsemmisítésére csak 105 mm-es lövegek és 88 mm-es légvédelmi ágyúk segítségével volt lehetőség.
Az 1930-as évek végén kísérleteket tettek egy (a T-35-höz képest) kisebb, de vastagabb páncélzattal rendelkező harckocsi tervezésére. A tervezők azonban nem tudtak lemondani a több lövegtorony alkalmazásának ötletéről: úgy gondolták, hogy az egyik ágyú a gyalogság elleni harcra és a megerősített védelmi pontok megsemmisétésére szolgál, míg a másiknak páncéltörőnek kell lennie a páncélozott járművek ellensúlyozására. Az e koncepció alapján kifejlesztett új harckocsik (SMK és T-100) 76 mm-es és 45 mm-es lövegekkel felszerelt ikertornyos harckocsik voltak. És csak kísérletképpen tervezték meg az SMK - egyetlen toronnyal rendelkező - változatát. Az egyetlen torony hatására csökkent a jármű hossza (két futóműgörgővel), ami pozitív hatással volt a dinamikai jellemzőkre. Elődjével ellentétben a KV-t (ahogy a kísérleti tankot nevezték) dízelmotor hajtotta. A harckocsi első példányát 1939 augusztusában gyártották le a leningrádi Kirov gyárban. A harckocsi vezető tervezője kezdetben A.S. Ermolaev, később N.L. Dukhov volt.
1939. november 30-án kezdődött a szovjet-finn háború. A hadsereg nem hagyta ki a lehetőséget, hogy kipróbálja az új nehéz harckocsikat. Egy nappal a háború kezdete előtt (1939. november 29.) az SMK, a T-100 és a KV a frontra ment. Ezeket a T-28-as közepes harckocsikkal felszerelt 20. nehéz páncélos dandárnak adták át.
A KV első ütközetére december 17-én került sor, amikor a Mannerheim-vonal Hottinen megerősített területét áttörték.
A KV legénysége az első csatában:
A harckocsi sikeresen teljesítette a harci próbát: az ellenséges páncéltörő ágyúk egyike sem tudta kilőni. Az egyetlen csalódás a hadsereg számára az volt, hogy a 76 mm-es L-11-es ágyú nem volt elég erős az erődítmények elleni harchoz.
A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Hivatalának és a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának 1939. december 19-i (egy nappal a tesztek után) közös határozatával a KV harckocsit szolgálatba állították. Az SMK és a T-100 harckocsik is meglehetősen kedvező fényben tűntek fel (az SMK azonban a harcok elején megsemmisült mivel egy aknára futott). De nem vették át őket szolgálatba, mivel bár nagyobb tűzerővel rendelkeztek, kevésbé vastag páncélzatot hordoztak, nagyobb méretekkel és tömeggel , valamint rosszabb dinamikai jellemzőkkel rendelkeztek.
Gyártás
A KV harckocsik sorozatgyártása 1940 februárjában kezdődött meg a Kirov gyárban. A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa és az Össz-szövetségi Kommunista Párt (bolsevikok) Központi Bizottsága 1940. június 19-i határozata szintén elrendelte a cseljabinszki traktorgyárnak, hogy kezdje meg a KV-k gyártását. 1940. december 31-én a cseljabinszki traktorgyárban összeszerelték az első KV-t. Ezzel egyidejűleg az üzemben megkezdődött a KV összeszerelésére szolgáló speciális épület építése.
1941-ben a tervek szerint 1200 darab, a KV valamennyi változatából készült harckocsit gyártottak volna. Ezek közül a Kirov üzemben 1000 harckocsit. KV-1 (400 KV-1, 100 KV-2, 500 KV-3) és további 200 KV-1 a CHTZ-nél. A háború kezdete előtt azonban csak néhány harckocsit szereltek össze a CHTZ-ben. 1940-ben összesen 139 KV-1 és 104 KV-2, 1941 első felében pedig 393 harckocsit (köztük 100 KV-2-t) építettek.
KV-1 gyártása
A háború és az ipari mozgósítás kezdete után a Kirov-gyárban jelentősen megnőtt a tankok gyártása. A KV harckocsik gyártása prioritást kapott, ezért a Leningrádi Izsora és Fémgyár, valamint más üzemek is számos a nehéz harckocsihoz való szerelvény és egység gyártásával foglalkoztak. Emellett októberben a hadsereg három KV prototípust kapott: 1 T-150 és 2 T-220.
1941 júliusától azonban megkezdődött a gyár evakuálása Cseljabinszkba. Az üzem a cseljabinszki traktorgyár területén helyezkedett el. 1941. október 6-án a Cseljabinszki Traktorgyárat átnevezték Cseljabinszki Kirov Narkomtankoprom üzemre. Ez az üzem, amelyet nem hivatalosan "Tankograd" néven ismertek, és a II világháború idején a nehéz harckocsik fő gyártója volt.
A kiürítéssel és az üzem új helyre telepítésével járó nehézségek ellenére 1941 második felében a front 933 KV harckocsit kapott, 1942-ben már 2553 harckocsit építettek. A KV-1 gyártását 1942 augusztusában leállították, és helyébe egy modernizált változat, a KV-1S lépett. A korszerűsítés egyik oka a harckocsi nagy súlya és az erőátvitel megbízhatatlansága volt. Összesen 1 prototípus harckocsit (U-0) és 3 162 sorozatgyártású KV-1, 204 KV-2 és 102 KV-8 harckocsit gyártottak, valamint 1 T-150 és 2 T-220 harckocsit. A KV-harckocsik száma összesen 3472 volt.
Emellett az ostromlott Leningrádban a 371-es számú üzem legalább 67 további KV-1 harckocsit (S-001-S-067) építettek az 1941 novembere és 1943 novembere között a CHKZ-tól leszállított, F-32 és ZIS-5 lövegekkel felfegyverzett, fel nem használt harckocsi testek, lövegtornyok és meghajtórendszerek raktárkészletéből. Mivel ezeket a járműveket csak a "Nagy Földtől" elvágott leningrádi front szükségleteire gyártották, a SABTU jelentései nem tartalmazták ezeket a járműveket. Így ezeket a harckocsikat is beleszámolva a legyártott KV-harckocsik teljes száma 3 539-re becsülhető.
A KV-1 egy szovjet nehéz harckocsi a Nagy Honvédő Háborúból. Általában egyszerűen csak "KV" 1939 augusztusától 1942 augusztusáig gyártották. Részt vett a Finnországgal vívott háborúban és a Nagy Honvédő Háborúban. A KV rövidítés Kliment Voroshilovot jelenti.
A Szovjetunióban jól tudták, hogy szükség van egy nehéz harckocsira, . A szovjet hadelmélet szerint ilyen harckocsikra az ellenséges frontok áttöréséhez és az áttörés megszervezéséhez, illetve az erődített területek leküzdéséhez volt szükség. Az akkori fejlett világ legtöbb hadseregének megvoltak a maga elméletei és gyakorlatai az ellenség erős, megerősített állásainak leküzdésére, az első világháború során szerezett tapasztalataik alapján. Az olyan "modern" megerősített vonalakat, mint például a Maginot-vonal vagy a Siegfried-vonal, még elméletileg is áthatolhatatlannak tartották. Tévhit volt, hogy a tankot a finn hadjárat során a finn erődítések (a Mannerheim-vonal) áttörésére hozták létre. A harckocsit valójában már 1938 végén megtervezték, amikor végleg világossá vált, hogy a T-35-höz hasonló többtornyú nehéz harckocsi koncepciója zsákutca. Egyértelmű volt, hogy a nagyszámú torony nem jelentett előnyt. A tank óriási mérete pedig csak nehezebbé tette, és megakadályozta a kellően vastag páncélzat használatát. A tank létrehozásának kezdeményezője az ATTU RKKA Kommkor vezetője, D.G. Pavlov volt.
A háború kezdetén egyetlen páncéltörő ágyú és egyetlen német harckocsi sem tudta volna kilőni a KV-1-et. A KV-1 megsemmisítésére csak 105 mm-es lövegek és 88 mm-es légvédelmi ágyúk segítségével volt lehetőség.
Az 1930-as évek végén kísérleteket tettek egy (a T-35-höz képest) kisebb, de vastagabb páncélzattal rendelkező harckocsi tervezésére. A tervezők azonban nem tudtak lemondani a több lövegtorony alkalmazásának ötletéről: úgy gondolták, hogy az egyik ágyú a gyalogság elleni harcra és a megerősített védelmi pontok megsemmisétésére szolgál, míg a másiknak páncéltörőnek kell lennie a páncélozott járművek ellensúlyozására. Az e koncepció alapján kifejlesztett új harckocsik (SMK és T-100) 76 mm-es és 45 mm-es lövegekkel felszerelt ikertornyos harckocsik voltak. És csak kísérletképpen tervezték meg az SMK - egyetlen toronnyal rendelkező - változatát. Az egyetlen torony hatására csökkent a jármű hossza (két futóműgörgővel), ami pozitív hatással volt a dinamikai jellemzőkre. Elődjével ellentétben a KV-t (ahogy a kísérleti tankot nevezték) dízelmotor hajtotta. A harckocsi első példányát 1939 augusztusában gyártották le a leningrádi Kirov gyárban. A harckocsi vezető tervezője kezdetben A.S. Ermolaev, később N.L. Dukhov volt.
1939. november 30-án kezdődött a szovjet-finn háború. A hadsereg nem hagyta ki a lehetőséget, hogy kipróbálja az új nehéz harckocsikat. Egy nappal a háború kezdete előtt (1939. november 29.) az SMK, a T-100 és a KV a frontra ment. Ezeket a T-28-as közepes harckocsikkal felszerelt 20. nehéz páncélos dandárnak adták át.
A KV első ütközetére december 17-én került sor, amikor a Mannerheim-vonal Hottinen megerősített területét áttörték.
A KV legénysége az első csatában:
- Kachekhin hadnagy (parancsnok)
- I. Golovacsev 2. rangú katonai technikus (mérnök-vezető)
- Poljakov hadnagy (tüzér)
- K. Kovsh (járművezető-szerelő, Kirov-gyár tesztpilótája)
- A. I. Estratov (mozdonyvezető és rakodó, Kirov üzem kísérleti pilóta)
- P. I. Vasziljev (váltókezelő/rádiós, Kirov-gyár tesztelője)
A harckocsi sikeresen teljesítette a harci próbát: az ellenséges páncéltörő ágyúk egyike sem tudta kilőni. Az egyetlen csalódás a hadsereg számára az volt, hogy a 76 mm-es L-11-es ágyú nem volt elég erős az erődítmények elleni harchoz.
A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Hivatalának és a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának 1939. december 19-i (egy nappal a tesztek után) közös határozatával a KV harckocsit szolgálatba állították. Az SMK és a T-100 harckocsik is meglehetősen kedvező fényben tűntek fel (az SMK azonban a harcok elején megsemmisült mivel egy aknára futott). De nem vették át őket szolgálatba, mivel bár nagyobb tűzerővel rendelkeztek, kevésbé vastag páncélzatot hordoztak, nagyobb méretekkel és tömeggel , valamint rosszabb dinamikai jellemzőkkel rendelkeztek.
Gyártás
A KV harckocsik sorozatgyártása 1940 februárjában kezdődött meg a Kirov gyárban. A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa és az Össz-szövetségi Kommunista Párt (bolsevikok) Központi Bizottsága 1940. június 19-i határozata szintén elrendelte a cseljabinszki traktorgyárnak, hogy kezdje meg a KV-k gyártását. 1940. december 31-én a cseljabinszki traktorgyárban összeszerelték az első KV-t. Ezzel egyidejűleg az üzemben megkezdődött a KV összeszerelésére szolgáló speciális épület építése.
1941-ben a tervek szerint 1200 darab, a KV valamennyi változatából készült harckocsit gyártottak volna. Ezek közül a Kirov üzemben 1000 harckocsit. KV-1 (400 KV-1, 100 KV-2, 500 KV-3) és további 200 KV-1 a CHTZ-nél. A háború kezdete előtt azonban csak néhány harckocsit szereltek össze a CHTZ-ben. 1940-ben összesen 139 KV-1 és 104 KV-2, 1941 első felében pedig 393 harckocsit (köztük 100 KV-2-t) építettek.
KV-1 gyártása
A háború és az ipari mozgósítás kezdete után a Kirov-gyárban jelentősen megnőtt a tankok gyártása. A KV harckocsik gyártása prioritást kapott, ezért a Leningrádi Izsora és Fémgyár, valamint más üzemek is számos a nehéz harckocsihoz való szerelvény és egység gyártásával foglalkoztak. Emellett októberben a hadsereg három KV prototípust kapott: 1 T-150 és 2 T-220.
1941 júliusától azonban megkezdődött a gyár evakuálása Cseljabinszkba. Az üzem a cseljabinszki traktorgyár területén helyezkedett el. 1941. október 6-án a Cseljabinszki Traktorgyárat átnevezték Cseljabinszki Kirov Narkomtankoprom üzemre. Ez az üzem, amelyet nem hivatalosan "Tankograd" néven ismertek, és a II világháború idején a nehéz harckocsik fő gyártója volt.
A kiürítéssel és az üzem új helyre telepítésével járó nehézségek ellenére 1941 második felében a front 933 KV harckocsit kapott, 1942-ben már 2553 harckocsit építettek. A KV-1 gyártását 1942 augusztusában leállították, és helyébe egy modernizált változat, a KV-1S lépett. A korszerűsítés egyik oka a harckocsi nagy súlya és az erőátvitel megbízhatatlansága volt. Összesen 1 prototípus harckocsit (U-0) és 3 162 sorozatgyártású KV-1, 204 KV-2 és 102 KV-8 harckocsit gyártottak, valamint 1 T-150 és 2 T-220 harckocsit. A KV-harckocsik száma összesen 3472 volt.
Emellett az ostromlott Leningrádban a 371-es számú üzem legalább 67 további KV-1 harckocsit (S-001-S-067) építettek az 1941 novembere és 1943 novembere között a CHKZ-tól leszállított, F-32 és ZIS-5 lövegekkel felfegyverzett, fel nem használt harckocsi testek, lövegtornyok és meghajtórendszerek raktárkészletéből. Mivel ezeket a járműveket csak a "Nagy Földtől" elvágott leningrádi front szükségleteire gyártották, a SABTU jelentései nem tartalmazták ezeket a járműveket. Így ezeket a harckocsikat is beleszámolva a legyártott KV-harckocsik teljes száma 3 539-re becsülhető.
W
Wilson
Guest
2 .
Felépítés/fejlesztés
Az 1940-es évek KV-1 harckocsija valóban innovatív konstrukció volt, amely a kor legfejlettebb ötleteit tartalmazta: egyedi torziós rúd felfüggesztés, nagy teherbírású páncélzat, dízelmotor és egyetlen nehéz, többcélú löveg a klasszikus harckocsi elrendezésen belül. Bár ennek a rendszernek a megoldásait külön-külön már korábban is többször alkalmazták más külföldi és szovjet harckocsikon, a KV-1 volt az első harcjármű, amely ezek kombinációját megtestesítette. Egyes szakértők a világ harckocsi fejlesztésében mérföldkőnek tekintik, amely jelentős hatással volt a későbbi nehéz harckocsik fejlesztésére más országokban. A klasszikus elrendezést először alkalmazták a sorozatgyártású szovjet nehéz harckocsiban, ami lehetővé tette, hogy a KV-1 e koncepció keretében a legmagasabb szintű védelmet és nagy fejlesztési potenciált hordozzon a korábbi sorozatgyártású T-35 nehéz harckocsihoz, valamint az SMK és a T-100 prototípushoz képest (mind többtornyú típus volt). A páncélozott harckocsi testnek az orrtól hátrafelé a legénységi térre, a "harci térre" és a hajtómű térre való felosztása a hagyományos elrendezés lényege. A vezető és a rádiós/tüzér a vezetőfülkében, a személyzet másik három tagja pedig a "harci térben" helyezkedett el, amely a páncélozott törzs és a torony középső részét alkotta. A löveg, a lőszer és az üzemanyagtartályok egy része is ott volt. A motort és a sebességváltót a jármű hátuljába szerelték.
Páncélozott harckocsi test és torony
A harckocsi páncéltestét 75, 40, 30 és 20 mm vastag hengerelt páncéllemezekből hegesztették össze. A páncélvédelem azonos erősségű volt (a 75 mm-től eltérő páncéllemezeket csak a jármű vízszintes páncélzatához használtak) . A jármű elülső részének páncéllemezeit észszerű dőlésszögben szerelték fel. A KV sorozatú toronynak három változata volt: öntött, hegesztett, téglalap alakú mélyedéssel és hegesztett, lekerekített mélyedéssel. A hegesztett tornyok páncélvastagsága 75 mm, az öntötteké 95 mm volt, mivel az öntött páncél kevésbé volt erős. 1941 második felében egyes harckocsik hegesztett tornyait és oldalsó páncéllemezeit úgy erősítették meg, hogy rájuk 25 mm-es páncéllemezeket csavaroztak, amelyeken a főpáncélzat és a páncéllemez között légrés volt, ami azt jelentette, hogy a KV-1 harckocsi ezen változata valójában "térpáncélzatot" kapott. Ez a kiegészítő páncélzat a német 88 mm-es légvédelmi ágyúk elleni védelem megerősítésére készült. A nehéz harckocsikat a németek csak 1941-ben kezdték el fejleszteni (a nehéz harckocsi a német villámháború elméletében nem talált alkalmazásra), ezért 1941-ben még a KV-1 szabványos páncélzata elvileg felesleges volt (a KV páncélzatát a Wehrmacht szabványos 37 mm-es és 50 mm-es páncéltörő ágyúja nem tudta átlőni, viszont a 88 mm-es, 105 mm-es és 150 mm-es ágyúk át tudták lőni). Egyes forrásokban tévesen szerepel, hogy a tankokat 100 mm-es vagy annál nagyobb vastagságú hengerelt páncélzattal gyártották - ez a szám valójában a tank páncélzatának vastagságának összegét jelenti.
A plusz páncélzat felszereléséről 1941 júniusának végén döntöttek, a német légvédelmi tűz okozta veszteségekről szóló első jelentések után, de augusztusban ezt a programot már leállították, mert a futóművek nem bírták el a gép 50 tonnára nőtt súlyát. Ezt a problémát később részben megoldották az öntött, megerősített nyomtávú görgők beépítésével. Az északnyugati és a leningrádi fronton ilyen módon páncélozott harckocsikat használtak.
A torony elülső részét a négy gömb metszéspontjából kialakított lövegnyílással külön öntötték, és a torony többi páncélozott részéhez hegesztették. A lövegmaszk hengeres, hengerelt páncéllemezből készült szegmens volt, és három nyílással/lyukkal rendelkezett az ágyú, a géppuska és a célkereszt számára. A lövegtornyot a legénységi fülke páncélozott tetején lévő 1535 mm átmérőjű "vállra" szerelték, és kampókkal rögzítették, hogy megakadályozzák a harckocsi erős dőlés vagy billenés miatti felborulását. A torony belsejét ezredrészben jelölték a zárt állásból való tüzeléshez.
A vezető a harckocsi páncélozott törzsének elején középen helyezkedett el, tőle balra pedig a lövészállás volt. A toronyban a legénység három tagja helyezkedett el: a lövész és a töltő a lövegtől balra, a tank parancsnoka pedig jobbra. Két kerek ajtó volt, egy a toronyban a parancsnoki állás felett, egy pedig a harckocsi test tetején, a rádiós/tüzér állása felett. A harckocsi testben volt egy alsó nyílás is, hogy a legénység vészhelyzetben elhagyhassa a tankot valamint számos nyílás, lejáró és szerviznyílás a lőszer betöltéséhez, az üzemanyagtartály nyílásokhoz és a jármű egyéb részeihez és szerelvényeihez való hozzáféréshez.
Ezt a szovjet KV-1-es harckocsit, a Venyev börtön közelében lőttek le. A harckocsi, amely a 32. harckocsi dandár tagja volt, 1941. november 27-én a városért folytatott harcban megsemmisült. A torony jobb oldalán legalább 20 különböző kaliberű találat látható, a lövegcsövet is átlőtték. A lövegcsövet egy német harckocsizó célzottan lőtte ki, Pz III-al, mivel másképp nem lehetett megállítani a harckocsit. A tank legénységének sorsa ismeretlen.
Fegyverzet .
A korai tankokat egy 76,2 mm-es L-11 löveggel szerelték fel, amelyhez 111 lőszert málháztak be (más források szerint 135 vagy 116 lőszert). Érdekesség, hogy eredeti tervek között szerepelt egy iker 45 mm-es 20K ágyú is, bár a 76 mm-es L-11-es harckocsiágyú páncéltörő hatósugara gyakorlatilag megegyezett a páncéltörő 20K-éval. Minden jel szerint a 45 mm-es páncéltörő ágyú és a 76 mm-es ágyú együttes alkalmazásának szükségességére vonatkozó sztereotípia a nagyobb tűzgyorsaságon és a nagyobb harci erőn alapult. De már a karéliai földszorosba küldött prototípuson a 45 mm-es löveget a DT-29-es géppuskára cserélték. Később az L-11-es ágyút a hasonló ballisztikájú 76 mm-es F-32-es ágyú váltotta fel, 1941 őszén pedig a hosszabb csövű, ZIS-5 ágyú.
A ZIS-5 löveget a toronyban levő lengőtárcsákra szerelték, és teljesen kiegyensúlyozott volt. Maga a ZIS-5 ágyúval ellátott torony is kiegyensúlyozott volt: tömegközéppontja a geometriai forgástengelyen helyezkedett el. A ZIS-5 ágyú függőleges célzási szöge -5° és +25° között volt, a torony rögzített helyzetében pedig egy kis vízszintes célzási tartományon belül lehetett irányítani (úgynevezett "ékszerész célzás"). Az ágyút a forgócsavar kézi működtetésével működtették.
A szabványos lőszertárolóba 111 töltényt lehetett automatikusan tölteni. A lövedékeket a toronyban és a legénységi fülke két oldalán helyezték el.
A KV-1 harckocsira három 7,62 mm-es DT-29-es géppuskát szereltek: egy koaxiális géppuskát, valamint egy elfordítható t és hátsó géppuskát. . Ezeket a géppuskákat úgy szerelték fel, hogy szükség esetén le lehetett őket venni a tartóról, és a harckocsin kívül is használni lehetett őket. A legénységnek több F-1-es kézigránátja is volt önvédelemre, és néha kézifegyverekkel is felszerelték őket. Minden ötödik KV-t felszereltek egy légvédelmi toronnyal a DT számára, de a gyakorlatban ritkán használták a légvédelmi géppuskákat.
Sztálingrádi fronton szovjet KV-1 harckocsik támadása gyalogsággal támogatva
Motor
A KV-1 kezdetben egy NV-2K négyütemű 12 hengeres dízelmotorral volt felszerelve, amelynek teljesítménye 500 lóerő (382 kW) volt, 1800 fordulat/perc fordulatszámon, később a tank súlyának általános növekedése miatt, a nehezebb öntött tornyok és páncélzat beépítése, miatt a motor teljesítményét 600 lóerőre növelték. (441 kW). A motort a 15 lóerős ST-700-as indítómotor indította. (11 kW) vagy sűrített levegővel két 5 literes tartályból. A KV-1 elrendezésű 600-615 literes üzemanyagtartályokkal rendelkezett, amelyek a tank harc, és a motorhajtómű-térben voltak elhelyezve. 1941 második felében a B-2K dízelmotorok hiánya miatt, amelyeket akkoriban csak a 75. számú harkovi üzemben gyártottak (ugyanezen év őszén megkezdődött az üzem kiürítése az Urálba), a KV-1 harckocsikat négyütemű, V alakú, 12 hengeres, karburátoros M-17T négyütemű motorokkal gyártották, amelyek teljesítménye 500 lóerő volt. 1942 tavaszán rendeletet adtak ki az M-17T motorral felszerelt KV-1 harckocsik V-2K dízelmotorokra való visszaszereléséről. A 75. számú üzem az új helyen megfelelő mennyiségben állította elő ezeket a motorokat.
Átvitel
A KV-1 harckocsit mechanikus sebességváltóval szerelték fel,
Minden sebességváltó-vezérlő meghajtó mechanikus. A hadsereg szolgálatában a gyártóhoz intézett panaszok és reklamációk legnagyobb részét az erőátviteli egység hibái és rendkívül megbízhatatlan működése okozta, különösen a háborús körülmények(túlterhelés,karbantartás hiánya) között . Gyakorlatilag minden mértékadó kiadvány elismerte, hogy a KV-tankok és az arra épülő járművek egyik legjelentősebb hátránya az erőátviteli egység egészének gyenge megbízhatósága.
Szovjet lövészek a csata előtt. A katonák sora mögött két 1942-es szovjet KV-1-es harckocsi látható.
Felépítés/fejlesztés
Az 1940-es évek KV-1 harckocsija valóban innovatív konstrukció volt, amely a kor legfejlettebb ötleteit tartalmazta: egyedi torziós rúd felfüggesztés, nagy teherbírású páncélzat, dízelmotor és egyetlen nehéz, többcélú löveg a klasszikus harckocsi elrendezésen belül. Bár ennek a rendszernek a megoldásait külön-külön már korábban is többször alkalmazták más külföldi és szovjet harckocsikon, a KV-1 volt az első harcjármű, amely ezek kombinációját megtestesítette. Egyes szakértők a világ harckocsi fejlesztésében mérföldkőnek tekintik, amely jelentős hatással volt a későbbi nehéz harckocsik fejlesztésére más országokban. A klasszikus elrendezést először alkalmazták a sorozatgyártású szovjet nehéz harckocsiban, ami lehetővé tette, hogy a KV-1 e koncepció keretében a legmagasabb szintű védelmet és nagy fejlesztési potenciált hordozzon a korábbi sorozatgyártású T-35 nehéz harckocsihoz, valamint az SMK és a T-100 prototípushoz képest (mind többtornyú típus volt). A páncélozott harckocsi testnek az orrtól hátrafelé a legénységi térre, a "harci térre" és a hajtómű térre való felosztása a hagyományos elrendezés lényege. A vezető és a rádiós/tüzér a vezetőfülkében, a személyzet másik három tagja pedig a "harci térben" helyezkedett el, amely a páncélozott törzs és a torony középső részét alkotta. A löveg, a lőszer és az üzemanyagtartályok egy része is ott volt. A motort és a sebességváltót a jármű hátuljába szerelték.
Páncélozott harckocsi test és torony
A harckocsi páncéltestét 75, 40, 30 és 20 mm vastag hengerelt páncéllemezekből hegesztették össze. A páncélvédelem azonos erősségű volt (a 75 mm-től eltérő páncéllemezeket csak a jármű vízszintes páncélzatához használtak) . A jármű elülső részének páncéllemezeit észszerű dőlésszögben szerelték fel. A KV sorozatú toronynak három változata volt: öntött, hegesztett, téglalap alakú mélyedéssel és hegesztett, lekerekített mélyedéssel. A hegesztett tornyok páncélvastagsága 75 mm, az öntötteké 95 mm volt, mivel az öntött páncél kevésbé volt erős. 1941 második felében egyes harckocsik hegesztett tornyait és oldalsó páncéllemezeit úgy erősítették meg, hogy rájuk 25 mm-es páncéllemezeket csavaroztak, amelyeken a főpáncélzat és a páncéllemez között légrés volt, ami azt jelentette, hogy a KV-1 harckocsi ezen változata valójában "térpáncélzatot" kapott. Ez a kiegészítő páncélzat a német 88 mm-es légvédelmi ágyúk elleni védelem megerősítésére készült. A nehéz harckocsikat a németek csak 1941-ben kezdték el fejleszteni (a nehéz harckocsi a német villámháború elméletében nem talált alkalmazásra), ezért 1941-ben még a KV-1 szabványos páncélzata elvileg felesleges volt (a KV páncélzatát a Wehrmacht szabványos 37 mm-es és 50 mm-es páncéltörő ágyúja nem tudta átlőni, viszont a 88 mm-es, 105 mm-es és 150 mm-es ágyúk át tudták lőni). Egyes forrásokban tévesen szerepel, hogy a tankokat 100 mm-es vagy annál nagyobb vastagságú hengerelt páncélzattal gyártották - ez a szám valójában a tank páncélzatának vastagságának összegét jelenti.
A plusz páncélzat felszereléséről 1941 júniusának végén döntöttek, a német légvédelmi tűz okozta veszteségekről szóló első jelentések után, de augusztusban ezt a programot már leállították, mert a futóművek nem bírták el a gép 50 tonnára nőtt súlyát. Ezt a problémát később részben megoldották az öntött, megerősített nyomtávú görgők beépítésével. Az északnyugati és a leningrádi fronton ilyen módon páncélozott harckocsikat használtak.
A torony elülső részét a négy gömb metszéspontjából kialakított lövegnyílással külön öntötték, és a torony többi páncélozott részéhez hegesztették. A lövegmaszk hengeres, hengerelt páncéllemezből készült szegmens volt, és három nyílással/lyukkal rendelkezett az ágyú, a géppuska és a célkereszt számára. A lövegtornyot a legénységi fülke páncélozott tetején lévő 1535 mm átmérőjű "vállra" szerelték, és kampókkal rögzítették, hogy megakadályozzák a harckocsi erős dőlés vagy billenés miatti felborulását. A torony belsejét ezredrészben jelölték a zárt állásból való tüzeléshez.
A vezető a harckocsi páncélozott törzsének elején középen helyezkedett el, tőle balra pedig a lövészállás volt. A toronyban a legénység három tagja helyezkedett el: a lövész és a töltő a lövegtől balra, a tank parancsnoka pedig jobbra. Két kerek ajtó volt, egy a toronyban a parancsnoki állás felett, egy pedig a harckocsi test tetején, a rádiós/tüzér állása felett. A harckocsi testben volt egy alsó nyílás is, hogy a legénység vészhelyzetben elhagyhassa a tankot valamint számos nyílás, lejáró és szerviznyílás a lőszer betöltéséhez, az üzemanyagtartály nyílásokhoz és a jármű egyéb részeihez és szerelvényeihez való hozzáféréshez.
Ezt a szovjet KV-1-es harckocsit, a Venyev börtön közelében lőttek le. A harckocsi, amely a 32. harckocsi dandár tagja volt, 1941. november 27-én a városért folytatott harcban megsemmisült. A torony jobb oldalán legalább 20 különböző kaliberű találat látható, a lövegcsövet is átlőtték. A lövegcsövet egy német harckocsizó célzottan lőtte ki, Pz III-al, mivel másképp nem lehetett megállítani a harckocsit. A tank legénységének sorsa ismeretlen.
Fegyverzet .
A korai tankokat egy 76,2 mm-es L-11 löveggel szerelték fel, amelyhez 111 lőszert málháztak be (más források szerint 135 vagy 116 lőszert). Érdekesség, hogy eredeti tervek között szerepelt egy iker 45 mm-es 20K ágyú is, bár a 76 mm-es L-11-es harckocsiágyú páncéltörő hatósugara gyakorlatilag megegyezett a páncéltörő 20K-éval. Minden jel szerint a 45 mm-es páncéltörő ágyú és a 76 mm-es ágyú együttes alkalmazásának szükségességére vonatkozó sztereotípia a nagyobb tűzgyorsaságon és a nagyobb harci erőn alapult. De már a karéliai földszorosba küldött prototípuson a 45 mm-es löveget a DT-29-es géppuskára cserélték. Később az L-11-es ágyút a hasonló ballisztikájú 76 mm-es F-32-es ágyú váltotta fel, 1941 őszén pedig a hosszabb csövű, ZIS-5 ágyú.
A ZIS-5 löveget a toronyban levő lengőtárcsákra szerelték, és teljesen kiegyensúlyozott volt. Maga a ZIS-5 ágyúval ellátott torony is kiegyensúlyozott volt: tömegközéppontja a geometriai forgástengelyen helyezkedett el. A ZIS-5 ágyú függőleges célzási szöge -5° és +25° között volt, a torony rögzített helyzetében pedig egy kis vízszintes célzási tartományon belül lehetett irányítani (úgynevezett "ékszerész célzás"). Az ágyút a forgócsavar kézi működtetésével működtették.
A szabványos lőszertárolóba 111 töltényt lehetett automatikusan tölteni. A lövedékeket a toronyban és a legénységi fülke két oldalán helyezték el.
A KV-1 harckocsira három 7,62 mm-es DT-29-es géppuskát szereltek: egy koaxiális géppuskát, valamint egy elfordítható t és hátsó géppuskát. . Ezeket a géppuskákat úgy szerelték fel, hogy szükség esetén le lehetett őket venni a tartóról, és a harckocsin kívül is használni lehetett őket. A legénységnek több F-1-es kézigránátja is volt önvédelemre, és néha kézifegyverekkel is felszerelték őket. Minden ötödik KV-t felszereltek egy légvédelmi toronnyal a DT számára, de a gyakorlatban ritkán használták a légvédelmi géppuskákat.
Sztálingrádi fronton szovjet KV-1 harckocsik támadása gyalogsággal támogatva
Motor
A KV-1 kezdetben egy NV-2K négyütemű 12 hengeres dízelmotorral volt felszerelve, amelynek teljesítménye 500 lóerő (382 kW) volt, 1800 fordulat/perc fordulatszámon, később a tank súlyának általános növekedése miatt, a nehezebb öntött tornyok és páncélzat beépítése, miatt a motor teljesítményét 600 lóerőre növelték. (441 kW). A motort a 15 lóerős ST-700-as indítómotor indította. (11 kW) vagy sűrített levegővel két 5 literes tartályból. A KV-1 elrendezésű 600-615 literes üzemanyagtartályokkal rendelkezett, amelyek a tank harc, és a motorhajtómű-térben voltak elhelyezve. 1941 második felében a B-2K dízelmotorok hiánya miatt, amelyeket akkoriban csak a 75. számú harkovi üzemben gyártottak (ugyanezen év őszén megkezdődött az üzem kiürítése az Urálba), a KV-1 harckocsikat négyütemű, V alakú, 12 hengeres, karburátoros M-17T négyütemű motorokkal gyártották, amelyek teljesítménye 500 lóerő volt. 1942 tavaszán rendeletet adtak ki az M-17T motorral felszerelt KV-1 harckocsik V-2K dízelmotorokra való visszaszereléséről. A 75. számú üzem az új helyen megfelelő mennyiségben állította elő ezeket a motorokat.
Átvitel
A KV-1 harckocsit mechanikus sebességváltóval szerelték fel,
Minden sebességváltó-vezérlő meghajtó mechanikus. A hadsereg szolgálatában a gyártóhoz intézett panaszok és reklamációk legnagyobb részét az erőátviteli egység hibái és rendkívül megbízhatatlan működése okozta, különösen a háborús körülmények(túlterhelés,karbantartás hiánya) között . Gyakorlatilag minden mértékadó kiadvány elismerte, hogy a KV-tankok és az arra épülő járművek egyik legjelentősebb hátránya az erőátviteli egység egészének gyenge megbízhatósága.
Szovjet lövészek a csata előtt. A katonák sora mögött két 1942-es szovjet KV-1-es harckocsi látható.
W
Wilson
Guest
3.
Futómű
A jármű felfüggesztése egyedi torziós futómű, belső lengéscsillapítókkal a mindkét oldalon 6 darab, kis átmérőjű, kettős nyomtávú görgőhöz.. A meghajtó kerekek hátul levehető láncos fogaskerékkel, rendelkeztek. A felső lengőnyakat mindkét oldalon három kis gumibevonatú préselt görgő tartotta. 1941-ben a lánchengert és a vonóhengert öntötték ez utóbbiakról az akkori általános gumihiány miatt eltávolították a gumiabroncsokat. A sínfeszítő mechanizmus csavaros volt. 86-90 darab, 700 mm széles és 160 mm osztású egybordás sínből állt.
Elektromos berendezések
A KV-1 harckocsik elektromos vezetékei egyetlen vezetékből álltak,. Az egyetlen kivétel a vészvilágítási áramkör volt, amely kétvezetékes áramkör volt. Az elektromos áramforrás (üzemi feszültség 24 V) egy GT-4563A típusú generátor volt, 1 kW teljesítményű RPA-24 relé-szabályozóval és négy 6-STE-128 típusú akkumulátorral, amelyek összkapacitása 256 Ah volt. Az áramfogyasztók közé tartoznak:
Szovjet KV-1 harckocsi az erdőben
Célzóberendezések és célzókészülékek.
A KV-1 harckocsiból a személyzet számára biztosított kilátást már 1940-ben a Kalivoda mérnök L. Mehlis altábornagynak küldött jelentésében rendkívül elégtelennek értékelte. A harckocsi járműparancsnoka a toronyban egy megfigyelő optikával - (PTK), amely 2,5X nagyítással és 26 fokos látómezővel rendelkezett, valamint egy fedélzeti periszkóppal rendelkezett.
A vezető a járművet egy háromszoros látcsővel ellátott optikán keresztül figyelte, amelyet egy páncélozott csappantyú védett. A célzóberendezést a jármű hossztengelye mentén az elülső páncéllemezen lévő páncélozott pajzsnyílásba, valamint egy periszkópba építették be.
A tüzeléshez a KV-1 övege két célzókészülékkel volt felszerelve - teleszkópos TOD-6 a közvetlen tüzeléshez és periszkópos PT-6 a fedett pozíciókból történő tüzeléshez. A periszkópos látcső fejét egy speciális páncélburkolat védte. A célzási optikákat világító berendezéssel látták el, hogy a sötétben történő tüzelést támogassák. A DT géppuskák elülső és hátsó változatai 3x-os nagyítású PU célzókészülékkel voltak felszerelhetők.
Kommunikációs berendezések
A kommunikációs berendezések között szerepelt egy 71-TK-3 rádió, később pedig egy 10P vagy 10RK-26. A számos harckocsira 9P légi forgalmi rádiókészülékeket telepítettek A KV-1 harckocsit a TPU-4-Bis belső telefon-rendszerrel szerelték fel 4 fő számára. A 10P vagy 10RK rádiók egy adókészülékből, egy vevőegységből és egy 24 V-os fedélzeti tápegységhez csatlakoztatott, áramellátásukra szolgáló berendezésből álltak
A 10P egy szimplex csöves rövidhullámú rádió volt, amely a 3,75 és 6 MHz közötti frekvenciatartományban (80 és 50 m közötti hullámhosszon) működött. Álló helyzetben a telefonos (hang) üzemmódban a kommunikációs hatótávolság elérte a 20-25 km-t, menet közben kissé csökkent. Nagyobb hatótávolságot lehetett elérni távíró üzemmódban, amikor az információt Morse-kóddal vagy más diszkrét kódolási rendszerrel ellátott távírókulccsal továbbították. A frekvenciastabilizálás egy kivehető kvarcrezonátorral történt; sima frekvenciahangolás nem volt elérhető. A 10P rádió két rögzített frekvencián tette lehetővé a kommunikációt; ezek megváltoztatásához egy másik kvarcrezonátort használtak a rádiókészülékben lévő 30 darabból..
A 10PK a korábbi 10P technológiai továbbfejlesztése volt, egyszerűbbé és olcsóbbá vált a gyártása. Ez a modell lehetővé tette a működési frekvencia zökkenőmentes megválasztását, a kvarcrezonátorok száma 16-ra csökkent. A kommunikációs tartomány specifikációja nem változott jelentősen.
A TPU-4-Bis telefon rendszer lehetővé tette a harckocsi személyzet tagjai közötti kommunikációt még nagyon zajos környezetben is, valamint a sisakra szerelt fejhallgatók (fejhallgató és gégehallgató) csatlakoztatását a rádióhoz a külső kommunikációhoz.
KV harckocsi módosítások
A KV egy egész sor nehéz harckocsi őse lett. A KV első "leszármazottja" a KV-2 harckocsi volt, amely egy 152 mm-es , magas toronyba szerelt M-10-es löveggel volt felfegyverezve. A KV-2 harckocsik a tervezési szándék szerint nehéz tüzérségi eszközök voltak, mivel a bunkerek és erődítmények elleni harcra szánták őket, de az 1941-es harcok megmutatták, hogy kiváló fegyverek a német tankok elleni harcra - frontális páncélzatukat egyetlen német tank lövedéke sem lőtte át, és a KV-2 lövedéke, ha eltalálta bármelyik német tankot, szinte garantáltan megsemmisítette azt. . Gyártásuk 1940-ben kezdődött, majd nem sokkal a német támadás után a termelésüket leállították.
1940-ben tervezték a KV-sorozat többi harckocsijának gyártásba vételét. Az év végére egy 90 mm-es páncélzattal ellátott KV-t (T-150) (76 mm-es F-32 ágyúval felszerelve) és két további 100 mm-es páncélzattal ellátott KV-t (T-220) (az egyik 76 mm-es F-32 ágyúval, a másik 85 mm-es F-30-assal) fejlesztettek ki kísérleti célokra. A prototípusok gyártása azonban nem folytatódott. 1941 októberében mindegyiket szabványos KV-1-es lövegtornyokkal szerelték fel F-32-es ágyúval, és a frontra küldték őket.
1941 szeptemberében négy KV-1 harckocsit (köztük egyet javítás után) lángszóróval szereltek fel. Ezt a harckocsi test elülső részén, helyezték el a géppuska helyett. A többi fegyverzet változatlan maradt. 1942 áprilisában a KV alapján létrehozták a KV-8-as lángszórós harckocsit. A harckocsi test változatlan maradt, a toronyba lángszórót (ATO-41 vagy ATO-42) szereltek. A 76 mm-es löveg helyett a KV-8-at egy 1934-es típusú 45 mm-es löveggel szerelték fel, amely a 76 mm-es löveg megjelenését utánzó álcázófedéllel volt ellátva (az előbbit a lángszóróval együtt nem lehetett a toronyban elhelyezni).
1942 augusztusában döntöttek a KV-1S-ek gyártásának megkezdéséről ("s" jelentése "nagy sebességű"). Az új harckocsi vezető tervezője N. F. Sámsurin volt. A harckocsit könnyítették, többek között a páncélzat vékonyabbá tételének árán (például a test oldalain és hátulján a páncélzatot 60 mm-re, az öntött torony homlokrészét 82 mm-re csökkentették).
Így a harckocsi súlya 42,5 tonnára csökkent, sebessége és terepjáró képessége pedig jelentősen megnőtt.
1941-1942-ben kifejlesztették a KV-1K harckocsi rakétás változatát, amelyet a KARST-1 rendszerrel (rövid hatótávolságú tüzérségi rakétarendszer harckocsikhoz) szereltek fel.
A KV-85 harckocsit és a Szu-152 (KV-14) önjáró járművet is a KV harckocsisorozathoz sorolják, azonban ezeket a KV-1-esek alapján tervezték, ezért itt nem vesszük figyelembe.
Német műszaki katonák hidat építenek egy meghibásodott szovjet KV-1 harckocsi fölé. 1941 májusában gyártott gép a nyugati fronton, a 7. gépesített hadtest 14. páncéloshadosztályának 27. páncélos ezredéből. Ezt a harckocsit eredetileg 1941 májusában küldték a Harkivi Tankfőiskolára, majd a háború kitörésekor a Harkivi Tankhadtest harckocsizászlóaljához csatolták, és a 14. harckocsihadosztály részévé vált. A "Jelentés a 14. TD 27. TD anyagi egységeinek mozgásáról" szerint 1941. július 15-én "az első harckocsizászlóalj egyik KV-M harckocsija, amely javításból a Vityebszki út mentén Vityebszk térségébe tartott, leesett a hídról".
Futómű
A jármű felfüggesztése egyedi torziós futómű, belső lengéscsillapítókkal a mindkét oldalon 6 darab, kis átmérőjű, kettős nyomtávú görgőhöz.. A meghajtó kerekek hátul levehető láncos fogaskerékkel, rendelkeztek. A felső lengőnyakat mindkét oldalon három kis gumibevonatú préselt görgő tartotta. 1941-ben a lánchengert és a vonóhengert öntötték ez utóbbiakról az akkori általános gumihiány miatt eltávolították a gumiabroncsokat. A sínfeszítő mechanizmus csavaros volt. 86-90 darab, 700 mm széles és 160 mm osztású egybordás sínből állt.
Elektromos berendezések
A KV-1 harckocsik elektromos vezetékei egyetlen vezetékből álltak,. Az egyetlen kivétel a vészvilágítási áramkör volt, amely kétvezetékes áramkör volt. Az elektromos áramforrás (üzemi feszültség 24 V) egy GT-4563A típusú generátor volt, 1 kW teljesítményű RPA-24 relé-szabályozóval és négy 6-STE-128 típusú akkumulátorral, amelyek összkapacitása 256 Ah volt. Az áramfogyasztók közé tartoznak:
- a torony villanymotorja ;
- külső és belső világítás, látó- és mérőskálák világítóberendezései;
- külső hangjelzés és jelzőáramkör a jármű személyzetéhez;
- műszerek (ampermérő és feszültségmérő);
- kommunikációs berendezések - rádióállomás és telefon-rendszer;
- a motorcsoport elektromos berendezései - ST-700 indító, RS-371 vagy RS-400 indító relé stb.
Szovjet KV-1 harckocsi az erdőben
Célzóberendezések és célzókészülékek.
A KV-1 harckocsiból a személyzet számára biztosított kilátást már 1940-ben a Kalivoda mérnök L. Mehlis altábornagynak küldött jelentésében rendkívül elégtelennek értékelte. A harckocsi járműparancsnoka a toronyban egy megfigyelő optikával - (PTK), amely 2,5X nagyítással és 26 fokos látómezővel rendelkezett, valamint egy fedélzeti periszkóppal rendelkezett.
A vezető a járművet egy háromszoros látcsővel ellátott optikán keresztül figyelte, amelyet egy páncélozott csappantyú védett. A célzóberendezést a jármű hossztengelye mentén az elülső páncéllemezen lévő páncélozott pajzsnyílásba, valamint egy periszkópba építették be.
A tüzeléshez a KV-1 övege két célzókészülékkel volt felszerelve - teleszkópos TOD-6 a közvetlen tüzeléshez és periszkópos PT-6 a fedett pozíciókból történő tüzeléshez. A periszkópos látcső fejét egy speciális páncélburkolat védte. A célzási optikákat világító berendezéssel látták el, hogy a sötétben történő tüzelést támogassák. A DT géppuskák elülső és hátsó változatai 3x-os nagyítású PU célzókészülékkel voltak felszerelhetők.
Kommunikációs berendezések
A kommunikációs berendezések között szerepelt egy 71-TK-3 rádió, később pedig egy 10P vagy 10RK-26. A számos harckocsira 9P légi forgalmi rádiókészülékeket telepítettek A KV-1 harckocsit a TPU-4-Bis belső telefon-rendszerrel szerelték fel 4 fő számára. A 10P vagy 10RK rádiók egy adókészülékből, egy vevőegységből és egy 24 V-os fedélzeti tápegységhez csatlakoztatott, áramellátásukra szolgáló berendezésből álltak
A 10P egy szimplex csöves rövidhullámú rádió volt, amely a 3,75 és 6 MHz közötti frekvenciatartományban (80 és 50 m közötti hullámhosszon) működött. Álló helyzetben a telefonos (hang) üzemmódban a kommunikációs hatótávolság elérte a 20-25 km-t, menet közben kissé csökkent. Nagyobb hatótávolságot lehetett elérni távíró üzemmódban, amikor az információt Morse-kóddal vagy más diszkrét kódolási rendszerrel ellátott távírókulccsal továbbították. A frekvenciastabilizálás egy kivehető kvarcrezonátorral történt; sima frekvenciahangolás nem volt elérhető. A 10P rádió két rögzített frekvencián tette lehetővé a kommunikációt; ezek megváltoztatásához egy másik kvarcrezonátort használtak a rádiókészülékben lévő 30 darabból..
A 10PK a korábbi 10P technológiai továbbfejlesztése volt, egyszerűbbé és olcsóbbá vált a gyártása. Ez a modell lehetővé tette a működési frekvencia zökkenőmentes megválasztását, a kvarcrezonátorok száma 16-ra csökkent. A kommunikációs tartomány specifikációja nem változott jelentősen.
A TPU-4-Bis telefon rendszer lehetővé tette a harckocsi személyzet tagjai közötti kommunikációt még nagyon zajos környezetben is, valamint a sisakra szerelt fejhallgatók (fejhallgató és gégehallgató) csatlakoztatását a rádióhoz a külső kommunikációhoz.
KV harckocsi módosítások
A KV egy egész sor nehéz harckocsi őse lett. A KV első "leszármazottja" a KV-2 harckocsi volt, amely egy 152 mm-es , magas toronyba szerelt M-10-es löveggel volt felfegyverezve. A KV-2 harckocsik a tervezési szándék szerint nehéz tüzérségi eszközök voltak, mivel a bunkerek és erődítmények elleni harcra szánták őket, de az 1941-es harcok megmutatták, hogy kiváló fegyverek a német tankok elleni harcra - frontális páncélzatukat egyetlen német tank lövedéke sem lőtte át, és a KV-2 lövedéke, ha eltalálta bármelyik német tankot, szinte garantáltan megsemmisítette azt. . Gyártásuk 1940-ben kezdődött, majd nem sokkal a német támadás után a termelésüket leállították.
1940-ben tervezték a KV-sorozat többi harckocsijának gyártásba vételét. Az év végére egy 90 mm-es páncélzattal ellátott KV-t (T-150) (76 mm-es F-32 ágyúval felszerelve) és két további 100 mm-es páncélzattal ellátott KV-t (T-220) (az egyik 76 mm-es F-32 ágyúval, a másik 85 mm-es F-30-assal) fejlesztettek ki kísérleti célokra. A prototípusok gyártása azonban nem folytatódott. 1941 októberében mindegyiket szabványos KV-1-es lövegtornyokkal szerelték fel F-32-es ágyúval, és a frontra küldték őket.
1941 szeptemberében négy KV-1 harckocsit (köztük egyet javítás után) lángszóróval szereltek fel. Ezt a harckocsi test elülső részén, helyezték el a géppuska helyett. A többi fegyverzet változatlan maradt. 1942 áprilisában a KV alapján létrehozták a KV-8-as lángszórós harckocsit. A harckocsi test változatlan maradt, a toronyba lángszórót (ATO-41 vagy ATO-42) szereltek. A 76 mm-es löveg helyett a KV-8-at egy 1934-es típusú 45 mm-es löveggel szerelték fel, amely a 76 mm-es löveg megjelenését utánzó álcázófedéllel volt ellátva (az előbbit a lángszóróval együtt nem lehetett a toronyban elhelyezni).
1942 augusztusában döntöttek a KV-1S-ek gyártásának megkezdéséről ("s" jelentése "nagy sebességű"). Az új harckocsi vezető tervezője N. F. Sámsurin volt. A harckocsit könnyítették, többek között a páncélzat vékonyabbá tételének árán (például a test oldalain és hátulján a páncélzatot 60 mm-re, az öntött torony homlokrészét 82 mm-re csökkentették).
Így a harckocsi súlya 42,5 tonnára csökkent, sebessége és terepjáró képessége pedig jelentősen megnőtt.
1941-1942-ben kifejlesztették a KV-1K harckocsi rakétás változatát, amelyet a KARST-1 rendszerrel (rövid hatótávolságú tüzérségi rakétarendszer harckocsikhoz) szereltek fel.
A KV-85 harckocsit és a Szu-152 (KV-14) önjáró járművet is a KV harckocsisorozathoz sorolják, azonban ezeket a KV-1-esek alapján tervezték, ezért itt nem vesszük figyelembe.
Német műszaki katonák hidat építenek egy meghibásodott szovjet KV-1 harckocsi fölé. 1941 májusában gyártott gép a nyugati fronton, a 7. gépesített hadtest 14. páncéloshadosztályának 27. páncélos ezredéből. Ezt a harckocsit eredetileg 1941 májusában küldték a Harkivi Tankfőiskolára, majd a háború kitörésekor a Harkivi Tankhadtest harckocsizászlóaljához csatolták, és a 14. harckocsihadosztály részévé vált. A "Jelentés a 14. TD 27. TD anyagi egységeinek mozgásáról" szerint 1941. július 15-én "az első harckocsizászlóalj egyik KV-M harckocsija, amely javításból a Vityebszki út mentén Vityebszk térségébe tartott, leesett a hídról".
W
Wilson
Guest
4.
Harci használatban szerzett tapasztalat
Leszámítva a KV alapvetően kísérleti alkalmazását a finnországi hadjáratban, a harckocsi először Németország Szovjetunió elleni támadása után került csatába. A német harckocsizókat a KV-val való első találkozások sokkolták . A harckocsit gyakorlatilag nem tudták átlőni a német harckocsiágyúk (például az 50 mm-es harckocsiágyú német szubkaliberű lövedéke 300 m távolságból áthatolt a KV függőleges oldalán, a ferde homlok páncélon pedig csak 40 m távolságból). A páncéltörő tüzérség szintén hatástalan volt: így a Pak 38-as 50 mm-es páncéltörő ágyú páncéltörő lövedéke kedvező körülmények között csak kevesebb, mint 500 m távolságból tudta kilőni a KV-t. Ennél hatékonyabbak voltak a 105 mm-es ágyúk és a 88 mm-es légvédelmi lövegek.
A harckocsi azonban "nyers" volt: a tervezés újszerűsége és a bevezetés elsietése befolyásolta a gyártását. A futóművek és a meghajtás sokszor nem bírták elviselni a nehéz tankok okozta terhelést, és gyakran meghibásodott a sebességváltó is. És ha a nyílt csatában a KV-ak valóban nem volt párja, a visszavonulás során sok KV-t még kisebb sérülésekkel is ott kellett hagyni vagy meg kellett semmisíteni. Lehetetlen volt megjavítani vagy elszállítani őket.
Kevés - elhagyott vagy kilőtt - KV-t állítottak helyre a németek. A zsákmányolt KV-et azonban csak rövid ideig használták - a pótalkatrészek hiánya és a gyakori törések/meghibásodások miatt.
KV megítélése ellentmondásos volt Egyrészt sebezhetetlenséget mutatott, másrészt viszont gondjai voltak a megbízhatósággal. Probléma volt a terepjáró képességgel is: a tank nem tudta leküzdeni a meredek lejtőket, és sok híd sem bírta el. Ráadásul minden utat tönkretett, és a kerekes járművek nem tudták követni, ami miatt a KV mindig az oszlop végére került. Másrészt a harctéren, a német gépesített oszlopok elleni t rajtaütések és ellentámadások megszervezésekor a harckocsi kiválóan helytállt.
Általánosságban elmondható, hogy egyes kortársak becslései szerint a KV nem rendelkezett különleges előnyökkel a T-34-gyel szemben. A harckocsik tűzereje gyakorlatilag azonos volt, mindkettő "sebezhetetlen" volt a a háború korai szakaszában a német páncéltörő tüzérséggel szemben. Ugyanakkor a T-34-es jobb dinamikus teljesítményt nyújtott, olcsóbb és könnyebben gyártható volt, ami háborús időkben fontos.
A csata után. Egy szovjet KV-1S harckocsi és annak halott vezetője látható a képen a kép előterében egy német harckocsioszlop halad. 1943 voronyezsi front.
A nyílások szerencsétlen elrendezése (például a toronyban csak egy nyílás van, tűz esetén három embernek nagyon nehéz volt gyorsan kijutni rajta) szintén a KV hátrányának számít.
A számos kritika kiküszöbölése érdekében 1942 nyarán a harckocsit korszerűsítették. A páncélzat vastagságának csökkentésével a jármű súlya csökkent. Különböző kisebb-nagyobb hibákat, köztük a "vakságot" is kiküszöbölték. Az új változat a KV-1S nevet kapta.
A KV-1-esek létrehozása indokolt lépés volt a háború nehéz első szakaszának körülményei között. Ez a lépés azonban csak a KV-t hozta közelebb a közepes tankokhoz. A hadsereg még mindig nem kapott egy teljes értékű (a későbbi szabványok szerint) nehéz harckocsit, amely harci erejét tekintve jelentősen különbözött volna a közepes harckocsiktól. A tank 85 mm-es ágyúval való felfegyverzése egy ilyen lépés lehetett volna. De a dolog nem ment tovább a kísérletezésnél, mivel 1941-1942-ben a hagyományos 76 mm-es harckocsiágyúk könnyedén felvették a harcot bármelyik német páncélozott járművel szemben, és nem volt ok a fegyverzet megerősítésére.
Miután azonban a német hadseregben megjelent a 88 mm-es löveggel felszerelt Pz. VI ("Tiger"), az összes KV egyik napról a másikra elavulttá vált: képtelenek voltak egyenlő feltételek mellett felvenni a harcot a német nehéz harckocsikkal. Így például 1943. február 12-én a leningrádi blokád áttöréséért folytatott egyik ütközet során az 502. nehéz páncélos zászlóalj 1. századának három "Tigrise" 10 KV-t semmisített meg. Úgy,hogy a németek nem szenvedtek veszteségeket - mivel számukra biztonságos távolságból lőhettek KV-ra. Az 1941 nyarán kialakult helyzet pontosan az ellenkezőjére fordult.
KV minden változatát a háború végéig használták. De fokozatosan felváltották őket a fejlettebb IS nehéz harckocsik. A sors iróniája, hogy az utolsó hadművelet, amelyben nagy mennyiségben használtak KV-et, a Mannerheim-vonal áttörése volt 1944-ben. A karéliai front parancsnoka, K. A. Meretskov személyesen ragaszkodott ahhoz, hogy a frontja KV-et kapjon (Meretskov a téli háborúban egy hadsereg parancsnoka volt, és akkor szó szerint beleszeretett ebbe a harckocsiba). A megmaradt KV-kat szó szerint egyenként gyűjtötték össze és küldték Karéliába - oda, ahol a gép karrierje kezdődött. Mivel ekkoriban már csak kisszámú KV-t használtak tankként. Leginkább a torony eltávolítása után, az új IS nehéz harckocsikkal felszerelt egységeknél szolgáltak mentőjárműként.
Afanaszjev tiszt gárdistái támadásba lendülnek a KV-1 harckocsik mögött. A karéliai földszoros
A Wehrmacht szolgálatában.
A Nagy Honvédő Háború idején a Wehrmacht szolgálatában a következő zsákmányolt KV-1-es harckocsik álltak.
- Panzerkampfwagen KV-IA 753(r) - KV-1,
- (Sturm) Panzerkampfwagen KV-II 754(r) - KV-2,
- Panzerkampfwagen KV-IB 755(r) - KV-1c.
Példák a harci alkalmazásra
- A KV-1 harckocsi legénysége Raseiniai (Litvánia) közelében 1941 júniusának egyik napján visszatartotta F. Landgraf tábornok 6. harckocsihadosztályának Kampfgruppe (harccsoportja) többnyire cseh Pz.35(t) könnyű harckocsikkal felszerelt katonáit . Ezt a csatát E. Raus, a hadosztály 6. motorizált gyalogos dandárjának parancsnoka (a Kampfgruppe "Raus" parancsnoka) írta le. Az egyik KV a június 24-i csata során balra fordult és az E. von Seeckendorf alezredes parancsnoksága alatt álló "Seeckendorf" Kampfgrupp előrenyomulási irányával párhuzamos úton foglalt állást, és megjelent Raus Kampfgruppjának háta mögött.
Egy KV-1 harckocsi egy időre megállította a Seeckendorf Kamphgruppe-t, amelynek létszáma valamivel kevesebb volt, mint a harckocsihadosztály fele. Ez az epizód lett az alapja annak a legendának, hogy egy KV állítólag megállította E. Gepner vezérezredes teljes 4. német harckocsicsoportját. A 6. td 11. páncélos ezredének harcnaplójában ez áll:
"A Raus Kampfgruppe hídfőállását megtartották. Dél előtt tartalékként egy megerősített századot és a 65. harckocsizászlóalj parancsnokságát a bal oldali útvonalon visszavonták egy Raseiniaitól északkeletre lévő útelágazásig. Eközben egy orosz nehéz páncélos elzárta a Raus Kampfgruppe-l történő összeköttetést. Emiatt a Raus Kampfgruppe-val való kommunikáció egész délutánra és a következő éjszakára megszakadt. A 8.8-as Flak üteget a parancsnok küldte a harckocsi ellen. De akciója ugyanolyan sikertelen volt, mint a 10,5 cm-es ütegé, amely az előretolt megfigyelő utasítására tüzelt. Emellett a bombázó rohamcsapat kísérlete, hogy felrobbantsa a tankot, kudarcba fulladt. Lehetetlen volt megközelíteni a tankot a heves géppuskatűz miatt."
.A páncélosok éjszakai támadása után, amely csak karcolásokat okozott a tankon,a németek másodszor is támadásba lendültek a 88 mm-es légvédelmi ágyúk segítségével, amelyeket sikerült a tank mögé vinni. A 35(t) harckocsik egy csoportja mozgásával megzavarta a KV-t. A 8,8 cm-es FlaK tüzérség hat találatot ért el a harckocsin, de csak háromnak sikerült áthatolnia a páncélzatán. A magányos szovjet KV-1 harckocsi legénységének hősiessége és bátorsága azonban lenyűgözte az ellenséget. A német katonák számára világossá vált, hogy a kiváló harci eszközökkel felszerelt szovjet harckocsik komoly ellenfelet jelentenek, és a háború még akkor is kemény és elhúzódó lesz, ha az katasztrofálisan kezdődött a szovjetek számára. A halott ismeretlen szovjet harckocsi személyzetet a németek katonai tiszteletadással temették el.
- З. К. Slusarenko leírja a 10. páncéloshadosztály 19. páncélos ezredének 1. nehézpáncélos zászlóalja, Kakhkhar Khushvakov hadnagy parancsnoksága alatt álló csatáját.
"Mivel az ellenőrzőpont megszűnt, a legénység kérésére a tankokat álcázott lőállásként hagyták Sztaro-Konsztantinov (Délnyugati Front) közelében. A harckocsik két napig harcoltak az ellenséggel. kilőttek két német tankot, ,sok hitleristát megöltek. A hitleristák benzinnel öntötték le a halott szovjet hősök holttestét, és elégették őket."
- Kolobanov főhadnagy (1. páncéloshadosztály), aki 1941. augusztus 20-án (a háború utáni újságírásban tévesen augusztus 19-i dátumot említettek) egy csatában Gatchina (Krasznogvardejszk) közelében 22 német tankot és két páncéltörő ágyút semmisített meg, Szemjon Konovalov hadnagy (15. páncélosdandár) - az 1942. július 13-i csatában a Rosztovi terület Taraszovszkij körzetében lévő Nyizsnyemityakin tanya közelében 16 ellenséges harckocsit és 2 páncélozott járművet semmisített meg.
KV-1 harckocsi elhagyja a moszkvai gyárat a felújítás után.
Harci használatban szerzett tapasztalat
Leszámítva a KV alapvetően kísérleti alkalmazását a finnországi hadjáratban, a harckocsi először Németország Szovjetunió elleni támadása után került csatába. A német harckocsizókat a KV-val való első találkozások sokkolták . A harckocsit gyakorlatilag nem tudták átlőni a német harckocsiágyúk (például az 50 mm-es harckocsiágyú német szubkaliberű lövedéke 300 m távolságból áthatolt a KV függőleges oldalán, a ferde homlok páncélon pedig csak 40 m távolságból). A páncéltörő tüzérség szintén hatástalan volt: így a Pak 38-as 50 mm-es páncéltörő ágyú páncéltörő lövedéke kedvező körülmények között csak kevesebb, mint 500 m távolságból tudta kilőni a KV-t. Ennél hatékonyabbak voltak a 105 mm-es ágyúk és a 88 mm-es légvédelmi lövegek.
A harckocsi azonban "nyers" volt: a tervezés újszerűsége és a bevezetés elsietése befolyásolta a gyártását. A futóművek és a meghajtás sokszor nem bírták elviselni a nehéz tankok okozta terhelést, és gyakran meghibásodott a sebességváltó is. És ha a nyílt csatában a KV-ak valóban nem volt párja, a visszavonulás során sok KV-t még kisebb sérülésekkel is ott kellett hagyni vagy meg kellett semmisíteni. Lehetetlen volt megjavítani vagy elszállítani őket.
Kevés - elhagyott vagy kilőtt - KV-t állítottak helyre a németek. A zsákmányolt KV-et azonban csak rövid ideig használták - a pótalkatrészek hiánya és a gyakori törések/meghibásodások miatt.
KV megítélése ellentmondásos volt Egyrészt sebezhetetlenséget mutatott, másrészt viszont gondjai voltak a megbízhatósággal. Probléma volt a terepjáró képességgel is: a tank nem tudta leküzdeni a meredek lejtőket, és sok híd sem bírta el. Ráadásul minden utat tönkretett, és a kerekes járművek nem tudták követni, ami miatt a KV mindig az oszlop végére került. Másrészt a harctéren, a német gépesített oszlopok elleni t rajtaütések és ellentámadások megszervezésekor a harckocsi kiválóan helytállt.
Általánosságban elmondható, hogy egyes kortársak becslései szerint a KV nem rendelkezett különleges előnyökkel a T-34-gyel szemben. A harckocsik tűzereje gyakorlatilag azonos volt, mindkettő "sebezhetetlen" volt a a háború korai szakaszában a német páncéltörő tüzérséggel szemben. Ugyanakkor a T-34-es jobb dinamikus teljesítményt nyújtott, olcsóbb és könnyebben gyártható volt, ami háborús időkben fontos.
A csata után. Egy szovjet KV-1S harckocsi és annak halott vezetője látható a képen a kép előterében egy német harckocsioszlop halad. 1943 voronyezsi front.
A nyílások szerencsétlen elrendezése (például a toronyban csak egy nyílás van, tűz esetén három embernek nagyon nehéz volt gyorsan kijutni rajta) szintén a KV hátrányának számít.
A számos kritika kiküszöbölése érdekében 1942 nyarán a harckocsit korszerűsítették. A páncélzat vastagságának csökkentésével a jármű súlya csökkent. Különböző kisebb-nagyobb hibákat, köztük a "vakságot" is kiküszöbölték. Az új változat a KV-1S nevet kapta.
A KV-1-esek létrehozása indokolt lépés volt a háború nehéz első szakaszának körülményei között. Ez a lépés azonban csak a KV-t hozta közelebb a közepes tankokhoz. A hadsereg még mindig nem kapott egy teljes értékű (a későbbi szabványok szerint) nehéz harckocsit, amely harci erejét tekintve jelentősen különbözött volna a közepes harckocsiktól. A tank 85 mm-es ágyúval való felfegyverzése egy ilyen lépés lehetett volna. De a dolog nem ment tovább a kísérletezésnél, mivel 1941-1942-ben a hagyományos 76 mm-es harckocsiágyúk könnyedén felvették a harcot bármelyik német páncélozott járművel szemben, és nem volt ok a fegyverzet megerősítésére.
Miután azonban a német hadseregben megjelent a 88 mm-es löveggel felszerelt Pz. VI ("Tiger"), az összes KV egyik napról a másikra elavulttá vált: képtelenek voltak egyenlő feltételek mellett felvenni a harcot a német nehéz harckocsikkal. Így például 1943. február 12-én a leningrádi blokád áttöréséért folytatott egyik ütközet során az 502. nehéz páncélos zászlóalj 1. századának három "Tigrise" 10 KV-t semmisített meg. Úgy,hogy a németek nem szenvedtek veszteségeket - mivel számukra biztonságos távolságból lőhettek KV-ra. Az 1941 nyarán kialakult helyzet pontosan az ellenkezőjére fordult.
KV minden változatát a háború végéig használták. De fokozatosan felváltották őket a fejlettebb IS nehéz harckocsik. A sors iróniája, hogy az utolsó hadművelet, amelyben nagy mennyiségben használtak KV-et, a Mannerheim-vonal áttörése volt 1944-ben. A karéliai front parancsnoka, K. A. Meretskov személyesen ragaszkodott ahhoz, hogy a frontja KV-et kapjon (Meretskov a téli háborúban egy hadsereg parancsnoka volt, és akkor szó szerint beleszeretett ebbe a harckocsiba). A megmaradt KV-kat szó szerint egyenként gyűjtötték össze és küldték Karéliába - oda, ahol a gép karrierje kezdődött. Mivel ekkoriban már csak kisszámú KV-t használtak tankként. Leginkább a torony eltávolítása után, az új IS nehéz harckocsikkal felszerelt egységeknél szolgáltak mentőjárműként.
Afanaszjev tiszt gárdistái támadásba lendülnek a KV-1 harckocsik mögött. A karéliai földszoros
A Wehrmacht szolgálatában.
A Nagy Honvédő Háború idején a Wehrmacht szolgálatában a következő zsákmányolt KV-1-es harckocsik álltak.
- Panzerkampfwagen KV-IA 753(r) - KV-1,
- (Sturm) Panzerkampfwagen KV-II 754(r) - KV-2,
- Panzerkampfwagen KV-IB 755(r) - KV-1c.
Példák a harci alkalmazásra
- A KV-1 harckocsi legénysége Raseiniai (Litvánia) közelében 1941 júniusának egyik napján visszatartotta F. Landgraf tábornok 6. harckocsihadosztályának Kampfgruppe (harccsoportja) többnyire cseh Pz.35(t) könnyű harckocsikkal felszerelt katonáit . Ezt a csatát E. Raus, a hadosztály 6. motorizált gyalogos dandárjának parancsnoka (a Kampfgruppe "Raus" parancsnoka) írta le. Az egyik KV a június 24-i csata során balra fordult és az E. von Seeckendorf alezredes parancsnoksága alatt álló "Seeckendorf" Kampfgrupp előrenyomulási irányával párhuzamos úton foglalt állást, és megjelent Raus Kampfgruppjának háta mögött.
Egy KV-1 harckocsi egy időre megállította a Seeckendorf Kamphgruppe-t, amelynek létszáma valamivel kevesebb volt, mint a harckocsihadosztály fele. Ez az epizód lett az alapja annak a legendának, hogy egy KV állítólag megállította E. Gepner vezérezredes teljes 4. német harckocsicsoportját. A 6. td 11. páncélos ezredének harcnaplójában ez áll:
"A Raus Kampfgruppe hídfőállását megtartották. Dél előtt tartalékként egy megerősített századot és a 65. harckocsizászlóalj parancsnokságát a bal oldali útvonalon visszavonták egy Raseiniaitól északkeletre lévő útelágazásig. Eközben egy orosz nehéz páncélos elzárta a Raus Kampfgruppe-l történő összeköttetést. Emiatt a Raus Kampfgruppe-val való kommunikáció egész délutánra és a következő éjszakára megszakadt. A 8.8-as Flak üteget a parancsnok küldte a harckocsi ellen. De akciója ugyanolyan sikertelen volt, mint a 10,5 cm-es ütegé, amely az előretolt megfigyelő utasítására tüzelt. Emellett a bombázó rohamcsapat kísérlete, hogy felrobbantsa a tankot, kudarcba fulladt. Lehetetlen volt megközelíteni a tankot a heves géppuskatűz miatt."
.A páncélosok éjszakai támadása után, amely csak karcolásokat okozott a tankon,a németek másodszor is támadásba lendültek a 88 mm-es légvédelmi ágyúk segítségével, amelyeket sikerült a tank mögé vinni. A 35(t) harckocsik egy csoportja mozgásával megzavarta a KV-t. A 8,8 cm-es FlaK tüzérség hat találatot ért el a harckocsin, de csak háromnak sikerült áthatolnia a páncélzatán. A magányos szovjet KV-1 harckocsi legénységének hősiessége és bátorsága azonban lenyűgözte az ellenséget. A német katonák számára világossá vált, hogy a kiváló harci eszközökkel felszerelt szovjet harckocsik komoly ellenfelet jelentenek, és a háború még akkor is kemény és elhúzódó lesz, ha az katasztrofálisan kezdődött a szovjetek számára. A halott ismeretlen szovjet harckocsi személyzetet a németek katonai tiszteletadással temették el.
- З. К. Slusarenko leírja a 10. páncéloshadosztály 19. páncélos ezredének 1. nehézpáncélos zászlóalja, Kakhkhar Khushvakov hadnagy parancsnoksága alatt álló csatáját.
"Mivel az ellenőrzőpont megszűnt, a legénység kérésére a tankokat álcázott lőállásként hagyták Sztaro-Konsztantinov (Délnyugati Front) közelében. A harckocsik két napig harcoltak az ellenséggel. kilőttek két német tankot, ,sok hitleristát megöltek. A hitleristák benzinnel öntötték le a halott szovjet hősök holttestét, és elégették őket."
- Kolobanov főhadnagy (1. páncéloshadosztály), aki 1941. augusztus 20-án (a háború utáni újságírásban tévesen augusztus 19-i dátumot említettek) egy csatában Gatchina (Krasznogvardejszk) közelében 22 német tankot és két páncéltörő ágyút semmisített meg, Szemjon Konovalov hadnagy (15. páncélosdandár) - az 1942. július 13-i csatában a Rosztovi terület Taraszovszkij körzetében lévő Nyizsnyemityakin tanya közelében 16 ellenséges harckocsit és 2 páncélozott járművet semmisített meg.
KV-1 harckocsi elhagyja a moszkvai gyárat a felújítás után.
W
Wilson
Guest
5.
Egyéb tények
A háború elején a KV-1 harckocsit a miszticizmusra hajlamos németek "Gespenst" (németből fordítva "szellem") becenévvel illették, mivel a Wehrmacht szabványos 37 mm-es páncéltörő ágyújának lövedékei gyakran még horpadást sem hagytak a páncélzatán. Ezt az epizódot részletesen leírja Erhard Raus vezérezredes visszaemlékezéseiben, akinek csoportja megpróbált megsemmisíteni egy szovjet tankot.
A 6. gárdista páncélosdandár KV-1-es harckocsija a Barvankovszkoje hídfőnél vívott csatában 1942 májusában. A harckocsi parancsnoka, Cservov politikai megbízott 9 német harckocsit lőtt ki. Úgy néz ki, mintha a német T-4 tank égne előre
- A Wehrmacht 6. harckocsihadosztálya 48 órán át harcolt egyetlen szovjet KV-1 harckocsival. Ötven tonnás KV-1-es harckocsi kilőtt és lánctalpaival szétzúzott egy 12 teherautóból álló oszlopot az utánpótlással együtt, majd megsemmisített egy tüzérségi üteget. A németek természetesen viszonozták a tüzet, de hiába. A páncéltörő ágyúk lövedékei még horpadásokat sem hagytak a páncélzatán. Az igazsághoz tartozik, hogy Raus katonáinak sikerült a harckocsit mozgásképtelenné tenniük úgy, hogy felrobbantottak egy lövedéket a lánctalp alatt. De "Klim Voroshilov" nem ment sehová. Stratégiai pozíciót foglalt el az egyetlen Raiseniai felé vezető úton, és két napig késleltette a hadosztály előrenyomulását (a németek nem tudták megkerülni, mert az út mocsarakon vezetett keresztül, ahol a hadsereg teherautói ott nem tudtak átjutni.
Végül a csata második napjának végére Raus-nak sikerült légvédelmi ágyúkkal kilőnie a tankot. Amikor azonban katonái óvatosan megközelítették az acélszörnyeteget, a tank tornya hirtelen az irányukba fordult - úgy tűnt, a legénység még életben van. Csak egy, a harckocsi nyílásába dobott gránát vetett véget ennek a hihetetlen csatának.
A híres "A mezőn tankok dübörögtek..." című dal egyik változatában a következő sorok szerepelnek: "Isten veled, Maruska kedves, és te, KV, öcsém..."
Egy álcázott KV-1 harckocsi egy erdei rajtaütésben a Moszkváért vívott csata idején.
Értékelések és vélemények
Helmut Rietgen hadnagy a német 6. páncéloshadosztályból:
...maga a harckocsik hadviselésének fogalma alapvetően megváltozott,a KV megjelenésével,mivel a "KV" harckocsik a fegyverzet, a páncélvédelem és a harckocsik súlyának teljesen más szintjét jelentették. A német harckocsik azonnal a az élőerő elleni fegyverek kategóriájába kerültek... Ettől kezdve az ellenséges harckocsik váltak a fő fenyegetéssé, és az ellenük való harc szükségessége új fegyverzetet követelt - nagy teljesítményű, nagyobb kaliberű, hosszú csövű ágyúkat...
Az 502. nehéz páncélos zászlóalj 223. számú Tigris harckocsija a Ladoga-tó közelében egy kilőtt szovjet KV-1 harckocsi mellett.
Beszámolt a Raseiniai melletti KV tankokkal vívott csatáról is:
- "Ezek az addig ismeretlen szovjet tankok válságot okoztak a Sekendorf csapásmérő csoportban, mivel az nem rendelkezett olyan fegyverekkel, amelyek képesek lettek volna áthatolni a KV harckocsik páncélzatán. A lövedékek egyszerűen visszapattantak a szovjet tankokról. 88 mm-es légvédelmi ágyú pedig akkor még nem állt a csapásmérő csoport rendelkezésére A gyalogosok az orosz tankok támadása alatt pánikszerűen kezdtek visszavonulni. A nehéz szovjet KV-k előrenyomultak és megtámadták a tankjainkat, és a mi heves tüzünknek nem volt hatása. Az egyik KV a német parancsnok harckocsiját megdöntötte és felborította, a parancsnok megsebesült.
A 6. gárdista harckocsiezred harckocsizó személyzete az új KV-1 harckocsikkal ismerkednek.
KV-1S taktikai és műszaki jellemzők.
Legénység: 5
Gyártás évei: 1939-1942
A gyártott járművek száma: 3230.
Elrendezés: Hagyományos
A KV-1 súlya
- 47,5 tonna
KV-1 méretek
A KV-1 páncélzata
A KV-1 fegyverzete
KV-1 motor
KV-1 Sebesség
Egyéb tények
A háború elején a KV-1 harckocsit a miszticizmusra hajlamos németek "Gespenst" (németből fordítva "szellem") becenévvel illették, mivel a Wehrmacht szabványos 37 mm-es páncéltörő ágyújának lövedékei gyakran még horpadást sem hagytak a páncélzatán. Ezt az epizódot részletesen leírja Erhard Raus vezérezredes visszaemlékezéseiben, akinek csoportja megpróbált megsemmisíteni egy szovjet tankot.
A 6. gárdista páncélosdandár KV-1-es harckocsija a Barvankovszkoje hídfőnél vívott csatában 1942 májusában. A harckocsi parancsnoka, Cservov politikai megbízott 9 német harckocsit lőtt ki. Úgy néz ki, mintha a német T-4 tank égne előre
- A Wehrmacht 6. harckocsihadosztálya 48 órán át harcolt egyetlen szovjet KV-1 harckocsival. Ötven tonnás KV-1-es harckocsi kilőtt és lánctalpaival szétzúzott egy 12 teherautóból álló oszlopot az utánpótlással együtt, majd megsemmisített egy tüzérségi üteget. A németek természetesen viszonozták a tüzet, de hiába. A páncéltörő ágyúk lövedékei még horpadásokat sem hagytak a páncélzatán. Az igazsághoz tartozik, hogy Raus katonáinak sikerült a harckocsit mozgásképtelenné tenniük úgy, hogy felrobbantottak egy lövedéket a lánctalp alatt. De "Klim Voroshilov" nem ment sehová. Stratégiai pozíciót foglalt el az egyetlen Raiseniai felé vezető úton, és két napig késleltette a hadosztály előrenyomulását (a németek nem tudták megkerülni, mert az út mocsarakon vezetett keresztül, ahol a hadsereg teherautói ott nem tudtak átjutni.
Végül a csata második napjának végére Raus-nak sikerült légvédelmi ágyúkkal kilőnie a tankot. Amikor azonban katonái óvatosan megközelítették az acélszörnyeteget, a tank tornya hirtelen az irányukba fordult - úgy tűnt, a legénység még életben van. Csak egy, a harckocsi nyílásába dobott gránát vetett véget ennek a hihetetlen csatának.
A híres "A mezőn tankok dübörögtek..." című dal egyik változatában a következő sorok szerepelnek: "Isten veled, Maruska kedves, és te, KV, öcsém..."
Egy álcázott KV-1 harckocsi egy erdei rajtaütésben a Moszkváért vívott csata idején.
Értékelések és vélemények
Helmut Rietgen hadnagy a német 6. páncéloshadosztályból:
...maga a harckocsik hadviselésének fogalma alapvetően megváltozott,a KV megjelenésével,mivel a "KV" harckocsik a fegyverzet, a páncélvédelem és a harckocsik súlyának teljesen más szintjét jelentették. A német harckocsik azonnal a az élőerő elleni fegyverek kategóriájába kerültek... Ettől kezdve az ellenséges harckocsik váltak a fő fenyegetéssé, és az ellenük való harc szükségessége új fegyverzetet követelt - nagy teljesítményű, nagyobb kaliberű, hosszú csövű ágyúkat...
Az 502. nehéz páncélos zászlóalj 223. számú Tigris harckocsija a Ladoga-tó közelében egy kilőtt szovjet KV-1 harckocsi mellett.
Beszámolt a Raseiniai melletti KV tankokkal vívott csatáról is:
- "Ezek az addig ismeretlen szovjet tankok válságot okoztak a Sekendorf csapásmérő csoportban, mivel az nem rendelkezett olyan fegyverekkel, amelyek képesek lettek volna áthatolni a KV harckocsik páncélzatán. A lövedékek egyszerűen visszapattantak a szovjet tankokról. 88 mm-es légvédelmi ágyú pedig akkor még nem állt a csapásmérő csoport rendelkezésére A gyalogosok az orosz tankok támadása alatt pánikszerűen kezdtek visszavonulni. A nehéz szovjet KV-k előrenyomultak és megtámadták a tankjainkat, és a mi heves tüzünknek nem volt hatása. Az egyik KV a német parancsnok harckocsiját megdöntötte és felborította, a parancsnok megsebesült.
A 6. gárdista harckocsiezred harckocsizó személyzete az új KV-1 harckocsikkal ismerkednek.
KV-1S taktikai és műszaki jellemzők.
Legénység: 5
Gyártás évei: 1939-1942
A gyártott járművek száma: 3230.
Elrendezés: Hagyományos
A KV-1 súlya
- 47,5 tonna
KV-1 méretek
- A harckocsi test hossza, mm: 6675
- A harckocsi test szélessége, mm: 3320
- Magasság, mm: 2710
- Távolság, mm: 450
A KV-1 páncélzata
- Páncélzat típusa: homogén hengerelt acél
- Burkolat (felül), mm/fok: 75 / 30°
- A harckocsi test eleje (középen), mm/: 60 / 70°
- A harckocsi test eleje (alul), mm/ fok: 75 / 25°
- Burkolat perem, mm/ fok: 75 / 0°
- A harckocsi test hátsó része (felül), mm/fok: 60 / 50°
- A harckocsi test alja (alul), mm/fok: 75 / 0-90°
- Alul, mm: 30-40
- Tornyok, mm / fok: 75 / 20°
- Torony hátsó része, mm / fok: 75 / 15°
- Toronytető, mm: 40
A KV-1 fegyverzete
- Kaliber és gyártmány: 76 mm-es L-11, F-32, F-34, ZIS-5.
- Géppuska lőszer: 90 vagy 114 (modifikációtól függően).
- Célzókészülékek: teleszkópos TOD-6, periszkópos PT-6
- Géppuskák: 3 × DT
KV-1 motor
- Motortípus: V-típusú, 12 hengeres, négyütemű, folyadékhűtéses dízelmotor.
- Motorteljesítmény, LE: 600
KV-1 Sebesség
- Sebesség szilárd burkolatú úton: 34 km/h
- Hatótávolság szilárd burkolatú úton: 150-225 km
- Hatótávolság terepen : 90-180 km
- Teljesítménysűrűség, HP/t: 11,6
- A felfüggesztés típusa: torziós rúd.
- A talajra ható fajlagos nyomás, kg/cm²: 0,77.
Na igen, a KV-1-es... Ez volt az a típus ami valóban beszaratta a németeket a háború elején! Nem a T-34-es, azzal nem volt nehéz elbánni.
Szoktunk beszélni harckocsi háromszögről a tűzerő,védettség és mobilitás viszobyáról.Nagyon jól mutatja a KV-1 és a Tiger I nem csak a szovjet és a német ipar közti könbséget,hanem azt is,hogy a technológiai lehetőségek hogyan befolyásolják a harckocsikat.
A KV-1-nél csak úgy tudtak kvázi átlőhetetlen páncélt beepíteni,hogy sem mobilitása sem tűzereje nem volt a harckocsinak.A Tiger I-nél nár csak a mobilitást kellett beáldozni.A Phanter volt az első olyan harckocsi ahol nem nagyon áldoztak be semmit,hisz a fő irányból keküzdhetetlen volt a Phanter páncélja is úgy, hogy a tűzereje 10/10 és a mobilitása is bőven megfelelő volt.A mai harckocsik is Phanterek csak természetesen sokkal magasabb minőségben.
Teljesen rendben volt a 76 mm ágyú. Mikor kifejlesztették, nem volt olyan nyugati tank (se keleti), ami ellenállt volna neki.
Máskor fektették le a követelményeiket.
A Panther papíron nagyon jó volt, de mivel az ötvözőanyagok hiánycikkek voltak nem minden darab tudta az elméleti minőséget hozni. Ráadásul nagyon késői darab is volt. A német ipar és az orosz közötti különbség része az is, hogy van-e alapanyagod a harckocsidhoz. Meg van-e üzemanyagod bele? Ezeket mondjuk beáldozták.
Hogyha a receptbe csirkemell van írva de neked farhát van akkor nem a recept a rossz.
Nem árt olyan receptet választani, aminek megvannak/kaphatóak az alapanyagai. A német és orosz ipar képességeinek kontextusában...
De miért érte a németeket meglepetésként a KV? Nem voltak hírszerzőik? Nem meséltek a finnek a KV prototípusról? Ha csak annyival jobban rákészülnek a Barbarossára, hogy kicsit több 88-ast rendelnek páncéltörő feladatra, meg mondjuk egy évvel előbb elkészül a Pz4F2/G meg Stug3G széria, már lehet sok minden máshogy alakult volna...
G
Galthran
Guest
nem gondolták hogy bármit érne a vörös hadsereg mondván hogy a finnek is elpicsázták őket, meg am is untermensch volt arra keletre mindenki
(mondták)
Az alváz az T-55 egyértelműen. CSak sejtem, hogy filmhez készült, mert egy képmegosztón találtam lényegi magyarázat nélkül.