Még egy kis <a title="Adatlap megtekintése" href="http://blog.hu/user/201060">Allesmor Obranna</a> írás a légierőblogról...
"Pár gondolatot az általam linkelt F-35-ös jelentéshez.
Az első, ami szembeötlő, hogy tisztán, a számok nyelvén az F-35-ös mind a három verziójánál jelentősen csökkenteni kellett az állandóan fenntartható túlterhelés limitjét, miközben a 0.8 Machról 1.2-re mért gyorsulási érték drámaian nőtt.
Bárhogy is nézzük, ez szörnyű. Essünk is seggre lendületből és temessük is gyorsan az egész F-35-ös programot, mi több a Lockheed Martint, vagy akár az egész amerikai repülőipart.
Mert a számok nem hazudnak. Feketén-fehéren ott van minden.
Vagy. Vagy vegyük észre, hogy bár a számok nem hazudnak, de a kontextus az amiben vizsgálni kell őket. Vegyük az első adatot. Tudunk vele mit kezdeni? Én speciel nem, nem tudom eldönteni sem azt, hogy az ötegész akárhányról közel ötös értékre csökkenő túlterhelési adat egy nagy vagy egy kis veszteség. Egyátalán milyen tömegadatoknál mérték ezt? Befolyásolja ez bárhogy is a maximális értéket? Azt milyen körülmények között és meddig lehet fenntartani?
Gyorsulás. 0.8-1.2 egy szép tartomány, de mi van az alatt és felett? Milyen magasságon? Milyen tömegadat mellett? Nincs kizárva, hogy a gép 0.8 Mach-ig kiválóan gyorsul, majd aztán torpan meg. Gond lehet ez? Okoz ez problémát ennek a típusnak?
Ez se tiszta. Kiderült, hogy a vízszintes vezérsíkok kompozit elemeinek rétegeinél fennállhat a veszély a szétválásra, maximális repülési magasság illetve sebesség rezsimen, rezsimeken. De kiderült, hogy van mód a konstrukció megóvására.
2012-ben ismét sok dolog derült ki a típusról, de megint csak azt tudjuk, hogy a nyilvánosságra hozott eredményeket képtelenek vagyunk korrektül értelmezni a megfelelő háttér teljes ismerete nélkül."