Nekem!Utólag, történelmi tâvlatból nëzve, kinek volt igaza?![]()
Hogy be tudtam fogni a számat és hazamehettem.

Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Nekem!Utólag, történelmi tâvlatból nëzve, kinek volt igaza?![]()
Vidâm az élet!
El tudok kellemesebb dolgokat is képzelni, mint fosâs tâbori körülmények közt.![]()
Honvéd:
A nato egységek kb hasonló szinten voltak. Gondolod, hogy a pl. nèmetek az 10002-es hozzâszolásodban a kèpen profibbak voltak? Nem hinnèm.
Igen profibbak voltak, már a II.vh-ban sem parancsközpontú, hanem feladatközpontú volt a gondolkozásuk.Honvéd:
A nato egységek kb hasonló szinten voltak. Gondolod, hogy a pl. nèmetek az 10002-es hozzâszolásodban a kèpen profibbak voltak? Nem hinnèm.
Még egy megjegyzésUtólag, történelmi tâvlatból nëzve, kinek volt igaza?![]()
Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:Igen profibbak voltak, már a II.vh-ban sem parancsközpontú, hanem feladatközpontú volt a gondolkozásuk.
Ki gondolta volna, hogy egyetertek veled?Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:
Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!
- oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
- a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
- a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.
Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.
Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.
Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.
A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.
Dolgoztál te már együtt német katonákkal vagy csak szemellenzős világnézetedet propagálod?Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:
Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!
- oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
- a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
- a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.
Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.
Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.
Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.
A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.
Nehéz lenne nem, mert ez csak történelem volt. Másképp nem tudott történni...Ki gondolta volna, hogy egyetertek veled?![]()
Ugyanazt gondolom róluk, amit a hitleri időszak német katonáiról, csak most rosszabb helyzetben vannak, ahhoz képest: "a német tisztek jó része még jól képzett, tisztességel háborúznak" Azzal a kitétellel, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ez nem csak egy látszat ma már. Jobban bízok egy lengyel vagy francia katonai szakértelmében, mint egy németében.Dolgoztál te már együtt német katonákkal vagy csak szemellenzős világnézetedet propagálod?
Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.Ugyanazt gondolom róluk, amit a hitleri időszak német katonáiról, csak most rosszabb helyzetben vannak, ahhoz képest: "a német tisztek jó része még jól képzett, tisztességel háborúznak"
De a német hadsereg véleményem szerint Európa háborúra leginkább alkalmatlan hadereje. Isten mentsen attól, hogy valaha, velük kelljen harcolnunk. Minden téren olyan távol kell tartanunk magunkat tőlük, amennyire csak tudjuk. Szervezetileg értem ezt alapvetően, nehogy véletlenül bármilyen közös alakulatban, struktúrában, irányítási- vezetési rendszerben találjuk magunkat velük! Ez az én egyik legszilárdabb meggyőződésem az alapján, amit a németekről negyvenvalahány év alatt megtapasztaltam.
Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:
Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!
- oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
- a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
- a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.
Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.
Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.
Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.
A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.
A problema csak az, hogy ebbol a fele sem igaz.Magyarán a feladatorientált rendszer alapja az oktatás-kiválasztás-számonkérés hármasa. Ez folyamatosan zajlik a katonatiszt karrierje során gyerekkorától egészen addig, amíg már hiába oktatják és képzik, a kiválasztáson már nem tud objektív eredményt produkálni. A kiválasztás realisztikus tesztelés, a gyakorlatok nem színjátékok, hanem egymás ellen játszák őket, az oktatás a katonai ismeretek folymatos fejlesztése, amiket a számon is kérnek, elvárják, hogy tudja valamilyen formában reprodukálni a saját szakterületét érintő új ismereteket, akár publikáció, akár gyakorlat során siker formájában.
Ebből a szempontból a haderőnk per pillanat teljes csőd. A magyar oktatási rendszer, azon belül is a reálképzés és a magolásra építés leépülése miatt nem alkalmas már katonatisztek előképzésére, tehát a katonai iskolába kerülő fiatalok eleve hendikeppel indulnak, a civil életből nem hoznak elég tudást, mert megoltatták be velük (különösen nem reáltéren), majd pedig a katonai képzés az NKE-n nem túl magas színvonalú, kifejezett vezérkari iskola nincs is, de minek is, mert gyakorlati megmérettetés vizsgák és (had)gyakorlatok formájában életszerű körülmények közt úgysincs, ahol kiderülhetne mire alkalmas, vagy alkalmas e egyáltalán valamire. Szóval akik a csapatokat vezetik ma, az egy lutri. Talán vannak köztük alkalmasak, de nem fűznék nagy reményeket a magyar haderő képességeihez, ahogy a szomszédos országok haderejének képességeihez sem. Egyetlen előnyünk a professzionalizmus komolyanvétele lehetne, de akkor foci helyett oktatásra, kreatív neoliberális maszlagos helyett a régi, jó, klasszikus liberális porosz oktatási rendszerre egy kőkemény érettségivel kellene építeni, majd pedig a teljes katonai képzés megreformálása (az NKE feloszlatása, önálló katonai felősoktatási intézmények létrehozása egy tőlük különálló vezérkari iskolával) után egy gyakorlatias, a folyamatos és életszarű gyakorlatoztatásra épülő kiválasztási rendszert kultiváló hadsereg létrehozása kellene legyen a prioritás.
Na ennek nyoma sincs, pedig a sikeres példa ott van előttünk. Dehát honnan is ismerhetnék a Néphadseregben szocializált, azóta katonai vezetővé vált főtisztjeink! A civileket meg hagyjuk, azok manapság mindennél rosszabbak, persze nem csoda: ebben az országban a hazafiság nem racionalitás, hanem lózung, szóval mit várunk. Annak az országnak van hadserege, ahol a vezetők racionális ésszel keresik a szuverenitás garanciáit. Ilyen nálunk nincs.
Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.
Pont ezért vagyok hive a sorkatonaságnak. Az az egyetlen közeg lehetne manapsâg, ahol a vidèk, a vâros, a melós, az ertelmiségi,Még egy megjegyzés
Engem az életre nevelt az a másfél év. Sok hasonlókorúval ellentétben, én a mai napig nem tartom elvesztegetett időnek a sorkatonaként letöltött időt. Olyasmit tanított meg velem amiért apám ketté hasított volna. Lopni, csalni, hazudni. Nem nagy dolgok voltak ezek, de nekem parasztgyerekként lelkileg kellett megerősödnöm. Megtanultam normálisan felöltözni, -derékszög párhuzam- és a mai napig nem teszem zsebre a kezem (nem hiszem hogy volt olyan gyakorlóm amelyiken nem volt bevarrva a zseb).
Ja és megtanultunk parancsot végrehajtani. Ez hiányzik a mai fiatalokból.
A BW-nek nem az alulfinanszirozottsâg a baja, hanem a szellemi métely, a 68-as dzemlèlet, a woke ideológia, a katona lenézése. Amig aztân szükség van rá...Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.
88 januárban megtettem vele 3*30 km gyalogtúrát, túlélési gyakorlat néven Szombathely határában, a Néphadsereg talán egyetlen túlélési gyakorlatán. Teljes harcászati felszerelésben, +megpakolt málhazsák. Amit leellenőriztek indulás előtt, hogy mi van bent. Hát mi a fürdőpapucsnak nevezett baromságot ollóval elkészítve, ráfűztük a hordhevederre, hogy kíméljük ahogy lehet a vállunkat. Nem volt az igazi, de picit segített elviselni ,az elviselhetetlent. A zlj, pk. becsületére legyen mondva, tisztességesen megírta az előljáróknak, hogy semmink nem alkalmas ilyen jellegű bevetésre, mint ruházat, bakancs, felszerelés. Nem tudom később erőltették-e a ilyen túlélési gyakorlatokat. A miénk 3 napos volt, januárban, napközben kicsi pluszban, éjjel mínusz 10 fok körüli hőmérsékleten, szabad ég alatt. Szerencsére senki nem fagyott meg. Úgy vágtunk bele, hogy semmiféle felkészítés nem volt. Magunktól, filmekből, olvasmányokból ellesett dolgokat tettünk. Pld. csokit vittünk magunkkal, hogy legyen bennük kalória, ha a kaja kevés lenne. A papucsot is ilyen ihlet alapján hasznosítottuk a málhazsáknál. A beérkezés a laktanyába stílszerű volt. A zlj. töf. vezette a bevonulást, egy letört faágra támaszkodva, sántítva. Mert lesántúlt. Én dupálán szívtam, mert rpk beosztásom folytán cipelhettem a rajparancsnoki gépkarabélyhoz rendszeresített istenverte éjjellátót is egy hordtáskában, ami végig verte az oldalamat 3 napig. Saccra 20 percenként emlegettem istent, negatív, trágár értelemben, abban a 3 napban.
Lâtszik, hogy fiatal vagy...Kemény!
Az alvást hogy oldottátok meg, volt valami szükségfedezék? Hálózsák milyen volt? Vízvétel is "túlélő" módban volt, amit találtatok? Tüzet rakhattatok vagy legalább konzervmelegítő volt nálatok?
...A BW-nek nem az alulfinanszirozottsâg a baja, hanem a szellemi métely, a 68-as dzemlèlet, a woke ideológia, a katona lenézése. Amig aztân szükség van rá...