88 januárban megtettem vele 3*30 km gyalogtúrát, túlélési gyakorlat néven Szombathely határában, a Néphadsereg talán egyetlen túlélési gyakorlatán. Teljes harcászati felszerelésben, +megpakolt málhazsák. Amit leellenőriztek indulás előtt, hogy mi van bent. Hát mi a fürdőpapucsnak nevezett baromságot ollóval elkészítve, ráfűztük a hordhevederre, hogy kíméljük ahogy lehet a vállunkat. Nem volt az igazi, de picit segített elviselni ,az elviselhetetlent. A zlj, pk. becsületére legyen mondva, tisztességesen megírta az előljáróknak, hogy semmink nem alkalmas ilyen jellegű bevetésre, mint ruházat, bakancs, felszerelés. Nem tudom később erőltették-e a ilyen túlélési gyakorlatokat. A miénk 3 napos volt, januárban, napközben kicsi pluszban, éjjel mínusz 10 fok körüli hőmérsékleten, szabad ég alatt. Szerencsére senki nem fagyott meg. Úgy vágtunk bele, hogy semmiféle felkészítés nem volt. Magunktól, filmekből, olvasmányokból ellesett dolgokat tettünk. Pld. csokit vittünk magunkkal, hogy legyen bennük kalória, ha a kaja kevés lenne. A papucsot is ilyen ihlet alapján hasznosítottuk a málhazsáknál. A beérkezés a laktanyába stílszerű volt. A zlj. töf. vezette a bevonulást, egy letört faágra támaszkodva, sántítva. Mert lesántúlt. Én dupálán szívtam, mert rpk beosztásom folytán cipelhettem a rajparancsnoki gépkarabélyhoz rendszeresített istenverte éjjellátót is egy hordtáskában, ami végig verte az oldalamat 3 napig. Saccra 20 percenként emlegettem istent, negatív, trágár értelemben, abban a 3 napban.