Magyar Néphadsereg

[aquarell]

Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:

• oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
• a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
• a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.

Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!

Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.

Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.

Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.

A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.

Ki gondolta volna, hogy egyetertek veled?

 

[blogen]

Magyarán a feladatorientált rendszer alapja az oktatás-kiválasztás-számonkérés hármasa. Ez folyamatosan zajlik a katonatiszt karrierje során gyerekkorától egészen addig, amíg már hiába oktatják és képzik, a kiválasztáson már nem tud objektív eredményt produkálni. A kiválasztás realisztikus tesztelés, a gyakorlatok nem színjátékok, hanem egymás ellen játszák őket, az oktatás a katonai ismeretek folymatos fejlesztése, amiket a számon is kérnek, elvárják, hogy tudja valamilyen formában reprodukálni a saját szakterületét érintő új ismereteket, akár publikáció, akár gyakorlat során siker formájában.

Ebből a szempontból a haderőnk per pillanat teljes csőd. A magyar oktatási rendszer, azon belül is a reálképzés és a magolásra építés leépülése miatt nem alkalmas már katonatisztek előképzésére, tehát a katonai iskolába kerülő fiatalok eleve hendikeppel indulnak, a civil életből nem hoznak elég tudást, mert megoltatták be velük (különösen nem reáltéren), majd pedig a katonai képzés az NKE-n nem túl magas színvonalú, kifejezett vezérkari iskola nincs is, de minek is, mert gyakorlati megmérettetés vizsgák és (had)gyakorlatok formájában életszerű körülmények közt úgysincs, ahol kiderülhetne mire alkalmas, vagy alkalmas e egyáltalán valamire. Szóval akik a csapatokat vezetik ma, az egy lutri. Talán vannak köztük alkalmasak, de nem fűznék nagy reményeket a magyar haderő képességeihez, ahogy a szomszédos országok haderejének képességeihez sem. Egyetlen előnyünk a professzionalizmus komolyanvétele lehetne, de akkor foci helyett oktatásra, kreatív neoliberális maszlagos helyett a régi, jó, klasszikus liberális porosz oktatási rendszerre egy kőkemény érettségivel kellene építeni, majd pedig a teljes katonai képzés megreformálása (az NKE feloszlatása, önálló katonai felősoktatási intézmények létrehozása egy tőlük különálló vezérkari iskolával) után egy gyakorlatias, a folyamatos és életszarű gyakorlatoztatásra épülő kiválasztási rendszert kultiváló hadsereg létrehozása kellene legyen a prioritás.

Na ennek nyoma sincs, pedig a sikeres példa ott van előttünk. Dehát honnan is ismerhetnék a Néphadseregben szocializált, azóta katonai vezetővé vált főtisztjeink! A civileket meg hagyjuk, azok manapság mindennél rosszabbak, persze nem csoda: ebben az országban a hazafiság nem racionalitás, hanem lózung, szóval mit várunk. Annak az országnak van hadserege, ahol a vezetők racionális ésszel keresik a szuverenitás garanciáit. Ilyen nálunk nincs.

 

[dudi]

Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:

• oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
• a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
• a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.

Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!

Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.

Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.

Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.

A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.

Dolgoztál te már együtt német katonákkal vagy csak szemellenzős világnézetedet propagálod?

 

[blogen]

Ki gondolta volna, hogy egyetertek veled?

Nehéz lenne nem, mert ez csak történelem volt. Másképp nem tudott történni...

 

[blogen]

Dolgoztál te már együtt német katonákkal vagy csak szemellenzős világnézetedet propagálod?

Ugyanazt gondolom róluk, amit a hitleri időszak német katonáiról, csak most rosszabb helyzetben vannak, ahhoz képest: "a német tisztek jó része még jól képzett, tisztességel háborúznak" Azzal a kitétellel, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ez nem csak egy látszat ma már. Jobban bízok egy lengyel vagy francia katonai szakértelmében, mint egy németében.

A német hadsereg véleményem szerint Európa háborúra leginkább alkalmatlan hadereje. Isten mentsen attól, hogy valaha, velük kelljen harcolnunk. Minden téren olyan távol kell tartanunk magunkat tőlük, amennyire csak tudjuk. Szervezetileg értem ezt alapvetően, nehogy véletlenül bármilyen közös alakulatban, struktúrában, irányítási- vezetési rendszerben találjuk magunkat velük! Ez az én egyik legszilárdabb meggyőződésem az alapján, amit a németekről negyvenvalahány év alatt megtapasztaltam. Semmi közük, semmilyen régi némethez és bármilyen illúzió velük kapcsolatban a lehető legsúlyosabb tévedés, amit el lehet követni.

 

[dudi]

Ugyanazt gondolom róluk, amit a hitleri időszak német katonáiról, csak most rosszabb helyzetben vannak, ahhoz képest: "a német tisztek jó része még jól képzett, tisztességel háborúznak"

De a német hadsereg véleményem szerint Európa háborúra leginkább alkalmatlan hadereje. Isten mentsen attól, hogy valaha, velük kelljen harcolnunk. Minden téren olyan távol kell tartanunk magunkat tőlük, amennyire csak tudjuk. Szervezetileg értem ezt alapvetően, nehogy véletlenül bármilyen közös alakulatban, struktúrában, irányítási- vezetési rendszerben találjuk magunkat velük! Ez az én egyik legszilárdabb meggyőződésem az alapján, amit a németekről negyvenvalahány év alatt megtapasztaltam.

Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.

 

[kamm]

Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:

• oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
• a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
• a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.

Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!

Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.

Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.

Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.

A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.

Magyarán a feladatorientált rendszer alapja az oktatás-kiválasztás-számonkérés hármasa. Ez folyamatosan zajlik a katonatiszt karrierje során gyerekkorától egészen addig, amíg már hiába oktatják és képzik, a kiválasztáson már nem tud objektív eredményt produkálni. A kiválasztás realisztikus tesztelés, a gyakorlatok nem színjátékok, hanem egymás ellen játszák őket, az oktatás a katonai ismeretek folymatos fejlesztése, amiket a számon is kérnek, elvárják, hogy tudja valamilyen formában reprodukálni a saját szakterületét érintő új ismereteket, akár publikáció, akár gyakorlat során siker formájában.

Ebből a szempontból a haderőnk per pillanat teljes csőd. A magyar oktatási rendszer, azon belül is a reálképzés és a magolásra építés leépülése miatt nem alkalmas már katonatisztek előképzésére, tehát a katonai iskolába kerülő fiatalok eleve hendikeppel indulnak, a civil életből nem hoznak elég tudást, mert megoltatták be velük (különösen nem reáltéren), majd pedig a katonai képzés az NKE-n nem túl magas színvonalú, kifejezett vezérkari iskola nincs is, de minek is, mert gyakorlati megmérettetés vizsgák és (had)gyakorlatok formájában életszerű körülmények közt úgysincs, ahol kiderülhetne mire alkalmas, vagy alkalmas e egyáltalán valamire. Szóval akik a csapatokat vezetik ma, az egy lutri. Talán vannak köztük alkalmasak, de nem fűznék nagy reményeket a magyar haderő képességeihez, ahogy a szomszédos országok haderejének képességeihez sem. Egyetlen előnyünk a professzionalizmus komolyanvétele lehetne, de akkor foci helyett oktatásra, kreatív neoliberális maszlagos helyett a régi, jó, klasszikus liberális porosz oktatási rendszerre egy kőkemény érettségivel kellene építeni, majd pedig a teljes katonai képzés megreformálása (az NKE feloszlatása, önálló katonai felősoktatási intézmények létrehozása egy tőlük különálló vezérkari iskolával) után egy gyakorlatias, a folyamatos és életszarű gyakorlatoztatásra épülő kiválasztási rendszert kultiváló hadsereg létrehozása kellene legyen a prioritás.

Na ennek nyoma sincs, pedig a sikeres példa ott van előttünk. Dehát honnan is ismerhetnék a Néphadseregben szocializált, azóta katonai vezetővé vált főtisztjeink! A civileket meg hagyjuk, azok manapság mindennél rosszabbak, persze nem csoda: ebben az országban a hazafiság nem racionalitás, hanem lózung, szóval mit várunk. Annak az országnak van hadserege, ahol a vezetők racionális ésszel keresik a szuverenitás garanciáit. Ilyen nálunk nincs.

A problema csak az, hogy ebbol a fele sem igaz.

1. a poroszok minden voltak, csak nem liberalisok - ekkora marhasagot nem is tudom, honnan szedtel

2. a magoltatassal pont nem a kreativitast alakitod ki, hanem a gepies mintakovetest

3. amibol pontosan kovetkezik, hogy nem veletlenul voltak - es azok ma is - olyan szinten engedelmesek a nemetek barki magasabb hatalomnak, hogy az hajmereszto, a legorultebb parancsoknak is

4. ebbol szinten nem veletlenul kovetkezett, hogy a kreativitast kinalo nagyerteku iparagak egyike sem az altalad dicsert (protestans) porosz teruleten alakult ki, hanem szinte mind a (katolikus) delnemet teruleteken, ahol sokkal-sokkal kreativabbak, kevesbe merev a kultura

A nemetek alapvetoen nem egy 'szocialis' nepseg - tortenelmukbol adodik, ezek a germanok evszazadokig erdokben eltek, torzsenkent kulon, nem tul kifinomult korulmenyek kozott, de ha kulso fenyegetes jott, akkor osszealltak es mindenkit lezuztak.
A nagynemet egyseg jo regen volt, de meg ma is furan neznek a delnemetekre, kifigurazzak a dialektusukat, mikozben az egesz orszag motorja Bayern, Baden-Wuttenberg stb, ok ill a francia hatar mentiek joval kulturaltabbak a tobbinel.

A tobbi, a merit-based promocio stb, az stimmel, de az minden hadsereg alapja, ugye, max a szovjeteknel meg oroszoknal voltak a politikai kegyencek es egyeb kegyeltek eloleptetve (lasd a zakot most Ukrajnaban, a sok inkompetens idiotaval.)

Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.

Nem hat, de a burokraciara valo hajlamuk az biztosan nem szunt meg, az egyszeruen a nemet rendmaniabol adodik.

 

[aquarell]

Még egy megjegyzés

Engem az életre nevelt az a másfél év. Sok hasonlókorúval ellentétben, én a mai napig nem tartom elvesztegetett időnek a sorkatonaként letöltött időt. Olyasmit tanított meg velem amiért apám ketté hasított volna. Lopni, csalni, hazudni. Nem nagy dolgok voltak ezek, de nekem parasztgyerekként lelkileg kellett megerősödnöm. Megtanultam normálisan felöltözni, -derékszög párhuzam- és a mai napig nem teszem zsebre a kezem (nem hiszem hogy volt olyan gyakorlóm amelyiken nem volt bevarrva a zseb).
Ja és megtanultunk parancsot végrehajtani. Ez hiányzik a mai fiatalokból.

Pont ezért vagyok hive a sorkatonaságnak. Az az egyetlen közeg lehetne manapsâg, ahol a vidèk, a vâros, a melós, az ertelmiségi,
a balos, a jobbos stb. talâlkozhat és egy közös célért megtanul együttmüködni. Eltekintve bizonyos praktikus dolgoktól, mint rend, ágycsinálás, takaritás, tisztaság. Meg krumplipucolâs... És hâború esetén minden társadalmi rèteg kiveszi rèszét az âldozatokból.
Honvèdelemhez ( és ez szerintem a sereg egyetlen lètjogosultsága, semmi esetre Afganisztán. Mali, Nato stb.) szükséges szerintem a sorkatonasâg, mâr csak azért is, mert azt ( mèg Oo-ban sem) lehet külföldön bevetni.
De öreg, régimódi vagyok...

 

[aquarell]

Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.

A BW-nek nem az alulfinanszirozottsâg a baja, hanem a szellemi métely, a 68-as dzemlèlet, a woke ideológia, a katona lenézése. Amig aztân szükség van rá...

 

[Pista a hegyről]

88 januárban megtettem vele 3*30 km gyalogtúrát, túlélési gyakorlat néven Szombathely határában, a Néphadsereg talán egyetlen túlélési gyakorlatán. Teljes harcászati felszerelésben, +megpakolt málhazsák. Amit leellenőriztek indulás előtt, hogy mi van bent. Hát mi a fürdőpapucsnak nevezett baromságot ollóval elkészítve, ráfűztük a hordhevederre, hogy kíméljük ahogy lehet a vállunkat. Nem volt az igazi, de picit segített elviselni ,az elviselhetetlent. A zlj, pk. becsületére legyen mondva, tisztességesen megírta az előljáróknak, hogy semmink nem alkalmas ilyen jellegű bevetésre, mint ruházat, bakancs, felszerelés. Nem tudom később erőltették-e a ilyen túlélési gyakorlatokat. A miénk 3 napos volt, januárban, napközben kicsi pluszban, éjjel mínusz 10 fok körüli hőmérsékleten, szabad ég alatt. Szerencsére senki nem fagyott meg. Úgy vágtunk bele, hogy semmiféle felkészítés nem volt. Magunktól, filmekből, olvasmányokból ellesett dolgokat tettünk. Pld. csokit vittünk magunkkal, hogy legyen bennük kalória, ha a kaja kevés lenne. A papucsot is ilyen ihlet alapján hasznosítottuk a málhazsáknál. A beérkezés a laktanyába stílszerű volt. A zlj. töf. vezette a bevonulást, egy letört faágra támaszkodva, sántítva. Mert lesántúlt. Én dupálán szívtam, mert rpk beosztásom folytán cipelhettem a rajparancsnoki gépkarabélyhoz rendszeresített istenverte éjjellátót is egy hordtáskában, ami végig verte az oldalamat 3 napig. Saccra 20 percenként emlegettem istent, negatív, trágár értelemben, abban a 3 napban.

Kemény!
Az alvást hogy oldottátok meg, volt valami szükségfedezék? Hálózsák milyen volt? Vízvétel is "túlélő" módban volt, amit találtatok? Tüzet rakhattatok vagy legalább konzervmelegítő volt nálatok?

 

[aquarell]

Kemény!
Az alvást hogy oldottátok meg, volt valami szükségfedezék? Hálózsák milyen volt? Vízvétel is "túlélő" módban volt, amit találtatok? Tüzet rakhattatok vagy legalább konzervmelegítő volt nálatok?

Lâtszik, hogy fiatal vagy...

 

[dudi]

A BW-nek nem az alulfinanszirozottsâg a baja, hanem a szellemi métely, a 68-as dzemlèlet, a woke ideológia, a katona lenézése. Amig aztân szükség van rá...

...

 

[aquarell]

A problema csak az, hogy ebbol a fele sem igaz.

1. a poroszok minden voltak, csak nem liberalisok - ekkora marhasagot nem is tudom, honnan szedtel

2. a magoltatassal pont nem a kreativitast alakitod ki, hanem a gepies mintakovetest

3. amibol pontosan kovetkezik, hogy nem veletlenul voltak - es azok ma is - olyan szinten engedelmesek a nemetek barki magasabb hatalomnak, hogy az hajmereszto, a legorultebb parancsoknak is

4. ebbol szinten nem veletlenul kovetkezett, hogy a kreativitast kinalo nagyerteku iparagak egyike sem az altalad dicsert (protestans) porosz teruleten alakult ki, hanem szinte mind a (katolikus) delnemet teruleteken, ahol sokkal-sokkal kreativabbak, kevesbe merev a kultura

A nemetek alapvetoen nem egy 'szocialis' nepseg - tortenelmukbol adodik, ezek a germanok evszazadokig erdokben eltek, torzsenkent kulon, nem tul kifinomult korulmenyek kozott, de ha kulso fenyegetes jott, akkor osszealltak es mindenkit lezuztak.
A nagynemet egyseg jo regen volt, de meg ma is furan neznek a delnemetekre, kifigurazzak a dialektusukat, mikozben az egesz orszag motorja Bayern, Baden-Wuttenberg stb, ok ill a francia hatar mentiek joval kulturaltabbak a tobbinel.

A tobbi, a merit-based promocio stb, az stimmel, de az minden hadsereg alapja, ugye, max a szovjeteknel meg oroszoknal voltak a politikai kegyencek es egyeb kegyeltek eloleptetve (lasd a zakot most Ukrajnaban, a sok inkompetens idiotaval.)



Nem hat, de a burokraciara valo hajlamuk az biztosan nem szunt meg, az egyszeruen a nemet rendmaniabol adodik.

Apâm mesélte, ( akkoriban a 2. kerben laktak a Rœzsadombon) hogy jóval Bp eleste utân, amikor a front már nyugatabbra volt, egy pâr német katona még kitartott, mert nem jött a parancs a visszavonulâsra, a lakók látták el öket étellel.

 

[kamm]

Kemény!
Az alvást hogy oldottátok meg, volt valami szükségfedezék? Hálózsák milyen volt? Vízvétel is "túlélő" módban volt, amit találtatok? Tüzet rakhattatok vagy legalább konzervmelegítő volt nálatok?

Halozsak... hogy mi??
En szamtalan ejszakat toltottem kinn, hol a lyukban, amit astunk magunknak, hol a hofuvasban, figyelve vagy eppen horpasztva, amig mas figyelt, de meg csak nem is hallottam halozsakrol.

 

[aquarell]

Halozsak... hogy mi??
En szamtalan ejszakat toltottem kinn, hol a lyukban, amit astunk magunknak, hol a hofuvasban, figyelve vagy eppen horpasztva, amig mas figyelt, de meg csak nem is hallottam halozsakrol.

Azok a szép idök, azok a szúrós pokrócok...

 

[dudi]

Azok a szép idök, azok a szúrós pokrócok...

Még most is megvannak.

 

[honved]

Kemény!
Az alvást hogy oldottátok meg, volt valami szükségfedezék? Hálózsák milyen volt? Vízvétel is "túlélő" módban volt, amit találtatok? Tüzet rakhattatok vagy legalább konzervmelegítő volt nálatok?

Alvás a sátorlapok összerakásából készült éjjeli menedékben, erdős részen. Kis szalma volt vételezhető. Ételmelegítő volt, konzervek 3 napig. Kenyeret, vizet is vittünk. Tűzrakás néhány órára engedélyezve volt. Hálózsákot nem láttunk ebben a 3 napban. Nem volt vészes a hiánya, mert a 3 éjszakán szerintem nem aludtunk összesen 10 órát.

 

[Flexus]

Alvás a sátorlapok összerakásából készült éjjeli menedékben, erdős részen. Kis szalma volt vételezhető. Ételmelegítő volt, konzervek 3 napig. Kenyeret, vizet is vittünk. Tűzrakás néhány órára engedélyezve volt. Hálózsákot nem láttunk ebben a 3 napban. Nem volt vészes a hiánya, mert a 3 éjszakán szerintem nem aludtunk összesen 10 órát.

Egyébként létezett hálózsák, csak gyakorlatilag soha nem osztották ki. És pont ezért mondtam amit mondtam. Ha az egyéni felszerelést a teherautó hozza utánad, akkor a hálózsák, sátor(lap) is ott van. x km-el mögötted. Majd szóltok az ellennek, hogy bocsi, most ne tessék lövöldözni, mert a teherautóink jönnek, mi meg kicsit visszább megyünk itt lefelé az úton. A két összerakott köpeny mint fél sátorlap meg röhejes volt, mert annyira kicsi lett, hogy alvásra gyakorlatilag alkalmatlan volt. Mindenkinek a lába kilógott belőle. (Tudom, hogy volt aki aludt benne komplett hadgyakorlaton, de attól, hogy valaki ezt a baromságot kitalálta attól még ez szar.)

Hatvanötben még megértettem volna, hogy nem találtak ki normálisabb megoldást pl. erre, de a hetvenes években már nem, pláne a nyolcvanasokban. Addigra létezett könnyű sátor, normális, kisméretű hálózsák, stb. Csak éppen nem egy jól felszerelt profi hadseregre ment a pénz, hanem egy hatalmas, szarul felszerelt néphadseregre. Számháborúban remekül produkáltunk. Nekünk 300 000 ezres hadseregünk van, bibi... nektek meg csak 100 000. Mint az óvodában. Darabra stimmelt is, csak minőségre nem addigra.

 

[honved]

Egyébként létezett hálózsák, csak gyakorlatilag soha nem osztották ki. És pont ezért mondtam amit mondtam. Ha az egyéni felszerelést a teherautó hozza utánad, akkor a hálózsák, sátor(lap) is ott van. x km-el mögötted. Majd szóltok az ellennek, hogy bocsi, most ne tessék lövöldözni, mert a teherautóink jönnek, mi meg kicsit visszább megyünk itt lefelé az úton. A két összerakott köpeny mint fél sátorlap meg röhejes volt, mert annyira kicsi lett, hogy alvásra gyakorlatilag alkalmatlan volt. Mindenkinek a lába kilógott belőle. (Tudom, hogy volt aki aludt benne komplett hadgyakorlaton, de attól, hogy valaki ezt a baromságot kitalálta attól még ez szar.)

Hatvanötben még megértettem volna, hogy nem találtak ki normálisabb megoldást pl. erre, de a hetvenes években már nem, pláne a nyolcvanasokban. Addigra létezett könnyű sátor, normális, kisméretű hálózsák, stb. Csak éppen nem egy jól felszerelt profi hadseregre ment a pénz, hanem egy hatalmas, szarul felszerelt néphadseregre. Számháborúban remekül produkáltunk. Nekünk 300 000 ezres hadseregünk van, bibi... nektek meg csak 100 000. Mint az óvodában. Darabra stimmelt is, csak minőségre nem addigra.

A túlélési gyakorlaton volt csak a saját sátorlapban alvás. Egyébként minden más gyakorlaton, szakaszsátor volt. Ami ráadásul, kályhával nagyon jó melegre volt fűthető. Viszont folyamatosan kellett egy kályhaügyeletes aki állandóan rakta a fát a tűzre. Mert ha nem, akkor pillanatok alatt kihűlt a sátor.
Hálózsák a hivatásosoknak volt, tábori ággyal. Ősz tavaszi gyakorlaton nekünk is volt, de tábori ágy nélkül, matracon aludtunk benne, a sátorban. A 87 kora őszin nem volt, de dög meleg volt, nem is kellett. Elég volt matracon, a pokróc, melegítőben alvással vegyítve.
Mondjuk azon a gyakorlaton, az oroszoknak még annyi sem volt. Egy vasárnapi napon, volt cserelátogatás a táborukban. Vittünk nekik jelvényt, mert megőrültek érte. Mindenáron azt kellett parancsra cserélni velük. Illetve a mindenféle használt műanyag reklámtáska volt még csereérett cucc. Na annak volt még csak nagy keletje, mert nekik olyan nem volt akkoriban a SZU-ban. Valamint ennivalót kértek tőlünk. Nekik csak olajos és paradicsomos haluk volt, meg köles kása. Egy pokrócba összedobva vittünk nekik egy rakás vagdalthúst, májkrémet, meg melegétel konzervet, mert dögivel volt nálunk. Valamint fotózkodni akartak még nagyon, az AMD-65 gépfegyverrel. Na, azt is a nyakukba kellett adni, mert nagyon tetszett nekik. Számukra az olyan nyugatias volt kinézetre, az ő fegyverükhöz képest. Ilyesmik történtek akkoriban, egy koalíciós gyakorlat szünetében, irányított szabadidőprogram keretében.

 

[oregbogaras]

Azok a szép idök, azok a szúrós pokrócok...

Akkoriban /80-as évek vége/ terepen az a szúrós pokróc éjszaka csodát tett. Na peresze kellett hozzá egy pesti katonatárs aki eltávon vett bivakzsákot. A pokróc és a bivakzsák kombó -20 fokban is megfelelő volt. A bökkenő az volt hogy tűz közelében nem lehetett használni. A legkisebb szikra is szép nagy lyukat égetett a bivakzsákon.