A III. világháborús haditervek kivétel nélkül az abszurditás kategórájába estek, mégpedig azonnal, ahogyan elkezdték megírni őket. Nem lehetett másként, hiszen mindegyek azzal számolt - mert azzal
kellett számolnia, hogy az ellenség teljes nukleáris ütőerejét bevetve fog csapást mérni - amellyel egy időben ugyanilyen válaszcsapást kell elszenvednie. Amennyire reális volt a nukleáris armageddon lehetősége, szükségszerűen olyannyira abszurd volt bármilyen terv annak másnapjára, de valami koncepciót csak ki kellett alakítani, nem lehetett az a hivatalos álláspont, hogy utána nem térünk magunkhoz és mindenki azt csinál, amit akar.
Ilyen alapon készült mindkét oldal (hadi)tervekkel és a kezdetektől törekedtek a nyilvánvalóan sokkolóan brutálisnak ígérkező veszteségek mérséklésére és
elfogadására...
Ugyanakkor legalább elviekben meg kellett válaszolniuk a kérdést, hogy mi lesz azután? Mihez kezdjünk, Czinege elvtárs, miután eloszlott a
15, hazánk fölött felrobbanó töltet gombafelhője és elveszítettünk 3-4 millió embert?
(Az alábbi térképen a zöld pöttyök jelzik a(z egyik) NATO-terv szerinti atomcsapások helyét.)
Tetszik vagy sem, be kell valahogy fejezni a háborút - és bár az északi félteke közös erővel elpusztította saját magát, azért nyilván nem úgy, hogy konstatálva kollektív ostobaságunkat szomorúan békét kötünk a status qou alapján. Akkor - a szovjet doktrína alapján - át kell menni támadásba, azzal, ami megmaradt és meg kell nyerni a háborút, pláne, ha már ennyit buktunk rajta.
A Magyar Népköztársaság ugyan abban a faramuci helyzetben volt, hogy csak szövetséges és semleges államok határolták, de a szovjet elvtársak felvilágosították az itteni tányérsapkásokat, hogy ha Ausztria nem kerül VSz-megszállás alá, akkor úgyis a NATO-fasizmus zsákmányává válik, tehát ne legyenek skrupulusaik a sógorok területén vezetett hadműveletekkel kapcsolatban. Azután pedig irány Itália! (Mi más? A bolgárok, románok mennek a görögök meg a törökök ellen, a csehek, lengyelek, keletnémetek nyugatra, nekünk jutnak az olaszok.)
Hegyeken át? Igen, mert sajnos innen más út nincs. És igen, tankokkal is, összhaderőnemi hadművelet keretében vadászbombázókkal, harci helikopterekkel, csöves- és rakétatüzérséggel, páncéloserőkkel, gépesített lövészekkel és szükség esetén további atomcsapásokkal. Annyival, amennyi maradt. Ha a harckocsik átvergődtek a hegyeken, majd kibontakozhatnak a Pó alföldjén, elvtársak!
Kétségkívül iIrreális agyrém. De minden más talán még abszurdabb lett volna...
Egyébként a totális atomháború sokkja után megvívott nyomorult és tragikus háborúban az eleve diktatórikusan vezetett, hírzárlat alatt tartott, keményen fogott, nélkülözésekhez jobban alkalmazkodó és igénytelenebb haditechnikával dolgozó VSz-erők valószínűleg jó eséllyel indultak volna harcba a jóval civilizáltabb, demokratikusabb és humánusabb valósághoz szokott európai NATO-erők ellen és behúzzák maguknak az egész, kőkorszakba visszaperzselt kontinenst.