Ezt mondom én is, hogy nem vehetők komolyan...
Akkor meg milyen jó szakemberek?
Jó propagandisták?
Magyar történelem
- Téma indítója pela3
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Akkor meg milyen jó szakemberek?
Jó propagandisták?
Azt ugye tudod, hogy a dunaparti cipők installáció/szobor a II.VH. összes áldozatának állít emléket! Nem kiemelten egy embercsoportnak...Ez mindig elfelejtik...
Április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. A Magyar Kormány döntésének megfelelően 2001 óta ezen a napon hajtunk fejet a magyar zsidóság százezreinek emléke előtt, akiket 1944 tavaszán kezdtek gettókba zárni, majd rövid idő alatt a biztos pusztulásba hurcoltak.
A magyar zsidóság 600 ezer tagja – köztük tanítók, tudósok, gyerekek, rabbik – nem térhetett vissza. De az ő nevükben is folytatnunk kell azt, amit ők képviseltek: az emberi méltóságot, a hitet, az összetartozást.
A múlt nem múlik el, ha őrizzük. És a jövő nem lesz sötét, ha fényt gyújtunk benne.
Ma van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja - Zsido.com
A Magyar Kormány döntésének megfelelően 2001 óta ezen a napon hajtunk fejet a holokauszt magyar áldozatainak emléke előtt.zsido.com
Fogalmatlan vagy Te
Meg seggfej is, hogy pont a mai napon vicceskedsz ilyennel.
A cipők feliratát fent linkeltem be. Elég egyértelmű.
Ahogy az is, hogy az arra vonatkozó állításod, miszerint a 2.vh összes áldozatának állítana emléket, hazugság.
Edit: OK. Legyen pontatlanság, nem hazugság. Mert én legalább nem vagyok rosszindulatú
Az eredeti koncepciója Pauer Gyulának az volt....csakhát ugye Újlipóték másként gondolták...
Ő is így gondolta:
Gyermekkorom rémületes érzései közé tartozott a Duna-parton meggyilkolt emberek története. Ezt az érzést mind a mai napig fel tudom idézni magamban. Ezért bír különösen nagy jelentoséggel számomra, hogy Pauer Gyula barátommal való közös elképzelésünk alapján megvalósulhatott ez az emlékmu, amely szülovárosunk emlékezetének e gyötro és elfojtott darabját emeli ki a homályból, bizonyosságot téve arról, hogy Budapest nem adja meg magát a felejtésnek, és szembe mer nézni múltjával.
Can Togay
alkotótárs
alkotótárs
Lényegesnek tartjuk, hogy az emlékmu civil kezdeményezés eredménye.
Kezdeti lépéseit Kornai Péter barátunk anyagi támogatása biztosította.
A terv megvalósításában fordulatot jelentett a Miniszterelnöki Hivatal nagyvonalú hozzájárulása, csak úgy, mint a Nemzeti Kulturális Alapprogram Holocaust Megemlékezések Kollégiumának, és az V. kerületi Önkormányzatnak a támogatása.
A magánszemélyektol befolyt adományok közül különösen értékesek számunkra azok a viszonylag csekély, néhány ezer forintos összegek, amelyeket idos emberek ajánlottak fel az emlékmu számára.
Pauer Gyula
Can Togay
Can Togay
Négy éves fejjel szüleimmel az óvóhelyen vészeltük át a háború végét. Nem sokat értettem a kint zajló eseményekbol. A különbözo híradások nyomán csupán annyi fogalmazódott bennem, hogy az oroszok kergetik a németeket, akik tolük menekülve felrobbantják a hidakat, míg a szövetségesek bombázzák a várost. A nyilasok a Dunába lotték az embereket.
Amikor felmehettünk az óvóhelyrol a lakásra, apám lelkemre kötötte, hogy senkinek se beszéljek a "részletes bácsiról", aki egy ideig nálunk tartózkodott. Azért "részletes", mert tole vásároltunk részletre bútorokat. A háború végeztével azután ismét láttam Emil bácsit, amint boldogan öleli át szüleimet megköszönve, hogy napokig bújtatták.
A zsidó honfitársaimmal történt szörnyuségeket csak apránként értettem meg, majd szobrászként is egyre inkább foglalkoztatni kezdett a holocaust témája.
Egy töprengo este, egy régi barát váratlan látogatása, egy beszélgetés elejtett, majd újra felvett fonala, Can Togay barátom felvetése segítettek el ahhoz, hogy ráleljek a mu végso formájára.
Azt hiszem, Istennek tetszo módon.
Pauer Gyula
Én nem vagyok kompetens, hogy megítéljem a szakmaiságukat, de örülök neki, hogy valaki már foglakozik ennek az eredet történetnek a kibogozásával és tisztába tételével. Az akadémiai tudománynak a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság évtizedeiben lett volna ideje végig túrni a szteppéket, de nem tették (ha csak én nem hallottam róla, akkor elnézést kérek). Ja, hogy a politika akkor nem támogatta! A mostani meg pont ezt támogatja! Van elmaradás, egy idő után majd optimális lesz az átlagos energia befektetés!
Újra végig gondolva a konkrét Mátyás király ügyet, lehet rá logikus magyarázat. Az antropológusok elvégezték az előzetes szűrést, hogy ki lehet esélyes a már beazonosított személyek (pl. Corvin János) közeli rokonának így a genetikai vizsgálatokat már egy szűkített körön lehetett először elvégezni, előbb lesz látványos eredmény. Azóta elvégezték már a genetikai vizsgálatot is, megvan már a megerősítő pozitív eredmény, de még nem hozták nyilvánosságra. Ezzel köszönik meg az antropológus munkáját, nem veszik el tőle a beazonosítás és publikálás elsőségét. A genetika általában úgy is háttérbe szorítja és elhomályosítja a régebbi tudományágak művelőit.
A politikai támogatással az a baj, hogy ők egy féle eredményt támogatnak, épp csak azt nem lehet kikerekíteni a dologból, mert történelmi tények és bizinyítékok nincsenek csak Etelközből. Minden annál korábbi, csupán teória, mert a történelem tudomány mai állása szerint bizonyíték nincs amivel "messzebb" tudnánk visszalátni a múltunkba. Ebből persze következik, hogy úgy ahogy a hun eredetre úgy semelyik másik teóriára sincs bizonyíték.
Ui.: A turul alakúk kínai alföld vagy a mondavilág, szájhagyomány stb nem bizonyíték.
Nem sokon múlt, hogy Bernovits Vilma emléke örökre elfelejtődjön, ugyanis sem utca, sem szobor, sem tér, sem könyv, sem film nem őrzi azt. Kép is talán ha egy ismerhető róla, annak sem tudtam ellenőrizni a forrását és a hitelességét.
Pedig Bernovits Vilmákból nagyon szűkösen áll a magyar történelemnek ez az időszaka. Egy keresztény és magyar polgári családból származó nő, aki az emberirtás közepén ellenállt az elnyomóknak, és életét adta ismeretlen honfitársaiért, akkor, amikor felfoghatatlan bátorság kellett ehhez, és amikor nagyon kevesen tették ezt.
„Bernovits Vilma (1901–1944)
keresztény hitoktató, embermentő emlékére,
akit zsidó embertársainak nyújtott áldozatos
segítségéért a nyilasok 1944. december 27-én a
Szociális Testvérek Társaságának Bokréta utcai
nőotthonából hurcoltak el és lőttek a Dunába.”
1944. október 15-ét, a nyilas hatalomátvételt követően a Szociális Testvérek Társaságának nővérei (Slachta Margit, Salkaházi Sára és sokan mások) felvették a harcot a gyilkosokkal. Ennél a keresztény női közösségnél dolgozott Bernovits Vilma hitoktató.
A „szürke testvérek” a menedékkérőket alkalmazottként helyezték el az otthonaikban, és ellátták őket a szükséges okmányokkal. Bernovits Vilma a kikeresztelkedőket oktatta hittanra, gondoskodott keresztelő papról és keresztszülőkről. Sokszor saját maga volt a keresztszülő. Terjedt a híre, és sokan keresték fel lakásán vagy a Veres Pálné és Irányi utca sarkán lévő kegytárgyboltban, ahol dolgozott.
Amikor a fővárosi embervadászat fokozódott, Bernovits Vilma már nemcsak hittant oktatott, hanem minden előkészület nélkül keresztelt, és beszerezte a szükséges iratokat, majd később, amikor egyre veszélyesebbé vált a csillagos házakban megfordulni, már nem is keresztelt, hanem minden formalitás nélkül átadta a keresztleveleket és az élelmiszersegélyt, és gyorsan távozott. Pénzt, ellenszolgáltatást nem fogadott el, a kétpengős okmánybélyegek árát sem engedte kifizetni, ami a plébánia pecsétjével felülbélyegezve előre fel volt ragasztva a kitöltetlen keresztlevelekre, házasságlevelekre. Egy alkalommal belefutott a nyilasok razziájába, ekkor villámgyorsan megette a nála lévő okmányt, így úszta meg a kivégzést. Később bejárt a nagy gettóba is, ott is keresztelt, keresztleveleket és ételt osztott.
A Bokréta utcai ház emeleti részén egy idő után magyar katonákat is elszállásoltak. 1944. december 26-án Salkaházi Sára közölte egyik alkalmazottjával, a 18 éves Dömötör Erzsébettel, hogy nem nézi jó szemmel, hogy összeszűrte a levet az egyik ott elszállásolt katonával, ezért áthelyezi egy másik anyaotthonba. Dömötör Erzsébet bosszúból másnap a Ferenc körút 41. alatti nyilasközpontban feljelentette Salkaházi Sára főnöknőt. December 27-én kora reggel Salkaházi Sára részt vett a szentmisén, aztán elment a Liszt Ferenc téri otthonba, hogy Dömötör Erzsébet áthelyezését intézze. Kora délután érkezett vissza a Bokréta utcába.
A Mester utcai sarokról már látni lehetett, hogy a ház kapuja előtt egy fegyveres nyilas őrködik. Az óvóhelyen össze volt zsúfolva az otthon összes lakója. Velük szemben ült a nyilas csoport vezetője, két térde között golyószóróval, előtte egy felfordított ládán halomban álltak az iratok. Egy asszonyt igazoltattak, aki azért vált gyanússá, mert túl sok irata volt. Születési igazolvány, vasúti bérlet, házasságlevél, gyerekeinek keresztlevelei. Vesztére mindet odatette a nyilas elé, aki üvöltve vallatta. Salkaházi Sára közbeszólt. „Ezt az asszonyt én alkalmaztam! A mellékhelyiségek tisztán tartása a dolga!” A nyilas ráförmedt: „Ez hazugság! Mindent tudok magáról!” A nyilas vezető a feljelentést tevő Dömötör Erzsébetet nevezte ki az otthon főnökévé, majd hét személyt elhurcoltak: Salkaházi Sárát, Bernovits Vilmát, Fischer Béláné Féderer Leontint, dr. Róna Andornét, dr. Jónás Magdolnát és egy bizonyos Bátorinét és fiát, Bátori Istvánt. Ők a pincében lefolytatott kikérdezéskor nem tudták meggyőzően bizonyítani, hogy nem minősülnek zsidónak.
Este kilenc óra körül egy nyilas kivégzőosztag lekísérte a csoportot a Duna-partra, a mai Salkaházi Sára rakpartra, meztelenre vetkőztették, majd a jeges Dunába lőtték őket. A gyilkosságot csak Bátori István élte túl, aki a lövések előtt a vízbe vetette magát, és elúszott.
444.hu
Dicsőség a hősöknek !
Pedig Bernovits Vilmákból nagyon szűkösen áll a magyar történelemnek ez az időszaka. Egy keresztény és magyar polgári családból származó nő, aki az emberirtás közepén ellenállt az elnyomóknak, és életét adta ismeretlen honfitársaiért, akkor, amikor felfoghatatlan bátorság kellett ehhez, és amikor nagyon kevesen tették ezt.
„Bernovits Vilma (1901–1944)
keresztény hitoktató, embermentő emlékére,
akit zsidó embertársainak nyújtott áldozatos
segítségéért a nyilasok 1944. december 27-én a
Szociális Testvérek Társaságának Bokréta utcai
nőotthonából hurcoltak el és lőttek a Dunába.”
1944. október 15-ét, a nyilas hatalomátvételt követően a Szociális Testvérek Társaságának nővérei (Slachta Margit, Salkaházi Sára és sokan mások) felvették a harcot a gyilkosokkal. Ennél a keresztény női közösségnél dolgozott Bernovits Vilma hitoktató.
A „szürke testvérek” a menedékkérőket alkalmazottként helyezték el az otthonaikban, és ellátták őket a szükséges okmányokkal. Bernovits Vilma a kikeresztelkedőket oktatta hittanra, gondoskodott keresztelő papról és keresztszülőkről. Sokszor saját maga volt a keresztszülő. Terjedt a híre, és sokan keresték fel lakásán vagy a Veres Pálné és Irányi utca sarkán lévő kegytárgyboltban, ahol dolgozott.
Amikor a fővárosi embervadászat fokozódott, Bernovits Vilma már nemcsak hittant oktatott, hanem minden előkészület nélkül keresztelt, és beszerezte a szükséges iratokat, majd később, amikor egyre veszélyesebbé vált a csillagos házakban megfordulni, már nem is keresztelt, hanem minden formalitás nélkül átadta a keresztleveleket és az élelmiszersegélyt, és gyorsan távozott. Pénzt, ellenszolgáltatást nem fogadott el, a kétpengős okmánybélyegek árát sem engedte kifizetni, ami a plébánia pecsétjével felülbélyegezve előre fel volt ragasztva a kitöltetlen keresztlevelekre, házasságlevelekre. Egy alkalommal belefutott a nyilasok razziájába, ekkor villámgyorsan megette a nála lévő okmányt, így úszta meg a kivégzést. Később bejárt a nagy gettóba is, ott is keresztelt, keresztleveleket és ételt osztott.
A Bokréta utcai ház emeleti részén egy idő után magyar katonákat is elszállásoltak. 1944. december 26-án Salkaházi Sára közölte egyik alkalmazottjával, a 18 éves Dömötör Erzsébettel, hogy nem nézi jó szemmel, hogy összeszűrte a levet az egyik ott elszállásolt katonával, ezért áthelyezi egy másik anyaotthonba. Dömötör Erzsébet bosszúból másnap a Ferenc körút 41. alatti nyilasközpontban feljelentette Salkaházi Sára főnöknőt. December 27-én kora reggel Salkaházi Sára részt vett a szentmisén, aztán elment a Liszt Ferenc téri otthonba, hogy Dömötör Erzsébet áthelyezését intézze. Kora délután érkezett vissza a Bokréta utcába.
A Mester utcai sarokról már látni lehetett, hogy a ház kapuja előtt egy fegyveres nyilas őrködik. Az óvóhelyen össze volt zsúfolva az otthon összes lakója. Velük szemben ült a nyilas csoport vezetője, két térde között golyószóróval, előtte egy felfordított ládán halomban álltak az iratok. Egy asszonyt igazoltattak, aki azért vált gyanússá, mert túl sok irata volt. Születési igazolvány, vasúti bérlet, házasságlevél, gyerekeinek keresztlevelei. Vesztére mindet odatette a nyilas elé, aki üvöltve vallatta. Salkaházi Sára közbeszólt. „Ezt az asszonyt én alkalmaztam! A mellékhelyiségek tisztán tartása a dolga!” A nyilas ráförmedt: „Ez hazugság! Mindent tudok magáról!” A nyilas vezető a feljelentést tevő Dömötör Erzsébetet nevezte ki az otthon főnökévé, majd hét személyt elhurcoltak: Salkaházi Sárát, Bernovits Vilmát, Fischer Béláné Féderer Leontint, dr. Róna Andornét, dr. Jónás Magdolnát és egy bizonyos Bátorinét és fiát, Bátori Istvánt. Ők a pincében lefolytatott kikérdezéskor nem tudták meggyőzően bizonyítani, hogy nem minősülnek zsidónak.
Este kilenc óra körül egy nyilas kivégzőosztag lekísérte a csoportot a Duna-partra, a mai Salkaházi Sára rakpartra, meztelenre vetkőztették, majd a jeges Dunába lőtték őket. A gyilkosságot csak Bátori István élte túl, aki a lövések előtt a vízbe vetette magát, és elúszott.
Folyamatosan vérző seb a rakpart falán
Felavatták Ferencvárosban Bernovits Vilma, a nyilasok által Dunába lőtt embermentő emlékművét. Karácsony Gergely arról beszélt, hogy a holokausztot a magyar állam tette magyar állampolgárokkal, és volt benne szerepe a Fővárosi Önkormányzat jogelődjének is. A főpolgármester bocsánatot kért.
444.hu
Dicsőség a hősöknek !
Nem fogom szerintem soha megérteni azt az önsorsrontást, ami azokban az években bizonyos szempontokból végbe ment. A legnagyobb harc közben, ami arról szólt, hogy minél többen a te nyelveden beszéljenek a Kárpát-medence lehető legnagyobb részén, százezreket eltüntetni... Borzasztó nyomott hagyott az erdélyi és a néhány kárpátaljai város összetételén is, hogy micsoda következménye volt ennek a '44-es néhány hónapnak.Nem sokon múlt, hogy Bernovits Vilma emléke örökre elfelejtődjön, ugyanis sem utca, sem szobor, sem tér, sem könyv, sem film nem őrzi azt. Kép is talán ha egy ismerhető róla, annak sem tudtam ellenőrizni a forrását és a hitelességét.
Pedig Bernovits Vilmákból nagyon szűkösen áll a magyar történelemnek ez az időszaka. Egy keresztény és magyar polgári családból származó nő, aki az emberirtás közepén ellenállt az elnyomóknak, és életét adta ismeretlen honfitársaiért, akkor, amikor felfoghatatlan bátorság kellett ehhez, és amikor nagyon kevesen tették ezt.
„Bernovits Vilma (1901–1944)
keresztény hitoktató, embermentő emlékére,
akit zsidó embertársainak nyújtott áldozatos
segítségéért a nyilasok 1944. december 27-én a
Szociális Testvérek Társaságának Bokréta utcai
nőotthonából hurcoltak el és lőttek a Dunába.”
1944. október 15-ét, a nyilas hatalomátvételt követően a Szociális Testvérek Társaságának nővérei (Slachta Margit, Salkaházi Sára és sokan mások) felvették a harcot a gyilkosokkal. Ennél a keresztény női közösségnél dolgozott Bernovits Vilma hitoktató.
A „szürke testvérek” a menedékkérőket alkalmazottként helyezték el az otthonaikban, és ellátták őket a szükséges okmányokkal. Bernovits Vilma a kikeresztelkedőket oktatta hittanra, gondoskodott keresztelő papról és keresztszülőkről. Sokszor saját maga volt a keresztszülő. Terjedt a híre, és sokan keresték fel lakásán vagy a Veres Pálné és Irányi utca sarkán lévő kegytárgyboltban, ahol dolgozott.
Amikor a fővárosi embervadászat fokozódott, Bernovits Vilma már nemcsak hittant oktatott, hanem minden előkészület nélkül keresztelt, és beszerezte a szükséges iratokat, majd később, amikor egyre veszélyesebbé vált a csillagos házakban megfordulni, már nem is keresztelt, hanem minden formalitás nélkül átadta a keresztleveleket és az élelmiszersegélyt, és gyorsan távozott. Pénzt, ellenszolgáltatást nem fogadott el, a kétpengős okmánybélyegek árát sem engedte kifizetni, ami a plébánia pecsétjével felülbélyegezve előre fel volt ragasztva a kitöltetlen keresztlevelekre, házasságlevelekre. Egy alkalommal belefutott a nyilasok razziájába, ekkor villámgyorsan megette a nála lévő okmányt, így úszta meg a kivégzést. Később bejárt a nagy gettóba is, ott is keresztelt, keresztleveleket és ételt osztott.
A Bokréta utcai ház emeleti részén egy idő után magyar katonákat is elszállásoltak. 1944. december 26-án Salkaházi Sára közölte egyik alkalmazottjával, a 18 éves Dömötör Erzsébettel, hogy nem nézi jó szemmel, hogy összeszűrte a levet az egyik ott elszállásolt katonával, ezért áthelyezi egy másik anyaotthonba. Dömötör Erzsébet bosszúból másnap a Ferenc körút 41. alatti nyilasközpontban feljelentette Salkaházi Sára főnöknőt. December 27-én kora reggel Salkaházi Sára részt vett a szentmisén, aztán elment a Liszt Ferenc téri otthonba, hogy Dömötör Erzsébet áthelyezését intézze. Kora délután érkezett vissza a Bokréta utcába.
A Mester utcai sarokról már látni lehetett, hogy a ház kapuja előtt egy fegyveres nyilas őrködik. Az óvóhelyen össze volt zsúfolva az otthon összes lakója. Velük szemben ült a nyilas csoport vezetője, két térde között golyószóróval, előtte egy felfordított ládán halomban álltak az iratok. Egy asszonyt igazoltattak, aki azért vált gyanússá, mert túl sok irata volt. Születési igazolvány, vasúti bérlet, házasságlevél, gyerekeinek keresztlevelei. Vesztére mindet odatette a nyilas elé, aki üvöltve vallatta. Salkaházi Sára közbeszólt. „Ezt az asszonyt én alkalmaztam! A mellékhelyiségek tisztán tartása a dolga!” A nyilas ráförmedt: „Ez hazugság! Mindent tudok magáról!” A nyilas vezető a feljelentést tevő Dömötör Erzsébetet nevezte ki az otthon főnökévé, majd hét személyt elhurcoltak: Salkaházi Sárát, Bernovits Vilmát, Fischer Béláné Féderer Leontint, dr. Róna Andornét, dr. Jónás Magdolnát és egy bizonyos Bátorinét és fiát, Bátori Istvánt. Ők a pincében lefolytatott kikérdezéskor nem tudták meggyőzően bizonyítani, hogy nem minősülnek zsidónak.
Este kilenc óra körül egy nyilas kivégzőosztag lekísérte a csoportot a Duna-partra, a mai Salkaházi Sára rakpartra, meztelenre vetkőztették, majd a jeges Dunába lőtték őket. A gyilkosságot csak Bátori István élte túl, aki a lövések előtt a vízbe vetette magát, és elúszott.
Folyamatosan vérző seb a rakpart falán
Felavatták Ferencvárosban Bernovits Vilma, a nyilasok által Dunába lőtt embermentő emlékművét. Karácsony Gergely arról beszélt, hogy a holokausztot a magyar állam tette magyar állampolgárokkal, és volt benne szerepe a Fővárosi Önkormányzat jogelődjének is. A főpolgármester bocsánatot kért.
Dicsőség a hősöknek !
Igen, nem csak önmagában gáz a deportálás, hanem a határon túli magyarságnak is külön keresztbe tett. Egyébként a deportálások a német megszállás után kezdődtek. Nem véletlenül csak akkor. A Dunába-lövések meg miután a nyilaskormány összeomlott és irányítás nélkül maradtak nyilasok, akkor kezdték el. Az országnak gyenge volt a vezetése, egy csomó problémát, hibát, bűnt könnyen el lehetett volna kerülni. Akár arra is lett volna talán esély, hogy a visszaszerzett területeket megtartsuk, ha ügyesen politizálunk. Mennyivel más lenne a helyzet, ha a 2 vh óta Kárpátalja Mo-hoz tartozott volna, meg Észak-Erdély. Meg még egyéb területek. Annyi kihagyott ziccer volt, nem csak akkor, hanem máskor is. És ez az állandó kihagyás azóta is tart a mostani ideig...
Karpatalja Trianon utan Csehszlovakiahoz kerult es ott is maradt 1939 ig. A Csehek/Morvak/Szlovakok gozerovel alltak neki az "inegralashoz" a helyi kisebbsegeknek koztuk a legnagyobb Magyar kisebbsegnek igertek mindent iskolat gimnaziumot barmilyen intezmenyt a beolvadas jegyeben. A legnagyobb ellenallast a helyi Magyar kisebbseg 2/3 at kitevo zsidokol jott akik vegig magyarsagukat hangoztattak es vedtek. 1939 ben visszakerult Magyarorszaghoz a terulet es a hala cserebe az volt hogy ezt a helyi 2/3 ot elsonek deportaltak Auschwitzba. A helyi demografiai osszetetel durvan megvaltozott a Magyar kisebbseg karara amit aztan a Szovjet/Orosz megszallas majd betelepites veglegesen elintezet. Ma ott mar csak nyomelemekben vannak magyarok.
Sudar Balazs a temaban megkerulhetetlen es a szakma a tortenesz szakma altal nem csak elismert de tisztelt szemely is. A mellekelet eloadasa egy fantasztikusan erdekes es informativ osszefoglalasa a temanak. Roviden max Etelkozig latunk vissza de ott is mar sokminden homalyos. Sok sok tortenelmileg ala nem tamaszthato toposz el ma is amelyek kozott az egyik a Hun/Magyar kontinuitas. A MKI tevekenysegerol magat visszafogva csak annyit mond amit te is hogy nincs szakmai anyag leteve az asztalra a reszukrol. Lozungok vannak meg olyan magyarkodasok mint a Hannibal tanarurban is lathato hallhato. Talan lesz valtozas ha nem is sok ha B.Szabot hagyjak majd dolgozni. Honfoglalashoz meg nem engedtek hozzanyulni de ugy nez ki Muhi csata es Mohacsi csata mar belefer a dologba.
Drukkoljunk neki
Azert ezt nem lehet csak a kontrolt vesztett nyilasok nyakaba varni. A zsido kisebbseg feljelentese sajnos orszagosan jelen volt. Sokhelyen mar vartak es tettek a deportalasukert hogy szinte azonnal az elhurcolt zsidok hazainak kifosztasara vessek magukat. 45-46 ban is amikor a maroknyi tulelo visszajott ok sem baratsagos sot meg csak nem is semleges befogado kozossegeket talaltak hanem tisztelet a kivetelnek ellensegeset. Nagyon jol mutatja be az akkor tortenteket es a hangulatot az 1946 cimu film. Ez a fajta viselkedes nem volt Magyar specialitas mert pl pogromra sorkerult Lengyelorszagban is ahol a taborokbol hazakerulo zsidokat volt hogy meglincseltek hogy a hazaikat vagyonukat ne keljen visszaadni.
Mohács az egy nagyon nagy projekt, szerencsére nem csak az MKI dolgozik rajta magában.
Neked, aki napi szinten vicceskedsz, röhögsz egy éppen folyó népirtáson, és minden módon próbálod azt igazolni, igazán meg kell értened, ha mások is egy jóízűt röhögnek a tiéden. Ilyen a karma.
Ja, hát ha neged ganz egal a saját néped ért trauma és egy olyan népé, akivel de faacto háborút viselsz és az életedre tör.
Whatver.
Előtte a zsidótörvények, a munkaszolgálat, Újvidék, Kamenyec-Podolszkij, stb még bőven funkcionáló kormányok alatt történtek...
Mohacsot mar rgen belehetett volna fejezni. Azonban ket taborra szakadt a tudomanyos vilag. Az egyik a Pecsi megyei muzeum es annak vezetoje Bertok Gabor elmelete a masik pedig a Nemzeti muzeum es Pap Norbert elmelete. Mindket vezerbika azzal van elfoglalva hogy az elmeletet igazolja es erre mentek el az eroforrasok es foleg az ido. Az elmeletuket igazolni nem tudtak ellenben nem talaltak semmit. Gyak semmit. Ketszer harom hetes kutatassal a jelnlegi eszkozokkel amik rendelkezesre allnak pontot lehetne tenni nagyon sok kerdes vegere. A taborok helyere a tomegsirok helyeire. A torok tomegsir/rok helyeire. A belso csataterre stb.
Sajnos futyimeregetes lett ebbol is.