Magyar történelem

[Allesmor Obranna]

Nem sok bolgár, görög ismerősöd van, ugye?

Ők se tűntek el.
Megérte a magyarnak a 150 évig tartó népírtással járó hódoltság?
Se így, se úgy nem jártunk jól, csak a Habsburgok nyertek ezen is nagyot. Meg az egész Nyugat.

 

[ZeiG]

Mi van, ha pont fordítva kell szemlélni az eseményeket?

Mondjuk úgy, hogy "át kellett volna engedni" a Habsburg hadakat, hogy hiba volt a Rákóczi-szabadságharc, káros az 1848-49-es lázongás?

Ha pont Erdélynek volt igaza a törökkel kapcsolatban? Nem is rombolták szét őket.

Dehogynem rombolták szét.

A Magyar Királyságnak ki kellett volna egyeznie a türk testvérekkel és át kellett volna engedni őket, hogy pusztítsák csak el a Habsburgokat, miközben a magyar kereszténység élhetett volna az Oszmán Birodalom részeként, vallásszabadságban.

Nem volt ilyen opció. Mi voltunk a célpont.
Miután Magyarország elbukott, vált célponttá Bécs.
Bécs bukása után jött volna Prága, Krakkó, Velence...? A török mindig a gyengébb ellenállás irányába terjeszkedett és folyamatosan terjeszkedett, mert alapvetően rablóállam volt. Egy percig nem tekintettek szövetségesként se ránk, se másra, kivéve persze az ellenségeik ellenségeit - pl. a franciákat.

Érdekesen alakult volna a magyar történelem.

Érdekes lett volna, ha 1456-ban Hunyadi, Szilágyi és Kapisztrán azt mondja, átadjuk Nándorfehérvárt, sőt, Budát, Pozsonyt, az egész királyságot... +100 év török uralom, nagyobb területen. Ma valószínűleg ennyien sem lennénk, egy még kisebb országban.

Innen nézve mi a Habsburgok hasznos idiótái voltunk csupán, akik minket pénzeltek, hogy küzdjünk helyettük.
Nem is csoda, hogy utána ők diktáltak itt évszázadokon át.

A török "átengedésének" gondolata éppen olyan abszurd, mint azt feltételezni, hogy jól jártunk volna, ha 1914-ben "átengedjük" az oroszokat, 1916-ban "átengedjük" a románokat.
1918-19-ben végre mindenkit átengedtünk - az eredmény ismert.

 

[ZeiG]

Ők se tűntek el.
Megérte a magyarnak a 150 évig tartó népírtással járó hódoltság?
Se így, se úgy nem jártunk jól, csak a Habsburgok nyertek ezen is nagyot. Meg az egész Nyugat.

Nem tűntek el, mert nagyrészt alacsony népsűrűségű, széttagolt, hegyvidéki régiókban élnek és mert kikerültek a frontvonalból.
Nem tűntek el, de rengeteg szenvedés után, elmaradott, elszegényedett, egymással marakodó, megosztott, balkáni kisnépekként keveredtek ki a török uralom alól, és azóta is nagyhatalmak árnyékában, szűk kényszerpályákon mozogva élnek.

Az 1500-as évek hajnalára világossá vált, hogy a török ellen csak koncentrált erővel lehet szembeszállni, a kérdés az volt, hogy ez az erőkoncentráció Buda, Bécs, Prága vagy Krakkó központtal lesz-e összefogva. Miután Mátyásnak nem volt hozzá hasonlítható kvalitásokkal rendelkező utóda, a kérdés Habsburg-Jagelló opcióra szűkült. Sajnos egyik ház sem rendelkezett kellő erőforrásokkal és amikor a magyar nemesség egy része az ősi ellenséghez, a törökhöz futott, sőt Budát is átadta a szultánnak, világossá vált, hogy az országnak hosszú időre vége lesz.

Ha történelmi hibának tartjuk, hogy nem hódoltunk be (eléggé) a törököknek, akkor ugyanezen az alapon tarthatjuk történelmi hibának azt is, hogy nem hódoltunk be (eléggé) a Habsburgoknak.
Előbbi esetben a szerbekhez, románokhoz, bolgárokhoz mérhetjük magunkat, az utóbbiban a csehek és a szlovének kínálkoznak összehasonlítási alapként.

 

[tarzaan]

Mi van, ha pont fordítva kell szemlélni az eseményeket?
Ha pont Erdélynek volt igaza a törökkel kapcsolatban? Nem is rombolták szét őket.
A Magyar Királyságnak ki kellett volna egyeznie a türk testvérekkel és át kellett volna engedni őket, hogy pusztítsák csak el a Habsburgokat, miközben a magyar kereszténység élhetett volna az Oszmán Birodalom részeként, vallásszabadságban.
Érdekesen alakult volna a magyar történelem.
Innen nézve mi a Habsburgok hasznos idiótái voltunk csupán, akik minket pénzeltek, hogy küzdjünk helyettük.
Nem is csoda, hogy utána ők diktáltak itt évszázadokon át.

lol, már bocs.

Erdélyben az elrománosodás pont a fejedelemség időszaka alatt történt meg, A Magyar Királyság területén érintetlenebb maradt a magyar etknikum mint a csicskafejedelemségben, Erdélyből százezerszámra vitték a magyart rabszolgának.

Ez az engedjük át a türk testvéreket meg az egyik legnagyobb baromság amit "nemzeti oldalról" hallani szokás.

A nagy magyar királyok elpicsázták a törököket, és nem engedték őket sehova.

Az meg természetes, hogy a királyi ház diktál.

 

[tarzaan]

Nem tűntek el, mert nagyrészt alacsony népsűrűségű, széttagolt, hegyvidéki régiókban élnek és mert kikerültek a frontvonalból.
Nem tűntek el, de rengeteg szenvedés után, elmaradott, elszegényedett, egymással marakodó, megosztott, balkáni kisnépekként keveredtek ki a török uralom alól, és azóta is nagyhatalmak árnyékában, szűk kényszerpályákon mozogva élnek.

Az 1500-as évek hajnalára világossá vált, hogy a török ellen csak koncentrált erővel lehet szembeszállni, a kérdés az volt, hogy ez az erőkoncentráció Buda, Bécs, Prága vagy Krakkó központtal lesz-e összefogva. Miután Mátyásnak nem volt hozzá hasonlítható kvalitásokkal rendelkező utóda, a kérdés Habsburg-Jagelló opcióra szűkült. Sajnos egyik ház sem rendelkezett kellő erőforrásokkal és amikor a magyar nemesség egy része az ősi ellenséghez, a törökhöz futott, sőt Budát is átadta a szultánnak, világossá vált, hogy az országnak hosszú időre vége lesz.

Ha történelmi hibának tartjuk, hogy nem hódoltunk be (eléggé) a törököknek, akkor ugyanezen az alapon tarthatjuk történelmi hibának azt is, hogy nem hódoltunk be (eléggé) a Habsburgoknak.
Előbbi esetben a szerbekhez, románokhoz, bolgárokhoz mérhetjük magunkat, az utóbbiban a csehek és a szlovének kínálkoznak összehasonlítási alapként.

A Habsburgoknak lett volna erőforrása tartani a déli végvári vonalat.

 

[Kim Philby]

Egyelőre a legrégebbi koronaábrázolás.

800 éves kép került elő a magyar Szent Koronáról, a látvány meghökkentő

800 éves kép került elő a magyar Szent Koronáról, a látvány meghökkentő

promotions.hu

Egy pénzérme elemzés szintén koronával kapcsolatos...II. András korából, bár szerintem tévesen, külön latin és görög koronáról ír...

A Szent Korona eddigi legkorábbi ábrázolásának azonosítása az ÉH-132. számú érmén – Napi Történelmi Forrás

ntf.hu

 

[tarzaan]

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

3. féltől származó sütik elfogadása

 

[Allesmor Obranna]

Kezd már el visszanézni az utóbbi 2-3 év választási eredményeit, van egy elég meredeken emelkedő tendencia általában a hagyományos baloldali és centrista pártokkal szemben. Az emberek egy jó nagy szelete (átlag 50%-körüli kicsivel alatta) elégedetlen a jelenegi irányokkal és ez az euroszkeptikus pártok emelkedéséhez vezet. Általában ez a gazdasági problémákhoz van kötve a bevándorlási politika csodálatos eredményeivel, az idő és a statiszka pedig eléggé egyértelmű jobbfelőli térnyelést hoz a nyugateurópai országokban is (lásd az AFD mennyit emelkedett egy ciklus alatt).
Az európai politika beteg és a szélsőségek erősödése egy tünet, hogy valami kurvára nincs rendben.

Van még egy faktor: az egy kaptafára készült karrier-politikusok. Ugyanaz a beszédtanár, ugyanaz a sztájliszt. Némelyiknél tényleg csak a véletlen, h melyik pártba kerül, vagy a szülei választásán múlik (pl vd Leyen). A centrista pártok és politikusok egyformák, míg az ún. szélsőségesek markánsak, megkülönböztethetőek az átlagtól. Ez pl Kurznak is segítségére volt egy ideig, de a paletta másik szélén lévő Sahra Wagenknecht is kitűnik a mezőnyből.

Nálunk a 2004-es EU csatlakozás egy elég nagy horderejű esemény volt a modernkori magyar történelemben, függetlenül attól, hogy sajnos az odavezető út eléggé el lett cseszve. És ez meg is határozza a 2004 utáni EU tagságunkat, mind a mai napig.

Ugyanakkor ma már nagyon nehéz csak L'art pour L'art alapon kitartani az EU mellett, mert 2004-ben csatlakoztunk.
Csatlakoztunk, mert elcseszett állapotunkban másban nem reménykedhettünk és mert hittük, hogy ez az egyedüli, ugyanakkor eleve nagyon jó döntés.
Tévedtünk, mert az EU-nak már akkor se azért kellettünk, amiért mi gondoltuk, de az az EU még ezzel együtt is egy jóval fair-ebb, korrektebb inzézmény volt, jóval pragmatikusabb filozófiával, politikával és gazdasági koncepcióval.

Már akkor se partnernek kellettünk, de még sehol se voltak a globalista, politikai tartalom nélküli aktivisták, ügynökök és az ideológiai alapú kontraszelekció kitermelte jóléti idióták az EU döntéshozói közt.
21 évvel ezelőtt az európai jobb és baloldal még egész más izmusok és elvek mentén sorakozott fel és egész más gazdaságpolitikai háttérrel és erre alapozott jövőképpel operált. Egész mást jelentett az EU tagság és a tagok globális súlya.

 

[dudi]

Nálunk a 2004-es EU csatlakozás egy elég nagy horderejű esemény volt a modernkori magyar történelemben, függetlenül attól, hogy sajnos az odavezető út eléggé el lett cseszve. És ez meg is határozza a 2004 utáni EU tagságunkat, mind a mai napig.

Ugyanakkor ma már nagyon nehéz csak L'art pour L'art alapon kitartani az EU mellett, mert 2004-ben csatlakoztunk.
Csatlakoztunk, mert elcseszett állapotunkban másban nem reménykedhettünk és mert hittük, hogy ez az egyedüli, ugyanakkor eleve nagyon jó döntés.
Tévedtünk, mert az EU-nak már akkor se azért kellettünk, amiért mi gondoltuk, de az az EU még ezzel együtt is egy jóval fair-ebb, korrektebb inzézmény volt, jóval pragmatikusabb filozófiával, politikával és gazdasági koncepcióval.

Már akkor se partnernek kellettünk, de még sehol se voltak a globalista, politikai tartalom nélküli aktivisták, ügynökök és az ideológiai alapú kontraszelekció kitermelte jóléti idióták az EU döntéshozói közt.
21 évvel ezelőtt az európai jobb és baloldal még egész más izmusok és elvek mentén sorakozott fel és egész más gazdaságpolitikai háttérrel és erre alapozott jövőképpel operált. Egész mást jelentett az EU tagság és a tagok globális súlya.

Magyarázd el, hogy a lengyeleknek, cseheknek vagy a szlovéneknek miért sikertörténet az EU.

 

[Kurfürst]

Magyarázd el, hogy a lengyeleknek, cseheknek vagy a szlovéneknek miért sikertörténet az EU.

Kevesebb volt a hazaáruló, akik a választásokon eleve nem is indulhattak egy betűt elhagyva a párt nevéből, hogy utána hatalomra kerülve készségesen eladják és átjátszák, tönkretegyék az ország iparát az általad oly kedvelt nyugati tartótisztjeiknek, mert merjünk kicsik lenni és az állam rossz gazda. Kevesebb volt azokban az országokban a hülye is, aki ennek ellenére újra és újra rájuk és az idegen érdekek szolgai kiszolgálására szavazott és szavaz ma is. Az alapvető különbség ugyanis hogy a lengyel feldolgozóipar és a cseh nehézipar ilyenek hiányában megmaradt.

 

[Ramzana]

Magyarázd el, hogy a lengyeleknek, cseheknek vagy a szlovéneknek miért sikertörténet az EU.

Szlovénia 1994ben, amikor az EU csatlakozás még csak nedves álomnak tűnt, már sikertörténet volt. Ahhoz képest mit tett hozzá az EU?
Portugália 10 évvel előttünk lépett be, és mégsem zárkóztak fel.
Azt sem látom, h a lengyeleknek akkora sikertörténet lenne.. Varsót és Krakkót leszámítva aki külföldiül beszél, az már lelépett külföldre. Persze többen is vannak, mint mi, de sztem jóval többen léptek le Londonba mosogatni meg Berlinbe WC-t pucolni.

 

[dudi]

Szlovénia 1994ben, amikor az EU csatlakozás még csak nedves álomnak tűnt, már sikertörténet volt. Ahhoz képest mit tett hozzá az EU?
Portugália 10 évvel előttünk lépett be, és mégsem zárkóztak fel.
Azt sem látom, h a lengyeleknek akkora sikertörténet lenne.. Varsót és Krakkót leszámítva aki külföldiül beszél, az már lelépett külföldre. Persze többen is vannak, mint mi, de sztem jóval többen léptek le Londonba mosogatni meg Berlinbe WC-t pucolni.

Hozzánk képest mind az. 2019 óta 50% az itthoni inflació és ez csak egy ma nagyon divatos "mérőszám".

 

[zsolti]

Szlovénia 1994ben, amikor az EU csatlakozás még csak nedves álomnak tűnt, már sikertörténet volt. Ahhoz képest mit tett hozzá az EU?
Portugália 10 évvel előttünk lépett be, és mégsem zárkóztak fel.
Azt sem látom, h a lengyeleknek akkora sikertörténet lenne.. Varsót és Krakkót leszámítva aki külföldiül beszél, az már lelépett külföldre. Persze többen is vannak, mint mi, de sztem jóval többen léptek le Londonba mosogatni meg Berlinbe WC-t pucolni.

Arányaiban akkora kikúrt sikertörténet, hogy a lengyelektől pattantak meg messze a legtöbben külföldre a volt keleti blokk V4 régiójából. Nem csak arányaiban, hanem abszolútban is, milliós tétel aki kiáramlott náluk.

 

[Allesmor Obranna]

Magyarázd el, hogy a lengyeleknek, cseheknek vagy a szlovéneknek miért sikertörténet az EU.

Magyarország a rendszerváltás éltanulójaként mindenki másnál előbb építette ki a piacgazdaság intézményrendszerét, de anélkül, hogy a saját termelő javait, piacát előtte bevédte volna, felhozta volna egy, a szabadpiacon megélni képes szintre.
Ez az eminensségünk végzetes hiba volt és beláthatatlan időre a közepesen fejlett gazdaságok csapdájába taszította az országot.
A 90-es évekbeli privatizáció nagyon hamar becsábította a külföldi befeketetpk középszerét, hirtelen a semmiből a nagymúltú magyar állami vállalatok a saját gazdasági egzisztenciális krízisük kellős közepén szembetalálták magukat a különféle, felfutóban levő osztrák, német, francia és miegyéb nyugati kis- és közepes vállakozásokkal, azok gátlástalan szerencselovagjaival.
Akiknek ez egy aranybánya volt, elvégre eltörölték a kötelező vegyesvállalati korlátot és a befektetett tőkét se kellett többé semekkora hányadban sem itt tartani. Akár a tranzakció másnapján már ki lehetett vonni azt. Megvetetted a 100% tulajdoni hányadot és bezártad a céget.
Így szüntek meg egyik napról a másikra az államháztartásba bedolgozó, amúgy a szakemberállományukat, piacukat tekintve még mindig ígértetes, de az állami szubvenció hiányában teljesen kilátástalan helyzetbe sodródott cégek. Így lett a startégiai fontosságú, lényegében technológiai agytröszt PG helyén Tesco. Ami egy angol kiskereskedelmi élelmiszer áruházlánc.

Ne feledjük, hogy az 1990-es választások idején a külföld által végig túlnyomó arányban favorizált SzDSz mindösszesen 5%-al maradt le a győzelemtől, ugyanakkor már előtte, az Ellenzéki Kerekasztal idehén pont ők jöttek elő azzal a hajmeresztő ötlettel, hogy az államadósság rendezése érdekében állami tulajdonokat, tárgyi javakat, termelő entitásokat kellene külföldi tulajdonba bocsátani, megengedve, hogy ezek beárazását az így létrejövő piac szabhassa meg! Ez nettó hazaárulás lett volna, ugyanakor a privatizáció bedurvulása pont az 1994-es kormányra kerülésük után indult meg. Nem véletlenül.

Az EU-ban Magyarország szinte 100 százalékban exportra termel, de a hazai fogyasztás hasonló mértékben importfüggő.
Még mint alapvetően agrárország, jobbára csak külföldi feldolgozott élelmiszert vehetünk a külföldi tulajdonú élelmiszerboltokban, külföldi cégek alkalmazottjaiként kapott fizetésünkből.
A helyben megtermelt GDP legeslegnagyobb hányada virtuális eredmény, mivel az előállított termék értéke ugyan magas, de azt a külföldi tulajok értékesítik a világban, vagy akár a hazánkban is. Lásd például a magyarországi autógyárakat.

Ha a kormány élénkíteni kívánja a belső keresletet, hogy javítsa a gazdasági és jóléti mutatókat, akkor fentiek miatt a fogyasztásnövekedés azonnal az importot kezdi pörgetni, azaz az állam által a társadalomra locsolt pénz azonnal külföldi zsebekben landol.
Az állam csak minimáis résztulajdonnal rendelkezik, így bevételei szigorúan csak az adók (forgalmi adó és a jövedelemadó) formájában realizálódhat, ebből kell finanszíroznia az állami szektort, úgy mint a közszolgálatokat, honvédelmet, rendvédelmet, oktatást, egészségügyet és az infrastruktúra karbatartását, fejlesztését is.
De még ezek a szektorok is csak külföldről képesek beszerezni a működésükhöz szükséges eszközöket.

Lengyelország esetében sem minden fenékig tejfel, de például az ő esetükben már a G20 csatlakozás sincs kizárva, holott a látványos fejlődésük zöme hitelre épül.
Ráadásul az ő esetükben nincs az ország mintegy 9 százalákát kitevő, arányaiban a dologtalan, vagy munkanélküli mélyszegénységet bővítő cigányság.
A 9.6 milliós Magyarországon 876 ezer cigány él, míg a 38 milliós lengyeleknél csupán 50 ezer fő.
Ennek az adatnak már csak a közvetett hozadéka is súlyos, elvégre - velünk ellentétben - a lengyelekkel szemben soha nem játsza ki senki a rasszista kártyát.

A szlovének is érdekesek, mert a Jugoszláv érában a horvátokhoz hasonlóan ő se adták haza Belgrádba, a szövetségi állam fővárosába a kereskedelmük után befolyó pénzt, hanem offshore számlákon leparkoltatták, amit az időközben (részben miattuk is) csőközeli állapotba jutott Jugoszlávia szétesésekkor, a függetlenségi tíznapos háborújuk során mobilizáltak.
Igazából Jugoszlávia szétesésének legnagyobb vesztese Szerbia, mert a többi volt tagállam az ő orruk elöl lopta el a közös pénzt, hogy aztán abból finanszírozzák az önállóságukat, míg a szerbek ottmaradak középen egy fia tengerpart, meg kereskedelmi kapcsolat és pénz nélkül.
Kiüresedett államkassza mellé a többi szakadár tagállam meg a lenyúlt pénzen megvette a Nyugat szimpátiáját, mely révén az egész, jó egyévtizedes délszláv válság bűnbakja végig a szerb maradt.
Nyilván nem segítette a dolgot, hogy Belgrádot sokáig a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége helyi tagozata, a Szerb Kommunisták Szövetségéből 1990-ben létrejött Szerbiai Szocialista Párt irányította. Akik a fenti probléma nyomán a szerb lakosság és a társadalom moblizációjához más nem lévén, a nacionalista eszközökhöz voltak kénytelenek nyúlni.
Ezek után a sarokba szorult szerb vezetés egyszerre kapta a fejáhez a "komcsi" és a "nackó" vádakat.
Persze azért nagyon ne vegyük a szerbeket se ártatlan mártíroknak, elvégre a végjáték úgy kezdődött, hogy Szlobodan Milosevics 1989-ben egy tolvonással megszüntette a tagállamok autonómiáját (mert hiányolta a bevételeket), majd egy évre rá, az "egy ember - egy szavazat" révén a szerbek vajdasági, koszovói és montenegrói jelenlétével igyekezte bebetonozni Belgrád dominanciáját.
Ez olyan jól sikerült, hogy a következő év tavaszán a szlovének és a horvátok gyors egymásutánban katapultáltak és kezdetét vette a Szerbiát mind a mai napig megkeserítő hatású polgárháború (illetve egy ponton túl már szimpla háború).
Tehát a nacionalista ütésváltás legelső látványos lépése a szerbeké volt, de a kevésbé látványos a szlovén és horvát szakadár törekvések 80-as évekbeli "előfinanszírozása".

Nálunk is lenyúlták az állami vagyont az impexeken keresztül a magyar "vörös bárók", csak azt nem forgatták soha vissza az ország javára.
Szóval sok oka van annak, hogy miért ilyen szar a jövőképünk és miért ilyen erősen korlátozott a mindenkori magyar kormányok mozgástere, nemre, fajra, bőrszínre és felekezetre tekintet nélkül.

 

[dudi]

Magyarország a rendszerváltás éltanulójaként mindenki másnál előbb építette ki a piacgazdaság intézményrendszerét, de anélkül, hogy a saját termelő javait, piacát előtte bevédte volna, felhozta volna egy, a szabadpiacon megélni képes szintre.
Ez az eminensségünk végzetes hiba volt és beláthatatlan időre a közepesen fejlett gazdaságok csapdájába taszította az országot.
A 90-es évekbeli privatizáció nagyon hamar becsábította a külföldi befeketetpk középszerét, hirtelen a semmiből a nagymúltú magyar állami vállalatok a saját gazdasági egzisztenciális krízisük kellős közepén szembetalálták magukat a különféle, felfutóban levő osztrák, német, francia és miegyéb nyugati kis- és közepes vállakozásokkal, azok gátlástalan szerencselovagjaival.
Akiknek ez egy aranybánya volt, elvégre eltörölték a kötelező vegyesvállalati korlátot és a befektetett tőkét se kellett többé semekkora hányadban sem itt tartani. Akár a tranzakció másnapján már ki lehetett vonni azt. Megvetetted a 100% tulajdoni hányadot és bezártad a céget.
Így szüntek meg egyik napról a másikra az államháztartásba bedolgozó, amúgy a szakemberállományukat, piacukat tekintve még mindig ígértetes, de az állami szubvenció hiányában teljesen kilátástalan helyzetbe sodródott cégek. Így lett a startégiai fontosságú, lényegében technológiai agytröszt PG helyén Tesco. Ami egy angol kiskereskedelmi élelmiszer áruházlánc.

Ne feledjük, hogy az 1990-es választások idején a külföld által végig túlnyomó arányban favorizált SzDSz mindösszesen 5%-al maradt le a győzelemtől, ugyanakkor már előtte, az Ellenzéki Kerekasztal idehén pont ők jöttek elő azzal a hajmeresztő ötlettel, hogy az államadósság rendezése érdekében állami tulajdonokat, tárgyi javakat, termelő entitásokat kellene külföldi tulajdonba bocsátani, megengedve, hogy ezek beárazását az így létrejövő piac szabhassa meg! Ez nettó hazaárulás lett volna, ugyanakor a privatizáció bedurvulása pont az 1994-es kormányra kerülésük után indult meg. Nem véletlenül.

Az EU-ban Magyarország szinte 100 százalékban exportra termel, de a hazai fogyasztás hasonló mértékben importfüggő.
Még mint alapvetően agrárország, jobbára csak külföldi feldolgozott élelmiszert vehetünk a külföldi tulajdonú élelmiszerboltokban, külföldi cégek alkalmazottjaiként kapott fizetésünkből.
A helyben megtermelt GDP legeslegnagyobb hányada virtuális eredmény, mivel az előállított termék értéke ugyan magas, de azt a külföldi tulajok értékesítik a világban, vagy akár a hazánkban is. Lásd például a magyarországi autógyárakat.

Ha a kormány élénkíteni kívánja a belső keresletet, hogy javítsa a gazdasági és jóléti mutatókat, akkor fentiek miatt a fogyasztásnövekedés azonnal az importot kezdi pörgetni, azaz az állam által a társadalomra locsolt pénz azonnal külföldi zsebekben landol.
Az állam csak minimáis résztulajdonnal rendelkezik, így bevételei szigorúan csak az adók (forgalmi adó és a jövedelemadó) formájában realizálódhat, ebből kell finanszíroznia az állami szektort, úgy mint a közszolgálatokat, honvédelmet, rendvédelmet, oktatást, egészségügyet és az infrastruktúra karbatartását, fejlesztését is.
De még ezek a szektorok is csak külföldről képesek beszerezni a működésükhöz szükséges eszközöket.

Lengyelország esetében sem minden fenékig tejfel, de például az ő esetükben már a G20 csatlakozás sincs kizárva, holott a látványos fejlődésük zöme hitelre épül.
Ráadásul az ő esetükben nincs az ország mintegy 9 százalákát kitevő, arányaiban a dologtalan, vagy munkanélküli mélyszegénységet bővítő cigányság.
A 9.6 milliós Magyarországon 876 ezer cigány él, míg a 38 milliós lengyeleknél csupán 50 ezer fő.
Ennek az adatnak már csak a közvetett hozadéka is súlyos, elvégre - velünk ellentétben - a lengyelekkel szemben soha nem játsza ki senki a rasszista kártyát.

A szlovének is érdekesek, mert a Jugoszláv érában a horvátokhoz hasonlóan ő se adták haza Belgrádba, a szövetségi állam fővárosába a kereskedelmük után befolyó pénzt, hanem offshore számlákon leparkoltatták, amit az időközben (részben miattuk is) csőközeli állapotba jutott Jugoszlávia szétesésekkor, a függetlenségi tíznapos háborújuk során mobilizáltak.
Igazából Jugoszlávia szétesésének legnagyobb vesztese Szerbia, mert a többi volt tagállam az ő orruk elöl lopta el a közös pénzt, hogy aztán abból finanszírozzák az önállóságukat, míg a szerbek ottmaradak középen egy fia tengerpart, meg kereskedelmi kapcsolat és pénz nélkül.
Kiüresedett államkassza mellé a többi szakadár tagállam meg a lenyúlt pénzen megvette a Nyugat szimpátiáját, mely révén az egész, jó egyévtizedes délszláv válság bűnbakja végig a szerb maradt.
Nyilván nem segítette a dolgot, hogy Belgrádot sokáig a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége helyi tagozata, a Szerb Kommunisták Szövetségéből 1990-ben létrejött Szerbiai Szocialista Párt irányította. Akik a fenti probléma nyomán a szerb lakosság és a társadalom moblizációjához más nem lévén, a nacionalista eszközökhöz voltak kénytelenek nyúlni.
Ezek után a sarokba szorult szerb vezetés egyszerre kapta a fejáhez a "komcsi" és a "nackó" vádakat.
Persze azért nagyon ne vegyük a szerbeket se ártatlan mártíroknak, elvégre a végjáték úgy kezdődött, hogy Szlobodan Milosevics 1989-ben egy tolvonással megszüntette a tagállamok autonómiáját (mert hiányolta a bevételeket), majd egy évre rá, az "egy ember - egy szavazat" révén a szerbek vajdasági, koszovói és montenegrói jelenlétével igyekezte bebetonozni Belgrád dominanciáját.
Ez olyan jól sikerült, hogy a következő év tavaszán a szlovének és a horvátok gyors egymásutánban katapultáltak és kezdetét vette a Szerbiát mind a mai napig megkeserítő hatású polgárháború (illetve egy ponton túl már szimpla háború).
Tehát a nacionalista ütésváltás legelső látványos lépése a szerbeké volt, de a kevésbé látványos a szlovén és horvát szakadár törekvések 80-as évekbeli "előfinanszírozása".

Nálunk is lenyúlták az állami vagyont az impexeken keresztül a magyar "vörös bárók", csak azt nem forgatták soha vissza az ország javára.
Szóval sok oka van annak, hogy miért ilyen szar a jövőképünk és miért ilyen erősen korlátozott a mindenkori magyar kormányok mozgástere, nemre, fajra, bőrszínre és felekezetre tekintet nélkül.

Itt sehol nem látom azt, hogy ami velünk történt, az a gonosz háttérhatalom műve lenne nem pedig a miénk.

 

[kacsacsor]

a szerbek ottmaradak középen egy fia tengerpart, meg kereskedelmi kapcsolat és pénz nélkül.

Szerbia és Montenegró kezdetben (2003) föderáció volt. Ez 2006-ban szűnt meg.

 

[enzo]

Itt sehol nem látom azt, hogy ami velünk történt, az a gonosz háttérhatalom műve lenne nem pedig a miénk.

Azért bizonyos körök be voltak kötve USA-beli figurákhoz pl. Tom Lantoshoz, Soroshoz.
Soros kétszer is megpróbáltata szőröstül.-bőröstül meg enni Mo-t. Először Antallnak ajánlotts fel az államadósság átvételét cserébe nagyjából a teljes nemzeti vagyonért. Horn idején már csak az OTP-t kérte de a pufajkás nemet mondott. Ezért hálásak lehetünk a "pufajkásnak". Javára mondva a szadeszt ő sem szerette.

 

[32karakter]

Magyarország a rendszerváltás éltanulójaként mindenki másnál előbb építette ki a piacgazdaság intézményrendszerét, de anélkül, hogy a saját termelő javait, piacát előtte bevédte volna, felhozta volna egy, a szabadpiacon megélni képes szintre.
Ez az eminensségünk végzetes hiba volt és beláthatatlan időre a közepesen fejlett gazdaságok csapdájába taszította az országot.
A 90-es évekbeli privatizáció nagyon hamar becsábította a külföldi befeketetpk középszerét, hirtelen a semmiből a nagymúltú magyar állami vállalatok a saját gazdasági egzisztenciális krízisük kellős közepén szembetalálták magukat a különféle, felfutóban levő osztrák, német, francia és miegyéb nyugati kis- és közepes vállakozásokkal, azok gátlástalan szerencselovagjaival.
Akiknek ez egy aranybánya volt, elvégre eltörölték a kötelező vegyesvállalati korlátot és a befektetett tőkét se kellett többé semekkora hányadban sem itt tartani. Akár a tranzakció másnapján már ki lehetett vonni azt. Megvetetted a 100% tulajdoni hányadot és bezártad a céget.
Így szüntek meg egyik napról a másikra az államháztartásba bedolgozó, amúgy a szakemberállományukat, piacukat tekintve még mindig ígértetes, de az állami szubvenció hiányában teljesen kilátástalan helyzetbe sodródott cégek. Így lett a startégiai fontosságú, lényegében technológiai agytröszt PG helyén Tesco. Ami egy angol kiskereskedelmi élelmiszer áruházlánc.

Ne feledjük, hogy az 1990-es választások idején a külföld által végig túlnyomó arányban favorizált SzDSz mindösszesen 5%-al maradt le a győzelemtől, ugyanakkor már előtte, az Ellenzéki Kerekasztal idehén pont ők jöttek elő azzal a hajmeresztő ötlettel, hogy az államadósság rendezése érdekében állami tulajdonokat, tárgyi javakat, termelő entitásokat kellene külföldi tulajdonba bocsátani, megengedve, hogy ezek beárazását az így létrejövő piac szabhassa meg! Ez nettó hazaárulás lett volna, ugyanakor a privatizáció bedurvulása pont az 1994-es kormányra kerülésük után indult meg. Nem véletlenül.

Az EU-ban Magyarország szinte 100 százalékban exportra termel, de a hazai fogyasztás hasonló mértékben importfüggő.
Még mint alapvetően agrárország, jobbára csak külföldi feldolgozott élelmiszert vehetünk a külföldi tulajdonú élelmiszerboltokban, külföldi cégek alkalmazottjaiként kapott fizetésünkből.
A helyben megtermelt GDP legeslegnagyobb hányada virtuális eredmény, mivel az előállított termék értéke ugyan magas, de azt a külföldi tulajok értékesítik a világban, vagy akár a hazánkban is. Lásd például a magyarországi autógyárakat.

Ha a kormány élénkíteni kívánja a belső keresletet, hogy javítsa a gazdasági és jóléti mutatókat, akkor fentiek miatt a fogyasztásnövekedés azonnal az importot kezdi pörgetni, azaz az állam által a társadalomra locsolt pénz azonnal külföldi zsebekben landol.
Az állam csak minimáis résztulajdonnal rendelkezik, így bevételei szigorúan csak az adók (forgalmi adó és a jövedelemadó) formájában realizálódhat, ebből kell finanszíroznia az állami szektort, úgy mint a közszolgálatokat, honvédelmet, rendvédelmet, oktatást, egészségügyet és az infrastruktúra karbatartását, fejlesztését is.
De még ezek a szektorok is csak külföldről képesek beszerezni a működésükhöz szükséges eszközöket.

Lengyelország esetében sem minden fenékig tejfel, de például az ő esetükben már a G20 csatlakozás sincs kizárva, holott a látványos fejlődésük zöme hitelre épül.
Ráadásul az ő esetükben nincs az ország mintegy 9 százalákát kitevő, arányaiban a dologtalan, vagy munkanélküli mélyszegénységet bővítő cigányság.
A 9.6 milliós Magyarországon 876 ezer cigány él, míg a 38 milliós lengyeleknél csupán 50 ezer fő.
Ennek az adatnak már csak a közvetett hozadéka is súlyos, elvégre - velünk ellentétben - a lengyelekkel szemben soha nem játsza ki senki a rasszista kártyát.

A szlovének is érdekesek, mert a Jugoszláv érában a horvátokhoz hasonlóan ő se adták haza Belgrádba, a szövetségi állam fővárosába a kereskedelmük után befolyó pénzt, hanem offshore számlákon leparkoltatták, amit az időközben (részben miattuk is) csőközeli állapotba jutott Jugoszlávia szétesésekkor, a függetlenségi tíznapos háborújuk során mobilizáltak.
Igazából Jugoszlávia szétesésének legnagyobb vesztese Szerbia, mert a többi volt tagállam az ő orruk elöl lopta el a közös pénzt, hogy aztán abból finanszírozzák az önállóságukat, míg a szerbek ottmaradak középen egy fia tengerpart, meg kereskedelmi kapcsolat és pénz nélkül.
Kiüresedett államkassza mellé a többi szakadár tagállam meg a lenyúlt pénzen megvette a Nyugat szimpátiáját, mely révén az egész, jó egyévtizedes délszláv válság bűnbakja végig a szerb maradt.
Nyilván nem segítette a dolgot, hogy Belgrádot sokáig a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége helyi tagozata, a Szerb Kommunisták Szövetségéből 1990-ben létrejött Szerbiai Szocialista Párt irányította. Akik a fenti probléma nyomán a szerb lakosság és a társadalom moblizációjához más nem lévén, a nacionalista eszközökhöz voltak kénytelenek nyúlni.
Ezek után a sarokba szorult szerb vezetés egyszerre kapta a fejáhez a "komcsi" és a "nackó" vádakat.
Persze azért nagyon ne vegyük a szerbeket se ártatlan mártíroknak, elvégre a végjáték úgy kezdődött, hogy Szlobodan Milosevics 1989-ben egy tolvonással megszüntette a tagállamok autonómiáját (mert hiányolta a bevételeket), majd egy évre rá, az "egy ember - egy szavazat" révén a szerbek vajdasági, koszovói és montenegrói jelenlétével igyekezte bebetonozni Belgrád dominanciáját.
Ez olyan jól sikerült, hogy a következő év tavaszán a szlovének és a horvátok gyors egymásutánban katapultáltak és kezdetét vette a Szerbiát mind a mai napig megkeserítő hatású polgárháború (illetve egy ponton túl már szimpla háború).
Tehát a nacionalista ütésváltás legelső látványos lépése a szerbeké volt, de a kevésbé látványos a szlovén és horvát szakadár törekvések 80-as évekbeli "előfinanszírozása".

Nálunk is lenyúlták az állami vagyont az impexeken keresztül a magyar "vörös bárók", csak azt nem forgatták soha vissza az ország javára.
Szóval sok oka van annak, hogy miért ilyen szar a jövőképünk és miért ilyen erősen korlátozott a mindenkori magyar kormányok mozgástere, nemre, fajra, bőrszínre és felekezetre tekintet nélkül.

Wow. A szlovének meg a horvátok a szerbek elől loptak el a közös pénzt.
Wow.

Azért Z. Pistanak innen üzenem, hogy szép munka.

 

[enzo]

Wow. A szlovének meg a horvátok a szerbek elől loptak el a közös pénzt.
Wow.

Azért Z. Pistanak innen üzenem, hogy szép munka.

Horvát és szlovén szeparatizmus fő oka igazából a pénz volt, hogy nem akarták eltartani a szegényebb köztársaságokat (Szerbia, Bosznia, Macedónia) hogy volt-e ilyen trükközés hogy eldugjanak pénzeket azt nem tudtam de nem lenne meglepő.

 

[dudi]

Azért bizonyos körök be voltak kötve USA-beli figurákhoz pl. Tom Lantoshoz, Soroshoz.
Soros kétszer is megpróbáltata szőröstül.-bőröstül meg enni Mo-t. Először Antallnak ajánlotts fel az államadósság átvételét cserébe nagyjából a teljes nemzeti vagyonért. Horn idején már csak az OTP-t kérte de a pufajkás nemet mondott. Ezért hálásak lehetünk a "pufajkásnak". Javára mondva a szadeszt ő sem szerette.

Most meg egy sorosügynök (bármit is jelentsen ez a kormány altal kitalalt kategória) a miniszterelnök...

Horvát és szlovén szeparatizmus fő oka igazából a pénz volt, hogy nem akarták eltartani a szegényebb köztársaságokat (Szerbia, Bosznia, Macedónia) hogy volt-e ilyen trükközés hogy eldugjanak pénzeket azt nem tudtam de nem lenne meglepő.

Azért akartak függetlenek lenni, mert nem akarták eltartani a szegényebb tagköztársaságokat. "Eldugták" a pénzt. Itt azért érzek egy kis ellentmondást.