Az 1974 után létrejött autonomia nyomán 1980 után Szlovénia egy főre jutó GDP-je a Szerb Köztársaság GDP-jének a kétszerese volt végig, egészen 1989-ig, míg Koszovóéhoz képest előbb a hétszeresére, majd 1989-re a nyolcszorosára nőtt.
De még Horvátország is 25%-al magasabb GDP-vel bírt, mint a Szerb Köztársaság.
Érdekesség, hogy Jugoszlávia szerte 1990 szinte a legtöbb helyen szlovén bankok és az 1964-ben alapított horvát INA benzinkúthálózat volt a domináns.
A privatizáció a KKE térségben legelőször Jugoszláviában, 1989-ben indult meg, a szlovéneknél ez komoly siker lett, a szerbeknél teljes csőd, amit az elharapódzó korrupció számlájára lehetett írni.
A szlovéneknek ugyanis volt erre saját tőkéjük, ezáltal a kiválás előtt két évvel már jobbára saját maguk uralták a gazdaságuk feletti hatalmat.
Úgyhogy az, hogy a szlovének és horvátok a szegény szerbek elől lenyúlták azt a csúnya pénzt, csak annyiban igaz, hogy ez a két tagköztársaság rendelkezett a jugoszláv GDP legnagyobb szeletével, ők gyakorolták a jugoszláv export legnagyobb hányadát és ők kezdték meg a tagállami javaik magánkézbe adását legelőször, amivel azok szövetségi kötelezettségei is egyből meg is szűntek.
