Szinte családi vállalkozásban üzemeltetik az autópályákat a következő 35 évben
szerző
Kovács Gábor
Mészáros Lőrinc, Szíjj László, rokonaik és üzletfeleik magánszáma lesz a sztrádakoncesszió működtetése.
Orbán Viktor általában 2030-ig tervez Magyarország ügyeivel, de rendszerének egyik monumentális emlékműve, az autópálya-koncesszió legalább 2057-ig állni fog. Az állampárt és a hozzá közeli vállalkozói kör összefonódásának újabb bizonyítékaként a miniszterelnök barátjához,
S ők most továbbosztják a feladatokat – lényegében saját maguknak és családtagjaiknak.
A magántőkealapok olyan vagyongazdálkodási entitások, amelyek tulajdonosának személye nem nyilvános, ezért rendkívül népszerűek a fideszes vállalkozók körében. Csak az alapokat kezelők kilétéből lehet sejteni, kiknek a pénze van bennük; ilyen értelemben nevezhetők Mészáros-, illetve Szíjj-közelinek az érintett vagyonkezelők.
Magántőkealapok persze nem fognak, nem is tudnának aszfaltozni a sztrádákon, ezért egy sor vállalkozást jegyeztek be a koncesszióval kapcsolatos feladatok elvégzésére. Két központi, 18,4, illetve 4,6 milliárd forint alaptőkéjűt, amelyek tulajdonosai 60-40, illetve 50-50 százalékban a Mészáros- és Szíjj-féle alapok. Továbbá három-három, kizárólag Mészáros vagy Szíjj érdekeltségébe tartozó, kisebb zrt-t. S elkezdett körvonalazódni a finanszírozás forrása is.
Az állam ugyan fizet az üzemeltetésért évente és kilométerenként 96,2 millió forint rendelkezésre állási díjat, ám a koncesszoroknak óriási és rettentő drága fejlesztéseket is végre kell hajtaniuk. Az első tíz évben 317 kilométernyi új szakaszt kell megépíteniük, 265 kilométeren pedig bővíteniük kell.
A Mészáros–Szíjj-duó persze alaposan megszedte magát az utóbbi években, de ennyi pénze azért nincs. Ki fogja hát állni a cechet? A jelek szerint részben maga Mészáros Lőrinc, csak egy másik zsebéből: az ő és az állam közös bankjából, az épp összekovácsolás alatt álló Magyar Bankholdingból.
Erre utal, hogy az összes szóban forgó cég a holding egyik tagjánál, az MKB-nél nyitott számlát. Ráadásul mindkét központi vállalkozás igazgatóságában helyet kapott a szintén Mészáros emberének számító, bankholdingos Vida József, a felügyelőbizottságokban pedig egyenesen a szuperbank első embere, Barna Zsolt elnök-vezérigazgató.
Az MKB nem adott tájékoztatást az ügyben.
A holding szűk harmada a magyar állam tulajdona a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-n keresztül.
A legnagyobb, mintegy 40 százalékos tulajdoni pakettje viszont Mészáros Lőrincnek van, több szálon is, különféle magántőkealapokon keresztül.
Komolyabb, 20 százalék feletti tulajdonrész köthető még Száraz Istvánhoz, akit Matolcsy György jegybankelnök fiának, Ádámnak a baráti és üzleti köréhez szokás sorolni.
Mészáros Lőrinc személyének természetesen semmilyen szerepe nem volt abban, hogy Mészáros Lőrinchez köthető magántőkealapok nyerték el az autópálya-koncessziót – szögezte le Rogán Antal állami koncessziókért felelős miniszteri minőségében a HVG-nek a döntés nyilvánosságra hozatala után. Nyilván abban sem volt semmiféle szerepe Mészáros Lőrinc személyének, hogy Mészáros Lőrinc bankjánál úgy döntöttek: megéri beszállni az autópálya-bizniszbe Mészáros Lőrinc cégeinek hitelezőjeként.
Ezt persze nem tiltja semmi, a hitelintézetekről szóló törvény mindössze annyit mond ki, hogy egy bankvezető nem vehet részt olyan döntés meghozatalában, aminek eredményeként az ő cége például hitelt kap. Mára se szeri, se száma az olyan eseteknek, amikor Fidesz-közeli bankok Fidesz-közeli vállalkozókat finanszíroznak, beleértve Mészáros Lőrincet vagy akár a miniszterelnök vejét, Tiborcz Istvánt.
A koncessziós döntés bejelentése után nem csak a magántőkealapok kezelői alapján volt nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen személyesen Mészáros Lőrinc és Szíjj László nyert. Az alapoknak ugyanis előre meg kellett nevezniük az alvállalkozóikat, hiszen a szükséges referenciákat másként nem tudták volna felmutatni. Ezek között pedig ott volt egyebek mellett Szíjj Duna Aszfaltja és Mészáros saját nevét viselő zrt-je.
Az MKIF (Magyar Közúti Infrastruktúra Fejlesztő) előnevű új cégek bejegyzése után pedig még inkább látszik, mennyire brancson belüli, sőt családi biznisz lesz az autópálya-koncesszió. Tisztséget kapott például Szíjj László lánya, Berta, illetve veje, Polyák József, aki nem mellesleg Szíjj szülővárosának, Tiszakécskének az alpolgármestere is volt.
Mészáros Lőrinc oldaláról a központi figura Németh Tamás, aki tagja a főcégek igazgatóságának, a Mészáros-féle kisebb zrt-knek pedig a vezérigazgatója. Eközben az egész cégbirodalom fontos embere: vezetője a Mészáros és Mészáros Zrt.-nek, továbbá igazgatósági tag a Budapest–Belgrád vasútvonal felújítását végző kínai–magyar konzorcium magyar felében, az RM Internationalban.
Ugyancsak nem meglepő Vörös József felbukkanása az új felügyelőbizottságokban: a férfit Mészáros ügyvédjeként emlegetik, mióta 2016-ban elismerte, hogy a felcsúti mágnás nevében licitált egy földárverésen. Jelenleg ő a felcsúti Puskás Akadémia jogi képviselője.
A kormány köti az ebet a karóhoz, hogy az autópálya-koncesszió teljesen tiszta, nyílt, átlátható versenyeljárás keretében lelt gazdára. Az nyilván csak fatális véletlen, hogy éppen Mészáros Lőrinc és Szíjj László részvételének örült Rogán Antal, hálálkodva azért, hogy van Magyarországon olyan csoport, amely képes elvállalni egy ekkora feladatot.
Arról nem ejtett szót, hogy mind Mészáros, mind Szíjj cégbirodalma főként állami megbízásokon nőtt ilyen nagyra, méghozzá 2010 után. Ahogy arról sem, hogy a Magyar Bankholding is beszáll a buliba.
Azt nem tudni, pontosan milyen megfontolások alapján döntött a kormány egyáltalán a koncessziós konstrukció mellett, a megalapozó számításokat ugyanis a Nemzeti Koncessziós Iroda nem volt hajlandó kiadni, a Transparency International Magyarország által indított perben a bíróságnak is csak egy olyan dokumentumot mutattak meg, amelynek szinte minden oldalát kitakarták.
Pedig a magyar állam által fizetendő éves kilométerdíj alapján jó eséllyel minden idők legnagyobb közbeszerzéséről van szó, a teljes koncessziós időszak alatt 5 ezermilliárd forint fölött lehet a cech. Tény, hogy ezzel együtt bőven van kockázat az üzletben: a vállalt fejlesztéseket meg kell valósítani, márpedig mostanában kifejezetten nehéz bármilyen építőipari beruházás költségeit előre látni. Ugyanez igaz az üzemeltetési, karbantartási munkákra.
Az ugyanakkor pénzben szinte kifejezhetetlen előny, hogy a hazai útépítési piac nagy része Mészáros Lőrinc és Szíjj László, illetve a cégeikben ülő embereik ellenőrzése alá kerül. Ez lényegében a teljes iparágat érinti: az alvállalkozók alvállalkozóinak a megélhetése is tőlük függ majd.