Érdemes az egész cikket elolvasni.
"A szénvagyon még a miénk
...
A legkiemelkedőbb, 1964-es évben 31,5 millió tonna volt a magyar szénbányászat termelése. Hogy ez mire volt elég? A hazai szükségletek mintegy hatvan százalékának fedezésére, hazai alapanyagból. Akkoriban a teljes áramtermelésünk,
a teljes cementgyártásunk, a műtrágyagyártásunk, de még a sörgyártásunk is szénalapú volt, a lakosság főként szénnel fűtött, a MÁV gőzmozdonyait ugyancsak szén hajtotta. Egyedül a vaskohászathoz importáltuk a kokszot, de a Mecseki Szénbányák fejlesztése a környéken előforduló feketeszén miatt éppen a vaskohászat érdekében kezdődött meg, ám végül abbamaradt.
..
Az építőiparhoz nélkülözhetetlen hazai cementgyártás teljesen el tudta magát látni, illetve a szénbányászat ki tudta szolgálni megfelelő mennyiségű energiával. Ez azért érdekes kérdés, mert felvetődött a minap, hogy a Paks II. beruházáshoz rengeteg energiaigényes cementre lesz szükség… A hazai szén helyben volt, rendelkezésre állt kiszámítható módon, és legfőképp nem volt kitéve a piaci áringadozásoknak.
1961-ben azonban az állami vezetés elfogadta, hogy az importalapú nyersanyag- és energiaellátás gazdaságosabb, ha a behozatalt jó cserearányú termékek exportjával ellentételezzük. Elkezdődött a bányászat és ezen belül is elsősorban a szénbányászat leépítése. A 60-as évek második felétől a szénbányászatot fokozatosan visszafejlesztették. A széntermelés 1965-től tíz év alatt 18 százalékkal csökkent. Az ezredfordulóra az 1965. évi szint 47, 2006-ra harminc százalékára esett vissza, gyakorlatilag a Mátrai Erőmű és az Oroszlányi Hőerőmű kiszolgálására korlátozódott. Nemzetközi mércével mérve a hazai szénelőfordulások földtani adottságai nem tartoznak a legjobbak közé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volna érdemes kiaknázni ezek egy részét. Az évi 800 megawatt teljesítőképességűre tervezett Mátrai Erőmű 1968 óta megbízhatóan működött azzal a lignittel, amit sokan csak muskátliföldnek csúfoltak, és noha már kiöregedett, csökkentett kapacitással a mai napig rendelkezésre áll.
...
Ám a durván emelkedő áramárak az energiaigényes ágazatokat a tönk szélére sodorták. A széntüzelésű erőművek olcsó áramával nem került volna ilyen helyzetbe a cementgyártás. Hasonló válságban van a drága energia miatt az alumínium- és a műtrágyagyártás is.
Azt is kevesen tudják, hogy Pécsett még van annyi megkutatott urán, amennyi a Paks I. erőmű 30-35 éves működtetését biztosítaná.* Fűtőelemet ugyan nem vagyunk képesek gyártani, de további feldolgozásra el lehetne adni, és megoldhatnánk azt a problémát is, hogy hol helyezzük el az elhasznált fűtőelemeket. Csakhogy 1997-ben nemcsak a pécsi uránbányászatot szüntették meg, de még a bányát is berobbantották.
Mi a kiút ebből az energiacsapdából?
– Első körben nem kellene megszüntetni azt, ami már megvan.
Ne zárjuk be a Mátrai Erőművet 2025-ben, sőt
kezdjünk el az ország teherbírásának megfelelő új, kisebb szénerőműveket építeni a már felsorolt helyeken!
Gázturbinák helyett a több kisebb hőerőműblokk segítségével egyenlíthetnénk ki az úgynevezett megújulók kiszámíthatatlansága miatt bekövetkező hálózati ingadozásokat. Kihasználhatnánk az építőiparban rejlő lehetőségeket, és
nem gigaberuházásokban, hanem a sok-sok helyi adottság minél jobb kihasználásában kellene gondolkodnunk.
"
https://demokrata.hu/gazdasag/a-szenvagyon-meg-a-mienk-765040/
*A legutóbbi konferencián elhangzott, hogy a geolokalizált sugárfelderítési képességeink lehetővé teszik a lencseszerűen elhelyezkedő mecseki uránkészletek lokalizálását és ezáltal gazdaságos kitermelését. - szakkomentár by ravenlord