A profit amire a gyár szert tesz.
És amiért először komolyan növekedni kezdett a bérszínvonal és vele felzárkózni a magyar társadalom némiképp. Ezen alapult a növekvő magyar fogyasztás, a konjuktúra alapvető érzése a tíz jó évben. Na ennek vége van és nem is fog visszajönni a vendégmunkások miatt, akikkel a gyárak letörik a bérköveteléseket. Látszik a tulajdonosok arrogáns, pökhendi hozzáállásán a szakszervezetek, a dolgozóik felé az elmúlt évben, hogy nagyon is érzik mennyire nyeregben vannak, bármit megtehetnek újra a magyar munkaerővel. Ez pedig legkevésbé az ország érdeke!
Úgy teszem és a vendégmunkásokban a társadalmi felzárkózásunk végét látom joggal. Nem álltunk azon a színvonalon társadalmilag, hogy fogadni tudtuk volna őket. Ahhoz még tíz év konjuktúra kellett volna. Nem így történt, most a lassabb fejlődés, de vendégmunkások nélkül az érdekünk. Ha kell, akkor vissza kell mondanunk beruházásokat, mert az államnak a magyar munkás érdekét kellene néznie: a munkaerőhiányt és nem befektetési kényszertől hajtva visszataszítani a magyar melóst oda, ahol Gyurcsány idején volt.
Nemhogy megállt, de már visszafelé halad. Szorulnak ki a magyarok a munkaerőpiacról a vendégmunkások miatt, ennek minden társadalmi következményével.
A magyarokat és leginkább a cigányokat. Lassan világos lesz a cigányoknak, akik amúgy is hajlamosak az erőszakra, hogy:
Koszos, lusta, de jövedelmet akaró cigány vagy? Üsd-vágd a tiszta és dolgos vendégmunkást, mert miatt nincs munkád!
Ahogy a magyaroknak is:
Béremelést akarsz, jobb munkakörülményeket? Üsd-vágd az ezeket nem igénylő vendégmunkást, mert miatta nincs rá esélyed!
Olyan társadalmi válság felé haladunk a túl korán, túl fejletlen szinten behozott vendégmunkástömegek miatt, amely el fogja pusztítani a NER-t. A sovinizmus, a rasszizmus az elkövetkező évek leghatékonyabb ellenzéki hívószavaivá válnak, mert a legsúlyosabb társadalmi problémánkra: a vendégmunkásokra jelentenek választ. Lényegében egyedüli választ, mert a gazdasági és társadalmi érdekünk a fejlődés, az oktatás fejlesztésén (kizárólag a reáloktatás) át az előrelépés lehetősége helyett a harmadik világba való lecsúszásunknak ágyaznak meg. A harmadik világbeli munkással a gazdasági harmadik világ érkezik meg, azok az üzemek, amiknek amúgy nem hozzánk, hanem a Fülöp-szigetekre vagy Indonéziába kellene települniük. Velük versenyzünk, nem Németországgal. Az akkugyáras versenyhelyzet csak rövidtávú politikai és nem hosszútávú gazdasági kényszerből fakad. Nincs semmilyen gazdasági kényszere Németországnak arra, hogy akárcsak egyetlen nagyvolumenű akkumlátorgyára is legyen, de mivel az ökokommunista ötéves tervben az szerepel, hogy nincs többé német autóipar, ezért kénytelenek ezekért a gyárakért versenyezni, de ez ne tévesszen meg minket, egy német zsákutcával versengünk itt, ahol a saját fejlődésünket áldozzuk be. Már csak azért is, mert ha összeomlik (márpedig össze fog, mert természetellenes akarat) az ökokommunizmus, akkor az akkumulátor és minden ilyen technológia lehet teljesen értéktelen lesz Európában, mint a szabolcsi alma és a Lada személygépjármű a KGST romjain.
Bár itt jön a jó kérdés: az öngyilkos Európa kellős közepén vajon milyen jövőnk, milyen fejlődésünk lehetséges még egyáltalán! Lényegében kontinentális szintű zsákutcában vagyunk és azzal, hogy európai ország vagyunk egyben garantált a harmadik világba lecsúszásunk is, mert a Nyugat is arrafelé tart. A nyugat által kirobbantott és vívott ukrán-háború lehet, hogy erre az évszázadra megszüntette Magyarország felzárkózási lehetőségeit és akkor egy erősebb, vendégmunkásokra alapozott harmadik világbeli pozíció még viszonylag tűrhető jövőkép is nekünk, ahhoz képest, ha ez se lenne.
Ebben a kommentben én magam is egy saját eddig álláspontomtól eltérő irányban vizsgálom a helyzetünket. A munkaerőpiaci helyzetképemmel a vendégmunkások kapcsán alapvetően egyet tudok érteni, nem nagyon tudom cáfolni azt, amit a saját szememmel látok, míg a rossz földrajzi helyzetünk (Európa közepén) miatti könnyen lehet nagyon szomorú jövőképünk egy érdekes felvetés saját magamnak, amin még gondolkodnom kell pár aspektusból. Könnyen lehet olyan szintű katasztrófa előtt állunk, ami végleg betesz nekünk, ha tőlünk független módon Európa tényleg összeomlik (márpedig ennek valószínűsége tényszerűen közelgő dolog).