Gyakorlatilag az egész gazdasági modell, amit a fidesz választott mondott mára csődöt - 2008-ra pedig a 90-ben választott modell.
90-re a szovjet modell mondott csődöt. Azért váltottunk, mert bár 45- re mind a Kelet, mind a Nyugat lepadlózta magát, 90-re a Nyugat fényévekkel ellépett tőlünk.90- Ben nem egy lehetőség volt a rendszerváltás, hanem egy túlélési kényszer. Sajnos ebben a legsikeresebb a a nyugati gazdasági elittel összejatszó komcsi elit volt. Éppen azok, akik csődbe vitték az országot.
A Fidesz modell ez utóbbinak volt egyébként egy v2 verziója.
Feldolgozó ipari téren ugyanúgy a külföldi működő tőkére épített, viszont az volt az elképzelés, a többi szektort majd kiválasztott magyar tőkések kezébe adva itt új magyar Szécsényik, Ganz Ábrahámok, Weiss Manfrédek fognak születni. Ehhez a forrást pedig a MANYUP pénzek államosítása, ill.a hazai köz-és szociális szféra leépítése biztosította.
A MANYUP államosítása egy vadkapitalista, az IMF által csak Kelet-Europara rákényszerített nyugdijmodell szükséges felszámolása volt. Alapvetően a magánnyugdíj pénztári öngondoskodás jó és hasznos, ez itthon meg is maradt. Az IMF által kidolgozott kötelező MANYUP rész lett kiherélve. Mi is volt az?? Az állami nyugdijbefizetések egy részét elvonták Nyugati tőkealapokba, akik gyakorlatilag pénzügyi rizikó nélkül rátették a kezüket, forgatták a magyar nyugdijpenzeket. Ha termeltek hasznot szuper, ha nem, az állam majd jótállt helyettük.
Mivel az így kitalicskázott milliárdok hiányoztak a költségvetésből, így több állampapírt kellett kibocsátani, amit ezek az alapok az odautalt állami nyugdijpénzből felvásárolták, majd az állam kamattal kifizette őket. Tehát ezek a külföldi alapok nulla rizikóval eltették az államkötvények kamatát, míg a magyar államadósság nőtt.
Az eredmény lehangoló.
Az adósságunk kb. ott van, mint 13 éve, kicsit talán kedvezőbb szerkezettel.
A közszféra állapota sokkal rosszabb, elköltöttünk egy csomó forrást fölösleges infrastrukturális beruházásokba, a hazai nagytőkések többsége meg kontraszelektált gazember aki az állami csöcs nélkül a fölbe állna, ráadásul a vagyona jelentős részét is viszi külföldre..
A feldolgozó ipar pedig ugye külföldi tulajdonú igen alacsony hozzáadott értékkel - ahogy olvastam tavaly rekord összegű tőkekivonásvolt.
Az itt dolgozó külföldiek is hazautalják az itt kapott fizu jelentős részét.
Összességében elvesztettünk egy újabb évtizedet, és nekem ez az akkumlátorosdi is egy hátha bejön húzásnak tűnik, nem pedig valami alaposan átgondolt stratégiának.
A 2010- es években a legnagyobb és leghosszabb magyar reálbérnövekedés zajlott le,
Még úgy is, hogy 2010-2012 a kvázi 2008-as államcsőd kezelésének, a közvetlen IMF felügyelet megszüntetésének időszaka volt.
A fideszes gazdasági modell nagyon jól működött. Végre a térséggel együtt utaztunk, szemben a 2002- 2008-as felzárkózási szakasszal, ahol Kelet-Europa felzárkózott, míg mi helyben topogtunk. A 10-es évek második felében a keleti felzárkózás éllovasai voltunk.. Érdekes, hogy a szlovákok éppen ekkor maradtak le, pedig a 2002--08-as időszak legnagyobb nyertesei voltak.
Alapvetően német multikkal kölcsönös előnyökön alapuló modell volt, míg az állami szektor megrendeléseit nagyrészt leszedték a nyugati pénzügyi szivattyúkról és a hazai elit részére csatornázták be. Így ez a haszon szemben a 2010 előtti modellel itthon maradt és nem a franciák, németek zsebét tömte. Ők a magánszektor nyereséget természetesen hazavihették vagy itthon további nyereség reményében befektethették. Így szűnt meg Magyarországon a munkanélküliség, így lett plusz 1 millió munkahely, aminek jarulekai, adóbevételei biztositották a költségvetési stabilitást. Mindez gyakorlatilag nulla inflációs környezetben.
Már éppen fordultunk volna a német modell második fejezetére, amikor a hazai megerősödőtt elit kifektetésekkel biztosítja a külföldi nyereséget, amit hazautalva lehet szteroidozni a hazai gazdaságot és biztosítani a további reálbéremelkedést.
De ezt keresztbe verte a Covid meg a háborús energiaáremelkedés. Ez utóbbi teljesen új helyzet, amihez alkalmazkodni nem 2-3 év.
Az akksigyárak nem lehetőség, hanem kényszer. Mivel Brüsszel döntött a villanyautóra váltásról, így ha nem akarjuk megölni az europai autoipart szükség van akkumulátor gyártásra. Az európai ipar nem engedheti meg, hogy folyamatosan Kínába, Koreába utaljon euromilliárdokat és akkumlátort importáljon. Európábaban kell gyártani, itt csak a telephely a kérdés. Sajnos a magyar ellenzék rövidtávú politikai haszonszerzésért cserében ezek ellen a stratégiai gazdasági befektetések ellen önsorsrontóan kampányol. Sokszor külföldi pénzeken, sokszor azok érdekében akik éppen hazavinnék ezeket a magyarországi gyárakat. Mert ahol sok akksigyár lesz, azok lesznek az új autóipari központok. Márpedig ezek a központok voltak Európa leggazdagabb régiói a második világháború után. Csak hogy tudjuk, mire megy ki a játék,
kuruc.info
