MiG-21 Fishbed (Mikojan-Gurjevics,Szovjetunió) / J-7 , F-7 (Csengdu, Kína)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
Én nem akarom Molnit megsérteni, mert nagyon becsülöm munkásságát, itt és más fórumokon is. egyszerűen más a megközelítésünk. Ő műszaki én rendszerszemlélettel nézem a dolgokat. Ugyanakkor a HT oldalain én általában sem foglalkozok olyan repülőeszközökkel, amely hazánkban is rendszeresítettek. ( A MAKSz-ról azonban valószínűleg írok..)
A Ticonderoga cikkhez, meg csak annyit, hogy nem is értem, hogyan lehet egy cikket ide is meg oda is adni közlésre. Szerintem ez nem etikus.
A Ticonderoga cikkhez, meg csak annyit, hogy nem is értem, hogyan lehet egy cikket ide is meg oda is adni közlésre. Szerintem ez nem etikus.
Helló,
most, hogy a kötelező békepipa szívások megvoltak, öngyilkosság bármi negatívat újra felhánytorgatni, de kimondom: a cikk tele van kisebb, nagyobb hibák, elírások tömegével. Ráadásul olyanokkal, amik az elmúlt húsz évben megjelent forrásokból dolgozva könnyen elkerülhetők lettek volna.
Tudom mindez, amit írtam semmit sem jelent konkrétumok nélkül, de sajnos jelenleg nincs lehetőségem oldalakat írni. Csak a közepébe hirtelen beleolvasva:
„A 21R és RD felderítő változat gyártását is megkapták a csehek. A cseh gép a 21PFM felderítő változata volt”
Hogy a mi?
„A 21ISz, USzM és UT után a nagyobb teljesítményű MF kétüléses változata volt a 21UM”
Hogy a mik?
Itt lehet visítani:
„Sz csatarepülőgép változat”
Lehet mondani a régi TupGun védekezést, hogy 9-től, 99-évesig a célközönség, de ettől még nagyon pontatlan a cikk. Az Osprey, Bill Gunston, Squadon Signal, 2015-ben nem forrás, hanem vicc.
Továbbra is fenntartom, hogy mit megemlékezés szép, a megvalósítás nagyon gyenge.
Cikktől függetlenül, ami még számomra érdekes, amikor egy az ötvenes években tervezett könnyű vadászgépet az F-15-össel hasonlítanak össze, majd megállapítják, hogy az mekkora egy xar volt.
most, hogy a kötelező békepipa szívások megvoltak, öngyilkosság bármi negatívat újra felhánytorgatni, de kimondom: a cikk tele van kisebb, nagyobb hibák, elírások tömegével. Ráadásul olyanokkal, amik az elmúlt húsz évben megjelent forrásokból dolgozva könnyen elkerülhetők lettek volna.
Tudom mindez, amit írtam semmit sem jelent konkrétumok nélkül, de sajnos jelenleg nincs lehetőségem oldalakat írni. Csak a közepébe hirtelen beleolvasva:
„A 21R és RD felderítő változat gyártását is megkapták a csehek. A cseh gép a 21PFM felderítő változata volt”
Hogy a mi?
„A 21ISz, USzM és UT után a nagyobb teljesítményű MF kétüléses változata volt a 21UM”
Hogy a mik?
Itt lehet visítani:
„Sz csatarepülőgép változat”
Lehet mondani a régi TupGun védekezést, hogy 9-től, 99-évesig a célközönség, de ettől még nagyon pontatlan a cikk. Az Osprey, Bill Gunston, Squadon Signal, 2015-ben nem forrás, hanem vicc.
Továbbra is fenntartom, hogy mit megemlékezés szép, a megvalósítás nagyon gyenge.
Cikktől függetlenül, ami még számomra érdekes, amikor egy az ötvenes években tervezett könnyű vadászgépet az F-15-össel hasonlítanak össze, majd megállapítják, hogy az mekkora egy xar volt.
Kedves Galcom.
A forrásaim:
gen.lib.rus.ec/search.php?&req=MiG-21&phrase=1&view=simple&column=def&sort=pages&sortmode=DESC
egyébként amit írsz az nagyrészt jogos.
A 21R-nél szerintem nem, mivel a PFSz-ből lett kifejlesztve két proto, az egyik a Ye-7M (Amiből a PFM-lett) és a Ye-7R (ami a 21R -lett)
MiG-21UM-et azért soroltam az MF kétüléses változatának, mert:
---
MiG-21UM (1968; Izdeliye 69; NATO "Mongol-B")
U = Uchebnyy ("Training")
M = Modernizovannyy ("Modernised")
Two-seat training version of the MiG-21MF. Type 69 Indian Air Force designation.
---
Az Sz (csatarepülő) az érdekes módon nyugati több forrás a szerint (A sturmovik röviditése, viszont a családfában, egyáltalán nem csatarepülőgép...
The production version of the Ye-7S. This was fitted with the RP-22 radar (production version of the Sapfir-21 radar) working together with a ASP-PF-21 computing gunsight. The airframe was different from that of the MiG-21PFM by using the same saddle tank as in the MiG-21R. The MiG-21S had an R11F2S-300 powerplant and an AP-155 autopilot featuring a 'panic button' autorecovery system. The MiG-21S could carry the GP-9 cannon pod. It had four underwing hardpoints, with the two outboard pods being "wet", that is, they could carry drop tanks. It could carry all weapons that the MiG-21PFM could, with the addition of the R-3R (K-13R) missile, the semi-active radar homing variant of the K-13. MiG-21S was produced from 1965 to 1968 and delivered only to the Soviet air force.
Sajnos csak angol és magyar nyelvű könyvekből folyóiratokból és net-es tartalomból dolgoztam.
Első változatban felsoroltam minden típusváltozatot, de csak a felsorolás hosszabb volt, mint amennyi az egész írás.
Az Sz-et sajnálom, mert az tényleg elba.. ás, a másik kettő szerintem bocsánatos bűn
A nemzetközi rész alapja az AirVector-on megjelent típusismertető volt, a hazainak Kővári Laci barátom írása a Sas-ból (illetve a Jets.hu-ról.) - egyik helyről sem szó szerint idéztem, és beleraktam a saját, de máshonnan szerzett - jó vagy rossz információkat
A szerzőkről még annyi, hogy személyesen találkoztam Berlinben Jefim Gordonnal, szóval Ő is megpróbál annyira utánamenni a dolgoknak amennyire a forrásai engedik. Lacit meg ismerem, hogy üzemeltette a típust és szintén mindennek utánanéz (lehet, hogy lektorálásra ha felkérem ilyen hibák nem maradtak volna az írásban).
Azt ismételten jelzem,hogy az orosz gépekről részletes cikksorozatot, vagy könyvet az írjon, aki üzemeltette, vagy repült vele, mert Ő pontosabban tudja, mi az igaz, mi a dezinformáció, a félreérthető adat, rossz fordítást stb.
Engem megkértek rá, áldoztam rá egy hetet, és ez jött le ilyen terjedelemi korlátokkal belőle. Szerintem laikusoknak ismeretterjesztésre megfelelő,- az Sz modifikáció kivételével - hiszen minden változat, alváltozat ismerete a 21-esnél, nem alapfokú repülési anyag. Legalább annyit látnak, hogy nem egyfajta kolásüveg repült deltaszárnnyal, ami szerintem jó.
Egyébként szerintem, ha egy kiegészítést, módosítást írsz a cikkhez, akkor ígérem, hogy az IHO leközli.
Viszont ha már ennyien utánanéztek a cikknek, az is jó dolog, mert szerintem az IHO, JETFLY, és talán a HTKA is éppen azért van, hogy felkeltse az érdeklődését az embereknek a katonai repülés iránt és mélyebben is olvasson nézzen utána..
A forrásaim:
gen.lib.rus.ec/search.php?&req=MiG-21&phrase=1&view=simple&column=def&sort=pages&sortmode=DESC
egyébként amit írsz az nagyrészt jogos.
A 21R-nél szerintem nem, mivel a PFSz-ből lett kifejlesztve két proto, az egyik a Ye-7M (Amiből a PFM-lett) és a Ye-7R (ami a 21R -lett)
MiG-21UM-et azért soroltam az MF kétüléses változatának, mert:
---
MiG-21UM (1968; Izdeliye 69; NATO "Mongol-B")
U = Uchebnyy ("Training")
M = Modernizovannyy ("Modernised")
Two-seat training version of the MiG-21MF. Type 69 Indian Air Force designation.
---
Az Sz (csatarepülő) az érdekes módon nyugati több forrás a szerint (A sturmovik röviditése, viszont a családfában, egyáltalán nem csatarepülőgép...
The production version of the Ye-7S. This was fitted with the RP-22 radar (production version of the Sapfir-21 radar) working together with a ASP-PF-21 computing gunsight. The airframe was different from that of the MiG-21PFM by using the same saddle tank as in the MiG-21R. The MiG-21S had an R11F2S-300 powerplant and an AP-155 autopilot featuring a 'panic button' autorecovery system. The MiG-21S could carry the GP-9 cannon pod. It had four underwing hardpoints, with the two outboard pods being "wet", that is, they could carry drop tanks. It could carry all weapons that the MiG-21PFM could, with the addition of the R-3R (K-13R) missile, the semi-active radar homing variant of the K-13. MiG-21S was produced from 1965 to 1968 and delivered only to the Soviet air force.
Sajnos csak angol és magyar nyelvű könyvekből folyóiratokból és net-es tartalomból dolgoztam.
Első változatban felsoroltam minden típusváltozatot, de csak a felsorolás hosszabb volt, mint amennyi az egész írás.
Az Sz-et sajnálom, mert az tényleg elba.. ás, a másik kettő szerintem bocsánatos bűn
A nemzetközi rész alapja az AirVector-on megjelent típusismertető volt, a hazainak Kővári Laci barátom írása a Sas-ból (illetve a Jets.hu-ról.) - egyik helyről sem szó szerint idéztem, és beleraktam a saját, de máshonnan szerzett - jó vagy rossz információkat
A szerzőkről még annyi, hogy személyesen találkoztam Berlinben Jefim Gordonnal, szóval Ő is megpróbál annyira utánamenni a dolgoknak amennyire a forrásai engedik. Lacit meg ismerem, hogy üzemeltette a típust és szintén mindennek utánanéz (lehet, hogy lektorálásra ha felkérem ilyen hibák nem maradtak volna az írásban).
Azt ismételten jelzem,hogy az orosz gépekről részletes cikksorozatot, vagy könyvet az írjon, aki üzemeltette, vagy repült vele, mert Ő pontosabban tudja, mi az igaz, mi a dezinformáció, a félreérthető adat, rossz fordítást stb.
Engem megkértek rá, áldoztam rá egy hetet, és ez jött le ilyen terjedelemi korlátokkal belőle. Szerintem laikusoknak ismeretterjesztésre megfelelő,- az Sz modifikáció kivételével - hiszen minden változat, alváltozat ismerete a 21-esnél, nem alapfokú repülési anyag. Legalább annyit látnak, hogy nem egyfajta kolásüveg repült deltaszárnnyal, ami szerintem jó.
Egyébként szerintem, ha egy kiegészítést, módosítást írsz a cikkhez, akkor ígérem, hogy az IHO leközli.
Viszont ha már ennyien utánanéztek a cikknek, az is jó dolog, mert szerintem az IHO, JETFLY, és talán a HTKA is éppen azért van, hogy felkeltse az érdeklődését az embereknek a katonai repülés iránt és mélyebben is olvasson nézzen utána..
Biztos jót akartál vele, de sajnos a korábban említett Squadron Signal, 4 +, sbt kiadványok – valószínűleg jogdíj nélküli – másolata. Egy igazi fércmű.
A fenti hibákkal, plusz rossz minőségben. Ez egyébként vonatkozik az elterjedett orosz nyelvű irodalom jó részére. Sajnos a Война в воздухе kiadványokra különösen igaz, hogy egyszerűen régi nyugati füzetek lopott másolatai, orosz nyelven. Kerülendő!
No akkor miből írthattam volva ... angol nyelvű könyekben tudok csak sajnos gondolkodni. Végigolvastam a Take-off, és Air Fleet orosz újságokat 10 évre visszamenve, de nem volt MiG-21-es összefoglaló. Pedig ezek bár propaganda is van bennük, de legalább orosz kiadványok....
... angol nyelvű könyekben tudok csak sajnos gondolkodni. Végigolvastam a Take-off, és Air Fleet orosz újságokat 10 évre visszamenve, de nem volt MiG-21-es összefoglaló. Pedig ezek bár propaganda is van bennük, de legalább orosz kiadványok....A MiG-21Sz és S az két külön géptípus. Volt mindkettő. A MiG-21UM az nem kimondottan az MF kétüléses változata. Nyugaton megtévesztő lehetett, hogy idővel, egy bulletint követően az UM-ek is megkapták a későbbi R-13-300-as hajtóművet, ami az MF-ben debütált először.
A cikk második részében szerepel, hogy a Cápetit 1993-ban selejtezték. Én még 1996 augusztusában is fotóztam kiképzési repülési napon, Pápán. Fel és leszállás, gép földi kiszolgálása, minden ami egy aktív gépre jellemző. Csak a sárga festék mállott róla.
A cikk második részében szerepel, hogy a Cápetit 1993-ban selejtezték. Én még 1996 augusztusában is fotóztam kiképzési repülési napon, Pápán. Fel és leszállás, gép földi kiszolgálása, minden ami egy aktív gépre jellemző. Csak a sárga festék mállott róla.
No akkor miből írthattam volva
Amennyiben angol nyelven nézzük, akkor nem nagy a választék és sok kompromisszumot kell kötni.
Tapasztalataim szerint, a jelenleg elérhető típus könyvek közül az alábbi a leghasználhatóbb:
Mikoyan MiG-21 (Famous Russian Aircraft) – April 7, 2008
amazon.com/Mikoyan-MiG-21-Famous-Russian-Aircraft/dp/1857802578
(Nem tudom a forrásfelhasználásnál erre a könyvre gondoltál-e: Jefim Gordon, Keith Dexter – Mikoyan MiG-21 (Osprey kiadó) alatt)
A könyvben szintén sok hiba van, látszik, hogy nyugati szemmel, és ami nagyon fontos nyugati fizető(!) közönségnek írták. Amihez úgy vélem értek, a hadrendbe állítás, kisebb mértékben a harci alkalmazás, külföldi légierők és a kínai változatok, nos rengeteg hibás adat van benne, gyakorlatilag bekezdések tömege dobható ki, de kb 50% használható. Ez nagyon nagy szó, ismerve a korábbi írásokat.
A műszaki adatok, típusváltozatok, jól hangzanak. Én nem ítélném meg, mondjon róla véleményt, aki ért ehhez és erre jár, pl @Emel – előre is köszönjük, ha olvasod. Vagy bárki, aki valóban üzemeltette a típust.
A prototípusok és történetük olvasmányos és jónak tűnik.
Összefoglalva, komoly hibái vannak, de a korábbi publikációk közül toronymagasan kiemelkedik.
Nézzünk orosz anyagot a típusról. Sajnos, teljesen átfogó és használható ilyen orosz művet nem találtam. (Ami dúrva... Ha tud valaki szóljon, érdekel) A legközelebb teljes anyaghoz az Aviacija i Vremja 95-ik lapszáma van. Használható, korrekt anyag.
Minden más kutatást és utánajárást igényel! Ha érdekel valamelyik ország MiG-21-esesse, jellemzően keresd az adott ország szakíróját. Szerintem ezzel nem mondok újdonságot. Pl a Cseh MiG-21-esek történetének kitűnő összefoglalója:
Hasonlóakat talál az ember, ha német, lengyel, magyar, vagy bolgár kiadványokat olvas. (Románt nem tudok, ha valaki ismer szóljon)
Ha pl, Arab témák érdeklik az embert, akkor az alábbi könyveket érdemes forgatni:
Egytől –ötig: harpia-publishing.com/galleries/AMV4/index.html
vagy pl: http://www.harpia-publishing.com/galleries/IqF/index.html
(molnibalage-nak tilos, beláthatatlan következményekkel jár. Bocs emel)
De ha pl érdekel a MiG-21-esek korai időszaka, akkor érdemes az első üzemeltető alakulat történetét forgatni:
Páratlan!
A Vietnámi és az Arab-Izraeli háborúkról is van már több olyan írás, ami túlmutat a hetvenes-nyolcvanas évek hadi és győzedelmi jelentéseinek szintjén, valamint akkori nyugati propagandán (mert, hogy nem csak az egyik félnek van olyan). Sőt, esetleg odáig fajul, hogy – <b>kimondani is szörnyű</b> - megkérdezi a másik felet is!
És akkor ott vannak a magazinok. Én az Aviacija i Vremja, Air Forces Monthly, Combat Aircraft Monthly, Mir Aviacija, Aviacija i Koszmonavtika újságokat forgatom, nagyrészt kezdetektől. Az orosz újságokban gyakrabban, az angolokban évente két három alkalommal lehet találni remek cikkeket – jellemzően az adott ország szülöttje legyen az író – amikből össze lehet rakni a képet.
Kemény meló, de a airforce.ru, avia.ru vagy egyéb hasonló fórumokon is lehet érdekesekbe botlani, ha ember kitartó.
Sorolhatnám órákon keresztül.
De Magyarországon is vannak komoly írók, akiknek írásaira lehet alapozni.
Szóval szerintem hasonló forrásokra építve, lehetne egy – ha komolyan vennék – Haditechnika újságba írni orosz típusokról. Tudom sokkal több munka, mint a nyugati típusokról átfutni öt könyvet és összehozni belőle egy írást, de sokkal érdekesebb is.
Köszönöm Allesmor és Galcom további javításait. Igen - Mikoyan MiG-21 (Famous Russian Aircraft) – April 7, 2008 - könyvre gondoltam, azt is átfutottam (szinte lehetetlen egy hét alatt 5-6 könyvet átolvasni munka mellett
A magazinokból az AFM, CAM, Air International. COTS, Classic Wing amit rendszeresen olvasok a magyar magazinok és az két angol nyelvű orosz mellett. Ami megvan és nem találtam, a makettstudió is kiadott a 21-esekről több füzetet, de valahol elkeveredett :-(
Én úgy gondolom, amit leírtam többször is, nálunk lévő típusokról az üzemeltetők írjanak tudományos minőségű cikket. Ők ismerik a típust a legjobban általánosságban, és saját részterületüket meg mélyen. Akár pilóta, akár műszaki. A HT-nak nem írtam volna cikket, az IHO amely internetes közlekedési magazin az más. Ott kisebb figyelemfelkeltő írások elférnek, és aki akar az mélyebben utánanézhet.
Az Sz-t sajnálom, hogy benéztem. A Cápeti selejtezéséről már bevallom nem is tudom, honnan volt az adat.. Én sajnos csak Taszáron találkoztam az géppel...
A magazinokból az AFM, CAM, Air International. COTS, Classic Wing amit rendszeresen olvasok a magyar magazinok és az két angol nyelvű orosz mellett. Ami megvan és nem találtam, a makettstudió is kiadott a 21-esekről több füzetet, de valahol elkeveredett :-(
Én úgy gondolom, amit leírtam többször is, nálunk lévő típusokról az üzemeltetők írjanak tudományos minőségű cikket. Ők ismerik a típust a legjobban általánosságban, és saját részterületüket meg mélyen. Akár pilóta, akár műszaki. A HT-nak nem írtam volna cikket, az IHO amely internetes közlekedési magazin az más. Ott kisebb figyelemfelkeltő írások elférnek, és aki akar az mélyebben utánanézhet.
Az Sz-t sajnálom, hogy benéztem. A Cápeti selejtezéséről már bevallom nem is tudom, honnan volt az adat.. Én sajnos csak Taszáron találkoztam az géppel...
Olyan rég olvastam, hogy ez ki is ment a fejemből. Köszönöm, hogy feldobtad.
Nincs időm egyenként átnézni, csak felületesen átfutva – néha meglepően részletes. Az emlékeimre alapozva pedig nem rossz. Sok mindent átvettek ide a AiV és AiK-ban megjelent cikkekből. Hátrány esetleg annyi, hogy nem látom az új kutatások eredményeit, azaz nem frissítik.
Az angol nyelvű kiadványok nagy részével ott az egyik probléma, hogy hamar túl akar lenni, kis befektetéssel sokat keresni stb... így elővesznek a hetvenes nyolcvanas évek forrásaira épülő könyveket és gyorsan összedobnak egy jól hangzó cikket, vagy könyvet és kész, letudva. Ezzel tovább betonozzák a hibás nézeteket, adatokat. E miatt fakadtam ki a IHO cikkedre is, hiszen ugyanezt láttam benne.
Félreértés ne essék, a fenti írások orosz másolatai még rosszabbak, de manapság már ritkák.
Ez alól kivételek néha az adott téma, adott országból származó és az ottani helyezettel tisztában lévő szakírói.
A másik nagy probléma, hogy a fizetőképes nyugati olvasó igényeire vannak szabva. Azaz ha Günter a nyolcvanas években Bill Guston művein nevelkedett (nem kell messzire menni Magyarországon hasonlóak a TopGun ikonikus, kitörölhetetlen cikkei a kilencvenes évekből), szóval ha ezek után Günter számára azt mondani, hogy az nem úgy volt, sőt propaganda az egész, Günter nem veszi meg az írást. És a célközönség az a fizetőképes Günter és nem a csóró kelet-európai gyerek, aki pdf-ben fogja ingyen letölteni az írást.
Összefoglalva, keleti típusról, nyugati forrásból írni, a Hideg háború befejezése után negyed évszázaddal, hogy is fogalmazzak...
Nekem az ágyneműtartóban van!
Biztos van 15 éve, hogy nem vettem elő.
Kedves Galcom tökéletesen igazad van. Nekem 5 napom volt rá. Nem pénzért csináltam, hanem barátságból. Nos elővettem a "szakirodalmat" amit letöltöttem a net-ről, megvettem itt-ott, + mgazinokat. Amikor elkezdtem írni, csak a típusváltozatok 1-2 szavas bemutatója nagyobb volt, mint az egész írás terjedelmi korlátja. Huu vazze, ebből hogy írok valamit. Nos akkor kidobtam a repülőgép teljes felépítését (sarkánytól, lokátoron keresztül mindent), aztán feladtam a modifikációk bemutatását is, és maradtam a generációknál.. Abban úgy vélem sokat nem tévedtem. Aztán probáltam 1-2 változathoz legalább félmondatot írni és inkább általánosságban a fegyverzet," elektornika" és a harci gép használhatóságát, valamint a magyar pályafutását összehozni. Én szerintem sokkal többet jobbat ekkora terjedelemben nem tudtam volna összehozni, kivéve a "S-Sz" problémát és a Cápeti benézését.
Én egyébként nem hiszem hogy Günther nem venné meg az orosz oldalról készített könyveket. Magam is azért néztem inkább Jefim Gordon és Mladenov könyveit, mert az egyik félorosz - vele beszéltem 1-2 szót az ILA-n, a másik úgy tudom bolgár.. A magyar részről Stonefort barátom írásait a vettem alapul, de nem szolgai másolással.
No most már szerintem kiveséztük a cikket, és mehet tovább a 60. évforduló. A HTKA-ra szakember nem ír valamit?
Én egyébként nem hiszem hogy Günther nem venné meg az orosz oldalról készített könyveket. Magam is azért néztem inkább Jefim Gordon és Mladenov könyveit, mert az egyik félorosz - vele beszéltem 1-2 szót az ILA-n, a másik úgy tudom bolgár.. A magyar részről Stonefort barátom írásait a vettem alapul, de nem szolgai másolással.
No most már szerintem kiveséztük a cikket, és mehet tovább a 60. évforduló. A HTKA-ra szakember nem ír valamit?
Most arra figyeljünk oda, hogy az elvégzett munkáért elnézést nem kell kérni, hiszen te dolgoztál, mi meg csak kritizálunk, ami mégiscsak könnyebb feladat.
Üdv mindenkinek
Mivel a MiG-21 (hosszú szakmai életemből következően is) a szívem csücske, én is hozzátennék néhány kiegészítést a cikkhez.
Hogy ne keverjük a jelzéseket, jó ha tisztázzuk: a katonai/légierős tipusjelzés az pl. a MiG-21F, ennek az ipari kódja a "72-es gyártmány" (izgyélije 72), a Je-6 pedig ennek a tervező-irodai tipusjelzése volt (az oroszban E-6, de ez a betű ott kettőshangzót jelöl, így a helyes magyar átírás a "Je").
A Je-6 protogép hajtómű-leállása 18000 méteren történt (ha tényleg csak 1800-on lett volna, Nyefjedov a bázistól való távolság miatt meg se kísérelhette volna a végzetessé váló kényszerleszállást.
A 21 PF/PFSz/PFM/MF változatokban még csak a vezetősugár-irányítású RSz-2USz rakétákat lehetett alkalmazni (R-3R rakétát nem).
Beépített ECM (rádióelektronikai zavaró) nem volt a 21-en, volt viszont dipólszóró gépágyúlőszer és dipólszóró valamint aktív rádiózavaró K-5 rakéták az UB-rakétablokkokhoz (hogy mi megvettük-e ezeket azt nem tudom, de a szolnoki Főiskolán oktatták ezeket, tehát van rá esély, hogy voltak ilyenek a raktárban).
A 21Sz az nem csatagép-változat, hanem elfogóvadász volt, az első tipusváltozat, amelyet az új RP-22 lokátorral szereltek fel (Sz=sztancija= /lokátor/állomás). Ez tette először lehetővé a félaktív R-3R rakéták alkalmazását, mi ezt a radart csak a bisz-ben kaptuk meg.
Az SzMT (és az ugyanígy alkalmassá tett PFM/Sz/SzM/MF/bisz példányok) nem két, hanem egyetlen 244N atombombát hordozhattak a törzs alatti póttartály-gerenda helyére felszerelhető BD3-66-21N speciális függesztőberendezésen.
A 21 bisz üzemanyagkészlete nem nőtt az előző R/Sz/SzM/M/MF-ekhez képest. Igaz, hogy nagyobb lett a fém gerinctartály, de a bisz-ből hiányzik az 1. számú puhafalú tartály a kabin mögött, ezt a teret a bővített elektronikai rendszer berendezései foglalták el.
A kétüléses (UTI) változatok pontos jelzései: U(66-400 és 66-600 változatban), USz és UM (ISz, USzM és UT tehát nincs).
Magyar 21 UTI négy függesztő-gerendával nem volt, csak UM-ek bisz-szárnyakkal legyártva. Tehát a szárnyban kialakították a külső gerendák bekötési pontjait/furatait, de a gerenda nem volt felszerelve, a rögzítőfuratok és kábelnyílások borítólemezzel le voltak zárva. Valószínűleg - kifutó tipusként - az utolsó gyártott 21-es példányokat raktári tartalékként már feleslegessé vált szárnyakkal szerelték össze. A PG-ben ezen a téren semmit nem építettünk át, csak a normál ipari nagyjavításon estek át a gépek ("904", "905", "906", "907" UM-ek/69-esek).
Nemcsak a PF-nél, hanem a PFSz,PFM, FL és Sz változatoknál is hiányzott a beépített gépágyú, amelyikre lel lehetett szerelni a GP-9 gépágyús-konténert, azt csak a póttartály helyére, annak rovására lehetett megtenni.
Az alsó szívócsatornás Je-8 nem R-11, hanem Kacsaturov R-21 hajtóművel repült, ez több mint plusz 1 tonna tolóerőt adott. Viszont hangsebesség fölött túl érzékeny volt a gázkar mozgatására, instabil üzemű volt, az első protogépben a 6. fokozat kompresszor lapátjának törése miatt fel is robbant. A berepülő pilóta, G. Moszolov súlyos sérülésekkel épphogy túlélte a robbanást és a katapultálást, de pilóta-pályafutása végetért. A hajtómű-problémákat nem sikerült kiküszöbölni, így felhagytak a Je-8 fejlesztésével.
Szíriának katonai segélyként nem PF-eket, hanem 21F-13 gépeket szállítottunk.
Az MF a korábbi PF-hez képest nemcsak a plusz fegyverzet miatt, hanem más téren is technikai előrelépést jelentett, pl.:
- új, erősebb R-13-300 hajtómű
- AP-155 csűrő+magassági kormányrendszerben dolgozó robotpilóta (a PF-ben csak KAP-2 csűrő-robot volt)
- SzPSz-es határréteg-lefúvó rendszerrel felszerelt fékszárny, ami a nehezebb gép ellenére kb. 50 km/ó-val csökkentette a leszállósebességet
- más fékernyő elhelyezés, ami lehetővé tette már a levegőben is a fékernyő-nyitást (nem kellett letenni az mindhárom futót a nyitáshoz)
- SzARPP-12 fedélzeti adatrögzítő, ami nemcsak a baleseti kivizsgálásnál játszik szerepet, hanem a repülések kiértékelésénél és a gép műszaki karbantartásánál is
- SzPO-3 Sziréna radar-besugárzást jelző riasztó-rendszer
- új KM-1 katapultülés,, ami sokkal szélesebb határértékek között volt képes a pilóta mentésére (ráadásul sokkal inkább pilótabarát volt, nem csak egy brutális robbanótöltet lőtte ki az ülést, hanem egy szerényebb töltet csak elindította, utána egy rakétahajtómű gyorsította tovább, ez kevesebb gerinc és más egészségügyi problémát okozott).
A bisz RP-22 radarjának nem csak a dupla hatótávolság volt az előnye, hanem a korábbi sok kötöttséggel járó, nehézkes (élesben soha nem alkalmazott) vezetősugaras irányítású rakéták helyett már félaktív irányítással vezette célra az R-3R rakétát.
A bisz RSzBN-rendszere nemcsak navigációs, hanem kiváló vakleszállító-rendszer is volt, a szabályzat szerint tényleg 50 m magasságig tette lehetővé a besiklást rossz látás esetén is. A pilóták szerint viszont az RSzBN vezérlőpulton kb. 15 m magasságig világított a zöld fény, ami azt jelezte, hogy még földzavar nélküli, értékelhető rádiójel-vezérlést kap a rendszer, a 15m magasság pedig már a pályaküszöböt jelenti, elég volt ekkor átvenni a robotpilótától az irányítást.
Végül: a Duna fölött nem repülhettek aug. 20.-án 21 PM-ek, ilyen nem volt, csak PF-ek (ez már gondolom, csak egyszerű elírás volt, ha sokat gépelek, néha én is csodálkozom az "eredményen").
Részemről egyenlőre ennyit a MiG-21-ről.
Mindenesetre a hibák ellenére is köszönet Kelé-nek a munkáért, a cikkért, mert neki legalább eszébe jutott az, ami közülünk senki másnak sem.
Üdv ML
Mivel a MiG-21 (hosszú szakmai életemből következően is) a szívem csücske, én is hozzátennék néhány kiegészítést a cikkhez.
Hogy ne keverjük a jelzéseket, jó ha tisztázzuk: a katonai/légierős tipusjelzés az pl. a MiG-21F, ennek az ipari kódja a "72-es gyártmány" (izgyélije 72), a Je-6 pedig ennek a tervező-irodai tipusjelzése volt (az oroszban E-6, de ez a betű ott kettőshangzót jelöl, így a helyes magyar átírás a "Je").
A Je-6 protogép hajtómű-leállása 18000 méteren történt (ha tényleg csak 1800-on lett volna, Nyefjedov a bázistól való távolság miatt meg se kísérelhette volna a végzetessé váló kényszerleszállást.
A 21 PF/PFSz/PFM/MF változatokban még csak a vezetősugár-irányítású RSz-2USz rakétákat lehetett alkalmazni (R-3R rakétát nem).
Beépített ECM (rádióelektronikai zavaró) nem volt a 21-en, volt viszont dipólszóró gépágyúlőszer és dipólszóró valamint aktív rádiózavaró K-5 rakéták az UB-rakétablokkokhoz (hogy mi megvettük-e ezeket azt nem tudom, de a szolnoki Főiskolán oktatták ezeket, tehát van rá esély, hogy voltak ilyenek a raktárban).
A 21Sz az nem csatagép-változat, hanem elfogóvadász volt, az első tipusváltozat, amelyet az új RP-22 lokátorral szereltek fel (Sz=sztancija= /lokátor/állomás). Ez tette először lehetővé a félaktív R-3R rakéták alkalmazását, mi ezt a radart csak a bisz-ben kaptuk meg.
Az SzMT (és az ugyanígy alkalmassá tett PFM/Sz/SzM/MF/bisz példányok) nem két, hanem egyetlen 244N atombombát hordozhattak a törzs alatti póttartály-gerenda helyére felszerelhető BD3-66-21N speciális függesztőberendezésen.
A 21 bisz üzemanyagkészlete nem nőtt az előző R/Sz/SzM/M/MF-ekhez képest. Igaz, hogy nagyobb lett a fém gerinctartály, de a bisz-ből hiányzik az 1. számú puhafalú tartály a kabin mögött, ezt a teret a bővített elektronikai rendszer berendezései foglalták el.
A kétüléses (UTI) változatok pontos jelzései: U(66-400 és 66-600 változatban), USz és UM (ISz, USzM és UT tehát nincs).
Magyar 21 UTI négy függesztő-gerendával nem volt, csak UM-ek bisz-szárnyakkal legyártva. Tehát a szárnyban kialakították a külső gerendák bekötési pontjait/furatait, de a gerenda nem volt felszerelve, a rögzítőfuratok és kábelnyílások borítólemezzel le voltak zárva. Valószínűleg - kifutó tipusként - az utolsó gyártott 21-es példányokat raktári tartalékként már feleslegessé vált szárnyakkal szerelték össze. A PG-ben ezen a téren semmit nem építettünk át, csak a normál ipari nagyjavításon estek át a gépek ("904", "905", "906", "907" UM-ek/69-esek).
Nemcsak a PF-nél, hanem a PFSz,PFM, FL és Sz változatoknál is hiányzott a beépített gépágyú, amelyikre lel lehetett szerelni a GP-9 gépágyús-konténert, azt csak a póttartály helyére, annak rovására lehetett megtenni.
Az alsó szívócsatornás Je-8 nem R-11, hanem Kacsaturov R-21 hajtóművel repült, ez több mint plusz 1 tonna tolóerőt adott. Viszont hangsebesség fölött túl érzékeny volt a gázkar mozgatására, instabil üzemű volt, az első protogépben a 6. fokozat kompresszor lapátjának törése miatt fel is robbant. A berepülő pilóta, G. Moszolov súlyos sérülésekkel épphogy túlélte a robbanást és a katapultálást, de pilóta-pályafutása végetért. A hajtómű-problémákat nem sikerült kiküszöbölni, így felhagytak a Je-8 fejlesztésével.
Szíriának katonai segélyként nem PF-eket, hanem 21F-13 gépeket szállítottunk.
Az MF a korábbi PF-hez képest nemcsak a plusz fegyverzet miatt, hanem más téren is technikai előrelépést jelentett, pl.:
- új, erősebb R-13-300 hajtómű
- AP-155 csűrő+magassági kormányrendszerben dolgozó robotpilóta (a PF-ben csak KAP-2 csűrő-robot volt)
- SzPSz-es határréteg-lefúvó rendszerrel felszerelt fékszárny, ami a nehezebb gép ellenére kb. 50 km/ó-val csökkentette a leszállósebességet
- más fékernyő elhelyezés, ami lehetővé tette már a levegőben is a fékernyő-nyitást (nem kellett letenni az mindhárom futót a nyitáshoz)
- SzARPP-12 fedélzeti adatrögzítő, ami nemcsak a baleseti kivizsgálásnál játszik szerepet, hanem a repülések kiértékelésénél és a gép műszaki karbantartásánál is
- SzPO-3 Sziréna radar-besugárzást jelző riasztó-rendszer
- új KM-1 katapultülés,, ami sokkal szélesebb határértékek között volt képes a pilóta mentésére (ráadásul sokkal inkább pilótabarát volt, nem csak egy brutális robbanótöltet lőtte ki az ülést, hanem egy szerényebb töltet csak elindította, utána egy rakétahajtómű gyorsította tovább, ez kevesebb gerinc és más egészségügyi problémát okozott).
A bisz RP-22 radarjának nem csak a dupla hatótávolság volt az előnye, hanem a korábbi sok kötöttséggel járó, nehézkes (élesben soha nem alkalmazott) vezetősugaras irányítású rakéták helyett már félaktív irányítással vezette célra az R-3R rakétát.
A bisz RSzBN-rendszere nemcsak navigációs, hanem kiváló vakleszállító-rendszer is volt, a szabályzat szerint tényleg 50 m magasságig tette lehetővé a besiklást rossz látás esetén is. A pilóták szerint viszont az RSzBN vezérlőpulton kb. 15 m magasságig világított a zöld fény, ami azt jelezte, hogy még földzavar nélküli, értékelhető rádiójel-vezérlést kap a rendszer, a 15m magasság pedig már a pályaküszöböt jelenti, elég volt ekkor átvenni a robotpilótától az irányítást.
Végül: a Duna fölött nem repülhettek aug. 20.-án 21 PM-ek, ilyen nem volt, csak PF-ek (ez már gondolom, csak egyszerű elírás volt, ha sokat gépelek, néha én is csodálkozom az "eredményen").
Részemről egyenlőre ennyit a MiG-21-ről.
Mindenesetre a hibák ellenére is köszönet Kelé-nek a munkáért, a cikkért, mert neki legalább eszébe jutott az, ami közülünk senki másnak sem.
Üdv ML
Köszönöm az újabb kiegészítést kedvel ML. Az biztos, hogy nekem elsősorban íróasztal előtt ülő billentyűhuszárnak, aki bizony az első néphadseregben rendszeresített gép érkezése után 2 évvel láttam meg a napvilágot, minden könyv, és magazin és egyéb info után sem lesz olyan tájékozottságom, mint azoknak akik üzemeltették, repülték a típust. Szerintem pld. a BiSz eredeti infracsapdaszóró berendezéseiről sok repülésszerető nem is hallott, sőt az angolnyelvű könyvekben sem igazán található. Mindenestre lassan már csak az a pozitív a cikksorozat első két részében, hogy minden képet magam fotóztam, (sajnos bolgár 21-es képek már helyhiány miatt nem is kerültek be, akárcsak még orosz és kelet-német gépek.).. A 60. év sem nekem jutott eszembe, hanem Márványi Péternek ).
).
http://amirolatortenelem.blog.hu/2015/02/23/a_polereczky_tortenet
"A "Polereczky" történet egy magyar katonáról szól, aki egy MiG-21-es vadászgéppel akarta elakarta hagyni az országot."
"A "Polereczky" történet egy magyar katonáról szól, aki egy MiG-21-es vadászgéppel akarta elakarta hagyni az országot."
Az utóbbi két évben már csak öt líbiai MiG-21-es (három UM és két bis) emelkedett hébe-hóba a levegőbe, majd ezek közül is le kellett állítani, illetve le is zuhant. Tavaly novemberben Egyiptom pótlásként MiG-21MF típust adott át számukra.
Ezek a MiG-21MF frontvadászok amiket itt repülnek, átlag 42-44 évesek!
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ePAv4jy4qJI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
A támogató(?) bombázások mellett, eddig két szudáni Mi-24P-t, valamint Egyiptomból három Mi-8-ast és három MiG-21MF-et kaptak „új” gépként.
Ezek a MiG-21MF frontvadászok amiket itt repülnek, átlag 42-44 évesek!
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ePAv4jy4qJI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
A támogató(?) bombázások mellett, eddig két szudáni Mi-24P-t, valamint Egyiptomból három Mi-8-ast és három MiG-21MF-et kaptak „új” gépként.
Líbiában most ki a főnök, kinek a kezében van a légierő? Milyen színvonalú a szervizelése ezen repülő eszközöknek?