www.origo.hu
De ez is szenny kategória.A pilóta, aki ellopta a szovjetek szupertitkos vadászgépét - ORIGO
Friss hírek Magyarországról és a nagyvilágból, sport, technika, szórakozás, tudomány, kultúra. Az ORIGO a legfrissebb hazai és nemzetközi hírekkel szolgál olvasói számára.
Konkrétan szerkesztési hiba is benne maradt a "cikkben". A konzerves rész.
Megalol.
Ezek az oldalak mindig is alkalmatlanok voltak az ilyen témák feldolgozására. Gyakran még a katonai témákra szakosodott oldalakon is hatalmas blődségeket olvas az ember, nemhogy egy indexen vagy origón, ahol ezek a cikkek csak akkor bukkannak fel, ha a szerkesztő rábólint egy a buzgó firkász által feldobott clickbait cikk ötletre. Pár óra google, ilyen-olyan minőségű fordítás, és kész is a cikk...
Ha van olyan téma amiben tudnak normális dolgokat produkálni, akkor nem tudom miért kell olyan dologba belemenniük amit abszolút nem ismernek. Nyitott szájjal a f.... erdőbe.
... Ha már MiG-25: Ezt a '15-ös MAKS-on lőttem. Mire nem jó a kályhacső
Őszintén szólva az emberi oldala és a telex ezen része nem érdekelt. Az, hogy a "Észkombájn" rovatban nettó technikai marhaságokat írnak úgy, hogy a telex alakulása után is írtam nekik...Helló, a technika mellet érdemes megvizsgálni az emberi oldalát is a történteknek, valamint az résztvevőket körülvevő körülményeket. Érdemes elolvasni, mind John Barron könyvét és párhuzamosan Belenko katonatársainak visszaemlékezéseit is.
Ezek alapján, Barron 1980-ban megjelent amerikai könyve még igyekszik egyoldalúlag, a gonosz birodalmának bemutatni a Szovjetuniót, ahol MINDEN rossz. A könyv ezzel igyekszik felmenteni Belenkot a hazaárulás vádja alól. Megfelelve a kor szellemének, illetve a potenciális könyv vásárlók akkori igényeinek. Míg például Viktor Podmoloda visszaemlékezése, ami Oroszországban a Hidegháború után bő tíz évvel, de még a Putyin korszak kiteljesedése előtt született, reálisabban mutatja be az eseményeket és a legfőképpen a körülményeket. Ő és katonatársai inkább a miértekre keresik, de nem találják a választ. Nagyon érdekes a kettőt összehasonlítani.
Barron elsősorban a hatvanas-hetvenes évek szovjet körülményevel igazolja Belenko döntését. A körülményeket egy mai cikkben vizsgálva:
- Ötven év elteltével, a mai szemmel megítélni a hetvenes éveket, nem lehet reálisan
- Innen Közép-Európából megítélni, a negyven évvel ezelőtti Szovjet Távol-Keletet viszonyait szintén nem lehet.
- Minden ember másnak látja, ugyanazon körülményeket. Van, akinek a katonáskodás egy buli, míg más letargiába kerül és szó szerint felvágja az ereit.
- Van aki egy felújított repülőtérben a fejlődést látja, míg más azt, hogy milyen hibákat vétettek felújítás alatt. Félig üres, vagy félig teli, ugyanaz a pohár.
/Ludmilla Belenko/
Belenko pedig a visszaemlékezések szerint elég nárcisztikus személyiség volt. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy minden férfi döntés mögött, ott áll a háttérben egy nő...
Az legelső verzióban egy Mig-23-as volt betéve a cikkbe mint 25-ös...
Én pedig úgy gondolom, hogy az emberi oldal indítja a gondokat és nagyon fontos!
Nagyon jó tükörképe az újságírásnak meg a társadalomnak is. A magyar újságírás a szememben egy nagy nulla bizonyos szakmai oldalak kivételével, az olvasóközönség a másik fele a hasonlóan igényes. Hiába írják le, hogy pontatlan az egész cikk, akkor is védik, azután is, hogy a képébe lett tolva a "valóság". Igaza volt a hölgynek, a Facebook pöcegödrét messzire el kell kerülni.
Kérlek, hogy, ha lehet olvass bele az alábbi Fórumba is.
Köszi, megnézem majd. A telex-es firkálmány szempontjából nem releváns.
htka.hu
Jó írás, köszi!Köszi, megnézem majd. A telex-es firkálmány szempontjából nem releváns.
Nagyon hamarosan kint lesz az írás.
Jó lenne, ha egyszer tanulnának egy ilyen válaszból. Annyi, hogy a Telex mindenhol kicsivel van írva.OFF, de szerintem Barron téved abban hogy nem lehet megítélni.... ONHelló, a technika mellet érdemes megvizsgálni az emberi oldalát is a történteknek, valamint az résztvevőket körülvevő körülményeket. Érdemes elolvasni, mind John Barron könyvét és párhuzamosan Belenko katonatársainak visszaemlékezéseit is.
Ezek alapján, Barron 1980-ban megjelent amerikai könyve még igyekszik egyoldalúlag, a gonosz birodalmának bemutatni a Szovjetuniót, ahol MINDEN rossz. A könyv ezzel igyekszik felmenteni Belenkot a hazaárulás vádja alól. Megfelelve a kor szellemének, illetve a potenciális könyv vásárlók akkori igényeinek. Míg például Viktor Podmoloda visszaemlékezése, ami Oroszországban a Hidegháború után bő tíz évvel, de még a Putyin korszak kiteljesedése előtt született, reálisabban mutatja be az eseményeket és a legfőképpen a körülményeket. Ő és katonatársai inkább a miértekre keresik, de nem találják a választ. Nagyon érdekes a kettőt összehasonlítani.
Barron elsősorban a hatvanas-hetvenes évek szovjet körülményevel igazolja Belenko döntését. A körülményeket egy mai cikkben vizsgálva:
- Ötven év elteltével, a mai szemmel megítélni a hetvenes éveket, nem lehet reálisan
- Innen Közép-Európából megítélni, a negyven évvel ezelőtti Szovjet Távol-Keletet viszonyait szintén nem lehet.
- Minden ember másnak látja, ugyanazon körülményeket. Van, akinek a katonáskodás egy buli, míg más letargiába kerül és szó szerint felvágja az ereit.
- Van aki egy felújított repülőtérben a fejlődést látja, míg más azt, hogy milyen hibákat vétettek felújítás alatt. Félig üres, vagy félig teli, ugyanaz a pohár.
/Ludmilla Belenko/
Belenko pedig a visszaemlékezések szerint elég nárcisztikus személyiség volt. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy minden férfi döntés mögött, ott áll a háttérben egy nő...
A logón is úgy van, mert ilyen teljesítmény után még írjam naggyal...?Jó írás, köszi!
