"Amúgy az a legérdekesebb az egészbe hogy míg a hidegháborúkor a Mig-29 volt midnenhol a menő irak szíria stb más szovjet utódállamokban addig szu-27-ről szinte semmit nem lehetett tudni.Most meg az egész felcserélődött a Szuhojokat nyomják a MIG meg le van maradva."
A MIG-29-el nem lett volna semmi baj. A Szovjetunió és a VSZ felbomlása után, Oroszországnak nem volt elég pénze semmire. Igy katonai repülőgépek tervezésére és gyártására is kevés jutott. Ez azt jelentette, hogy pld. amíg az F-16 folyamatos korszerűsítéseken, upgradeken ment keresztül, a tervezett MIG-29 korszerűsítések elmaradtak illetve megmaradtak prototípus szinten, és azok is csak félig-meddig készültek el. Utána viszont a Szuhoj iroda mindenhatója Pogoszjan került olyan helyzetbe, hogy az orosz állam mindenkor a Szuhoj protokat fogadta el. (A szuhoj is hasonló nehéz helyzetben volt, sok esetben nyugati, sőt amerikai haknikból fedezték a tervezési költségeket - lásd pld. Kvocsur repüléseit a gyári gépekkel klf. repnapokon). Olyan esetben is nyert a szuhoj amikor a MIG-29-es értelmesebb kompromiszum lett volna, Lásd. Orosz flotta Szu-33-as rendszersítése a Kuznyán. Aztán a MIG iroda és gyártósok lassan elavult. A gyártósora pld összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között működött, (valszeg szakembere is kevesebb volt, mint a Szuhojnak) A Szuhoj 27-est is felajánlották egy csomó országnak már a HH végén (pld. nekünk is). Elviselhetetlenül drága lett volna az üzemeltetése abban az időben. A régebbi modikiációjú MIG-29-esek gyászos harci eredményei - aminek nagy részében támogatás nélkül repültek, mennyiségi és minőségileg is fölényben lévő ellenség ellen, (pld. Jugo vs NATO) vagy 2 évtizednyi lemaradással rendelkező erők oldalán repültek a világ legnagyobb koalíciója ellen (Irak - ENSZ csapatok, III. Iraki (öböl) háború -arra ösztökélték a még orosz fegyvert vásárolókat, hogy a Szu-27-est vegyék. Erre a magasabb harcérték, a nagyobb hatótáv, illetve járőrőzési képesség, nagyobb üzemanyagtartalék - és a modernizálások + az orosz állam tevékenysége is kellett amely a Pogoszjan féle Szuhojt támogatta. Nézzük meg, hogy a Szuhoj mikor kapott PESA lokátort pld.. Hány változatot alakítottak és és mennyi nyugati müszerintegrációja volt. A 29-eseknél csak a Maláj gépeknél oldották meg, de ott is csak részben ezeket.. Szinte minden más 29-es üzemeltető, csak a 29UPG-t kaphatta és kapta volna meg, de hány évre is a rendszeresítések után. Ez az egyetlen értelmes modernizáció,de azóta pld. hova fejlődött az F-16-os. Másik vegyük észre, hogy már nincs F-16 (bár van F-16V, de az utodtípus F-35 az USA és a külföldi váltótípus is, tehát a 29/35 moderizálással, új változattal sem szabadna vergődni. Új sárkány, hajtómű egyszóval XXI századi MIG kéne a tervezirodának.
A MIG mára már teljesen beolvadt s másodhegedüsként bár még mindig brand a név, de a 29-est már Bangladesh sem veszi.. Az potenciális 29-es vásárlóknak utolsó lehetősége lesz ha az oroszok tényleg rendszeresítik a 35-öst, de Ők is csak akkor, ha az AESA, MAWAS, ECM megfelelő lesz. Nos ez elég távol van. Oroszországnak sincs már szüksége a 29/35-re, de talán még lenne potenciális 29-es vásárló amely a 35-öst megvenné. Intő jel az indiai naval változat, ahol már látszik, hogy a szárazföldi üzemeltetési kultúrájú gépeket gyártó, a tengerészeti igénybevételt nem tudta rendesen tervezni és minőséget gyártani.
Én talán egy könyebb repülőgépet várnék már a MIG-től, 5 generációs-t, de az az igazság, hogy a Szu-57, amely kisebb a bazi nagy Szu-30/35 sorozatnál éppen optimális méretű. Viszont szélnek nem akarják ereszetni a MIG tervezőit, gyártósorát stb. ezért még fennmarad a MIG brand. Talán a MIG-nek az UCAV frontra kéne inkább tervezni, miként a Grumann tette amerikában. (bár az más projektekben is részt vesz.
