MiG-31 Foxhound (Mikojan-Gurjevics)

[zsolti]

Nem, nem kell odaérni.
Én úgy látom, hogy fikarsznyit sem fogtál föl az összefoglalóból vagy el sem olvastad.

Rendben, nem fogtam fel hogy ha a nagy őrjáratozási idő a lényeg, a nagy sebesség off design, meg oda sem kell érni, akkor miért a valaha volt legyorsabb elfogóvadászgépre hasonlít a Mig-31, és miért nem egy Tu-95-re, vagy egy Reaper drónra. Na azok pedig tényleg tudnak messzire, sok órán keresztül magasan repülni.

Ne szórakozzunk már egymással, hogy a Mig-31-nél nem az EGYIK kulcs fontosságú paraméter volt az hogy kurva gyors legyen...
Balázs, van itt olyan ember aki ezt elhiszi neked biztosan, én nem vagyok köztük.

 

[notaricon]

Möglássuk!

Hozzáteszem, hogy ne lenne mire ráküldeni őket... A tömeges robotok támadásának elhárításának jelenleg is elsődleges fegyverei lennének elfogóvadász szerepkörben.

Ezzel nekem az a bajom hogy a tömeges robitamadashoz még kevesen vannak. Aki ilyen vonatkozásban szóba jöhet az ha Oroszországot megrobizza, akkor ami a csövön kifer úgy teszi, ahhoz meg nagyon vekonyka a meglevő 31es mennyiség.
Amúgy meg Oroszországot nem robizgatja senki csak úgy mert akkor elég hamar a szemebe folyik a betonfödém.

 

[zsolti]

Ezzel nekem az a bajom hogy a tömeges robitamadashoz még kevesen vannak. Aki ilyen vonatkozásban szóba jöhet az ha Oroszországot megrobizza, akkor ami a csövön kifer úgy teszi, ahhoz meg nagyon vekonyka a meglevő 31es mennyiség.
Amúgy meg Oroszországot nem robizgatja senki csak úgy mert akkor elég hamar a szemebe folyik a betonfödém.

Erre tartották akkor is, amíg ez a khindzsal project nem ugrott elő váratlanul a spotterek előrejelzése nélkül a szatyorból. Vékonyka, vékonyka, meg tömegesből sanszosan ellen oldalon megfolyik a betonfödém, de akkoris ez a fő feladata.

 

[molnibalage]

Rendben, nem fogtam fel hogy ha a nagy őrjáratozási idő a lényeg, a nagy sebesség off design, meg oda sem kell érni, akkor miért a valaha volt legyorsabb elfogóvadászgépre hasonlít a Mig-31, és miért nem egy Tu-95-re, vagy egy Reaper drónra. Na azok pedig tényleg tudnak messzire, sok órán keresztül magasan repülni.

Ne szórakozzunk már egymással, hogy a Mig-31-nél nem az EGYIK kulcs fontosságú paraméter volt az hogy kurva gyors legyen...
Balázs, van itt olyan ember aki ezt elhiszi neked biztosan, én nem vagyok köztük.

Most mondjam azt, hogy eddig tudásod és "teljesítményed" alapján aki "hisz" neked - hit, műszaki téren ???? - az lehet, hogy annak ítélőképessége nem megbízható...?

Lássuk az idővonalat.

• A PVO addig MiG-25-öst használt, azzal volt tapasztalatuk, tudták, hogy működik.
  
• A MiG-25 is képes sokáig repülni és gyorsan is repülni, de nem egyszerre a kettőt. Attól, hogy a MiG-25 fajlagos fogyasztása csökken adott sebesség felett az aboszlút fogyasztása nem. Tehát a MiG-25 maximális hatótávolsága és őjáratozása nem gyorsan rohangálva van. Én azt érzem, hogy te ezt az adatot totálisan félreértelmezted és azt képzeled, hogy a MiG-25 minden körülmények között gyorsan rohangálna. Csakhogy ez nem igaz. Amíg nincs nagysebességű cél és vészhelyzet semmi értelme agyatlanul gyorsan rohangálni főleg, ha a radarodnak igen komoly korlátai vannak felderítés terén, mert ugye mechanikus legyezésű volt az még.
  
• A MiG-31 elképzelt célpontjai a low level CM-ek, amik szubszonikusak és ellenük semmi értelme gyorsan rohangálni, hiszen nagy légteret kell letapogatni, hogy megtaláld azokat. A MiG-31 lényege az volt, hogy maximális ideig "kordont" képezzenek.
• Érdekes módon szerettek a múltban élni a követelményeket megfogalmazók és tök felesleges kötvetelményeket megfogalmazni, mind keleten és mind nyugaton is. Az F-15 esetén is elvárás volt az M2.0 feletti csúcssebesség még akkor is, ha az kb. 2-4 db AIM-9-cel képes elérni nevetséges hatósugár mellett és az összes addigi légiharc magassága felett. Eddig nem volt olyan légiharc, ahol F-15C a kisebb légellenállású AIM-120-szal repülve is gyorsabb lett volna, mint M1.4. Mégis elvárták. Hogy minek? Kurvafelesleges. Az F-16 meg fix szívócsatornával "csak" M2.0-át tud. A tolóerő elég nagy, hogy eltolja ide a gépet off design, értelme semmi.
  
• A MiG-31 is tud így gyorsan rohangálni, csak mi értelme van, amkor létezésének eleme, hogy minél tovább fenntartsa "kordont" a low level CM ellen...? Semmi értelme rohangnálni ide és oda, de "just in case" esetére tudja. (A B-1B is képes M1.2-re. A pilóta ehhez képest azt mondta, hogy a pilóták egy része gyakorlatialg soha nem repült ezzel a sebességgel, mert értelme semmi és túl sokban kerül.)
  
• Miért jó a repteljesítmény tartalék? Riadó esetén gyorsan tud emelkedni kedvező magasságra. Na, erre hol képes egy Tu-95? Hm...? Az megvan, hogy a Szu-15 nyugati fogalommal QRA-t adott, ami lelőtte a KAL 007-et? Na, a Tu-95 hogyna ad QRA-t? Ja bocs, sehogy... A MiG-31 meg ad.
• A fenti gondolatmentnél tedd fel a kérdést, hogy akkor miért nem a Skywarrior lett AIM-54 platfrom és miért az F-14? Az is képes M2.0-ra, ehhez képest a fleetCAP konfigja nem az, ami ezt lehetővé teszi, hanem 2xdrop tank, 4xAIM-54, 2xAIM-9 és 2xAIM-7.
  
• Tehát a PVO számára kellett egy új vadászgép, ami elbír négy kibasszottnagy és nehéz rakétát, de alkalmas QRA-ra és őrjáratozni is. Na, akkor mihez nyúlhatott? A Tu-22 és a Tu-128 aerodinamikája már régen elavult, a Szu-15 túl kicsi volt. A Tu-22M meg aztán baszottnagy, viszont gyorsulása azért mégse egy vadászgépé. Micsoda szerencse, a MiG-25 egész jó volt. Leszámítva, hogy a szárnyai alatt voltak a rakéták, csak rohadtnagy vezérsíkokkal. Ezt szabták át 4 db fél süllyesztett rakétára és kicsit eltérő főméret arányokkal.
• Ok, az alapforma megvan. Kéne valami hajtómű. Ezen a téren nem vagyok pro, de Allesmor majd jön és kiegészít. Így a méret maradhatott viszonylag egymáshoz közeli.
  
• Az, hogy egy repcsi M2.4 feletti legyen, az részben már üzemanyag kérdése, hogy képes-e elég ideig gyorsítani és hogy meddig képes tartani. A MiG-31 mindezeknek eleget tesz. Viszont akkor, ha bárki hozzáfér úgy megnézném, hogy mennyi gyorsítás után és mennyi ideig képes M2.0 felett repülni egy MiG-31. Ha az F-22 szupercirkálása 5 perc, akkor ki az a szupernaív, hogy elhiszi, hogy ennél lényegesen több a MiG-31 rohangálás. (Az F-111F is képes volt mindenféle függesztménynélkül M2.6-ra, de ez abból állt, hogy felmászott, gáztak tökig előre és tudta ez kb. 15 percig, mert baszottsok kerója volt és aerodinamikai mesterdarab volt.)

A MiG-25 esetén a full AAM konfiggal volt M2.83. A MiG-31 ezt már nem tudja, de off designból azért az M2.0 tája összejön. Csak jó lenne távolságot tenni mellé és fegyverzetkonfigot és rájönnék, hogy sanszosan semmi értelme ennek.

 

[molnibalage]

Rendben, nem fogtam fel hogy ha a nagy őrjáratozási idő a lényeg, a nagy sebesség off design, meg oda sem kell érni, akkor miért a valaha volt legyorsabb elfogóvadászgépre hasonlít a Mig-31,.

Csak a margóra, az az YF-12 volt, csak nem állt hadrendbe. Belső terében levő rakétával M3.0 feletti végsebesség úgy, hogy a hajtóművet nem kellett kukázni egy ilyen mutatványt követően.

 

[Allesmor Obranna]

A MiG-31-esnél fentről jötek lefelé. Előtte még tettek egy kitérőt Mach 3.2-ig és 37650 hitelesített méterig (38200 méter is volt, de azt az FAI soha nem hitelesítette).
Mert, hogy a MiG-25 sztori egészen a MiG-25M-ig evolválódott, hiszen egyetlen egy célpont volt, az SR-71-es, amit valahogy el kellett érni és a P erre képtelen volt. Négy rakétvával, két rakétával, bárakárhogy. Aztán a nyolcvanas években volt pár olyan MiG-25PD elfogási manőver az NSzK-NDK határon, ahol az SR-71-est képesek voltak egy rövidebb (de indítási ablakon belüli) ideig követni, tehát az R-40-esekkel valószínű eredményes indítási helyzetben tartózkodtak. Annyi történt, hogy a radar és a hőpellengátor javult a képletben.

A MiG-25M nem túl szerencsés sztorija egészen 1977 nyaráig tekergett, a két nagy FAI rekord (igazából a sebesség rekord csak kaetegória rekord volt, ezen a téren az SR-71-es magasan túlszárnyalta) megrepülése után leállították. Sőt, az igazat megvallva, a magassági rekord volt a 710-es M gépé (ez egy egydarabos variáns volt, sok titánnal, erősebb hajtóművel, erősebb radarral, sok-sok idejétmúlt igérettel), a sebesség "rekordott" azzal az RB-vel repülték, ami utána hajtómű tesztgép lett.
Merthogy két gép volt az az egy.
És ezzel az elegáns lépéssel át is keveredtünk a MiG-31-eshez.
Ugyanis az M program hiába volt már majdnem kész még 1967-ben(!), 77-ben végzett dicsőséges repülések idejére a PVO már nemigen tudott mit kezdeni vele. Nekik őrjáratozási idő kellett. De mindenáron. Nyakukon volt a B-1A, a sok-sok robotrepülőgép, ez ellen egy "csillagvadász" semmit se ért volna. Légvédelem a nagy kietlen távol-keleti határvidéken meg sehol.
Először jött a MiG-25MP. Itt jelent meg a D-30F hajtómű. A 140kN fékpadi tolóerő már pont 30 bődületes százalékkal volt több, mint a Tumanszkij R-15BD-300, erősebb volt a rekorder R-15F2-300-nál is, de ami a lényeg, hogy ez kétáramú volt, forszázs nélkül, alacsonyan, hangsebesség alatt sokkal-sokkal jobban fogyasztott.
Ha valaki most elkezdene keresgélni ilyen gépet, hogy MiG-25MP, nem találna mást, mint a Je-155MP-t, ami a MiG-31-es prototípusa. Miről beszélünk?
A MiG-25MP egy sose volt gép, lényegében a fent nevezett rekorder MiG-25RB alkalmi állapota, mikor is a D-30F hajtóműveket tesztelték. MIvel ezen az RB-n még radar se volt, így ezt bajosan lehetett MiG-25MP, növekt hatótávolságú PVO-s vadászgépként aposztrofálni, de mindenképpen előrevetítette a követendő utat.
Egy repülő próbapad volt. (itt is két gép volt, a 991-es és 992 oldalszámú gépek)

Ugyanis kiderült, hogy ide nem a MiG-25-ös növelt hatótávolsága kell szányakon elhelyezett R-33-as rakétákkal, Szmercs-M radarral. Ide Zaszlon radar kell, két fős személyzettel, titánnal, másfajta építési megoldásokkal, lényegében egy új sárkánnyal. Ez lett a MiG-31-es 831-es oldalszámú prototípusa (83-as gyártmány, 1-es prototípus), avagy a Je-155MP, ami nehezebb lett, komolyabb lett.
Hajtóműve így lett a 155kN-os D-30F6, ami akkoriban a Szovjetúnió legforróbb hajtóműve volt (sőt egyideig a világ legmagasabb turbina előtti gázhő toplistáját is vezette). A D-30F6-osnál ugyanis a lehető legkedvezőbb fajlagos tüzelőanyagfogyasztás érdekében kombinálták a jókora levegőátfutást (MiG-25-nél 130kg/sec, itt 150, szemléltetésképp, a Gripen-nél a két beömlőn oszlik meg a 68kg), a korszellemhez képest jókora sűrítési viszonyt és a kétáramúságot (0.55) a szuperszonikus rezsimen a szívócsatornában jelentkező dinamikus kompresszió okozta óriási kompresszió véghőfokkal, ami a kompresszor-tüzelőtér-turbina hőlépcsőben természetesen (akkoriban) elég soknak számító 1387 fokos turbina előtti hőmérsékletet követelt meg.

Amúgy nem végeztek félmunkát.
A D-30F6-os hiába kétáramú, tehát úgymond semmi keresnivalója a Mach 2+ gépek világában, a szuperszonikus tolóerőkarakterisztikája révén a MiG-31-est elvben Mach 3-ig simán tudná gyorsítani, de azt a gép egyes szerkezeti elemei (belépőél a mozgatható szekcióval, kabintető, beömlők élei) bánnák. Természetesen rakéták nélkül. A berepüléseken ténylegesen elérték a Mach 2.8-at, a gép még gyorsult.
A lényeg azonban nem ez, hanem az a 3000km, amire a gép hangsebeség alatt képes, akár teljes fegyverzettel is. Illetve, utántöltéssel ennél sokkal többre is.

Mach 2.35-el, fegyverzettel, a belső 16 tonnás kerozinkészletével a gép harci hatósugara 720km(!), hangsebesség alatt 1200km.
Ebben benne van a felszállás, felgyorsítás is.
De sokkal gyakorlatisabb az az adat, hogy a gép erre a 720km-es rádiuszra képes úgy elfogási feladatot repülni (feltételeze, hogy egyből lő is és visszafordul), hogy fékfelengedéstől számított 40 perc múlva már ismét a betonon van! Ez több, mint 2100km/órás átlag sebességet jelent!
Ez egyedülálló érték a mai gépek között.

 

[zsolti]

No tehát, off design az hogy a gép kurva gyors, vagy sem ? Mert azért egy 2100 km/h átlagsebesség 40 perces elfogási feladatnál, amire más gép nem képes a világon, nekem a kurva gyorsat kimeríti.

Jó volt olvasni amit írtál Allesmor, ennyire a hajtóművek részleteivel én nem voltam képben, viszont azt azért leszögezném hogy minden mással meg igen. Tudom hogy a Mig 25 top sebessége egy picit gyorsabb volt, de kisebb hely volt a radarnak, üzemanyagnak, egy pilóta volt ami nem megfelelő nagy őrjárati időre etc. A mig 31 egy mindenben erre a feladatra akkori lehetőségek szerinti optimális aranyözépút.

Viszont ezt a nagy csúcssebesség off oesign dolgot én azért nem erőltetném senki helyében!

Citius, Altius, Fortius! Ezek voltak az elvek.

 

[zsolti]

Csak a margóra, az az YF-12 volt, csak nem állt hadrendbe. Belső terében levő rakétával M3.0 feletti végsebesség úgy, hogy a hajtóművet nem kellett kukázni egy ilyen mutatványt követően.

Ezt is tudom, hibáztam hogy nem írtam oda, hogy prototípusok, soha rendszerbe nem ált gépek nem játszanak.

 

[Allesmor Obranna]

Ott érted félre a dolgot, hogy a MiG-25 tervezésénél minden aspektusból arra törekedtek, hogy a gép a lehető leggyorsabb legyen. A gép Mach 3.2-t tud, ha nincsenek rajta rakéták, illetve, ha speciális, sorozatban végül nem gyártott hajtóművet kap. Mach 3-at éppen eléri szériahajtóművel, de akkor hajtóműcsere.
Mach 2.8 a vége, ha vannak rakéták is, de ekkor már a leszállás után átvizsgálás jön.
Mach 2.4 - 2.6 környéke az, amit a gép kényelmesen tud. Mégegyszer hangsúlyozom, mindezt úgy, hogy ugyanez a sárkány fizikailag képes a Mach 3.2-re.

Namármost, a MiG-31-esnél elengedték ezt a dolgot. Gyorsnak itt is gyors gépet akartak, de a 83-as gyártmány tervezésekor jóformán minden egyéb előbbrevaló volt.
A MiG-25-ös csak formai alap volt.
Ebbe a formába kellett egy nehezebb avionikát, hosszabb hajtóművet, nagyobb beömlőket, kétfős kabint, külön tartályokat belerakni.
Szemben a 25-össel itt ugyanis nem egyetlen hatalmas integrál tartály az egész gép 17.5 tonna kerozinnal, hanem, mint minden "rendes" gépnél, itt is több tartály van a 16 tonna kerozinnak.

A MiG-31-es Mach 2.3 - 2.4 sebessége még felfegyverezve is realitás, a gép gyorsnak tekinthető, hiszen számos későbbi 4. generációs repülőgép még a szabályozható szívócsatornája ellenére is csak elméletben képes erre, nem, hogy fegyverzet, de pilonok nélkül.
A gép Mach 2.8-ig is fel tud gyorsulni tisztán, a hajtóművei erre képessé teszik, de ez már nem része a harci tartománynak.
Tehát jól látható, hogy amíg a 25-ösnél kifejezetten törekedtek a lehető legnagyobb sebességre, a 31-esnél ez csak kiadódó érték. Arról a gép maga nem tehet, hogy az erőlködés nélkül elérhető Mach 2.2 - 2.4 a mai világban csúcssebességnek számít.
Hiszen a gép profilja az egy feltöltéssel elérhető 3000 km-es átrepülési távolság, 1200km-es szubszonikus harci hatósugár, négygépes rajkötelékben történő célmegosztás, szimultán célleküzdés, 200+ km-es célfelderítés, miegyéb.
A nagy sebesség off-design.

 

[molnibalage]

De sokkal gyakorlatisabb az az adat, hogy a gép erre a 720km-es rádiuszra képes úgy elfogási feladatot repülni (feltételeze, hogy egyből lő is és visszafordul), hogy fékfelengedéstől számított 40 perc múlva már ismét a betonon van! Ez több, mint 2100km/órás átlag sebességet jelent!
Ez egyedülálló érték a mai gépek között.

Ez impresszív, csak ebből pont az jön ki, hogy 20 percig sincs a potencális célkörzetben és olyan sebességgel robog el, hogy esélye nincs normális low level célkeresésre. Impresszív, hogy tudja, de gyakorlati haszna nemigen van.

Elméleti szinten a CFT-s F-15-ből is lehetne ehhez tendáló elfogóvadászt csinálni, ha csak 4 db AIM-120-at teszel rá - hiszen ennyi R-33 van a MiG-31-en - és csak CL pótost, hogy azzal emelkedjen fel magasra és azt dobja majd onnan gyorsít a Sas. Nagy magasságban így az F-15 is képes lenne több száz km hosszan tartani az M1.8 táját, csak kérdés, hogy ennek mi értelme lenne. Szerintem semmi.

(Jövő héten lesz rá talán időm, egy közelítő számítást az FM-ek alapján megnézetek, hogy kb. mi jönne ki erre.)

 

[molnibalage]

Viszont ezt a nagy csúcssebesség off oesign dolgot én azért nem erőltetném senki helyében!
Citius, Altius, Fortius! Ezek voltak az elvek.

A nagy sebesség off-design.

Zsolti, akkor most ki a helikopter?
Megint...
Szóval ezt a "senki helyében" akkorra arccal írtad le eddigi "teljesítményed" fényében, hogy szerintem picit revidiáld már azt, hogy mire alapozva jelentesz ki nagy dolgokat és mész át a szoksásos "nem tudhatjuk" mezejére...

 

[zsolti]

Zsolti, akkor most ki a helikopter?
Megint...
Szóval ezt a "senki helyében" akkorra arccal írtad le eddigi "teljesítményed" fényében, hogy szerintem picit revidiáld már azt, hogy mire alapozva jelentesz ki nagy dolgokat és mész át a szoksásos "nem tudhatjuk" mezejére...

Bármennyire is istenkáromlás és ritka ez, most vele sem értek egyet. Off design alatt nagyon mást értünk.

 

[molnibalage]

Bármennyire is istenkáromlás és ritka ez, most vele sem értek egyet. Off design alatt nagyon mást értünk.

Értem.
[Sóhajt, legyint...]

 

[Allesmor Obranna]

Ez impresszív, csak ebből pont az jön ki, hogy 20 percig sincs a potencális célkörzetben és olyan sebességgel robog el, hogy esélye nincs normális low level célkeresésre. Impresszív, hogy tudja, de gyakorlati haszna nemigen van.

Elméleti szinten a CFT-s F-15-ből is lehetne ehhez tendáló elfogóvadászt csinálni, ha csak 4 db AIM-120-at teszel rá - hiszen ennyi R-33 van a MiG-31-en - és csak CL pótost, hogy azzal emelkedjen fel magasra és azt dobja majd onnan gyorsít a Sas. Nagy magasságban így az F-15 is képes lenne több száz km hosszan tartani az M1.8 táját, csak kérdés, hogy ennek mi értelme lenne. Szerintem semmi.

(Jövő héten lesz rá talán időm, egy közelítő számítást az FM-ek alapján megnézetek, hogy kb. mi jönne ki erre.)

Totál almát a körtével esete...

Ki mondta, hogy egy szuperszonikus elfogásnál low level célokat fog keresni?
SR-71-est, azt már igen. A robotrepülők ellen fel se fog gyorsítani hangsebesség fölé.
Az 1986-os elfogássorozat mutatta meg, hogy ez a 720km-es szuperszonikus akciórádiusz mennyire fontos.
És a MiG-31-es tervezésénél az SR-71 még nagyon is élő célpont volt.

Ami az F-15-ösnél egy elvi érték (ráadásul Mach 1.8-nál a szívócsatorna szabályozásnak sincs még sok szerepe) az a MiG-31-esnél gyakorlati.
Tehát ismét almát hasonlítasz a körtével.
Az F-15-ösnél soha sem volt szempont a tartós Mach 1.5 feletti repülés, ennek megfelelően evolválódott a típus tovább.
A MiG-31-esnél szerepelt a tervezett képességek közt a Mach 2 feletti harci hatósugár, fegyverzettel.
Ez két teljesen külön világ.
Ne ess abba a hibába, amibe anno Szentesi György a 91-es egyik Top Gunban...

 

[molnibalage]

Totál almát a körtével esete...

Tudom, csak pusztán érdekességképpen. Az F-15 true dogfigther, emiatt a belső/belső pótos tüzelőanyag aránya szélesősésgesen eltérő a MiG-25/31-től. (Ezt régebben már fejtegettem. Az F-16-nál is ez áll fennt 3 db pótóssal.)

Ki mondta, hogy egy szuperszonikus elfogásnál low level célokat fog keresni?

Senki, csak 1976-tól (AGM-28 kuka) legfeljebb az SR-71 volt M1.0 feletti célpont és nagyon elméleti esetben az AGM-69, ami relatív közeledési és aboszlút sebessége miatt nem egyszerű, a sebessége miatt oldalról nem is igen lehet rá tüzelni már. Ezért mondtam azt, hogy nem erre gyúrtak, emiatt off design az, amiről eddig szó volt. A SRAM ellen a Vega sokkal inkább alkalmas volt, mint a MiG-31.

SR-71-est, azt már igen. A robotrepülők ellen fel se fog gyorsítani hangsebesség fölé.

Erről beszéltem. Ezért van ide optimalizálva. Ezt nem akarja megérteni elfogadni zsolti...

Az 1986-os elfogássorozat mutatta meg, hogy ez a 720km-es szuperszonikus akciórádiusz mennyire fontos.

Mi ellen? Az SR-71 békeidőben okkal nem sértette meg soha szándékosan és mélyen a VSz és Szu légterét, mert igenis lelőhető volt a gép Vegával és a végén 31-essel is. + Diplomáciai gondok. (Navigációs hiba és repülési pontatlanság miatt néhány km néha befigyelt, de kb. ennyi. Csak ott repültek át ország felett, ahol biztosan nem tudták lelőni Dvinábval és Volhovval. Ez még a VSz esetén is állt volna, mert pl. Mo.-n soha nem volt MiG-25. NDK-ban volt.) Namármost full atomháború esetén az SR-71 kb. nem faktor, egy konvencionálisban meg simán lelövik, mert akkor nincs nemzetközi légtér. Amint a Vega HMZ-nek megfelelő indul a raketta...

És a MiG-31-es tervezésénél az SR-71 még nagyon is élő célpont volt.

Igen, csak az, hogy az célpontja is lenne valaha totál elméleti. Erre írtam azt, hogy ez egy nevetséges elvárás, értelme kb. semmi. Amíg nem tudták elfogni az SR-71-et, akkor sem repült be VSz légtérbe, pedig még Vega sem volt a '80-as évek végéig. Szép, hogy tudja, de már akkor is látszott, hogy értelmetle képesség. A készüljünk fel a totálisan elképzelhetetlenre. Legalábbis az én szememben. Egy hábporú esetén a SR-71 kergetése helyett, kb. végtelenszer fontosabb lelőni a CM-eket...

Ami az F-15-ösnél egy elvi érték (ráadásul Mach 1.8-nál a szívócsatorna szabályozásnak sincs még sok szerepe) az a MiG-31-esnél gyakorlati.
Tehát ismét almát hasonlítasz a körtével.

Pusztán gondolatkísérlet. Érdekesség, hogy a true dogfighter F-15 mire lenne képes off design. A MiG-31-nél is off design van. A vizsgálat lényege megmutatni azt, hogy a MiG-25 öröksége mennyivel más off design teljesítményt ad ki. Ennyi. Ne képzelj mögé ennél semmi többet.

Az F-15-ösnél soha sem volt szempont a tartós Mach 1.5 feletti repülés, ennek megfelelően evolválódott a típus tovább.

Tudooooooom. Lásd fent az egész felvetés célját.

A MiG-31-esnél szerepelt a tervezett képességek közt a Mach 2 feletti harci hatósugár, fegyverzettel.
Ez két teljesen külön világ.

Megint csak fent. Érdekes megnézni ezt. Semmi több.

Ne ess abba a hibába, amibe anno Szentesi György a 91-es egyik Top Gunban...

Ilyen mélységű memóriám nincs. Mire gondolsz itt.

Azért picit fájt, hogy ennyire noobnak tartasz. Ok, hogy nem használtam az érdekességképpen szót a fentiekben, de a "semmi értelme" rész szerintem tisztázza ezt. Pusztán az, hogy megnézzük mit tud. Ennyi. Túl sokat gondoltál a kommentem mögé szerintem.

 

[Allesmor Obranna]

Mi ellen? Az SR-71 békeidőben okkal nem sértette meg soha szándékosan és mélyen a VSz és Szu légterét, mert igenis lelőhető volt a gép Vegával és a végén 31-essel is. + Diplomáciai gondok. (Navigációs hiba és repülési pontatlanság miatt néhány km néha befigyelt, de kb. ennyi. Csak ott repültek át ország felett, ahol biztosan nem tudták lelőni Dvinábval és Volhovval. Ez még a VSz esetén is állt volna, mert pl. Mo.-n soha nem volt MiG-25. NDK-ban volt.) Namármost full atomháború esetén az SR-71 kb. nem faktor, egy konvencionálisban meg simán lelövik, mert akkor nincs nemzetközi légtér. Amint a Vega HMZ-nek megfelelő indul a raketta...

Erről a semmi értleméről kéne leszokni. 2018-ban, a fotelből már semmi értelme.
A hetvenes években a PVO vezérkaráában ülve, ennek volt értelme. Az SR-71-es egy valós fenyegetés volt, addig kellett erölködni, amíg erre a kihívásra kaptak egy megnyugtató választ. A sakktáblán a jenki lépett, erre a szovjetnek is lépnie kellett. Egy lépés ott, egy lépés itt.
A MiG-25-tel ez még annyira nem sikerült (a nyolcvanas években az NSzK-NDK határon már igen), a MiG-31-essel valós elfogásokat tudtak végrehajtani.
Az SR-71-es egy hadászati felderítő repülőgép volt. Mach 3.2-ven útvonalazott 27000 méteren.
A MiG-31-es egy elfogóvadász, felszáll, gyorsít, ugrik, durrant, visszajön. Mindehhez komoly hírszerzés, vadászirányítás és megfelelő személyzet kellett.
Ez a manőversorozat a MiG-25-össel csak iszonyatos erőfeszítéssel, könnyen elbukható szerencsével és szerényebb valószínűséggel volt kivitelezhető és akkor is csak a típus utolsó éveiben.
A MiG-31-es kisebb végsebességgel, alacsonyabb ugrással, de még így is nagyobb harcászati hatósugárral eredményesen tudott lőhelyzetbe kerülni. Idáig kell nézni a történetet.
Nem azt kell nézni, hogy a nemzetközi légtérben a gép soha nem adott okot a lelövésre, hanem, hogy ott a célpont és A PVO-nak képesnek kellett lenni az elfogására.
A MiG-31-es elfog, az Sz-200-as megsemmisít. Líbia felett az SR-71-es le tudta rázni az Sz-200-ast, miközben a Kola-félsziget távolról se volt olyan sűrűn betelepítve Sz-200-al.
A Kola-félszigeti elfogásoknál az Sz-200-as megsemmisítési képessége nem volt releváns.

Te magad írtad, hogy:

" Mi ellen? Az SR-71 békeidőben okkal nem sértette meg soha szándékosan és mélyen a VSz és Szu légterét, mert igenis lelőhető volt a gép Vegával és a végén 31-essel is. + Diplomáciai gondok."


Először is békeidőben nyilván nem sértette meg a Szu légterét. De a háborúra kell készülni.
A 31-es is képes volt a lelövésre. Akkor? Ugyanarról beszélünk.
Eredmény? Kivonták az SR-71-est. Túl drága volt ahhoz képest, hogy a hajózók a nyolcvanas évektől már azt jelentették, nincsenek többé biztonságban.
A washingtoni stratégák egy fia centet nem folyósítottak tovább azután, hogy kiderült, ez a drága repülőgép már nem lelőhetetlen.

 

[zsolti]

Erről a semmi értleméről kéne leszokni. 2018-ban, a fotelből már semmi értelme.
A hetvenes években a PVO vezérkaráában ülve, ennek volt értelme. Az SR-71-es egy valós fenyegetés volt, addig kellett erölködni, amíg erre a kihívásra kaptak egy megnyugtató választ. A sakktáblán a jenki lépett, erre a szovjetnek is lépnie kellett. Egy lépés ott, egy lépés itt.
A MiG-25-tel ez még annyira nem sikerült (a nyolcvanas években az NSzK-NDK határon már igen), a MiG-31-essel valós elfogásokat tudtak végrehajtani.
Az SR-71-es egy hadászati felderítő repülőgép volt. Mach 3.2-ven útvonalazott 27000 méteren.
A MiG-31-es egy elfogóvadász, felszáll, gyorsít, ugrik, durrant, visszajön. Mindehhez komoly hírszerzés, vadászirányítás és megfelelő személyzet kellett.
Ez a manőversorozat a MiG-25-össel csak iszonyatos erőfeszítéssel, könnyen elbukható szerencsével és szerényebb valószínűséggel volt kivitelezhető és akkor is csak a típus utolsó éveiben.
A MiG-31-es kisebb végsebességgel, alacsonyabb ugrással, de még így is nagyobb harcászati hatósugárral eredményesen tudott lőhelyzetbe kerülni. Idáig kell nézni a történetet.
Nem azt kell nézni, hogy a nemzetközi légtérben a gép soha nem adott okot a lelövésre, hanem, hogy ott a célpont és A PVO-nak képesnek kellett lenni az elfogására.
A MiG-31-es elfog, az Sz-200-as megsemmisít. Líbia felett az SR-71-es le tudta rázni az Sz-200-ast, miközben a Kola-félsziget távolról se volt olyan sűrűn betelepítve Sz-200-al.
A Kola-félszigeti elfogásoknál az Sz-200-as megsemmisítési képessége nem volt releváns.

Te magad írtad, hogy:

" Mi ellen? Az SR-71 békeidőben okkal nem sértette meg soha szándékosan és mélyen a VSz és Szu légterét, mert igenis lelőhető volt a gép Vegával és a végén 31-essel is. + Diplomáciai gondok."


Először is békeidőben nyilván nem sértette meg a Szu légterét. De a háborúra kell készülni.
A 31-es is képes volt a lelövésre. Akkor? Ugyanarról beszélünk.
Eredmény? Kivonták az SR-71-est. Túl drága volt ahhoz képest, hogy a hajózók a nyolcvanas évektől már azt jelentették, nincsenek többé biztonságban.
A washingtoni stratégák egy fia centet nem folyósítottak tovább azután, hogy kiderült, ez a drága repülőgép már nem lelőhetetlen.

Nagyon mást értünk off design alatt, mert ezzel viszont egyet értek. Nem véletlen lett gyors IS a 31-es, hanem ezért. Fontos volt a nagy hatótáv, őrjárati idő, de azért na, ehhez amit írsz,sebesség, magasság, meg erő is kell!

 

[molnibalage]

Erről a semmi értleméről kéne leszokni. 2018-ban, a fotelből már semmi értelme.
A hetvenes években a PVO vezérkaráában ülve, ennek volt értelme. Az SR-71-es egy valós fenyegetés volt, addig kellett erölködni, amíg erre a kihívásra kaptak egy megnyugtató választ. A sakktáblán a jenki lépett, erre a szovjetnek is lépnie kellett. Egy lépés ott, egy lépés itt.

Ez nekem olyan overkill reakció, mintha a jenkik fenntartották volna a SAM-eket otthon 1970 után vagy akár újjá is építették volna új formában a markonyi Tu-160 miatt.

Először is békeidőben nyilván nem sértette meg a Szu légterét. De a háborúra kell készülni.

A jenki is készült, mégis felszámolta lényegében a NORAD SAM képességét.

Eredmény? Kivonták az SR-71-est. Túl drága volt ahhoz képest, hogy a hajózók a nyolcvanas évektől már azt jelentették, nincsenek többé biztonságban.

Apró hiba, hogy az első elfogás után évekkel. Aztán meg újra elővették és megint lelőtték. A HT Összefoglalóban pont van pár gondolat ezen kapcsán. Egyszerűen csak nem volt rá már pénz és a műholdak fejlődése okán részben okafogyottá lett az igény az SR-71-re.

A washingtoni stratégák egy fia centet nem folyósítottak tovább azután, hogy kiderült, ez a drága repülőgép már nem lelőhetetlen.

A probléma ezzel az, hogy az idővonal nem stimmel...

 

[Allesmor Obranna]

Már hogy a fenébe nem stimmel?
Egy ilyen rendszer kivonása nem három perc. Nem is mindenhol volt veszélyben, de ez így már kevés volt az üzemben tartásra.
Az SR-71-es lényegében lelőhetővé vált a 1986-ban a Kola-félsziget felett, miközben megúszott több Sz-200 éles indítást mélyen a líbiai légtérben 1986-ban.
Ugyanaz az év, két külön sztori.
Osztottak-szoroztak, 1991-ben végül kivonták. Öt évvel később.
Ilyen a bürokrácia.

Ez nekem olyan overkill reakció, mintha a jenkik fenntartották volna a SAM-eket otthon 1970 után vagy akár újjá is építették volna új formában a markonyi Tu-160 miatt.

A jenki is készült, mégis felszámolta lényegében a NORAD SAM képességét.

A Tu-160-as hivatalosan 1987-ben állt hadrendbe az ukrán Priluki támaszponton. Tehát az Ukrán SzSzK területén, távol az USA partvonalaitól. A kilencvenes évekig, de még a szétválás utáni Engleszre való átköltözés utánig is jóformán kísérleti üzemet folytattak. A hetvenes években interkontinentális bombázófenyegetés csak a Tu-95-ös volt.
A NORAD SAM képessége akkor és ott drágának találtatott, a repülőipari lobby erősen kampányolt a saját portékái irányába, a szovjet bombázók meg messze nem jelentettek akkora fenyegetést, mint a ballisztikus rakéták.
Költséghatékonyság-lobbytevékenység-szemléletmód.
A NORAD SAM körül elfogyott a levegő és még ma se nagyon jött vissza.
De az is beszédes, hogy a jóval komolyabb SAM kultúrával rendelkező Szovjetúnió se erőltette az északi és távol-keleti régióban a tömeges telepítésüket, hanem rendszerbe állították a MiG-31-est.

 

[gacsat]

MiG-31 was created, parameters were put in it to make it a suborbital interceptor.The airplane had to be raised to a much higher altitude and at much higher speeds 7 thousand km / h, its design and hull were designed for this, but this was not realized because there was no engine to allow the aircraft to develop such a speed. second power plant ",