MiG-23 Flogger (Mikojan-Gurjevics)

[Capslock27]

Igen, a MiG-23ML változattól már az ASzP-17 célzóberendezést használták, a korábbi ASzP-23 helyett.
Én nem merném sem ezt, sem a MiG-29-ét "HUD"-nak nevezni, mert alapvető képességeiben ez jelentősen elmarad az amerikaihoz képest.
Ez inkább csak a lokátor/hőpellengátor képét vetíti a pilóta elé.

.
.
The ASP-17BC(Su-22UM3,Su-25K) gyro-gunsight is a complex optical, mechanical, electrical device, which comprises the gunsight head S-17VG(actually you see it in the cockpit), the ACVU an analog computer unit counting the neccessary targeting deflections and other electronic blocks cooperating with aircraft flight/nav/weapon systems. Those electronic blocks and the ACVU unit are hidden in the airframe.
As you know the weapon system of the Su-22M4/UM3, Su-25K comprises also the laser designator KLEN-PS. Both targeting devices the KLEN-PS and the ASP-17BC(actually the S-17VG) have their own aiming angle limits in azimuth and elevation. When you take into account only maximal limits of both, you get the limits, +/-12deg in azimuth, up 6deg/down 30deg in elevation. The transparent S-17VG glass in mountend on kinematic assembly which moves up and down. The S-17VG glass is changing according to type of weapons you want to use and it has eleven fixed posiitons.
The Su-22M4 is equiped with the S-17VG gunsight head only. The rest, mainly the ACVU computer was replaced by the CVM-20-22 digital computer (a part of the PRNK-54 nav/targeting system)

The older gyro-gunsight ASP-17ML fitted in the Mig-23ML has to my knowledge only two glass positions, the upper and lower one. The upper one is used for cannon, unguided-guided missile firing, the lower one mostly for bombing.

The ASP-23D gyro-gunsight used on the Mig-23MF is the predecessor of the ASP-17 familly gunsights.

Compared to the ASP23D(Export) of MiG-23MF the ASP-17ML(Export) of the MiG-23ML was provided, amongst other things, with two very helpfull features for close air combat.

1. With the introduction of the R-60 or R-60M a short ranged dogfight missile was available with a off-boresight angle of about +/- 12° respectively +/-20° (different to their predecessors R-3S or R-13).
Normally the seeker head could be steered by either the radar, the IRST or it was used in boresight mode, which were not helpful in close dogfight. With the ASP-17ML an additional possibility was introduced: the pilot could steer the seeker head manually by using the knob normally used to control the X-23M missile (left on the stick) to shift the aiming circle onto the target (+/-20°). Useless to say that this provides some elbow-room while in turning fight. A very small step in the direction of HMS.

2. The ASP-17ML was provided with a new gunsight besides the still implemented gyro-gunsight, which computed the aiming point. It was told to be fairly accurate.

 

[Galcom]

A MiG-23-as típus ipari háttere a volt szovjet utódálamokban, az ezredforduló után
(Második rész - Odessza Ukrajna, Kubinka és Krasznodar Oroszország)





Odesszai 562-ik számú üzem, Ukrajna:

A híres, „hírhedt” odesszai 562-ik számú üzem, a nyolcvanas években szovjet és harmadik világ béli MiG-21, MiG-23 repülőgépek nagyjavítását végezte. A Hidegháború után, belső megrendelések híján, külföldi MiG-21-esek és L-39-es javítására specializálta magát.

Az ezredforduló után még egy MiG-23-as nagyjavítási üzletet sikerült megnyerniük. 2005-ben jelentették be, hogy az odesszai üzem fogja végezni, az angolai légierő 18 darab MiG-23-asának élettartamnövelő javítását. A munka a tízes évek elejéig tartott. A valós darabszám nem ismert, de a fotókon fellelhető oldalszámok szerint, az angolai légierőnek minimum:

• Négy MiG-23ML export változata – még a nyolcvanas évek szállításból
• Három MiG-23MLD repülőgép – a kilencvenes években használtan leszállított ex. szovjet MLD gépek közül

Foto: A kilencvenes években orosz és belorusz készletből kapott Angola ex. szovjet MiG-23MLD típust. A C-471-es odesszai üzemben láható a képen 2010 körül.​

• Valamint legalább három darab kétüléses MiG-23UB újult meg.

Foto: Angolai MiG-23UB-k Odesszában elszállításra várva, majd egy IL-76-osból kigurulva megérkezésük után.​

Ezeknek a régi gépeknek a javítása során gyakori, hogy nem csak egy-egy fedélzeti berendezés, hanem egész sárkányszerkezeti elemek is kicserélésre kerülnek. Így járt az egyik angolai MiG-23UB is, ami egy ukrán MiG-23UB törzshátsórészét kapta meg a javítás során.

Ilyen, esetek után jelennek meg olyan cikkek a sajtóban, hogy pl. nem is ugyanaz a gép érkezett vissza megrendelőhöz, vagy hogy meghamisítja a gyár a gépek gyáriszámát, lásd a horváth MiG-21bis-ek esete. Pedig ezek a műveletek teljesen természetesek ilyen régi, vagy sérült gépek nagyjavítása során. Lásd a magyar 11-es oldalszámú MiG-23MF-et, ami szovjet MiG-23M törzshátsórésszel repült a kilencvenes években.





Kubinkai 121-es számú üzem, Oroszország:

A kubinkai 121-es üzem, klasszikus szovjet üzem volt, mely a MiG-21 és MiG-23 típus nagyjavítása mellett, hajtóművek javításával is foglalkozott a nyolcvanas években. 1991-től átálltak a MiG-29-es, majd a kilencvenes évek végétől a Szu-25, Szu-27-es típus nagyjavítására. Utóbbi években a Szu-25SzM, majd a Szu-25SzM3 korszerűsítését, valamint hajtóművek nagyjavítását végzik. Valamint porfóliójukba vették a Jak-130-as gyakorlógépet is.

Utolsó kubinkai MiG-23-as nagyjavítási projektjüket 2005-ben kezdték meg. A ENSZ embargó alól felszabaduló Líbia, orosz források szerint 22 darab MiG-23MLAE-2* és négy MiG-23UB repülőgépének nagyjavítását rendelte meg tőlük. A javítási munkákat megosztva végezték a krasznodári 275-ik üzemmel. A valóban nagyjavításra kerülő MiG-23MLAE-2 repülőgépek pontos száma nem ismert, csak 12-ről került elő fotó bizonyíték. (Pedig az elmúlt kilenc évnyi polgárháború során, rengeteg mobilos fotó készült ezekről a repülőgépekről)

(* MiG-23MLAE-2 változat: fedélzeti és fegyver rendszerek szintjén, a szovjet MiG-23MLD típus szintjére felhozott alváltozat, mely a külső aerodinamikai változásokat nem kapta meg. Bulgária és Líbia új gyártásúakat, míg Szíria meglévő MiG-23ML export változatból korszerűsített példányokat kapott a nyolcvanas években. (Utóbbiak fedélzeti berendezései még tisztázásra szorulnak.

Gyakorlatilag egy MLD exportváltozat, aerodinamikai változtatások nélkül, exportváltozatú fedélzeti és fegyverrendszerekkel.)​

Foto: Líbiai MiG-23MLAE-2 festés előtt, majd festés után Kubinkán​

Foto: Irány Líbia! Orosz An-22-es és líbiai MiG-23MLAE-2 szállítmánya Kubinka repülőterén​

Krasznodári 275-ik számú üzem, Oroszország:

A krasznodári 275-ik üzem, a hetvenes-nyolcvanas években elsősorban a szovjet észak-kaukázusi katonai körzetben települő öt repülőtiszti főiskola repülőgépállományának nagyjavítására szakosodott. A hidegháború végével álltak át előbb a MiG-29-es, majd a Szu-27-es típusra.

Táblázat: A kilencvenes éveke első felében, a krasznodári üzemben nagyjavított repülőgépek mennyisége​

A szovjet és külföldi MiG-29-es, Szu-27-es típusok mellett, bevállaltak külföldi MiG-21-es és MiG-23-as munkákat is. Utolsóként Líbiai MiG-23MLAE-2, valamint Szíriai MiG-23MLAE-2 változatoka javítottak 2006-tól.

Orosz adatok szerint 2006 és 2011 között három szír MiG-23UB-t és tizenhárom szintén szír MiG-23MLAE-2-t nagy javítottak Krasznodárban.

Foto: Szíriai MiG-23MLAE-2 típus javítása, majd berepülése során Krasznodárban 2011-ben​

Foto: Szíriai MiG-23MLAE-2 a krasznodári festőműhelyben a kétezres évek végén






​

 

[Galcom]

Líbia:

Az orosz nagyjavításon áteset, látványos festésű líbiai MiG-23MLAE-2 vadászgépek Mitiga nemzetközi repülőtérről biztosították Tripoli légvédelmét a kétezres évek második felében:

Majd 2011-től, a líbiai polgárháborúban intenzíven használták az oroszországból visszaérkezett MiG-23MLAE-2 repülőgépeket. Napjainkra, kettő kivételével mindet leállították:

2014 végén, ukrán szakemberek az Odesszai üzemből, két líbiai MiG-23MLAE-2 repülőgépet karbantartottak. Ennek során új, szürke festést kaptak:

Érdekességképen, a tízes években, orosz és ukrán támogatással legalább négy, még a kilencvenes években leállított MiG-23BN bombázót is újra repülőképessé tettek a helyi erők:

Nem is beszélve, az ex. szovjet MiG-23-as hátsórésszel javított líbiai UB-ről:

Szíria:

Az Oroszországban nagyjavított MiG-23MLAE-2 és UB repülőgépeken kívül, Szíria a saját alepo-i üzemében is végzett a MiG-23-asain élettartamnövelő beavatkozásokat. (Ez utóbbiról pár szó, majd a következő részben)

Bal oldalon „mezei” szír MiG-23ML export változat, míg jobb oldalon szintén egy szír MLAE-2 szintre korszerűsített MiG-23-as változat a tízes években. Utóbbinak szárnytővein jól látható a SzPO-15LME besugárzásjelző L006-os antenna burkolata:

Utolsó légierőként, a szírek még napjainkban is használják a korábbi MiG-23MF alváltozat néhány példányát, mint bombázót:

Angola:

Odesszában nagyjavított angolai - ex. szovjet - MiG-23MLD-k a tízes évek közepén, melyek helyi karbantartását továbbra is kelet-európai szakemberek végezték:

Angolában 2018-tól kezdte leváltani ezeket az öreg MiG-23ML(export), MiG-23MLD(ex. szovjet) és kétüléses MiG-23UB repülőgépeket, az új - ex. Indiai - Szu-30K típus. A képen egy ex szovjet MiG-23MLD repülőgép Angolában:

 

[Allesmor Obranna]

Szíriában extra farkasfogas, 23-18-as MLD is van.

 

[Galcom]

Szíriában extra farkasfogas, 23-18-as MLD is van.

Így van. A harmadik részben lesz is róla szó, ahol az egzotikusabb üzemeket nézzük át!

 

[LMzek 2.0]

.
.
The ASP-17BC(Su-22UM3,Su-25K) gyro-gunsight is a complex optical, mechanical, electrical device, which comprises the gunsight head S-17VG(actually you see it in the cockpit), the ACVU an analog computer unit counting the neccessary targeting deflections and other electronic blocks cooperating with aircraft flight/nav/weapon systems. Those electronic blocks and the ACVU unit are hidden in the airframe.
As you know the weapon system of the Su-22M4/UM3, Su-25K comprises also the laser designator KLEN-PS. Both targeting devices the KLEN-PS and the ASP-17BC(actually the S-17VG) have their own aiming angle limits in azimuth and elevation. When you take into account only maximal limits of both, you get the limits, +/-12deg in azimuth, up 6deg/down 30deg in elevation. The transparent S-17VG glass in mountend on kinematic assembly which moves up and down. The S-17VG glass is changing according to type of weapons you want to use and it has eleven fixed posiitons.
The Su-22M4 is equiped with the S-17VG gunsight head only. The rest, mainly the ACVU computer was replaced by the CVM-20-22 digital computer (a part of the PRNK-54 nav/targeting system)

The older gyro-gunsight ASP-17ML fitted in the Mig-23ML has to my knowledge only two glass positions, the upper and lower one. The upper one is used for cannon, unguided-guided missile firing, the lower one mostly for bombing.

The ASP-23D gyro-gunsight used on the Mig-23MF is the predecessor of the ASP-17 familly gunsights.

Compared to the ASP23D(Export) of MiG-23MF the ASP-17ML(Export) of the MiG-23ML was provided, amongst other things, with two very helpfull features for close air combat.

1. With the introduction of the R-60 or R-60M a short ranged dogfight missile was available with a off-boresight angle of about +/- 12° respectively +/-20° (different to their predecessors R-3S or R-13).
Normally the seeker head could be steered by either the radar, the IRST or it was used in boresight mode, which were not helpful in close dogfight. With the ASP-17ML an additional possibility was introduced: the pilot could steer the seeker head manually by using the knob normally used to control the X-23M missile (left on the stick) to shift the aiming circle onto the target (+/-20°). Useless to say that this provides some elbow-room while in turning fight. A very small step in the direction of HMS.

2. The ASP-17ML was provided with a new gunsight besides the still implemented gyro-gunsight, which computed the aiming point. It was told to be fairly accurate.

Aha... (

)

Kösz (...az összefoglalót magyarul.

)

 

[Galcom]

A MiG-23-as típus ipari háttere, az ezredforduló után
(Harmadik rész – „Egzotikus” karbantartó üzemek)



Dejen - Etiópia
A nyolcvanas évek közepén szovjet segítséggel alapított, ma már Dejen néven üzemelő etiópiai üzem, MiG-21-es, MiG-23-as, L-39-es sugárhajtású repülőgépek és helikopterek ipari javításával kezdte. 1990 óta elsősorban orosz és ukrán támogatással működött, de több közép és kelet-európai üzem is besegített a MiG-ek, helikopterek és az időközben beszerzett Szuhojok javításába. Például magyarok a Mi-8-as, Mi-24-es karantartó üzem felszerelésében vettek rész, de a bolgárok is aktívak voltak Etiópiában. Található például komplett bolgár MiG-23BN törzs is az üzem területén.

Foto: Kétüléses etióp MiG-23UB a Dejen karbantartó üzem nagyhangárjában​

A tízes évek első felében MiG-23UB kétüléses gyakorló, MiG-23ML export változatú vadász és MiG-23BN bombázó repülőgéptípusok nagy javításával is foglalkoztak Etiópiában. A tízesévekben Etiópiában nagyjavított MIG-23-asok pontos száma nem ismert, de legalább négy etióp MiG-23UB volt közöttük, több MiG-23BN bombázó és legalább kettő darab MiG-23ML export vadász változat mellett.

Foto: A dejen-i üzem nagyhangárja, benne az említett három MiG-23-as változat, valamint egy An-12-es.​

A vadászváltozatú MiG-23ML javítása a tízes évek első felében érdekes kérdéseket vetett fel, mert a típusváltozatott az Etióp Légierő a kilencvenes évek végén kivonta és azóta sem állította újra hadrendbe. Találgatások szerint, a nagy javítás után „eltűnt” MiG-23ML-ek Szíriába, vagy vadabb elképzelések szerint Észak-Koreába kerültek. Az biztos, hogy Etiópiában már nincsenek, és 2019-ben már csak három országban repült ez a típusváltozat (Szíria, Észak-Korea és Kuba)

Foto: MiG-23ML export változat a dejen-i nagyhangárban.​

Aleppó-i karbantartó központ, Szíria:

Szíria volt, az egyik legnagyobb üzemeltetője a MiG-23-as típusnak, közel 200 darab repült a Szír Légierő felségjelzésével az MSz, MF, BN, ML export, MLAE-2, MLD, UB változatokból. Ennek a rengeteg MiG-23-asnak ipari szintű karbantartására, szovjet/orosz üzemeken kívül, saját karbantartó kapacitást is létrehoztak, az észak szíriai Aleppó városa közelében. Sajnos kevés információ áll rendelkezésemre a karbantartó központ működéséről. Valószínűleg megszűnt a működése Aleppó ostroma óta.

A polgárháború előtti utolsó jelentős hír, hogy 2009-ben Szíria 33 darab, korábban konzervált ex. szovjet MiG-23MLD és UB repülőgépet vásárolt Belorusziától, orosz és fehérorosz tárolt készletből. Ezek a repülőgépek akkor már 10-15 éve nem repültek, leszállítás után a szír aleppó-i karbantartó központ területén tárolták azokat. A központ néhány ex. szovjet MiG-23MLD-t nagyjavított (három oldalszám ismert), a leszállított repülőgépek nagyrészét alkatrészként hasznosította a Szír Légierő meglévő MiG-23-asi számára.

Foto: Ex. szovjet MiG-23MLD és UB repülőgépek, az aleppó-i üzemben 2009-ben.​

Safat Karbantartó Központ – Szudán

A nyolcvanas évek végén Líbia egy századnyi MiG-23MSz és UB változatott adott át Szudánnak. A tízes évek elején jött az ötlet, hogy a korábban hangárban tárolt négy megmaradt MiG-23MSz és MiG-23UB repülőgépet újra üzemképessé teszik a szudáni Safat Karbantartó Központban. A munkában segítséget nyújtott, a korábban tárgyalt etióp Dejen üzem is, akiknek évtizedes tapasztalataik vannak MiG-23-as korszerűbb változataival és azok hajtóműveivel.

Foto: Szudáni – ex. líbiai – MiG-23MSz új festésben.​

Foto: Szudáni MiG-23-asok és hajtóművük a Safat Karbantartó Központban​

A projectről annyit tudni, hogy a négy gép közül egy MiG-23UB lezuhant berepülés során, a többi valószínűleg nem repül.






Észak-Korea, Kuba és India:

Az etiópiai, szír és szudáni üzemeken felül, a tízes években működött Észak-Koreában, Kubában és Indiában is MiG-23-as nagyjavításával foglalkozó üzem. Előbbi kettőről kevés információm van, amennyiben van valakinek, ossza meg itt. Az indiai nagyjavításokkal kapcsolatban adatgyűjtési fázisban vagyok, amikor végzek közzéteszem a HTKA-n.

Egy biztos, a MiG-23-as típus ipari karbantartása, a kelet európai szakemberek, üzemek és az Ukrajnában és Oroszországban felhalmozott alkatrészbázisként tárolt MiG-23-asok nélkül nem lenne lehetséges.






Szíriai ex. szovjet MiG-23MLD repülőgépek:

A szíriai polgárháború érdekes módon, részben csökkenti a repülőképes MiG-23-asok számát, hiszen a veszélyes bevetések és a megnövelt repülőidő csökkenti az üzemképes gépek számát. De pont a háború miatt, a már rég kivonásra ítélt öreg gépeket kénytelenek továbbra is üzemben tartani, még akkor is, ha élettartamát az adott gép többszörösen kirepülte, vagy a fegyverrendszere részlegesen üzemképtelen. Manapság, az amennyiben repülni képes, bombát is tud dobni elv érvényesül.

Foto: A szíriai MiG-23MF néhány példánya még repül, de a MiG-23BN bombázót állítólag már kivonták.​

Így nagy segítség volt, a kétezres évek végén leszállított jelentős számú ex. szovjet MiG-23MLD és UB repülőgép, melyek közül ismeretlen számban (három oldalszám ismert) nagy javítottak Aleppóban és hadrendbe állítottak a tízes évek elején a Szír Légierőben:

Etiópiai MiG-23-asok napjainkban:

Foto: az Etióp MiG-23BN bombázó és MiG-23UB kétüléses repülőgépek a mai napig (2020) üzemelnek, a Bahir Dar repülőterén észak Etiópiában. Itt megfelelő távolságra vannak, mind a függetlenné vált Eritreával vitatatott Badme körüli területektől, mind a dél-szudáni konfliktus zónától. Az etióp MiG-23-asok üzemeltetését továbbra is európai cégek segítik. A képen, Bahir Dar repülőterén látható a 1203-as MiG-23UB és egy MiG-23BN bombázó.

Foto: A 1276-os etióp MiG-23BN bombázó a tízes években. Ez a repülőgép 1980 tavaszán gördült le a gyártósorról exportra gyártott bombázóként, már SzPSz elektronikai zavarórendszerrel felszerelve, majd ez Etióp Légierő kapta meg. A nyolcvanas évek végére érte el naptár szerinti repült idejének végét, ezért élettartamnövelő nagyjavításra vitték 1990-ben a Szovjetunióba, a Lvov-i 117-es számú üzembe. Itt érte a gépet, az Etiópiát elitélő ENSz határozat, így a 1276-os MiG-23BN az időközben már függetlené váló Ukrajnában maradt.
A repülőgép a kilencvenes éveket lekonzerválva Ukrajnában töltötte, majd egy 1998-as ukrán minisztériumi rendelet engedélyezte annak ukrán tulajdonba kerülését, majd eladását. Ezután ködös a történet, Tom Cooper szerint már az 1998 – 2001 Etióp-Eritreai háború idején is újra Etiópiában repült a 1276-os, és ahogy a fenti képen látható még a tízes években is üzemelt.



A karbantartó üzemek bemutatása, ezzel a harmadik résszel befejeződött, amennyiben újinformációt találok, megosztom veletek ezen a fórumon.

 

[Allesmor Obranna]

oto: Szudáni MiG-23-asok és hajtóművük a Safat Karbantartó Központban

Ez egy RD-33-as, tehát valószínű, hogy MiG-29-eseket is nagyjavítanak.

 

[Galcom]

Ez egy RD-33-as, tehát valószínű, hogy MiG-29-eseket is nagyjavítanak.

Köszönön, ez fontos infó a képről! Az a mondás, hogy a szudáni MiG-29-eseket és Szu-25-ösöket, beluruszok tartják karban egyanebben az üzemben.

 

[ghostrider]

Ukrán MLD

 

[Janaj]

Ez egy RD-33-as, tehát valószínű, hogy MiG-29-eseket is nagyjavítanak.

Egy 23-as vagy 29-es szintű gép üzemeltetéséhez mire van szükség a pénzen kívül? Mondjuk embert tudtak anno elcsábítani mondjuk Kelet Európából. Alkatrész beszerzést hogy kell elképzelni? Mert gondolom nem lehet a végtelenségig donor gépekből üzemeltetni még akkor sem, ha mondjuk afrikai szinten állunk a repbiztonsághoz.

 

[Allesmor Obranna]

MiG-23-ast jószerivel már csak kannibalizálni lehet(ne) de ott a sárkány élettartama az, ami végleges és visszavonhatatlan leállítást eredményez. Mármint józan szemléletű üzemeltetőknél.
Tehát elviekben nem az a kérdés, hogy a kopó alkatrészek mikorra fogynak el, hanem az, hogy meddig repülhet a sárkány. A hajtómű pedig megint csak egy szűk keresztmetszet, mert az R-29-eseket és R-35-ösöket már régóta nem gyártják, élettartamuk pedig alacsony volt, így számuk erősen véges.
Ez a MiG-23-as.

A MiG-29-es egy kicsivel jobb helyzetben van, mert a sárkánya eleve sokkal többet tudott.
A minimuma volt 2500 óra, ami amúgy 4000, de akár 6000 óráig is kitolható lehetne. A hajtóművét még gyártják, sőt, Kelet Európából még lehet lekonzervált, beládázott példányokhoz is jutni (ha még lehet). Mindenképpen jobb a helyzet.
Ami az avionikát, illetve a hidraulikát illeti, itt talán a nagy ex-szovjet térség az, ahonnan csere alkatrészekhez még lehetne jutni.

 

[papajoe]

Málházás, repulésre, fegyverzete, meg minden.

 

[Galcom]

Kubában az évtized közepén már csak öt MiG-23ML (export) és egy kétüléses MiG-23UB vadászrepülőgép repült. Ipari hátterükről a havannai "Jurij Gagarin" üzem (és valószínűleg számos orosz-ukrán üzem) gondoskodott.

A nyolcvanas évek végén még két MiG-23BN bombázó, és egy-egy MiG-23MF és MiG-23ML vadász változattal felszerelt század repült Kubában, ennek maradványai a hat megmaradt MiG-23-as.

 

[Galcom]

Az Angola-i kivonulás után a Kubaiak - a meglévő MiG-23ML századuk mellé - a háborúban korábban résztvevő harci veterán MiG-23ML vadászgépeket is kaptak Angolából. Ezek az ex. afrikai példányok, a kilencvenes évek elején még könnyen megkülönböztethetőek a voltak az eredetileg a nyolcvanas években első felében Kubába szállított MiG-23-asoktól. Az angolai jelzéseket a képen látható kékes-zöldes színnel festették le. Miután javítások során új festést kaptak a MiG-23-asok, ezek a különbségek eltűntek.

Nem ez volt az első, Angolában feleslegessé váló repülő technika átvétele. A nyolcvanas évek közepén, több MiG-21MF-75 és MiG-21PFM repülőgépet is átvett Angolából a kubai légierő. A kilencvenes években íródott források szerint Angolába kubai repülőgépek kerültek. A valóság ezzel pont ellentétes volt, Angolában feleslegessé váló repülőgépek kerültek Kubába. Kivéve egy nyolc gépes kubai MiG-23BN szállítmányt, amik viszont harci bevetés nélkül, néhány hónapos Angolai tartózkodás után visszatelepültek Kubába. A Kubai Forradalmi Légierő elsősorban személyzetett adott a Szovjetúnió proxy háborúihoz, Etiópiában, Angolában, Guinea-ban és Dél-Jemenben.

 

[Galcom]

Az Angolai Légierő 2018 végén vonta ki véglegesen, a változtatható szárnynyilazású MiG-23-as vadászrepülőgépeit!

A nyolcvanas években kubai, majd 1989-től zsoldos személyzet által üzemeltetett MiG-23ML/UB repülőgépekből a kilencvenesévek közepére alig tizenegynéhány MiG-23ML/UB repülőgép maradt az országban, nagyrészt üzemképtelen, sérült állapotban. Ezért a kilencvenes évek másodikfelében orosz és belorusz készletből vásároltak további ex szovjet MiG-23MLD és UB repülőgépeket.

Ebből a vegyes MiG-23ML/MLD/UB állományból küldtek az ukrajnai Odesszában nagyjavításra, a kétezres évek végén. (Ennek pénzügyi alapját a kínába irányuló nyersanyagexport adta, 2011-en Kína nyersolajbehozatalának 11%-a Angolából származott!) A MiG-23ML/MLD/UB vadászgépek 2018-ig repültek Lubango repülőterén. A gépek hajózó személyzetét az ezredforduló után, már angolai pilóták adták. 2014-ben még további fiatal angolai pilótákat is átképeztek az öreg típusra. A legendás MiG-23-as vadászgép feladatát, belorusziában nagyjavított ex. indiai Szu-30K repülőgépek vették át Angolában.

A kétüléses I-30-as MiG-23UB vezet két angolai MiG-23ML vadászgépet​

Angolai személyzet ex. szovjet MiG-23MLD repülőgépük előtt​

Lubango repülőterén két MiG-23UB és egy MiG-23ML mellett, látszik egy Üzbegisztánból korbban beszerzett Szu-27-es is.​

Lubango 2007-ben

​

És a váltótípus 2017 végén, amiből eddig 12 darabot rendelt Angola:

 

[Allesmor Obranna]

Az a Ray Ban szemüveges harcos lesz a helyi Top Gun, mert minden fotón, minden gép mellett ő szerepel.

 

[Törölt tag 1945]

 

[Allesmor Obranna]

Ez a Dan Filer egy nagyon rendes ember. Külön gratulált a Facebook-on a MiG-21-esünkhöz, még valamikor a nyáron.

 

[ghostrider]

MiG-23BN

MiG-23P kabin