Wikiztem...Mindenesetre jo nagy zakó volt.
Ezt a ruhadarabot vajon kirol neveztek el?
Olaszból származik ( sacco: zsák) Mâsok szerint angolból ( sac: zsák)
Mellékesen nekem tetszik Lord Sandwich talâlmânya is, hogy tudjon enni kártyázâs közben...
Olaszból származik ( sacco: zsák) Mâsok szerint angolból ( sac: zsák)
Mellékesen nekem tetszik Lord Sandwich talâlmânya is, hogy tudjon enni kártyázâs közben...
Legalábbis a lovasított tisztAmikor több a tiszt, mint a baka...
A témában egyébként kötelező olvasmány és tiszta szívvel ajánlom mindenkinek:
Bourgogne strázsamester emlékezései Napóleon oroszországi hadjáratáról
Első kézből tudósít az egészről. Mai ésszel felfoghatatlan szenvedésen mentek keresztül.
Bourgogne: Bourgogne strázsamester emlékezései Napóleon oroszországi hadjáratáról
Válassz több 10 000 könyv közül! Könyvek már 400 Ft-tól, újdonságok, klasszikusok, bestsellerek, könyvajánlók. Rendelj online egyszerűen a bookline online könyvesboltból!
1812 tavaszán az alig huszonhét éves Bourgogne strázsamester, a napóleoni Császári Gárda altisztje a dicsőséges Nagy Ármádia katonájaként elindul a portugáliai Almeidából, végigmasírozik egész Európán, és megérkezik Moszkvába. Így kezdődik a világtörténelem egyik legnagyobb és a hadtörténelem egyik legkülönösebb hadjárata és az addig veretlen napóleoni hadsereg pokoljárása az orosz télben-fagyban. Bourgogne strázsamester a résztvevő és szemtanú hűségével, szavahihetőségével, a nem tollforgató ember, az egyszerű katona nyers őszinteségével, mit sem szépítő naturalizmusával idézi meg az oroszországi hadjárat drámai epizódjait, Moszkva bevételét, a Kreml és a város égését, a szmolenszki és krasznojei ütközetet, a berezinai átkelést, a francia hadsereg testi-lelki-erkölcsi züllését, az "Átokországból" menekülők és a rájuk le-lecsapó kozákok véres csetepatéit, az orosz népi ellenállást. Ő maga a visszavonulás során elszakad csapattestétől, jó ideig magányosan, kétségbeesetten menetel visszafelé az orosz hópusztaságban, és csak rettenetes szenvedések árán, kalandregénybe illő események után jut el a hadsereghez és végül szülőhazájába. Visszaemlékezése nemcsak forrásértékű kordokumentum, hanem emberileg megrázó, művészileg hiteles, lebilincselő olvasmány, amely a keletkezése óta eltelt mintegy másfél évszázad alatt mit sem veszített elevenségéből, történelmi jelentőségéből, és ma is méltán sorolható a memoárirodalom gyöngyszemei közé.
Szintén nagyon jó ebben a témában:"1812,Napoleon végzetes oroszországi hadjárata", Adam Zamoyskitól.
Csodálom, hogy a Nagy Hadseregből egyáltalán valaki élve került ki abból a pokolból,amit Bourgogne is leir és akinek műve szerepel a könyv forrásai közt.
Csodálom, hogy a Nagy Hadseregből egyáltalán valaki élve került ki abból a pokolból,amit Bourgogne is leir és akinek műve szerepel a könyv forrásai közt.
Hű, de rég olvastam! Elő kell venni újra...Legalábbis a lovasított tiszt
A témában egyébként kötelező olvasmány és tiszta szívvel ajánlom mindenkinek:
Bourgogne strázsamester emlékezései Napóleon oroszországi hadjáratáról
Első kézből tudósít az egészről. Mai ésszel felfoghatatlan szenvedésen mentek keresztül.
Bourgogne: Bourgogne strázsamester emlékezései Napóleon oroszországi hadjáratáról
Válassz több 10 000 könyv közül! Könyvek már 400 Ft-tól, újdonságok, klasszikusok, bestsellerek, könyvajánlók. Rendelj online egyszerűen a bookline online könyvesboltból!bookline.hu
1812 tavaszán az alig huszonhét éves Bourgogne strázsamester, a napóleoni Császári Gárda altisztje a dicsőséges Nagy Ármádia katonájaként elindul a portugáliai Almeidából, végigmasírozik egész Európán, és megérkezik Moszkvába. Így kezdődik a világtörténelem egyik legnagyobb és a hadtörténelem egyik legkülönösebb hadjárata és az addig veretlen napóleoni hadsereg pokoljárása az orosz télben-fagyban. Bourgogne strázsamester a résztvevő és szemtanú hűségével, szavahihetőségével, a nem tollforgató ember, az egyszerű katona nyers őszinteségével, mit sem szépítő naturalizmusával idézi meg az oroszországi hadjárat drámai epizódjait, Moszkva bevételét, a Kreml és a város égését, a szmolenszki és krasznojei ütközetet, a berezinai átkelést, a francia hadsereg testi-lelki-erkölcsi züllését, az "Átokországból" menekülők és a rájuk le-lecsapó kozákok véres csetepatéit, az orosz népi ellenállást. Ő maga a visszavonulás során elszakad csapattestétől, jó ideig magányosan, kétségbeesetten menetel visszafelé az orosz hópusztaságban, és csak rettenetes szenvedések árán, kalandregénybe illő események után jut el a hadsereghez és végül szülőhazájába. Visszaemlékezése nemcsak forrásértékű kordokumentum, hanem emberileg megrázó, művészileg hiteles, lebilincselő olvasmány, amely a keletkezése óta eltelt mintegy másfél évszázad alatt mit sem veszített elevenségéből, történelmi jelentőségéből, és ma is méltán sorolható a memoárirodalom gyöngyszemei közé.
Bourgogne megemlíti egyébként Ney marsall-t, akivel találkozott a visszavonulás során is.
Néha úgy tűnik, mintha egy nagy baráti társaság lett volna az egész
Napoleon legbátrabb marsallja volt, a Bátrak Bátra, Elchingen és Moszkva hercege.
Szvsz a háborúk alatt nem akadt párja, de talán azóta sem.
A teljesség igénye nélkül:
150 emberrel foglalta el Mannheim városát
Hohenlinden -i csatában személyesen vezette a lovasrohamot, amivel 10000 embert és 100 ágyút fogott el
Elchingen -i csatában szintén személyesen vezette a rohamot át a hídon
Szmolenszknél golyót kapott a nyakába, de Borogyinónál már ő vezette személyesen a lovasság rohamát
A visszavonuláskor személyesen vezette az utóvédet, legutolsó francia katonaként kelt át a Berezinán
Waterloonál 5 lovat lőttek ki alóla.
Attól nagyvonalúan tekintsünk el, hogy Waterloo-t többek között miatta vesztette el a Császár
Amikor már minden elveszett, a köré gyűlt emberekkel ismét rohamra ment,
"Gyertek és lássátok hogyan hal meg Franciaország marsallja!".
De nem volt szerencséje, túlélte.
Elfogása után nem élt az ügyvéd felkínálta mentőövvel, miszerint lehetett volna porosz 'kettős állampolgár':
"Francia vagyok és továbbra is az maradok!"
A katonai bíróság ügyében illetéktelennek nyilvánította magát, a Felsőház mondta ki rá a halálos ítéletet.
Ezt a nyilvánosság kizárásával merték csak végrehajtani - tartottak a zendüléstől.
Szemét nem engedte bekötni, a katonáknak ő maga vezényelte a tűzparancsot.
Oroszo:
Waterloo
Néha úgy tűnik, mintha egy nagy baráti társaság lett volna az egész
Napoleon legbátrabb marsallja volt, a Bátrak Bátra, Elchingen és Moszkva hercege.
Szvsz a háborúk alatt nem akadt párja, de talán azóta sem.
A teljesség igénye nélkül:
150 emberrel foglalta el Mannheim városát
Hohenlinden -i csatában személyesen vezette a lovasrohamot, amivel 10000 embert és 100 ágyút fogott el
Elchingen -i csatában szintén személyesen vezette a rohamot át a hídon
Szmolenszknél golyót kapott a nyakába, de Borogyinónál már ő vezette személyesen a lovasság rohamát
A visszavonuláskor személyesen vezette az utóvédet, legutolsó francia katonaként kelt át a Berezinán
Waterloonál 5 lovat lőttek ki alóla.
Attól nagyvonalúan tekintsünk el, hogy Waterloo-t többek között miatta vesztette el a Császár
Amikor már minden elveszett, a köré gyűlt emberekkel ismét rohamra ment,
"Gyertek és lássátok hogyan hal meg Franciaország marsallja!".
De nem volt szerencséje, túlélte.
Elfogása után nem élt az ügyvéd felkínálta mentőövvel, miszerint lehetett volna porosz 'kettős állampolgár':
"Francia vagyok és továbbra is az maradok!"
A katonai bíróság ügyében illetéktelennek nyilvánította magát, a Felsőház mondta ki rá a halálos ítéletet.
Ezt a nyilvánosság kizárásával merték csak végrehajtani - tartottak a zendüléstől.
Szemét nem engedte bekötni, a katonáknak ő maga vezényelte a tűzparancsot.
Oroszo:
Waterloo
P
Pogány
Guest
Az utàszaik önfelàldozàsànak és iszonyú munkàjànak köszönhetik javarészt az életüket, valamint szintén ugyanezek vezetöjének(szégyellem a neve elfelejtését, de ebben elég rossz vagyok) az elörelàtàsa àltal létrehozott lerakatoknak. Nagy ember volt, az egysége tagjai mindenestöl ízig-vérig hösök.
Jean-Baptiste Eblé
A hadjáratban a holland (!) hidászok parancsnoka volt.
Napoleon utasításait nem feltétlenül követve
, Moszkva után nem semmisítette meg az anyagot.Eléggé hasznos lett ez a Berezinánál... a 400 hidászból mindösszesen 40 élte túl (az azóta is bármilyen műszaki csapat által véghezvitt leghősiesebb tettként van számon tartva !) a 100m -es híd építését.
Érdekesség, hogy a hídverés közben négy svájci gyalogezred adta a fedezetet.
Eblé ugyan nem maradt ott, de a körülmények annyira megviselték, hogy már Königsbergben meghalt.
Érdekes egyébként, hogy mennyire oda meg vissza vagyunk jelenkori önmagunktól.
De abban 100% -ig biztos vagyok, hogy nemigen jönnénk haza ugyan onnan, ugyan ilyen körülmények között többen, mint ők...
Ha jól emlékszem, erről a rohamról valamelyik helyszínen lévő francia kissé gonoszul megjegyezte, hogy ‘nagyszerű, de ez nem háború.’
M
molnibalage
Guest
Milyen híresztelésekről van szó?
Amúgy egy rövid harccselekményen a 40%-os halott veszteség az kb. egy alakulat funkcionális elvesztése gyakorlatilag.
M
molnibalage
Guest
Mi wikizzek? Egy alakulat nem 100%.os veszteség mellett semmisül meg.
A harcképessége régen megszűnik egy alakulatnak akkor, ha egyetlen bevetésben odaveszik kb. fele. Meg ugye a sebesültek.
Csak a számítógépes játékokban és filmekben van máshogy.
31AUG-01SEP 1813
Vera-i harcok (Félszigeti hdj)
Heves esőben a franciák előrenyomuló hadosztályát a 95-ösök két százada (mindössze 100 fő) tartotta fel egy keskeny hídon.
Cadoux szds parancsnoksága alatt két napig tartottak ki, erősítés nélkül.
A századost csapatai visszavonása közben ülték meg, sírja a hídtól nem messze található.
Vera-i harcok (Félszigeti hdj)
Heves esőben a franciák előrenyomuló hadosztályát a 95-ösök két százada (mindössze 100 fő) tartotta fel egy keskeny hídon.
Cadoux szds parancsnoksága alatt két napig tartottak ki, erősítés nélkül.
A századost csapatai visszavonása közben ülték meg, sírja a hídtól nem messze található.
Nyilván.
De a mondatomnak volt egy második fele is: hogy akkor találkoztak volna, amikor nem volt N-nek ilyen meg olyan baja.
Napoleon nagy ellenfele nem Arthur volt. Őt kifejezetten azért választotta, mert úgy volt vele, hogy előbb a szórakozás, aztán jöhet a munka.
Én az asperni csatáról beszélek, és Napoleon első valóban hasonló kategóriás ellenfeléről Károly főhercegről beszélek. Sajnálatos módon, a két nagy csak egyszer mérte össze a tudását. Az 1:1 lett. Viszont a károlyi reform tette a Császári Királyi hadsereget a francia hadsereg méltó ellenfelévé.
Egy védekező alakulaté nem feltétlenül. Számos "last stand" volt a történelemben, ahol a védők az utolsó emberig kitartottak.
Jó, offenzívára valóban nem képes ekkora veszteség után egy alakulat, ha nem szervezik újra, ebben teljesen igazad van.
Egyébként kétlem. Károlynak sosem voltak olyan hadtestparancsnokai, mint N-nak.
Szvsz ha Fr nem vérzik ki (és nem megy Oo-ba), akkor nem nagyon lett volna olyan, aki különösebb gondot okozott volna.
Nem Arthur volt?
Hát.... akkor ki pcsázta el a Fr-t a Félszigeten? Ez okozta az első törést a hadseregben és a vezetésben is, nem Károly.
Nem is tudtak vele mit kezdeni. Ellenben az osztárkokkal.