Zippe féle gázcentrifuga
Sztálin halála után a három éves extra karantén leteltével, 1956-ban a Szovjetunió elkezdte hazaengedni az addig kényszermunkán tartott német mérnököket.
A Németországba hazatérőket alaposan kikérdezte az amerikai felderítés.
Egyikük, Gernot Zippe elmondta amerikai kihallgatójának, hogy ő felelt a szovjet urándúsítás megvalósításáért.
Kihallgatója azonnal kiállított egy útlevelet “Dr Schubert” nevére, és felrakta egy az Egyesült Államokba tartó repülőre.
A Washingtoni Shoreham hotelben napokon át faggatták Zippe-t a Manhattan terv tudósai.
Kiderült, hogy a szovjetek hasonlóan az amerikaiakhoz, három urándúsítási lehetőséget vizsgáltak meg.
A korábban ismertetett Amerikai folyadék-hődiffúziós, gázdiffúziós, és elektromágneses izotóp szeparációs eljárással szemben a szovjetek a gázdiffúzió, és az elektromágneses izotóp szeparáció mellett kipróbálták a gázcentrifugán alapuló urándúsítást is, és úgy találták hogy az a leghatékonyabb.
Szovjet urán dúsító gázcentrifugák
Amikor kiderült, hogy a szovjet atomfegyver program a gázcentrifugán alapul, a Virginia Egyetem 10’000 dolláros (26millió forint 2019-ben) fizetést ajánlott Zippe-nek, amennyiben az emlékei alapján elő tudja állítani a szovjet urándúsító centrifuga másolatát az USA-ban.
A Zippe gázcentrifugán alapuló kísérleti urán dúsító 1959-re el is készült Oak Ridge-ben.
Az alumíniumból készült 8cm átmérőjű, és 30cm hosszú cső 84’000rpm fordulatszámon forog, így a benne lévő UF₆ hex gázt 350m/s sebességű örvénylésre készteti, miközben a henger alját 48C°-ra melegítik, gyorsítandó a hex gáz diffúzióját.
A nehezebb ²³⁸U izotóp a centrifuga alján, a könnyebb ²³⁵U pedig a tetején gyűlik össze.
Ekkora fordulatszámon a centrifuga rotorja vákuumban forog, és mechanikai csapágyak helyett mágneses erőtér tartja a rotort a helyén.
Miután Zippe megalkotta a gázcentrifugát az amerikaiaknak, ők is választás elé állították; vagy felveszi az amerikai állampolgárságot és folytathatja gázcentrifuga kutatásait, vagy hasonlóan a szovjetekhez, minden jegyzetét elveszik tőle, és csak azok nélkül térhet vissza Európába.
Zippe visszautasította az amerikaiak állampolgársági ajánlatot, és jegyzetei nélkül tért haza Németországba.
1970-ben Német, Holland, és Brit együttműködésben megalakult az
URENCO európai urándúsítással foglalkozó vállalat, ahol Zippe addigra már továbbfejlesztett gázcentrifugájával dúsították az uránt.
A világ dúsított urán készletének kétharmada Zippe féle gázcentrifugával készült.
Az 1971-es India-Pakisztáni háború után, az URENCO holland kirendeltségénél dolgozó Abdul Qadeer Khan lemásolta a gázcentrifuga terveit, és hazavitte Pakisztánba ahol sikeresen lemásolták (P-1 néven), majd innen a későbbiekben Líbia, Irán, és Észak Korea is hozzájutott működő másolatokhoz.
Az urándúsítás addig féltve őrzött szelleme kiszabadult a palackból…
Hiába bizonyult 50x hatékonyabbnak a gázcentrifugán alapuló urándúsítás, az Egyesült Államokban éppen két évvel korábban adták át az ötödik gigantikus gázdiffúziós üzemet Oak Ridge-ben. (1945 K-25, K-27; 1951 K-29, K-31; 1954 K-33)
Amíg ezek a hatalmas költségen megépített monstrumok termeltek, addig szó sem lehetett gázcentrifugán alapuló urándúsítóról az USA-ban.
Az amerikai mérnökök így a Zippe féle gázcentrifuga hatásfokának a javításának szentelték idejüket.
Úgy találták, hogy minél magasabb egy centrifuga, és minél gyorsabban örvénylik benne a hex gáz, annál több lesz az adott centrifuga által elvégzett dúsítási munka.
Itt érdemes megismerkedni a Zippe által bevezetett egységnyi urán dúsítási munka (SWU - Separative Work Unit) fogalmával.
Amíg civil rektorba való egy kilogramm 5%-os dúsítású urán előállításához 8.85 SWU/kg munka szükséges, addig fegyver minőségű 90%-os dúsítású urán kilogrammjának előállításához már 227 SWU/kg.
A fenti táblázat utolsó előtti oszlopában láthatóak az adott gázcentrifuga típushoz tartozó SWU munkavégzési képesség, egy év üzemelés alatt.
Számítsuk ki akkor, hogy az eredeti szovjet (felső sor) Zippe féle centrifugából mennyi kell egy üzembe, ha évente 4 db 25 kg-os urán bombát szeretnék előállítani (ez a Svájci szcenárió).
4 db · 25 kg · 227 SWU/kg = 22’700 SWU dúsítási munkát kell elvégeznünk egy év alatt.
Egy eredeti szovjet Zippe féle centrifuga egy év alatt 0.39 SWU/kg munkát tud elvégezni, így;
22’700 SWU / 0.39 SWU = 58’205 db centrifugára lenne szükségük a Svájciaknak.
Mivel a gázcentrifuga átlagosan 50 kWh-t fogyaszt SWU/kg egységenként, a dúsító üzem villanyszámlája egy év alatt;
22’700 SWU · 50 kWh = 1’135 MWh lenne.
Az amerikaiak által alkalmazott gázdiffúziós módszer energiafogyasztása 50x magasabb, 2500 kWh SWU/kg egységenként.
A (K-25, K-27, K-29, K-31, K-33) gázdiffúziós üzemek élettartalma végén, elkészült az amerikai gázcentrifuga üzem 1985-ben, Portsmouth, Ohio-ban.
Set-III típusú, 60 cm átmérőjű, és 12 m magas centrifugák egyenként 200 SWU/kg dúsításra képesek évente.
Összesen 3000 db került az üzembe, 2.6 milliárd dollár értékben.
A fenti (Svájci) példa 4 db 25 kg-os urán bombát, ami…
4 db · 25 kg · 227 SWU/kg = 22’700 SWU
… dúsítási munkát igényel, az Ohio-i üzem…
365 nap · 22’700 SWU / (200 SWU · 3000 db) = 13.8 nap
…két hét alatt végezné el.
P-1 (Pakisztán-1) centrifugák Iránban
Érdekességként, becsüljük meg, hogy ha neki mondjuk 1000 db a képen lévő centrifugája lenne, akkor mennyi ideig tartana egy 25 kg-os Svájci féle implóziós bombát alkotnia.
A centrifugák magassága alapján a fenti táblázatból saccra a DMS-2 típus lehet a legközelebb, annak dúsítási munkája 3.5 SWU/kg.
Egy implóziós urán bomba előállításához szükséges dúsítási munka;
25 kg · 227 SWU/kg = 5’675 SWU
Ha a fenti vezetőnek lenne 1000 db működő centrifugája, ami 3.5 SWU/kg dúsításra képes évente, az összesen…
1000 db · 3.5 SWU = 3’500 SWU
… kapacitású üzemnek felel meg.
A fenti üzem 5’675 SWU / 3’500 SWU/kg =
1.6 év alatt lenne képes egy implóziós bombához való urán dúsítására…
… hacsak a centrifugákat vezérlő számítógépek vírusosak nem lesznek. (lásd Stuxnet)
Jönnek a 70-es évek…