Csak egy hirtelen jött gondolat volt, hogy mi lenne akkor, ha nem csak a hadiipari vállalatok „kiváltsága” lenne harcjárművek fejlesztése, hanem az azok iránt rajongó, talán még néhány szükséges szakterületen is jártas „halandó” is foglalkozhatna ilyesmivel. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog és végül arra jutottam, hogy egy próbát megérhet ez.
No de miért pont egy közösségi projekt keretében? Sokak szerint az ún. nyílt fejlesztésekben van a jövő, mivel – főleg a világhálóval megtámogatva – hihetetlen széles körben lehet tudást bevonni egy-egy projektbe, ráadásul a megvalósításhoz szükséges összeg is könnyebben előteremthető, ha olyasvalamibe kell pénzt rakni, ami nyíltan hozzáférhető és átlátható egy befektető számára is. Eddig ez a fejlesztési forma leginkább a szoftverek világában hódított, de például az olcsóbb 3D-nyomtatók megjelenésével elkezdett átterjedni a tervezői szektorra is.
Persze ezzel az egésszel egyelőre nem az a célom, hogy a garázsban elkezdjünk összehegeszteni egy PSZH-t, hanem egyrészt csak szeretném felmérni, hogy egy ilyen, kezdetben akár álmodozásnak is titulálható dolognak, meg úgy egyáltalán az egész „nyílt projekt” rendszernek van-e jövője a magyar szakmai társadalomban, illetve szeretnék egy szakmai vitát is kezdeményezni, hogy mégis milyennek kéne lennie az ideális PSZH-nak.
Főleg ez utóbbi miatt is nyomatékosan kérek minden érdeklődőt, hogy ha szeretné megosztani a véleményét, akkor azt gondolja át többször is és támassza alá, hogy a szakmai eszmecserét megfelelő színvonalon valósíthassuk meg. Ami talán még fontos, hogy tudjuk elfogadni mások véleményét, mivel az nem fog sehova vezetni, ha mindenki görcsösen ragaszkodik a sajátjához. <b>Osszuk meg a gondolatainkat, de ne erőltessük rá a másikra.</b>
Alapvetően úgy képzelem el az egészet, hogy a nagyobb, átfogóbb kérdésektől kezdve apránként lépkedünk az apró részletekig és a végén az összegyülemlett információkat, ötleteket összegyúrva kialakul egy teljesnek mondható koncepció, aztán utána meglátjuk, hogy ezzel mit lehet kezdeni. Az se baj, ha nem jutunk el ideáig, a lényeg, hogy talán másvalakinek tudunk ezzel akkora lökést adni, hogy az később realizálódjon is valamilyen formában. Meg hát ebből is tanul az ember és mondhatjuk azt is, hogy az erre fordított időt is hasznosan töltöttük el. <b>Szóval ezúton is szeretném felkérni a HTKA olvasóközönségét, hogy kapcsolódjon be ebbe a kis eszmecserébe.</b>
No de miért pont egy közösségi projekt keretében? Sokak szerint az ún. nyílt fejlesztésekben van a jövő, mivel – főleg a világhálóval megtámogatva – hihetetlen széles körben lehet tudást bevonni egy-egy projektbe, ráadásul a megvalósításhoz szükséges összeg is könnyebben előteremthető, ha olyasvalamibe kell pénzt rakni, ami nyíltan hozzáférhető és átlátható egy befektető számára is. Eddig ez a fejlesztési forma leginkább a szoftverek világában hódított, de például az olcsóbb 3D-nyomtatók megjelenésével elkezdett átterjedni a tervezői szektorra is.
Persze ezzel az egésszel egyelőre nem az a célom, hogy a garázsban elkezdjünk összehegeszteni egy PSZH-t, hanem egyrészt csak szeretném felmérni, hogy egy ilyen, kezdetben akár álmodozásnak is titulálható dolognak, meg úgy egyáltalán az egész „nyílt projekt” rendszernek van-e jövője a magyar szakmai társadalomban, illetve szeretnék egy szakmai vitát is kezdeményezni, hogy mégis milyennek kéne lennie az ideális PSZH-nak.
Főleg ez utóbbi miatt is nyomatékosan kérek minden érdeklődőt, hogy ha szeretné megosztani a véleményét, akkor azt gondolja át többször is és támassza alá, hogy a szakmai eszmecserét megfelelő színvonalon valósíthassuk meg. Ami talán még fontos, hogy tudjuk elfogadni mások véleményét, mivel az nem fog sehova vezetni, ha mindenki görcsösen ragaszkodik a sajátjához. <b>Osszuk meg a gondolatainkat, de ne erőltessük rá a másikra.</b>
Alapvetően úgy képzelem el az egészet, hogy a nagyobb, átfogóbb kérdésektől kezdve apránként lépkedünk az apró részletekig és a végén az összegyülemlett információkat, ötleteket összegyúrva kialakul egy teljesnek mondható koncepció, aztán utána meglátjuk, hogy ezzel mit lehet kezdeni. Az se baj, ha nem jutunk el ideáig, a lényeg, hogy talán másvalakinek tudunk ezzel akkora lökést adni, hogy az később realizálódjon is valamilyen formában. Meg hát ebből is tanul az ember és mondhatjuk azt is, hogy az erre fordított időt is hasznosan töltöttük el. <b>Szóval ezúton is szeretném felkérni a HTKA olvasóközönségét, hogy kapcsolódjon be ebbe a kis eszmecserébe.</b>
és most is észrefogjátok venni!