Az új orosz tengeri doktrína érdekesebb részeiről elemzés.
Az orosz haditengerészet pontos használati utasítást kapott.
2022. július 31-én az orosz haditengerészet napján írta alá Vlgyimír Putyin orosz elnök , az Orosz Fegyveres Erők legfőbb parancsnoka
az új orosz tengeri doktrínát . Külföldi és orosz elemzők között is gyakori vitatéma. Egyre szembetűnőbbek az egyértelmű különbségek ezen Oroszország számára alapvető dokumentum és korábbi változata között. Az új doktrína különösen fontos a haditengerészet felépítése és használata szempontjából – de nem csak ezért.
Az első dolog, ami megkülönbözteti az új orosz haditengerészeti doktrínát a régitől, az az, hogy most ez a dokumentum
a tervezés alapja. Ez szó szerint szerepel a szövegben. Oroszország keresi a helyét a világban, és ez tükröződik az új dokumentumban is. A doktrína más stratégiai dokumentumokhoz is kapcsolódik: például az Orosz Föderáció Tudományos és Technológiai Fejlesztési Stratégiájához és számos máshoz. Vagyis most egy keretdokumentum, amiből kiindulva lehet konkrét tervet készíteni.
A második fontos pont az olyan dolog, mint a fenyegetés megjelenése a doktrínában, és ezeket a fenyegetéseket közvetlenül is megnevezik. Az ilyen fenyegetések közé tartozik mindenekelőtt az Egyesült Államok folyamatos próbálkozásai a világóceánon való dominanciára, az ország azon törekvése, hogy bizonyos területeken katonai fölényt érjen el az Orosz Föderációval szemben, valamint más országok katonai erejének növekedése. A doktrína egyenesen fenyegetésnek nevezi az Egyesült Államok és szövetségesei azon vágyát, hogy korlátozzák Oroszország hozzáférését a tengeri utakhoz, azaz blokádot. Ez most nem valamiféle spekuláció, a fenyegetés nyilatkozatát az elnök írta alá.
Ezenkívül a doktrína közvetlenül fenyegetésként jelzi "bizonyos országok" követeléseit az orosz szigetterületekkel szemben. Az egyetlen ország, amely igényt tart szigetterületeinkre, Japán. Fenyegetésnek is nevezik a külföldi kísérleteket az Északi-sarkvidéken való működésre, valamint azt a tényt, hogy az OF információs és erőteljes nyomás alatt áll.
Milyen kockázatokat lát az orosz vezetés az új doktrína szerint?
A doktrína felvázolja azokat a kockázatokat is, amelyekkel Oroszország manapság a tengeri tevékenysége során találkozik. Többek között: fejletlen kereskedelmi flotta, Oroszország tengeri kommunikációtól való függése, az orosz hajógyártásra bevezetett szankciók, elégtelen számú haditengerészeti bázis, gyenge tudományos flotta és még sok más. A régi dokumentumban ebből semmi nem szerepelt, de most a problémák megállapításra kerültek. Ez egy rendkívül fontos elismerés.
Valójában Oroszország részesedése a világ szállítmányozásában folyamatosan csökken. I
A Nyugat blokádra tett kísérletei megmutatták, hogy Oroszországnak valóban szüksége van a kereskedői tonnára, és specifikusan a feladataihoz, és ez a dokumentumban is tükröződött. Amint látható, a szabályozó dokumentumok megszabadulnak a "minden rendben van, mert nem lehet más, mint jminden rendben van" szindrómától, ami nagyon jó.
Milyen újdonság van még a doktrínában?
Alapvetően a legfontosabb funkcionális területek változatlanok maradtak, nevezetesen a tengeri szállítás (beleértve a csővezetékeket), a Világóceán erőforrásainak kiaknázása, a tudományos és katonai tevékenységek. Az új doktrína minden pontja némileg másként jelenik meg, mint a régiben, de a gondolatok hasonlóak.
Viszont megváltozott a regionális irányok leírásának sorrendje. Az első helyet most nem az Atlanti-óceán kapja (beleértve az Atlanti-medence összes tengerét), hanem az Északi-sarkvidék.
Az Északi-sarkot ma már nemcsak a kommunikáció/navigáció (például a flotta kihajózása az óceánra) szempontjából ismerik el fontosnak, hanem szénhidrogénekben gazdag régióként is, amely a kereskedelmi és katonai konfrontáció övezete.
Alapvetően fontos megérteni mind az általános információs támogatás kidolgozásának szükségességét, mind pedig a száloptikás kommunikációs vonalak sarkvidéki lefektetésére vonatkozó konkrét terveket. Ismét elhangzottak az Északi-sark egyes területei, ahol „tengeri tevékenységet” kell és fog kelleni végezni, ezek listáján szerepel például Svalbard és Novaja Zemlja. Oroszország egyértelműen megmutatta, hogy most az Északi-sark áll az első helyen, felismerik a nyugati országok jelenléte által jelentett veszélyt, és mindezt ellensúlyozni fogják, miközben pénzt próbálnak keresni, a doktrína előző változatától eltérően.
A csendes-óceáni irány most fontosabb, mint az Atlanti-óceán, és közvetlenül az Északi-sarkot követi. Az újdonság az, hogy Oroszország a csendes-óceáni térségben keres majd bázisokat, ami korábban nem szerepelt a feladatok listáján.
Emellett szóba került, hogy csökkenteni kell az Orosz Föderációt érő fenyegetéseket, csak nincs kiírva, hogy melyek azok, de az egyértelmű, hogy az amerikai haditengerészetre és a japánokra gondoltak, Oroszországnak itt nincs más veszélye. Bejelentették a földgáz cseppfolyósítására szolgáló kapacitások üzembe helyezésének szükségességét. Ez is előrelépés a cseppfolyósított gáz – a globális gázpiac jövője – szempontjából. Oroszország számára rendkívül előnyös lenne részt venni ebben. Mélytengeri gáztermelő komplexumok bevezetését is tervezik, amely korábban szintén nem szerepelt a doktrínában, bár a Gazprom már régóta beszél ilyen tervekről.
Az Atlanti-óceán irányában ismét szükségessé válik, hogy az orosz partoktól távol , mégpedig a Földközi-tengeren legyenek haditengerészeti bázisok. A Szíriában található Tartus Oroszországnak nyilvánvalóan nem elég, és a doktrína további bázisok szükségességét hangoztatja is.
Egyébként Oroszország céljai az új haditengerészeti doktrína szerint hasonlóak a régiben megfogalmazottakhoz. Az Indiai-óceán irányában először Irán és Szaúd-Arábia, valamint India (korábban csak India szerepelt) lett partner. Ezek mindenképpen pozitív változások.
Szintén pozitívum, hogy az új doktrínában a tengeri tevékenységeket biztosító intézkedéseket is részletesebben ismertetik, mint korábban. A doktrína katonai szakaszai azonban a legalapvetőbb változásokon mentek keresztül.
Katonai tevékenység
Nem is az a lényeg, hogy a doktrína katonai komponensét kibővítették, bár ez is fontos. Korábban az Orosz Föderációban két alapvető dokumentum volt az ország tengeri tevékenységéről. Az első - "Tengeri Doktrína" - általában az ország tengeri céljait jelölte meg. A második - "Az Orosz Föderáció állami politikájának alapjai a haditengerészet területén a 2030-ig tartó időszakra" - ismertette az orosz vezetés elképzelését arról, hogy milyen feladatokat és hogyan kell megoldania a haditengerészetnek. Tehát a dokumentum" piros betükkel" írt része kimondja, hogy a flotta általában véve nem csak a katonai tevékenységre fog öszpontosítani. A haditengerészet feladatait legalábbis kissé kitérően írták le. A flotta célját az „Alapok” szerint nézzük:
"12. A haditengerészet... célja az Orosz Föderáció és szövetségesei nemzeti érdekeinek katonai eszközökkel történő védelme a világtengereken, a katonai-politikai stabilitás fenntartása globális és regionális szinten, valamint az Orosz Föderáció elleni agresszió visszaszorítása óceáni és tengeri irányokból. .
A haditengerészet megteremti és fenntartja az Orosz Föderáció tengeri tevékenységének biztonságának biztosításához szükséges feltételeket, biztosítja haditengerészeti jelenlétét, kihelyezi az Orosz Föderáció zászlaját és az állam katonai erejét az óceánokban, részt vesz a kalózkodás elleni harcban, a világközösség által végrehajtott katonai, békefenntartó és humanitárius akciókban, amelyek megfelelnek az Orosz Föderáció érdekeinek, az Orosz Föderáció hadihajóinak (hajóinak) külföldi államok kikötőibe való látogatása, védik az orosz államhatárt a víz alatti környezetben, beleértve a tengeralattjáró-, és szabotázsvédelmet az Orosz Föderáció biztonsága érdekében.
Lehetetlen találni olyan 2022 előtt hatályba lépett dokumentumot, amelyben az orosz haditengerészet közvetlenül a hadviselés eszközeként szerepel. , amelyben közvetlenül kijelentenék, hogy a flotta általában véve háborúra készül, és fel kell készülnie rá. Egyszerűen nem létezett. A flotta bármire szolgált, elrettentésre és megelőzésre, külföldi kikötők bejárására, zászló kitűzésére, de nem közvetlen harcra, az ellenség leverésére és megsemmisítésére, ha ez hirtelen szükségessé válik.
Természetesen az elrettentés is szükséges, de, sajnos, néha a harcot elhatározó ellenség kezdeményezésére kudarcot vallanak, néha pedig előbb le kell csapni. És ez nem szerepelt az orosz doktrinális dokumentumokban. Ez pedig egészen határozott gyakorlatokhoz vezetett mind a flotta felépítésében, mind annak használatában.
Az új haditengerészeti doktrína véget vetett ennek a furcsa jelenségnek. A IX. szakaszban „A nemzeti tengerpolitika eszközeinek az Orosz Föderáció nemzeti érdekeinek a Világóceánon való védelmében történő alkalmazására vonatkozó eljárás” 103. pontjában végül a következő szavak jelentek meg: „ha szükséges, katonai erőt alkalmaz”. Valaki azt fogja mondani, hogy ez apróság. ám ha alaposan belemélyedünk a haditengerészet katonai programjaiba, láthatjuk, hogy ott nem mindig került szóba a háború lebonyolítása – és nagyrészt a fent leírt célmeghatározás volt az oka.
vk.com
