A futómű energiaelnyelő képessége kiváló, nincs is azzal semmi baj. A tüzelőanyagrendszer szakaszolhatósága már kérdéses, lásd a Rjazany-i esetet, amikor a pilóták így-úgy, de életben maradtak a földnek csapódás után, de a rendszer mégis kigyulladt. Az elől ülőnek annyi volt a mázlija, hogy gerintörtten, de ki tudott kászálódni, mert pont arra nyílt az ő fülkéjének az ajtaja, amerre épp nem volt tűz. Ez amúgy a Mi-24-esnél is így volt, az egyik pilótának mindenképpen van így esélye. A helikopter vezetője viszont a nyakába kapta az égő kerozint, így elevenen bennégett. Ha a tüzelőnyagrendszer is lezárná önmagát - ahogy ez jópár nyugati típuson már megoldott - akkor a futóra lezuhanás biztonsága tovább javulna.
A további Mi-28 balesetek képeit látva ugyanakkor az is szembeötlő, hogy a tűz így sem általános kísérője az erőteljes földetéréseknek.
Viszont a fent nevezett esetnél más volt a helyzet, mivel eleve nem futóra érkezett a gép. Az elsődleges energiaelnyelőként funkcionáló futómű, majd a másodlagos energiaelnyelőnek használt ülésbe épített amortizátorok, betétek így lényegében semmiféle szerepet nem tudtak játszani.
A nagy tömegű és masszív, ezáltal nagyon nehezen deformálódó gép összes becsapódási energiája tulajdonképpen személyeztet rögzítő hevederekre koncetrálódott.
A többit el tudjuk képzelni.