Először is a H-29-esnek egy 317 kilóra felhízlalt tömegű, megerősített acélköpenyű FAB-250-es bombatest a harci része.
Legjobb tudomásom szerint csak lézeres és televíziós önrávezetőfejű létezik. IR és radaros nem.
Viszont a maguk módjn ezek fire and forget jelllegűek, némi megkötéssel.
A lézeresnél ha ki kell válni a rácsapásból, akkor a lézeres célmegvilágítás megszakítása után is a rakáta az eredeti röppáláyn repül, de nyilván a menet közbeni ráhelyesbítés itt már nem jöhet szóba. Azaz, ha elfújja szél, akkor nem fog pontosan célba találni.
A televíziós verzió esetében pedig a TV jelcsatorna megszakadása esetén is a szálkereszt közepén látható célba fog repülni a rakáta, hacsak bármiféle zavarás (álcafüst, felhőzet, köd) nem zavarja meg.
Pontosan ezért nem szerencsés mozgó célra indítani, mert az emberi beavatkozásra nincs mód (képernyőn folyamatosan manuálisan a célkereszt közepén tartani a célpont képét) akkor a rakéta nem lesz képes követni a folyamatosan változó szögből látható célpontot.