Összefoglaló a légvédelmi eszközök működéséről...

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

Döbbenetes, hogy a sebességmérő eszköz mennyire hasonlít néhány szovjet rakétára külsőleg.
 
Kis preview.

Röviden nehéz, ehhez ismerni kell, hogy mihez mérd. 1960-70 közötti időszak, Sz-75/125 az, amihez mérhető, telepíett SAM rendszerek, álá HAWK. Így próbálom nagyon röviden.

Először is monopulzus antennája és CW célmegvilágítása volt, amit akkor zavarni senki nem tudott, még a jenkik sem vagy 15-20 évig. Ezzel a kombóval kb. 1 évtizeddel (!) az oroszok előtt jártak. A Kub a hatvanas évek legvégén készült el, az volt CW és félaktív rendszer, na meg az kapott hasonlóan kompakt és jó rakéktát, mint a HAWK.

A rendszer alsó megsemmisítési magassága 60 méter volt, mikor az azonos korban készülő Sz-75M és SzA-75-nek 3 km, a Nyeváé volt ehhez közel, ami 100 méter tája volt.

A HAWK rendszernek kicsit utánanéztem úgy a sarok paraméterek terén a kortárs Sz(A)-75/125-teé összevtve. A különbség sokkoló és nem az orosz rendszerek irányában...


A rakéta a méretéhez képest a HMZ-je távolságban nagyobb volt (~25 km), mint a Nyeváé úgy (~18 km), 1/3-dal (!) könnyebb volt a rakéta és nem kétfokozatú volt, nem volt startfokozata. A Nyeva nagyobb HMZ magassága (~18 km vs 11 km - MIM-23A) jól mutat papíron, csak jelentősége nincs, mert harcászati gépek akkor (és most sem nagyon) grasszáltak 10 km felett. A Sz-75/SzA-75 gusztustalan folyékony hatóanyagot használt, csak vegyvédelmiben lehetett dolgozni vele, a Nyeva legalább már szilárd volt, de kéfokozatú, porblémásabb. A HMZ minimális távolsága is kisebb volt, 2km míg a Sz-75/SzA-75-nél 8-10 km tája, a Nyevánál olyan 4 km.

A MIM-23B-től felfelé már dual thrust hajtómű volt, ezzel 35-40 km HMZ és 18 km-es magasság jött ki kb 10%-kal nagyobb tömegű rakétából, mint a MIM-23A. Ezzel már tényleg leiskolázta a Nyevát és majdnem a Volhovhoz volt mérhető volt a HMZ úgy, hogy továbbra is egyfokozatú, szilárd tüzelőanyagú volt a rakéta a Volhov meg kétfokzatú és gusztustalan hajtóanyagú. A legnehezebb Volhov rakéta HMZ diagramja 55 km-es távolságot mutat, csak éppen a rakéta 2400 kg volt a Volhovnál, a MIM-23B meg 640 kg. Négyszeres eltérés. Ahhoz képest a távolságban az eltérés csak kb. 1,5.

A Dvina és Gyeszna max. G értéke 7G körül volt 10 km alatt, az HAWK-nál ez 15G volt, amit szintén csak a Kub tudott, a Nyeva is az aktív szakasz elején és kis magasságban tudott olyan 11-12G-t. Hacászati célok ellen sokkal inkább megfelelt a HAWK.

A radarok és minden más az Sz-125 és Sz-75 brutálnagy elemeihez képest meg akkorák voltak, hogy helikopterrel is szállítható volt a cucc. A manualjánban benne van, hogy hogyan, tehát ezt nem én találtam ki. Ok, hogy nemigen használták ki, de tudta a rendszer, ami döbbenetes.

A rendszer újratöltése sokkal könnyebb volt, mint a Volhov vagy Nyeva esetén.
[flash]//www.youtube.com/embed/Hhls1ccFwQs[/flash]

Az is igen jópofa, hogy a rendszer alapfelépítése az volt, hogy egy üteg/osztály két célcsatornás volt, mert két célmegvilágítót tettek be. Persze technikailag nem volt lehetetlen ez a Nyevánál sem (a csehek így használták asszem).

A '70-es évektől már automatikus üzeme is volt, tehát inkább csak mendzselni kellett és később már harcászati BM-ek ellen is elvileg használható volt, legalábbis lőtéren sikerült vele elkapni.

Ezt így összeségében nézve ez valami ordítóan jó cucc volt. Ami kezelő pultot láttam róla meg a radarokon levő vezérlő elemeket ergonómiában is hülyére verte az kortárs szovjet rendszereket.

Az oroszok az Osza, Kub és Krug-ig nem tudtak ekkorát dobbantani. Az Osza és Krug vezérlése igen jó volt, de a Krug rakéta kinematikai limitjéra a borzalmas szó az, ami illik. Az anti TBM képessége miatt volt inkább fontos szerintem. Az Osza viszont papíron a HARM érkezéséig félelmetes cucc volt. A Kubot meg zavarni sem merték ALQ-101-gyel az IAF-nél, mert nem voltak meggyőződve, hogy nem ront inkább csak a helyzeten.

Hpaps szerintem már írta, hogy a szovjet - orosz rendszerek kaptak nagy figyelmet, mert azokat használták is, de ha az ember jobban megnézni, akkor bizony SAM fejlesztés terén az oroszok egyáltalán nem voltak úttörők annyira sőt, egy ideig elmaradtak. Az Sz-300PT/Psz-szel volt egy nagyon rövid előnyük a Patriothoz mérve honi légvédelem terén. (Nyugaton ilyen kategória nem volt, de ez a legközelebbi hasonlat, ami használható.)
 
  • Tetszik
Reactions: wolfram and Szittya
molnibalage said:
Kis preview.

Röviden nehéz, ehhez ismerni kell, hogy mihez mérd. 1960-70 közötti időszak, Sz-75/125 az, amihez mérhető, telepíett SAM rendszerek, álá HAWK. Így próbálom nagyon röviden.

Először is monopulzus antennája és CW célmegvilágítása volt, amit akkor zavarni senki nem tudott, még a jenkik sem vagy 15-20 évig. Ezzel a kombóval kb. 1 évtizeddel (!) az oroszok előtt jártak. A Kub a hatvanas évek legvégén készült el, az volt CW és félaktív rendszer, na meg az kapott hasonlóan kompakt és jó rakéktát, mint a HAWK.

A rendszer alsó megsemmisítési magassága 60 méter volt, mikor az azonos korban készülő Sz-75M és SzA-75-nek 3 km, a Nyeváé volt ehhez közel, ami 100 méter tája volt.

A HAWK rendszernek kicsit utánanéztem úgy a sarok paraméterek terén a kortárs Sz(A)-75/125-teé összevtve. A különbség sokkoló és nem az orosz rendszerek irányában...


A rakéta a méretéhez képest a HMZ-je távolságban nagyobb volt (~25 km), mint a Nyeváé úgy (~18 km), 1/3-dal (!) könnyebb volt a rakéta és nem kétfokozatú volt, nem volt startfokozata. A Nyeva nagyobb HMZ magassága (~18 km vs 11 km - MIM-23A) jól mutat papíron, csak jelentősége nincs, mert harcászati gépek akkor (és most sem nagyon) grasszáltak 10 km felett. A Sz-75/SzA-75 gusztustalan folyékony hatóanyagot használt, csak vegyvédelmiben lehetett dolgozni vele, a Nyeva legalább már szilárd volt, de kéfokozatú, porblémásabb. A HMZ minimális távolsága is kisebb volt, 2km míg a Sz-75/SzA-75-nél 8-10 km tája, a Nyevánál olyan 4 km.

A MIM-23B-től felfelé már dual thrust hajtómű volt, ezzel 35-40 km HMZ és 18 km-es magasság jött ki kb 10%-kal nagyobb tömegű rakétából, mint a MIM-23A. Ezzel már tényleg leiskolázta a Nyevát és majdnem a Volhovhoz volt mérhető volt a HMZ úgy, hogy továbbra is egyfokozatú, szilárd tüzelőanyagú volt a rakéta a Volhov meg kétfokzatú és gusztustalan hajtóanyagú. A legnehezebb Volhov rakéta HMZ diagramja 55 km-es távolságot mutat, csak éppen a rakéta 2400 kg volt a Volhovnál, a MIM-23B meg 640 kg. Négyszeres eltérés. Ahhoz képest a távolságban az eltérés csak kb. 1,5.

A Dvina és Gyeszna max. G értéke 7G körül volt 10 km alatt, az HAWK-nál ez 15G volt, amit szintén csak a Kub tudott, a Nyeva is az aktív szakasz elején és kis magasságban tudott olyan 11-12G-t. Hacászati célok ellen sokkal inkább megfelelt a HAWK.

A radarok és minden más az Sz-125 és Sz-75 brutálnagy elemeihez képest meg akkorák voltak, hogy helikopterrel is szállítható volt a cucc. A manualjánban benne van, hogy hogyan, tehát ezt nem én találtam ki. Ok, hogy nemigen használták ki, de tudta a rendszer, ami döbbenetes.

A rendszer újratöltése sokkal könnyebb volt, mint a Volhov vagy Nyeva esetén.
[flash]//www.youtube.com/embed/Hhls1ccFwQs[/flash]

Az is igen jópofa, hogy a rendszer alapfelépítése az volt, hogy egy üteg/osztály két célcsatornás volt, mert két célmegvilágítót tettek be. Persze technikailag nem volt lehetetlen ez a Nyevánál sem (a csehek így használták asszem).

A '70-es évektől már automatikus üzeme is volt, tehát inkább csak mendzselni kellett és később már harcászati BM-ek ellen is elvileg használható volt, legalábbis lőtéren sikerült vele elkapni.

Ezt így összeségében nézve ez valami ordítóan jó cucc volt. Ami kezelő pultot láttam róla meg a radarokon levő vezérlő elemeket ergonómiában is hülyére verte az kortárs szovjet rendszereket.

Az oroszok az Osza, Kub és Krug-ig nem tudtak ekkorát dobbantani. Az Osza és Krug vezérlése igen jó volt, de a Krug rakéta kinematikai limitjéra a borzalmas szó az, ami illik. Az anti TBM képessége miatt volt inkább fontos szerintem. Az Osza viszont papíron a HARM érkezéséig félelmetes cucc volt. A Kubot meg zavarni sem merték ALQ-101-gyel az IAF-nél, mert nem voltak meggyőződve, hogy nem ront inkább csak a helyzeten.

Hpaps szerintem már írta, hogy a szovjet - orosz rendszerek kaptak nagy figyelmet, mert azokat használták is, de ha az ember jobban megnézni, akkor bizony SAM fejlesztés terén az oroszok egyáltalán nem voltak úttörők annyira sőt, egy ideig elmaradtak. Az Sz-300PT/Psz-szel volt egy nagyon rövid előnyük a Patriothoz mérve honi légvédelem terén. (Nyugaton ilyen kategória nem volt, de ez a legközelebbi hasonlat, ami használható.)
Kattints ide a kinyitáshoz...
Nem kuldened át az első 3 fejezetet? :)
 
Fade said:
Ez de durva.
Kattints ide a kinyitáshoz...
Jenkiknél is vannak ilyen belső fejlesztési doksik és manualok. NASA oldalán FADEC-ről olyan anyagok vannak, hogy beszar, a Mauler légvédelm rendszerről 300+ oldalas anyag. Egy rendszerről, amit nem állítottak hadrendbe, stb.

Sajnos csapatlégvédelmi rendszerkről nincs anyag.
 
Hátha valaki nem ismeri a képet. A szuperszonikus lökéshullámoknál a levegő törésmutatója megváltozik. Istenkirály fotó a jelenségről.
1286859.jpg
 
  • Tetszik
Reactions: misinator, fishbed, bolneroll and 6 others
Gyönyörű, a képet kinagyítva jóformán egyenként látható minden lökéshullám külön-külön!!
 
Válasz írásához be kell jelentkezned.
Ugrás az oldal tetejére Bottom
Back