Olyasmi. A BILL harci része van benne. Annyiban felülről támad, hogy a megfelelő üzemmódban pár méterrel a célpont felett repül - de vízszintesen.
Ha jól értelmezem az angol szövegeet, az irányítási módja PLOS- predicted line of sight.Vagyis valahogy a sebességadatokból kikalkulálja a célpont körülbelüli jövőbeli tartózkodási helyét, és ott üdvözli azt.
De hogy ezt milyen érzékelőkkel és hogyan teszi, azt nem tudom. Elvileg a BILL2 fején van optikai és mágneses érzékelő is, amiből a fej tudja, hogy mikor robbantson, de ezek közül szerintem legfeljebb az optikai láthat el 800m-ig.
A wikin amúgy 25 ezer Eurót írnak árnak, vagyis szűk 10 millió forint.
1. Sem a BILL 2-nek sem az NLAW-nak nincs olyan érzékelője, ami a harckocsit 800, vagy akár csak 80 méterről is érzékelné. Mindkét rakétában lévő érzékelők csak arra valók, hogy jelezzék mikor érkezett a rakéta a harckocsi fölé. A Bill 2 egy félautomata vezetékes távirányítású rakéta. Az NLAW pedig semmilyen célt érzékelő, vagy a cél mozgását a valóságban követni képes irányítási móddal nem rendelkezik.
2. Az NLAW valóban nem több, mint elképesztően drága programirányítású RPG. A PLOS tök ugyanarra való és nem is tud többet, mint a mint az előretartás. Az NLAW egy egyszerű tehetetlenségi (giroszkópos) robotpilótával rendelkezik. Ha a katona ráhelyezi a célra a célkeresztet, akkor nem lő azonnal, hanem 3 másodpercig követi a cél mozgását, rajta tartva a célkeresztet. A rakéta irányító rendszere a cél távolságán kívül a rakéta tengelyének szögsebességét méri a követési időtartam alatt. Ez után indítható a rakéta, amely nem egyenes vonalban repül, hanem az említett, előre betáplált szögsebességet fenntartó görbén. Ezzel nem tesz többet, mint hogy nem kell a katonának előretartást becsülnie/számolnia, hanem az előretartást a katona nézőpontjából számítva állandó szögsebességű oldalirányú elmozdulás helyettesíti (értelemszerűen a rakéta oldalirányú szögsebessége folyamatosan nő, ahogy a távolság csökken. Ugyanezt az irányítási módot használja a viszonylag kis számban, rövid ideig gyártott és rendszerben tartott (sikertelen) SRAW is, aminek szintén 600 méter a hatásos lőtávja és szintén olyan drága, hogy sem Izraelnek sem Amerikának nem vált be.
3. Vannak ugye az olcsó rakétagránátok, amikkel a rakéta sebességétől függően legfeljebb 250-300 méterig lehet mozgó célokat jó eséllyel eltalálni (álló célpontokat akár 500-800 méterig is a rakéta megvezetésétől (szórásától) és a célpont méretétől függően. A mozgó célra fix célháló alkalmazásával, szemre becsülnek előretartást, pont ugyanúgy, ahogy a lövészek is teszik a puskáikkal, karabélyaikkal. Ezeket pár száz dollártól legfeljebb pár ezer dollárig terjedő sávban lehet megvenni. Azután vannak ezeknek a rakétagránátoknak a lézer távmérővel, olcsó ballisztikai számítógéppel kombinált változatai (Panzerfaust 3-IT600, RPG-29 célzó számítógéppel kiegészítve, PF-98 célzó számítógéppel kiegészítve, Shipon FCS kiegészítéssel). Ezek a fegyverek már kiszámolják a szükséges előretartást, pont ugyanazzal a távmérés + követés alapján szögsebesség mérés módszerrel, mint az NLAW. Ezekkel a számító egységgel kiegészített rakétagránátok ugyanolyan pontosak, mint az NLAW, azaz mozgó célra 400-600 (a valóságban inkább csak 400-500) méterig lehet velük elfogadható találati valószínűséggel lőni, ha egyébként a célzás tökéletes volt és a cél mozgása állandó marad a követés megkezdésétől egészen a találatig. Az NLAW is mozgó célra kb. 400 méterig jó, álló célra az első gyártási sorozat 600 m-ig, a második már 800 méterig, de ez már nagy kiterjedésű célpont kell legyen. Ugyanilyen nagyobb, álló célok ellen az RPG-29 is lőhető elméletileg 800 méterről. A különbség mindössze annyi, hogy a számító egységgel kiegészített rakétagránátoknál a drága elektronika a katonánál marad és nem semmisül meg a rakétával együtt. Így bár az elektronikai egység ára akár a 10 ezer dollárt is meghaladja, de a rakéták ára továbbra is alacsony, legfeljebb pár ezer dollár, és nem kell minden rakétához egy külön elektronikai egység. Az NLAW-nál minden rakétával elpusztul egy elektronikai egység is.
4. Mind a számító egységgel kiegészített rakétagránátok, mint az NLAW találati valószínűségét csökkenti:
- Ha a katona rosszul céloz. Rossz célzáshoz elég annyi is, hogy bár a célkeresztet a követéskor végig a célon tartja, de nem a cél egy pontján. Ez esetben a célkereszt cél kontúrján belüli vándorlása hozzáadóik a valós keresztirányú célsebességhez, vagy levonódik abból és rakéta nagyobb távolságon el fogja véteni a célt. Egy 12 kg feletti rakétát vállon tartva egy 500-600 méter távolságon lévő harckocsit célba venni és követni közel sem könnyű dolog. Az RPG 29 állványos megoldása stabilabb, pontosabb.
- Ha a cél keresztirányú sebessége, vagy mozgási iránya megváltozik bármikor a követés megkezdésétől a találatig. Ez jó pár másodperc. A rakéta pedig egyik fegyver esetében sem a célt követi, hanem előre meghatározott pályán halad.
5. Az NLAW adatai össze sem hasonlíthatók a valóban irányított páncéltörő rakéták hatótávolságával és nagyobb távolságon produkált találati valószínűségével.
6. Az NLAW valóban felülről, függőlegesen küld le egy fémsugarat, ami átmenet a ütőtányéros (EFP) és a kumulatív fémsugár között. A harckocsik felső páncélja valóban vékonyabb. De azt senki nem tudja hogy például a pont az ilyen felülről támadó eszközök ellen az orosz harckocsik tetejére rakott reaktív téglákkal szemben mennyire hatásos, mert T-90-el, T-72 B3M-el szemben sem az NLAW-t, sem a BILL 2-t nem próbálták ki. A nyugati harckocsik tetejére sem túl nagy kihívás ilyen kiegészítő védelmet szerelni. Ezek a kiegészítők ugyan elsősorban a kisebb kazettás töltetek és gyengébb EFP-k elleni védelemre valók, de az NLAW ellen is lehetnek hatásosak. Biztosan hatásosak a viszonylag lassú, és jó nagy, könnyen észlelhető NLAW ellen az aktív védelmi rendszerek. Ezen kívül kérdéses, hogy a függőeleges fémsugárnak mekkora a célban kifejtett hatása. A harckocsi felülnézeti felületének jelentős részén vagy csak mérsékelt kárt okoz, vagy legalább a küzdőtér megmenekül és a küzdőteret ért találat sem feltétlenül olyan pusztító, mint a nagy teljesítményű hagyományos kumulatív robbanófejeké. Nem véletlen, hogy a TOW-2B-ben két teljes átmérőjű ütőtányéros töltet van egymás mögött, amelyek két különböző ponton ütnek át különböző szögben a megsemmisítési valószínűség növelése érdekében. Tehát a felülről, függőlegesen ható töltet jó dolog, de nem csodaszer.
7. Az NLAW 10 éve volt 25 ezer EUR, azaz akkor 35 ezer USD. Azóta csak drágább lett.
Én az NLAW helyet inkább a nagyságrenddel olcsóbb RPG-ket használnám:
- RPG-28-at, ami reaktív páncél mögött is 900 mm-t üt át. Ezzel Magyarország bármely szomszédjánál rendszeresített bármely jelenlegi harckocsi tornyát elölről is képes átütni . És a világ legkorszerűbb harckocsijainál is csak a tornyot elölről nem, de a tornyot bármely más irányból, vagy a testet bármely irányból viszonylag széles becsapódási szögtartományban átüti. Hátránya hogy a hatásos lőtávolsága kicsi, azaz városi harcban vagy oldal elleni aknaként használható igazán. De elég olcsó ahhoz, hogy a maga alkalmazási területén mesze verje ár/érték arányban az NLAW-t.
- RPG-30-at, aminek megvannak ugyanazok az előnyei és hátrányai, mint az RPG-28-nak csak kisebb, de - oldalról, felülről, vagy a test ellen - továbbra is kielégítő az átütő képessége és aktív védelem ellen is hatásos (szemben az NLAW-val).
- RPG-29-et ballisztikai egységgel kiegészítve. Még így is mesze olcsóbb, mint az NLAW. Egy rakétára vetve nagyságrenddel olcsóbb. A hatásos lőtávja pedig nagyjából ugyanakkora. Átütő képessége az RPG-29-ével azonos, azaz 600-650 mm reaktív páncél mögött és 750 mm összesen.
Vagy valódi irányított rakétákat:
- Metis-M1-et, ami gyakorlatilag annyiba kerül, mint az NLAW. Lényegében ugyanolyan jól hordozható, rejthető is. Viszont valóban irányított rakéta, 2 km hatótávval. A 900-950 mm átütő képesség az RPG-28-éval lényegében azonos, tehát Magyarország bármely szomszédjánál rendszeresített bármely jelenlegi harckocsi tornyát elölről is képes átütni . És a világ legkorszerűbb harckocsijainál is csak a tornyot elölről nem, de a tornyot bármely más irányból, vagy a testet bármely irányból viszonylag széles becsapódási szögtartományban átüti. A találati valószínűsége sokkal jobb, mint az NLAW-nak.
- Kornet-EM-et. A 8 km hatótávolság, lézer vezérsugaras irányítás,1300-1400 mm átütés önmagáért beszél. Nem felülről, függőlegesen hat a robbanófej, cserébe viszont brutális átütőképességgel, nyers erővel oldja meg a problémát. Többe került, mint az NLAW, de nem nagyságrenddel. Viszont bőven nagyságrenddel nagyobb a harcértéke. Tehát ár/érték arányban jobb.
- BILL 2-t, vagy még inkább TOW-2B Aero RF-et. Ezek ugyan drágábbak, mint az NLAW, de nem nagyságrenddel drágábbak. Viszont 2,2-4,5 km-es hatótávolságú irányított rakétaként bőven nagyságrenddel hatékonyabbak. Különösen a TOW-2B a maga félautomata rádió parancsközlő távirányításával, 4,5 km hatótávjával és dupla - nem pedig tandem, mint a BILL 2-nél, hanem teljes értékű dupla - robbanófejével.
Szerintem az NLAW egy zsákutca. Egy nagyon drága, viszont csak mérsékelt többlet tudást felmutatni képes rakétagránát. Holott az RPG-k fő előnye, hogy az irányított rakéták valódi minimális hatótávján (300-500 méteren) belüli harcérintkezésnél az irányított rakétákéhoz képest minimum bő egy, de inkább 2 nagyságrenddel olcsóbb, tömegesen rendelkezésre álló megoldást kínálnak. Ha egy rakétagránát annyiba kerül, mint a legolcsóbb korszerű irányított rakéta, az már régen rossz.