Amennyiben igaznak fogadjuk el a cikkíró gondolatmenetét akkor az egyetlen logikus következtetés az lehet, hogy a társadalom egy jelentős hányada agyatlan barom akik meghajlanak egy idegen akarat előtt, és kvázi zombiként létezve ez az akarat fogja a cselekedeteiket irányítani.
Természetesen a világ már csak olyan hogy az megy magától előre, és a tények azok tények maradnak. (ld.: hiába gondolja úgy egy fényevő hogy fénnyel jól fog lakni, ha nem eszik rendes ételt, előbb-utóbb éhen hal..).
A mi zombi emberünk tehát előbb utóbb szembesülni fog ezekkel a rideg tényekkel és ekkor - ha elfogadjuk a cikkíró álláspontját - jogosan feltehetné a kezét hogy...álljunk meg, én nem fagyok felelős semmiért, én csak egy idegen akaratot követtem. Ő hozta a döntéseket, ezért Ő a felelős a történtkért!
Na, ez az amit nem lehet megengedni és elfogadni!
Az a szomorú hírem a zombiknak hogy az egész társadalom írott és íratlan törvényei mind a felnőtt, beszámítható egyedek egyéni felelősség vállalására épülnek.
Ha tetszik, ha nem, létezés felelősséggel jár!
Ha elfogadnánk a cikkíró gondolatmenetét akkor a társadalom magát értelmesebbnek tartó felének kutya kötelessége lenne gondnokoltatni a társadalom zombi felét és ki kéne zárnia a fontosabb döntésekből. Ez meg a demokrácia alapelveit kérdőjelezné meg és egyfajta diktatúrának nyitna teret, tehát ez se megoldás.
V.színű a cikk vége is pont emiatt olyan ellentmondásos - egyrészt nincs remény, másrészt azért párbeszédet kell folytatni.
A megoldás szerintem inkább az hogy a cikkben leírtak (gondolkodók vs. zombik) - szerencsére - nem az egész világra igazak. A világ nagyobbik fele igen is rá van kényszerítve arra hogy nap mint nap felelős döntéseket hozzon és piszok gyorsan szembesülnek is a döntéseinek a következményeivel.
Ha a magyar (vagy akármelyik) társadalom hosszabb távon a tények figyelmen kívül hagyásával cselekszik, akkor annak előbb-utóbb úgy is kemény kijózanodás lesz a vége, és az nem a világnak lesz rossz hanem a kijózanodóknak...