A moduláris felépítés, valamint a rendelkezésre álló és részben bevezetett technológiák és platformok használata jelentősen csökkenti a logisztikai költségeket. (Grafika: Diehl Defence)
A Diehl Defence ugyanakkor azt javasolja, hogy az új fegyverállomást egy már használatban lévő katonai kerekes platformon használják. Ennek megfelelően a rakétakilövő konténereknek ISO-felülettel kell rendelkezniük, és így könnyen elférnek a haderőben bevezetett tehergépkocsiplatformokon. Diehl szerint a kerekes platformok üzemeltetési és karbantartási költségei jelentősen alacsonyabbak lennének, mint a jelenlegi M270-es alvázaké. Ugyanakkor a jármű nagy távolságokra is bevethető lenne.
A moduláris felépítés és a meglévő technológiákra való támaszkodás minimalizálja a fejlesztési költségeket és kockázatokat. A már telepített (G)MLRS rakétákkal és a kiképzőrakétákkal is teljes mértékben kompatibilis lenne. Más NATO-országok is részt vehetnének és használhatnák a rendszert saját kerekes platformjaikon.
A Diehl Defence feltételezi, hogy a rakétatüzérség területén jelenleg 14 nemzet áll hasonló kihívás előtt, mint a Bundeswehr.
Az új moduláris fegyverállomás 2×6-2×2 rakéta vagy irányított rakéta befogadására lenne alkalmas. Ezzel a rendszer legalább akkora tűzerőt kapna, mint a MARS II. Az amerikai HIMARS kerekes rakétás tüzérségi megoldáshoz képest két-háromszoros tűzereje lenne. A MARS II-hez képest a HIMARS csak feleannyi lőszert tud szállítani, ezért gyakrabban kell újratölteni. Az újratöltési időt stb. figyelembe véve a tüzérségi szakértők feltételezik, hogy akár három HIMARS-ra is szükség van ahhoz, hogy tűzerejét tekintve helyettesítsenek egy MARS II-t. Továbbá nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a rendszereket is személyzettel kell ellátni. Ugyanazzal a legénységi létszámmal nem csak kétszer/háromszor annyi rendszerre van szükség a megfelelő tűzerőhöz, hanem a személyzet létszámára is.
A jövőbeni cselekvési eszközök
Ugyanakkor a Diehl képviselője a szimpóziumon azt javasolta, hogy új rakétákat fejlesszenek ki lőszertípusként a jövő nagy hatótávolságú, közvetett tűzrendszeréhez. A Diehl Defence által kifejlesztendő, Mulirole hordozórakétának nevezett rakétának mind inerciális, mind GNSS-alapú navigációval kell rendelkeznie. A hatótávolság a hasznos tehertől függően legalább 300 kilométer lesz. Az új fegyverállomás egyszerre akár nyolc ilyen új rakétát is befogadhat.
A többfeladatú hordozórakéta koncepciója a rakéta különböző változatait irányozza elő. A Diehl precíziós csapásmérő robbanófejjel, valamint rakománytérrel ellátott változatokat javasol. A precíziós csapásmérő robbanófej változatban a rakéta egy precíziós HE/szóró robbanófejjel rendelkezne, amely képes lenne célpontok pontos támadására 300 kilométeres távolságon túl is. Ezt a radaron, képfeldolgozáson, infravörös és félig aktív lézeres érzékelőkön alapuló fejlett keresőfej-technológiával kívánják elérni. A rakteres változatban a rakéta a legkülönbözőbb hasznos terhek hordozóeszközeként fog működni. Diehl szerint akár kilenc szub-muníciót is el lehet szállítani legalább 300 kilométerre a célterületre. A hasznos teher lehet kinetikus hatásvadász, valamint felderítő szenzor vagy zavaró berendezés.
Diehl arra számít, hogy a többszereplős hordozónak több előnye is lesz az irányított rakétákon alapuló megközelítéssel szemben. A vállalat szerint nemcsak árelőnyökkel - a számítási módszertől függően egy hasonló hatás irányított rakétával állítólag körülbelül hat-hétszer drágább, mint rakéta alapján -, hanem hatáselőnyökkel is. Ennek megfelelően a rakéták körülbelül kétszeres sebességgel repülnek, ami számos taktikai előnnyel jár. A nagy hatótávolságú célpontok így gyorsabban támadhatók.
A többcélú hordozórakéta-koncepció a rakéta különböző változatait irányozza elő. A Diehl precíziós csapásmérő robbanófejjel, valamint rakománytérrel ellátott változatokat javasol. (Grafika: Diehl Defence)
A szóvivő szerint egy rakétának körülbelül hat-hét percre lenne szüksége egy 300 kilométerre lévő célpont eléréséhez, egy irányított rakétának pedig körülbelül 15 percre. Ez idő alatt a célpont például már eltávolodhatott a célterületről (felderített ellenséges rakéta-tüzérségi állások vagy légvédelmi rendszerek), vagy kétszer annyi idő alatt fejthette ki hatását. Ezenkívül a rakéták nagyobb sebessége és az akár 30 kilométeres repülési magasságuk megnehezíti a védekezést. Vagy minden érdemleges célpontot a közelkörzetben rakétavédelemre képes légvédelmi rendszerekkel kellene védeni, vagy a védelmet a sokszorosan drágább, irányított rakétákon alapuló, nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerekkel kellene megvalósítani. Mindkét megközelítés valószínűleg gazdaságilag túlterhelné a világ bármely hadseregét.
Következtetés
A Diehl Defence által a rakétatüzérség továbbfejlesztésére bemutatott koncepció alkalmas arra, hogy a jövőben a nagy hatótávolságú tüzérségi támogatás minőségi és mennyiségi követelményeinek egyaránt megfeleljen.
Egy modern rakéta, mint a mélyűrben kifejtett hatás hordozója, képes nagy távolságok gyors megtételére és a célponton a kívánt hatás - pontos találat, területi hatás, hasznos teher szállítása - költséghatékony módon történő elérésére.
A fegyveres erőknél rendelkezésre álló kerekes platformok alapján használható rakétatüzérségi rendszer kifejlesztésének megközelítése logisztikai és taktikai előnyöket is kínál a szárazföldi erők számára. A kerekes rendszereket sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne szállítani és karbantartani, mint a ritka lánctalpas platformok alapján, amelyek kis flottája nem teszi lehetővé a logisztikai szinergiákat. Ezen túlmenően a járművek képesek lennének arra, hogy nagy távolságokra, önállóan eljussanak a hadműveleti helyszínre. A demográfiai adatokat tekintve logikusnak tűnik az a megközelítés is, hogy egy olyan kerekes fegyverplatformot fejlesszenek ki, amely legalább a Bundeswehrnél jelenleg használt rendszerrel azonos tűzerővel rendelkezik.