Ez a plusz 50 a harmincon felül már régebben is előjött, de akkor még 60 darabról volt szó. Mindegy, mert nem ez a tizes differencia a lényeg, hanem, hogy vajon miért rendszeresítik egyátalán ezt a típust? A Radarja a Barsz-R, vagyis a hazai igények szerint kialakított Barsz radar, ami az indiai, maláj és algériai gépekben már üzemelt és amit eredetileg még a szovjet érában a Szu-27M (régi Szu-35) programhoz fejlesztettek ki.
Bármennyire is modern a maga módján a Barsz-R, képességben, technológiában elmarad a Szu-35Sz gépek ugyan szintén PESA, de már mozgatható és sokkal potensebb Irbisz radarjától.
A Szu-35Sz kabin kialakítása, a további szenzorai, az önvédelmi aktív/passzív rendszerei nagymértékben megegyeznek a szintén a KNAAPO által fejlesztett PAK-FA-val, ellenben az Irkut üdvöskéje, a nevezett Szu-30SzM ezen a téren elmarad, se MAWS, se szenzorfúzió, se korszerű, a PAK-FA gépekéhez hasonló kabin nem jellemzi. Egy dolog hasonló, a HUD. Ebben meg a Szu-35Sz tér el a T-50-estől. A hajtómű vektorálós, de az élettartama nem azonos a 35-ösével, a tolóerőről nem is beszélve.
Sokszor leírtam már a HTKA-n, hogy véleményem szerint a Szu-30SzM, mint kétüléses "generációváltó" kiképző és csapásmérő gép, a rendszeresítendő formájában nem jó megoldás. Mielőtt az MKI/MKM/MKA gépekből megcsinálták volna a "domesztik" verziót, illett volna konzultálni egy technológiai transzfer keretében az UAC égisze alatt működő, de egymással mégis ádáz konkurenciaharcot vívó IRKUT-nak és a KNAAPO-nak.
Simán lehetett volna egyfajta Szu-35SzUB, vagy UBSz az, ami helyett most ez a Szu-30SzM van.