Annyival felettünk fog állni, hogy olyanok leszünk neki, mint a gyerekek. Esetlen kis butusok.
Ez koránt sem biztos. Bőven lehetséges, hogy a jó minőségű, bináris számítástechnikára épülő MI olyan összetettséget igényel, amely közelíti az emberi agy összetettségét, és mire eljut odáig, hogy tényleg egy jó MI legyen, a döntési folyamatai közel ugyanannyi időt fognak igényelni, mint a normál emberi döntések.
Ebben a témában valamiért ritkán emlegetik a gép-ember integrációt, pedig szerintem az az igazán érdekes kérdés. Mikor jutunk el odáig, hogy az emberi testet (vagy annak egy továbbfejlesztett változatát) integráljuk az MI-vel, milyen lehetőségeket rejt ez az integráció, mikor kerül be a mobiltelefon a testünkbe, mikor tudunk úgy videó-konferenciát tartani, hogy direktben az agyunk fogadja a képeket. Mikor építjük újra az embert?
A másik érdekes kérdés az MI reprodukciós képessége. Ez egy igazi választóvonal és egy igazi veszély. Egy MI-nek, ugyanúgy mint egy emberi tudatnak hordozó kell, ha ezt képes önmaga előállítani, akkor mehet a saját feje után. Szinte biztos, hogy lesz olyan MI, amelybe az ember öntudatot próbál létrehozni, érzésekkel, célokkal. Vajon lehetséges-e a robotika törvényeit (Ascimov) megvalósítani egy ilyen összetett rendszerben? Elsőre a "nem" válaszra tippelnék. Ha pedig a válasz nem, akkor a reprodukciós képesség elérésekor elindul a verseny az ember és a gép között.
