Persze, mindenki úgy él, ahogy akar. Tanulságos látni a gyermektelen generációkat. Szüleim barátai, akik tudatosan nem akartak gyereket, magányosan és a még élő (szintén öreg és rozzant) barátaikra támaszkodva tűrik az időskort és készülnek a halálra. Pénzük az van bőven, de minek. Azok a ma negyvenes nőismerőseim, akik elhitték, hogy szingliként jobban lehet élni, mostanában omlanak össze a magány és az értelmetlen "munkaélet" nyomása alatt. Megvan mindenük, mégis ZS-kategóriás pasasokkal szűrik össze a levet kínjukban, mert már senkinek nem kellenek egy alkalmi kalandra sem. Azért is szomorú ez a trend, mert tele lesz sérült, csalódott, kigyensúlyozatlan emberekkel a társadalom, ami mindenkinek rossz.