Mondok rá egy példát a saját életemből. Volt egy munkahelyem még jópár évvel ezelőtt. Egyszerű ipari robot voltam egy kis, de egyre komolyodó bevétellel rendelkező vállalkozásnál. Azz akkori lehetőségeimhez képest olyan bevételt nyújtott, persze jó magyar szokás szerint fizetve, amiből fent tudtam tartani azt, hogy be tudtam járni és még élni is tudtam valamelyest, csak időnként kellett széttépnem magam költöztetésekkel és hasonlókkal. Odakötöttem magamat jó időre, mert előrébb akartam lépni az életben, már a lehetőségeiben, mert ehhez vannak minimum papír elvárások(kivéve a parlamentben természetesen
), szóval iskolába jártam mellette még, hogy majd jobb lehessen valami. Volt két műhelyünk, egy kápó vezetése alatt. Az egyikben az előkészítést végeztük ketten, a másikban a készreszerelést végezték hárman, amíg ki rúgták az egyiket nagytételű lopás miatt amit simán benyeltek volna ott mindhárman, ha nem tudták volna, hogy tudjuk. Na ezután felvettek még egy párt oda, tehát négyen kezdtek el belefeküdni abba, hogy mi csinálunk mindent, mert a munka egyre inkább áttolódott hozzánk. Mi meg ketten barmok, főleg mert a kolégám az a fajta sztahanovista lény volt aki egy lottó ötös után is tényleg felkelne és bejárna dolgozni és tudtunk együttműködni, húztuk az igát. Aztán már mi olvastuk át és javíttattuk az irodával a műszaki leírásokat, mi figyeltünk a mérnöki csapat hibáinak a kijavítására, mi végeztünk minőségbiztosítást, mi figyeltük a készletmozgást, mi tartottuk számon a késztermékek típusait, etc, etc, etc... Persze mivel mi voltunk a robotok és mindenki más kihasználta a nyugalmát annak, hogy sima pozíciója van felettünk, miattunk, minden egyes hiba jelzése, minden egyes munkahatékonyság javító gondolat, minden egyes anyaghiány jelzés először a totális hülyének nézésünkkel és leoltásunkkal járt, majd a mi szavainkkal adták elő a 'korszakalkotó' ötleteinket mint a sajátjukat.
Eddigre talán hülyének nézel, de nem kussoltunk, időnként olyan szintig ment a feszültség ettől amit nem voltam hajlandó ott sem eltűrni szótlanul, de ettől függetlenül csináltuk, mert szükségünk volt a pénzre ami attól függött, hogy összeomlik-e a cég. Konkrétan ez lett volna belőle, oldáig jutott el a felvetéseinket teljes tagadással és hitetlenkedéssel fogadó cégvezetőnk aki emellett érezte, hogy valami baszott nagy baj van, hogy felvett egy multitól egy nagyon okos megmondóembert, aki korlátlan jogkört kapott okosságokat mondani. Első körben megtanulta, hogy mi vagyunk a cég kerékkötői, baj van velünk majd ezzel a tudással átjött hozzánk okosakat mondani. Mi sztoikus nyugalomban elmagyaráztuk neki, hogy mire lenne szükség a cég rendbetételéhez, személyi, anyagi, minőségbiztosítási szinten, ez fájt neki, mert robotokra készítették fel fénylényhívő ezoterikusok odaát. Nem hitte el, hogy a feje tetjén áll a piramis és az iroda meg a műhelyvezetés és a csókosai együttműködnek a látszatintézkedésekkel és végső esetben cselekvéssel, úgyhogy tovább nőtt a ránkhelyezett figyelem. Mostmár hat ember fixen baszogatott nap mint nap kettőnket bármiért, de közben rettegtek, hogy felállunk, mert ott vége lett volna a történetnek. Csak sajnos kellett az a kurva pénz, meg az iskola. Aztán mikor nem változott semmi, akkor a cégvezető összehívott egy nagy mítinget(hányok ettől) hogy megtudja milyen előrelépés történt. A nagyon okos megmondó, miután kudarcba fulladtak a tipikus jelenkori látszatintézkedései, mint útirányjelző táblák egy túlzsúfolt kétszobányi műhelyben és valamit villantania kellett már, gyönyörűen lépésről lépésre vázolta amit elmagyaráztunk neki a kollégámmal, amit a vezető nem fogadott el, mert akkor ezek szerint a robotok igazat mondtak végig, ő meg nem lehet hülye. Na eddigre már tele volt a f@szom az egésszel, évekről beszélünk, példálózhatnék a konkrét lefolyásával a dolgoknak, de csak feleslegesen hosszúra nyújtaná a történetet. De végignevettük a mítinget
eek
a kollégámmal mert mást nem tudtunk tenni. A végére mindenért mi lettünk a hibásak, szóval évekig száz százalékon pörögve teljesen kiégve kifáradva megkaptuk a kirúgott okoskodó helyett aki aztán afrikába ment segélyszervezethez okoskodni, a szent kamerákat. A hivatalos magyarázat természetesen a betörés megelőzés illetve a betörés felderítés volt, de természetesen mintegy véletlenül a munkaállomásainkra célzott midegyik, gyönyörűen beközepelve a fejünket. A szomszédos műhelyben azonnal elkezdtek átszivárogni az állomások a holtterekbe, mi még azzal is meg lettünk gyanúsítva, hogy igyekszünk kikémlelni ezeket a tereket amikor felmegyünk valamiért az irodába, mialatt egy pillanatra el sem mozdultunk, hanem a legnagyobb bánatára mindenkinek, toltuk tovább a százszázalékot a szemek előtt. Itt volt az első kérdés, mert hivatalosan csak a cég tulajdonosa volt jogosult a felvételeket ellenőrizni. Aztán kiderült, hogy a mérnökeink, az asszisztensek, a műhelyvezetés mind ezt bámulta izomból, hogy hátha lesz egy nap, egy órában egy pillanat, amit majd jól megmutathatnak a vezetésnek és végre beigazolódhat, hogy szabotáljuk a termelést, vagy legalább lopunk, vagy mást csinálunk.
Aztán megszületett hosszú vajúdás után a cég új sikerterméke, amihez megint kitaláltuk ketten, hogy milyen eszközökre lesz szükség a gyártásához, ezt megint jó pontért eladták saját ötletként, de a szükséges szerszámok legfontosabbika nagy és nehéz darab volt, a standard munkaállomásaink asztalai ropivá törtek volna alatta, tehát a műhely egy olyan részét használtuk ehhez, hiszen természetes, hogy mi ketten gyártottuk kizárólag, ahová nem nézett a kamera. Nem azért mert baj lett volna, hanem mert ott tudtunk munkafolyamatok láncolatára alkalmas helyet kialakítani. Tehát beleálltunk abba. Mivel nem látszódtunk, a vezetés folyton küldözgetett mindenki mást, hogy nézzék meg mit csinálunk, azok pedig rendszerint mintha értelme lett volna, hirtelen nyitottak ránk, hátha rajtakapnak ahogy nem dolgozunk. Az ott a zárt hátsó részben beszívott vegyi anyagok valószínűleg hozzá fognak járulni a korábbi elhalálozásunkhoz, emiatt még tetéztük tehát a megfigyelhetetlenségünket azzal, hogy sűrűn jártunk ki az ajtó elé levegőt venni, illetve ennek címszavával elszívni egy cigit, mert ezzel teremthettünk indokot arra, hogy kussoljanak. De persze nem kussoltak teljesen. Szóval a kamerából egy bizonyítási kísérlet lett, egy téboly, ami a felszerelésével tovább növelte az amúgy a depresszió és a feldobottság között akár óránként váltó vezetést, egy próbálkozás, ami miatt a semmittevés olyan szi9ntre lépett, hogy mégtöbb dologra kellett figyelnünk, miközben mindent mi gyártottunk, mert mindenki minket nézett munka helyett. Egy olyan szintű féregség, amiről kiderült aztán, hogy nem csak a cégen belül voltunk moziműsor, hanem a főnök felesége, merthát ő a főnök felesége, ez komoly jog
D) is minket nézett és volt, hogy a kisiskolás gyerekeiket ülteték le a monitor elé, hogy jelezze, ha felállunk a székről, vagy eszünk, vagy nem látszunk. Ezután egyrészt azt döntöttem el, hogy nem csinálom tovább és távoztam a semmibe akkor mert az is jobb volt, másrészt azt, hogy soha többet nem leszek a munka hőse. Kurvára nem éri meg, nem én őrültem meg kicsit attól, hogy a cégem átlépte a milliárdos bevételt, nem én adtam elő aztán, hogy sajns szarul ment az év, csak két luxusautót vettem, bocs, de év végén nem tudok adni prémiumot.
Szóval ezért rohadt baj, hogyha valakinek a munkáját így ellenőrzik, mert ez elég sok visszaélést tud tartalmazni főleg olyan emberek részéről, akik ellenőrizhetnek, de te nem ellenőrizheted őket. Ők mutogathatnak a hibádra, de nem mutathatod meg egy ugyanolyan bizonyító erejű felvétellel, hogy az a fasz semmit nem csinált, esetleg csak rádtolta a munkáját. Szóval nekem elegem volt ebből és szerintem sokan vagyunk így. Nem fogok soha többet száz százalékon dolgozni. Annyira fogok dolgozni akárhol, hogy ne dögöljek bele. Nem fogom eljátszani a kamera miatt, hogy kurvára van munkám, hanem ha nincs kamera, elvégzem az összes dolgomat és aztán leszarom hogy munkaidő van esetleg még és megcsinálhatnék valami faszságot amihez közöm van vagy nincs, hanem megpróbálok nekem megfelelően létezni. Nem érdekel, hogy ez bomlasztó-e a félelemrabszolgák morálja szempontjából. Ha meg van kamera, akkor nem dolgozok ott.