Vajon miért tolják a kultúrmarxisták ennyire az LGBTQ-t (vagy minek nevezzük)? Annak ellenére, hogy Marxtól, Sztálintól, Maotól, Castrótól, Che Guevarától is vannak "homofób" idézetek? Mert a védetté nyilvánításuk a társadalmi megbélyegzéstől elpusztítja a társadalmi tőkét és demoralizálja a közvéleményt. A forradalmi élcsapat első feladata, hogy minden eszközzel elpusztítsa a társadalmi tőkét, mert a hazafias, magas bizalommal rendelkező társadalmak nem akarnak forradalmat. A 20. század végén, a 21. század elején Amerikában ez azt jelentette többek között, hogy az LGBTQ freakshow-t elvitték a kisvárosi Amerikába, hogy mindenki orra elé tolják az óvodásoknak tartott drag queen meseórákat vagy a nyolcévesek nemváltását, és a média lesújtott mindenkire, aki tiltakozni mert, a cukrászra, aki nem akart buziesküvőre tortát csinálni vallási meggyőződésből, az igazságszolgáltatás is, bár végül a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy joga volt hozzá.
Tanulságos a bolsevik puccs utáni első évtized, nincs új a nap alatt. A progresszió csak a 100 évvel ezelőtti programot futtatja újra kisebb változtatásokkal. Az 1922-es szovjet büntető törvénykönyv legalizálta a homoszexualitást. A vörösök lerombolták a templomokat, kiirtották a papokat, "szabad szerelmet" propagálták, és a házasságot, a hagyományos családmodellt "burzsoá" és "ellenforradalmi" csökevénynek nevezték. Ez összhangban volt Engels írásaival, és a bolsik tudták, hogy a tömegek nem fogják elfogadni a forradalmat, amíg a régi kultúrán alapuló öntudatot és méltóságot (Marx szavaival a "hamis tudatot") ki nem irtják belőlük (később Antonio Gramsci az olasz fasiszták börtönében ezt konkrétan meg is fogalmazta, ebből származtatják egyesek a kultúrmarxizmust a Frankfurti Iskola mellett). Ezért kellett a régi rendre emlékeztető minden kulturális emléket, műemlékeket, műtárgyakat, ikonokat elpusztítani vagy jó pénzért Nyugatra eladni a műkincspiacon. (Hasonló okból döntöget szobrokat az Antifa/BLM, korunk bolsevistái.)
A bolsevikok győzelmük után szembetalálták magukat az "elmaradott" parasztság egymást követő lázadásaival (akárcsak elődeik, a francia jakobinusok), akik undorodtak és megrémültek attól, amit a bolsevikok műveltek, így brutális eszközökkel kellett őket leverni, pl. mérges gázt is bevettek a tambovi parasztfelkelés elfojtásában.
De miután a bolsevikok megszilárdították a hatalmat, majd Sztálin felépítette a "vörös fasizmust", vége lett a szabad szerelemnek és egyebeknek. Az orosz nők, bár már behajtották őket a gyárakba, hamarosan azt a feladatot kapták, hogy katonákat szüljenek a vörös birodalomnak (az abortuszt asszem csak Sztálin halála után tették ismét könnyen elérhetővé). A nemek egyenjogúsága szólamok szintjére redukálódott a Szovjetunióban, a korai bolsevikek között még akadt egy-két, természetesen radikális feminista és családellenes ideológiát hirdetó női ideológus (Klara Zetkin, Kollontaj), a '30-as évek után már nem voltak ilyenek.
Mit jelent ez? Azt, hogy a "degeneráció" támogatása nem önmagáért van, ez egy taktika. A "normális társadalom" (lásd a "hamis tudatban élő proletárok" demoralizálása a cél, hogy hajlandóak legyenek követni a forradalmi vezetés akaratát, a "nagy reset" (vagy "vissza a nulladik évbe" - Pol Pot így hívta) végrehajtása során. Pol Pot egyszerűen agyonlövetett mindenkit, aki szemüveges volt (mert akkor feltehetően nem analfabéta), a nyugat "forradalmasításához" kifinomultabb eszközök kellenek.
A Szovjetunióban ez nem működött olyan jól, Sztálin végül kiirtotta a régi bolsevikok 99%-át, Trockij jégcsákánnyal a fejében végezte, és a Szovjetunió egyfajta nemzetállamként működött, bár egy ostoba és alacsony hatékonyságú gazdasági rendszerel, és egy brutális elnyomó gépezettel. Németországban a weimari dekadenciára Hitler lett a válasz. Amit most látunk, ugyanazok a régi eszmék, mint egy évszázaddal ezelőtt, de az SJW-k úgy vélik, hogy ezúttal sikerülni fog ("az igazi kommunizmust sosem próbálták ki"). Nincs új ötletük, bár sokan közülük intelligens emberek, és sokuk dolgozik "kreatív területen". "Csináld újra, de keményebben!" a jelszavuk. Ahogy valaki egyszer mondta, az őrültség definíciója újra és újra ugyanazt csinálni, és közben azt várni, hogy ezúttal más lesz az eredmény.