Ezen el lehet filozofálgatni, hogy a probléma milyen régre nyúlik vissza, de a megoldás hanyagolása már elég jól behatárolható.
Egzakt módon definiálható, hogy a rendszerváltás előtti kádári "teljes foglalkoztatottság" és a "közveszélyes munkakerülés" üldözése ugyan csak papíron oldotta meg a cigányok helyzetét, de még így is adott egy keretet, ami a rendszerváltást követő nagy szabadosságban teljesen széthullott.
A szabadság eszmeiségével nem fért össze a dologtalanság szankcionálása, de a munkátlanság elvtelen dotálása nagyon hamar erkölcstelenséget és így bűnt és züllést generált. Ez pedig egyenes út volt a testi-lelki-anyagi nyomor eszkalálódásához.
A megoldatlan problémahalmaz a tabusítással csak a fejünkre nőtt és a nyakunk köré tekeredett, miközben anélkül, hogy az elszegényedést kriminalizáltuk volna, a bűnözési rátát növelte és a börtönöket terheli túl.
Első lépés a nyilt szembenézés, ki kell végre mondani, hogy a probléma létezik és jól leírható módon, egy adott népcsoportra hatványozottan jellemző, de a társadalom egészét terheli.
Második lépés, hogy a teljesen félreértelmezett keresztényi felebaráti szeretetből eredeztetett oktalan segélyezés helyett a cigányság felzárkóztatását annak integrációjával, és az önfenntartásra neveléssel kell megoldani. Ha ez bizonyos mértékig asszimiláció, akkor az. Valamilyen formában, de mindenkinek a többség játékszabályai szerint kell játszani, de ehhez a többség játékszabályainak is világosnak kell lennie.
Ha ez nem fér össze az évszázados vándor életmóddal - ami valljuk be, jellegénél fogva mindenképpen a környezetét lerabló, a közösséget kihasználó, tehát parazita - akkor az integráció szükségszerűen asszimiláció is lesz.
Egy nomád jellegű népcsoport integrációja egy megszilárdult állam társadalmába mindenképpen önfeladással jár.
Egy nomád jellegű népcsoport pont a vándorélet miatt az energiaminimumra törekvés jegyében soha nem tart fenn folyamatos rendezést igénylő portát, csak lelakja a hajlékát, a földet nem műveli, állatokat nem tart, nem gazdálkodik, csak a többségi társadalom, az őt megtűrő közösség perifériáján, annak hulladákán, illetve annak meglopásából tartja el magát. Majd továbbáll. Hozzáadaott értéket nem teremt, csak a másét éli fel.
Amióta világ a világ, létezik emberi történelem, a megszilárdult és prosperáló emberi közösségek belső szabályaiba, törvényeibe az ilyen életmód rendre beleütközik, kriminalizálódik, üldözötté válik. A nomád életmód ökológiai lábnyoma egyszerűen túl nagy, miközben a közösségre gyakorolt pozitív hozadék elenyésző. És ez a probléma korunk fogyasztói társadalmában már sokkalta nagyobb.
Ezt a videót a telekszomszédom "munkásságáról" készítették:
A szomszédom megvallotta, hogy a felhalmozott adósságai rendezése miatt deponáltatta pénz ellenében a videón látható hulladékot, de képtelen volt úrrá lenni a lomisok áradatának mikor már a szolgalmi útra dölt ki a szemét, mert - pont az adósságai és "egyéb ügyek" miatt - újra és újra lesittelik. A szemét meg csak gyűlik, néha ki is gyullad, mivel az ott élők időnként egymásra is rágyújtják.
Ahol a cigányok megjelennek, ott mindent ellep a szemét.
Hiába teszek feljelentéseket újra és újra, csak gyűlik. És már arra se ügyelnek, hogy legalább az utat meghagyják, van, hogy a sittes kocsi a platóról maga mögé az útra rakja le a betonvasakkal, ablakokkal, bontott téglával teli törmeléket.
A szemétdíjat nem fizető csepeli cigánysor az ilyen furgonokkal rendelkező vállalkozóknak adja le pénzért a szaros pelenkás meg rothadó húsokkal teli szemetét, ami a telkeim mellett a dunaparton köt ki.
Én viszont rendesen fizetem a telekadót, de képzelhetjük, hogy az itt élők mit fizetnek...
)
