Társadalmi folyamatok

[papajoe]

Nézzük meg eredetileg mit jelentett a szivárvány a kultúránkban:

Valószínűleg senki előtt nem ismeretlen a Biblia első könyvéből Noé és az ő bárkájának története, vagyis, amikor Isten özönvízzel büntette meg az emberiséget bűneiért, ez alól pedig csak Noé, az ő családja, illetve az általa épített bárkán tartózkodó állatfajok képeztek kivételt. Amikor aztán több havi özönvíz után a bárka végül megfeneklett, Isten szövetséget kötött az emberrel, mondván „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök” (1Móz 9,13).

Ezt a szivárványt sajátították ki maguknak az elfajzottak és szodomiták.

Semmi közünk jehovához,semmilyen kultúrális közösség nincs köztünk.

 

[megazez]

Biztos véletlen maradt le a kereszt:

IL RUSSO

France is removing the cross from promotional posters for the 2024 Olympics that show the Les Invalides church, which houses Napoleon's tomb. Europe is rapidly moving away from Christianity

t.me

 

[enzo]

A new global gender divide is emerging

Young men and young women’s world views are pulling apart. The consequences could be far-reaching

www.ft.com

Archive link

Egy kommentár a redditről /u/Vertical-Vertig0 -tól:
Az elmúlt hetekben jelent meg a Financial Times-on egy cikk, amely 18-29 éves férfiak és nők politikai irányultságát elemzi több évtizedre visszamenően, több országra levetítve. A nyugati országokra vonatkozó adatok döbbenetesek, ugyanakkor nagyon sok mindenre magyarázattal szolgálnak. Gyakorlatilag az látszik, hogy létrejött egy olyan generáció, amely két teljesen külön világban létezik és ezeknek egyre kevesebb közük van egymáshoz: soha nem volt még ennyi liberális beállítottságú nő, és konzervatív felfogású férfi. A mellékelt grafikonokon az látszik, hogy négy nyugati országban is 30-50 százalékpontos különbségekről beszélünk férfiak és nők esetében, emellett a cikk megjegyzi még, hogy a 2017-es #MeToo mozgalom lehetett a fő katalizátora ennek az egésznek változásnak.

Vajon mennyire egészséges az a társadalom, ahol egyre inkább normalizálttá válik, hogy a férfiak és a nők felfogása az életről, a célokról és értékekről egymással szöges ellentétben áll? Mennyire normális az, hogy egyre többen úgy szocializálódnak/ismerkednek majd, hogy az ellenkező nemnek szinte gyökeresen eltérő elképzelése és felfogása lesz a világról? Két szélsőérték felé kisodródva a férfiak és nők számára gyakorlatilag semmilyen kompromisszum nem válik majd lehetségessé, mert egy családban gondolkodó férfi számára nem lesz közös pont egy gyerek helyett inkább kisállatot babusgató és 30-as éveiben is kalandokat kereső nővel. Már most is érzékelhető, hogy ilyen esetekben minimum a másik ignorálisa, megbélyegzése és gúnyolása történik, rosszabb esetben pedig akár szó szerint emberszámba sem vesznek egyesek mert úgy érzik számukra a másik fél egy teljesen idegen világhoz tartozik. Hol fognak így kialakulni normális, egészséges, erős kapcsolatok és családok, ha a két nem tagjai már szóba állni is szinte csak azokkal fognak, akik hajlandóak ugyanazokat a kényelmes mantrákat ismételgetni, amiket a saját buborékvilágukban hallottak?

Innentől kezdve a saját véleményem a témáról:

Speciel nem értek egyet azzal, hogy MeeToo mozgalom okozta itt a legnagyobb problémát, szerintem az csak az utolsó csepp volt a pohárban. Már a grafikonról is leolvasható, hogy a legelső szakadék jelei 2010 után jelentkeztek, ekkor nyílt szét jobban az olló, azt meg nem nehéz kitalálni, hogy mi adta meg a löketet akkor ehhez: az okostelefonok és a közösségi média elterjedése, ami sikeresen hozzájárult a buborékok kialakulásához. Persze önmagában ez nem sikerülhetett volna, kellett még egy alapvető dolog, ami végső soron a nőket mégis az ellenkező irányba térítette: a férfiak kíméletlen és évtizedek óta tartó démonizálása.

Lehet azt mondani erre az egészre, hogy nincs ezzel semmi baj, hiszen különböző beállítottságú emberek most sem keresik egymás társaságát és hogy jól van ez így, mert amúgy sem tudnának miről beszélni. Eltérő gondolkodású emberek mindig is voltak és mindig is lesznek. Igen ám, csak a probléma itt az arányok felborulásával van és nemek szerinti elválásával van, az adatokból pedig világosan látszódik a trend, hogy nem, hogy közelednénk egymáshoz, hanem épp ellenkezőleg, egyre csak távolodunk. Ami pedig különösen szomorú, hogy mindezt rekordidő alatt, az elmúlt kb. 10-15 évben sikerült elérni. Lehet azzal is jönni, hogy ez csak az USA-ra meg egyéb nyugati országokra vonatkozik és nálunk még nem olyan súlyos a helyzet. Igen, lehet, hogy pont ott még nem tartunk. De ugyanúgy nálunk is érzékeljük a feminizmus hatásait, valamint ugyanúgy jelen van az agymosó Tiktok, Instagram, Tinder és társai és látjuk, hogy ezek hatására már a mindennapjainkba is beférkőzött az a probléma, hogy a nők és férfaik útjai nem találkoznak. Az amit most a nyugati országokban látunk az lesz a mi jövőnk is.

Egyszerűen arról van szó, hogy a férfiak mindig is inkább a hagyományosabb értékrendet részesítették inkább előnyben, a nők pedig ma már valósággal menekülnének ettől a felfogástól és életmódtól, mert valakik sikeresen meggyőzték őket arról, hogy ez nekik így jobb lesz. A férfiak látják, hogy a modern nő hogyan viselkedik és milyen értékrenddel bír és emiatt még inkább eltávolodnak tőlük és a magukhoz hasonlókat keresik. A nők válasza erre ugyanez, csak ellentétes előjellel. Az egész egy önmagát gerjesztő folyamat és egyelőre nem látszik pontosan hol lesz a vége. Azonban én biztos vagyok benne, hogy lesz vége, mert az nem tartható fenn túl sokáig, hogy a férfi-női kapcsolatok ökoszisztémája ilyen mértékben kibillenjen a korábbi egyensúlyából.

A korábbi világ, amelyben a férfiak egy erkölcsi, doktrinális magaslatról vezették a nőket és amire ők feltétel nélkül felnéztek és követték azt, elveszett. Ezért nem lehet őket ma meggyőzni vagy érdemben vitázni velük erről a témáról, mert a mai status quo már nem erről szól, azok a nők pedig akik nem hisznek a hagyományos értékrendben és nem tisztelik azt, igazából már a férfiakat sem tisztelik. Egy olyan ember szavára pedig sosem fogsz adni, akit nem tisztelsz. Az egyetlen dolog, ami így megváltoztathatja a gondolkodásukat az egy külső kényszer lehet. Véleményem szerint, ha a tradícionális felfogás világszinten újból népszerű és mainstream lesz, a nők váltása is ugyanilyen villámgyorsan fog megtörténni. Ez bekövetkezhet amiatt mert elérjük azt a pontot, ahol a jelenlegi állapotok okozta nehézségek felülmúlják a nők számára érzékelt előnyöket, vagy azért, mert olyan más nagyobb világszintű problémákkal kerülünk szembe, amelyek következtében a hétköznapi élet sokkal nehezebbé válik majd és nem lesz más mód, mint visszatérni a régi, de legalábbis az eggyel ezelőtti kerékvágásba. Mivel a nők mindig a nyertes oldalon szeretnek állni, ezért úgy fognak visszatérni a hagyományos szerepeikhez és úgy felejtik majd el ezt az egész progresszivista felfogást, mintha soha nem is hallottak volna róla. Ha pedig ez azzal kell járjon, hogy saját maguktól teljesen feladják a jelenlegi hookup kultúrát, karrierista életmódot, hogy kedvesebbek és megértőbbek legyenek a férfiakkal, ismét fiatalon férjhez menjenek, gyereket vállaljanak és kitartsanak a társuk mellett, osztva akár a politikai nézetét is, nos akkor pontosan ezt fogják tenni.

De amíg ezt a pontot nem érjük el, addig nem lesz változás. Addig a végletekig el fogunk menni és soha nem látott távolságokra fogunk kerülni egymástól. Mert ma még a nők számára a nyertes oldal a jelenlegi status quo, hiszen az életük minden területén védőhálót biztosít számukra, felmenti őket a felelősségvállalás alól és olyan hazugságokat ültet beléjük, hogy korlátlanul csinálhatnak bármit az "egyenlőség" nevében anélkül, hogy valaha is igazán foglalkozniuk a tetteik következményeivel.

 

[enzo]

Akkor betoltam a fordítóba a cikket:

A közvélemény mérésének egyik legmegalapozottabb mintája, hogy minden generáció hajlamos arra, hogy politikáját és általános ideológiáját tekintve egyként mozogjon. Tagjai ugyanazokat a formáló tapasztalatokat osztják meg, egy időben érik el az élet nagy mérföldköveit, és ugyanazokon a tereken keverednek. Hogyan értelmezzük tehát azokat a jelentéseket, amelyek szerint a Z generáció bizonyos kérdésekben hiperprogresszív, más kérdésekben viszont meglepően konzervatív?
A válasz Alice Evans, a Stanford Egyetem vendégkutatója és a téma egyik vezető kutatója szerint az, hogy a mai harminc év alattiak nagy nemi eltérésen mennek keresztül, a fiatal nők az előbbi táborba, a fiatal férfiak pedig az utóbbiba tartoznak. A Z generáció két generáció, nem pedig egy.
Minden kontinens országaiban ideológiai szakadék tátong a fiatal férfiak és nők között. Több tízmillió ember, akik ugyanazokat a városokat, munkahelyeket, osztálytermeket, sőt még az otthonokat is elfoglalják, már nem látják egymást.
Az Egyesült Államokban a Gallup adatai azt mutatják, hogy évtizedek után, amikor a nemek között nagyjából egyenlően oszlottak meg a liberális és konzervatív világnézetek, a 18 és 30 év közötti nők ma 30 százalékponttal liberálisabbak, mint férfi kortársaik. Ennek a szakadéknak mindössze hat év kellett ahhoz, hogy megnyíljon.
Németországban szintén 30 százalékpontos a különbség az egyre konzervatívabb fiatal férfiak és progresszív női kortársaik között, az Egyesült Királyságban pedig 25 százalékpontos. Lengyelországban tavaly a 18-21 éves férfiak majdnem fele támogatta a kemény jobboldali Konföderáció pártot, míg az azonos korú fiatal nőknek csak a hatoda.

Nyugaton kívül még élesebbek a megosztottságok. Dél-Koreában már tátong a szakadék a fiatal férfiak és nők között, és hasonló a helyzet Kínában is. Afrikában Tunézia ugyanezt a mintát mutatja. Figyelemre méltó, hogy ez a drámai megosztottság minden országban vagy kizárólag a fiatalabb generációra jellemző, vagy ott sokkal hangsúlyosabb, mint a harmincas éveikben járó és annál idősebb férfiak és nők körében.
A #MeToo mozgalom volt a legfontosabb kiváltó ok, amely heves feminista értékrendet teremtett a fiatal nők körében, akik felhatalmazást éreztek arra, hogy felszólaljanak a régóta fennálló igazságtalanságok ellen. Ez a szikra különösen száraz taplóra talált Dél-Koreában, ahol a nemek közötti egyenlőtlenség továbbra is kirívó, és a nyílt nőgyűlölet gyakori.
A 2022-es elnökválasztáson az idősebb férfiak és nők egyformán szavaztak, míg a fiatal férfiak a jobboldali People Power párt mögött álltak, a fiatal nők pedig szinte egyenlő és ellentétes arányban támogatták a liberális Demokrata Pártot.
A koreai helyzet szélsőséges, de figyelmeztetésként szolgál más országok számára, hogy mi történhet, ha a fiatal férfiak és nők útjai elválnak. A társadalom kettészakadt. A házasságkötések aránya meredeken zuhant, a születési ráta pedig meredeken csökkent, 2022-re 0,78 születésre esett egy nőre vetítve, ami a legalacsonyabb a világon.
Hét évvel a kezdeti #MeToo-robbanás után a nemek közötti hozzáállásbéli eltérés önállósult. A felmérési adatok azt mutatják, hogy számos országban az ideológiai különbségek már túlmutatnak ezen a kérdésen. Úgy tűnik, hogy a szexuális zaklatással kapcsolatos egyértelmű progresszív-konzervatív ellentétek a fiatal férfiak és nők szélesebb körű átrendeződését okozták - vagy legalábbis annak részét képezik - más kérdésekben a liberális, illetve konzervatív táborokba.
Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Németországban a fiatal nők sokkal liberálisabb álláspontot képviselnek a bevándorlás és a faji igazságosság kérdésében, mint a fiatal férfiak, míg az idősebb korosztályok továbbra is kiegyenlítettek. A legtöbb országban az a tendencia, hogy a nők balra tolódnak, míg a férfiak nem mozdulnak, de vannak arra utaló jelek, hogy a fiatal férfiak aktívan jobbra tolódnak Németországban, ahol a mai 30 év alattiak jobban ellenzik a bevándorlást, mint az idősebbek, és az elmúlt években a szélsőjobboldali AfD felé mozdultak el.
Könnyű lenne azt mondani, hogy mindez csak egy fázis, amely elmúlik, de az ideológiai különbségek csak nőnek, és az adatok azt mutatják, hogy az emberek meghatározó politikai tapasztalatait nehéz lerázni. Mindezt súlyosbítja az a tény, hogy az okostelefonok és a közösségi média elterjedése miatt a fiatal férfiak és nők ma már egyre inkább külön terekben élnek és külön kultúrát élnek meg.
A fiatalok véleményét túl gyakran figyelmen kívül hagyják a politikai részvétel alacsony aránya miatt, de ez a változás generációkon átívelő hullámokat hagyhat maga után, és sokkal nagyobb hatással lehet, mint a szavazatok száma.

john.burn-murdoch@ft.com, @jburnmurdoch

 

[Horizon]

 

[Bubu bocs]

Amíg az internet full kretén, tudományosnak álcázott liberális tanulmányain, illetve reddites forradalmárok kommentjein fogják betanítani az algoritmusokat, addig ilyen hulladék lesz mindegyik.

 

[Lator]

Elég találó ez a kép a társadalmunkról.

https://twitter.com/i/web/status/1765799634260111755

 

[enzo]

https://mandiner.hu/kulfold/2024/03/pszichiaterkent-magam-is-talalkoztam-mai-woke-dolgokat-vallo-emberekkel-de-mi-annak-idejen-kezeltuk-oket-es-attol-ez-naluk-elmult

 

[enzo]

Kuruc.info - Esti mese Amerikából

Érdekes szembesülni azzal az irodalom terén is, vajon hogyan lát minket egy nyugaton szocializálódott liberális.

kuruc.info

Mahmudék útja természetesen Magyarországon át vezet, ahol a magyar rendőrség „brutális módszerekkel” gyűjtőtáborba erőszakolja őket, miután összefogdosták a családot a déli határnál. Persze az író mindezt igyekszik „fasizálni”, de így elolvasva ezt a rövid részt inkább egy olyan bánásmód tárul a szemünk elé, amely teljesen általános kellene hogy legyen minden illegálissal szemben. Sok helyen valóban ez a gyakorlat, ám az író rendesen mellélőtt a dologgal, mert Magyarországon pont, hogy nem ilyen olajozottan mentek a dolgok, főleg nem 2015-ben, de nyilván ne ettől a fazontól számítsunk hiteles ábrázolásra. A részlet ezen túlmenően nem sok figyelmet érdemel. A pár oldalon keresztül tartó nyivákolásról („menekültek vagyunk, csak vigyenek Ausztriába”, „ha szeretnék sem maradnánk Magyarországon”, „ennyi erővel Ausztriába is elvihettek volna” stb.) ordít, hogy a szerző csak azért adta őket a karaktere szájába, hogy rajta keresztül a saját véleményét elmondhassa. Alapjában véve ez egy létező írói fogás, és nem is mindig sül el rosszul, de ebben az esetben rendkívül erőltetett, egysíkú és kellemetlen. Egyébiránt a „fasiszta hozzáállás” nagyjából abban merül ki, hogy nem virágesővel köszöntötték őket a határnál, valamint nem taxiztatták őket rögtön az osztrák határhoz. Amúgy valamilyen oknál fogva délről egészen Győrig szállították őket (főleg furcsa mindez úgy, hogy az író „little town”-ként, magyarul kisvárosként hivatkozik rá), ami eléggé különös, de igazából ezt csak az én túlzott alaposságom diktálta, hogy megemlítsem, amúgy kit érdekel. Volt egyébként egy kedvenc részem is, nevezetesen amikor a „kegyetlen börtönben” Mahmud apja AZ IPHONE-JÁN NÉZI MEG, merre járnak (innen derül ki, hogy Győrben). Ennél az írói önvallomásnál szerintem nem is kell több az állítólagos „elnyomásról” (hogy miként jutott a telefonhoz, ebből a részletből természetesen nem derül ki, de már önmagában az is abszurd, hogy ha akkora volt a terror, akkor miért mobilozgathatott a cellájában). Röhej. Nos, ennyi lenne. Köszönjük a magyar apukának az anyagot és mellékelt történetet is. Mivel otthon átbeszélnek mindent, bizonyára nem hat majd az agymosás a gyermekre sem, sőt, alkalomadtán az iskolában is el tudja mondani a valós, nem propagált álláspontot. Nyugodtan hozzáteheti azt is, hogy a valóságban, etnikai értelemben sokkal nagyobb bajban vagyunk mi itthon, mint az Egyesült Államok. Egyébiránt Mahmudék végül eljutottak Németországba, és ahogy már az elején említettem, a szálak végül összeérnek, hiszen az első történetben megismert egyik holokauszt-túlélő és férje adnak menedéket a bevándorló családnak. Bájos. „2017 kötelező olvasmánya” valami ismeretlen, tragikus oknál fogva magyarul is megjelent Menekültek címmel, így aki olthatatlan vágyat érez a részletesebb ismerkedésre, akár saját anyanyelvén is pótolhatja ezt a „borzasztó hiányosságot”.

 

[fip7]

Akkor betoltam a fordítóba a cikket:

A közvélemény mérésének egyik legmegalapozottabb mintája, hogy minden generáció hajlamos arra, hogy politikáját és általános ideológiáját tekintve egyként mozogjon. Tagjai ugyanazokat a formáló tapasztalatokat osztják meg, egy időben érik el az élet nagy mérföldköveit, és ugyanazokon a tereken keverednek. Hogyan értelmezzük tehát azokat a jelentéseket, amelyek szerint a Z generáció bizonyos kérdésekben hiperprogresszív, más kérdésekben viszont meglepően konzervatív?
A válasz Alice Evans, a Stanford Egyetem vendégkutatója és a téma egyik vezető kutatója szerint az, hogy a mai harminc év alattiak nagy nemi eltérésen mennek keresztül, a fiatal nők az előbbi táborba, a fiatal férfiak pedig az utóbbiba tartoznak. A Z generáció két generáció, nem pedig egy.
Minden kontinens országaiban ideológiai szakadék tátong a fiatal férfiak és nők között. Több tízmillió ember, akik ugyanazokat a városokat, munkahelyeket, osztálytermeket, sőt még az otthonokat is elfoglalják, már nem látják egymást.
Az Egyesült Államokban a Gallup adatai azt mutatják, hogy évtizedek után, amikor a nemek között nagyjából egyenlően oszlottak meg a liberális és konzervatív világnézetek, a 18 és 30 év közötti nők ma 30 százalékponttal liberálisabbak, mint férfi kortársaik. Ennek a szakadéknak mindössze hat év kellett ahhoz, hogy megnyíljon.
Németországban szintén 30 százalékpontos a különbség az egyre konzervatívabb fiatal férfiak és progresszív női kortársaik között, az Egyesült Királyságban pedig 25 százalékpontos. Lengyelországban tavaly a 18-21 éves férfiak majdnem fele támogatta a kemény jobboldali Konföderáció pártot, míg az azonos korú fiatal nőknek csak a hatoda.

Nyugaton kívül még élesebbek a megosztottságok. Dél-Koreában már tátong a szakadék a fiatal férfiak és nők között, és hasonló a helyzet Kínában is. Afrikában Tunézia ugyanezt a mintát mutatja. Figyelemre méltó, hogy ez a drámai megosztottság minden országban vagy kizárólag a fiatalabb generációra jellemző, vagy ott sokkal hangsúlyosabb, mint a harmincas éveikben járó és annál idősebb férfiak és nők körében.
A #MeToo mozgalom volt a legfontosabb kiváltó ok, amely heves feminista értékrendet teremtett a fiatal nők körében, akik felhatalmazást éreztek arra, hogy felszólaljanak a régóta fennálló igazságtalanságok ellen. Ez a szikra különösen száraz taplóra talált Dél-Koreában, ahol a nemek közötti egyenlőtlenség továbbra is kirívó, és a nyílt nőgyűlölet gyakori.
A 2022-es elnökválasztáson az idősebb férfiak és nők egyformán szavaztak, míg a fiatal férfiak a jobboldali People Power párt mögött álltak, a fiatal nők pedig szinte egyenlő és ellentétes arányban támogatták a liberális Demokrata Pártot.
A koreai helyzet szélsőséges, de figyelmeztetésként szolgál más országok számára, hogy mi történhet, ha a fiatal férfiak és nők útjai elválnak. A társadalom kettészakadt. A házasságkötések aránya meredeken zuhant, a születési ráta pedig meredeken csökkent, 2022-re 0,78 születésre esett egy nőre vetítve, ami a legalacsonyabb a világon.
Hét évvel a kezdeti #MeToo-robbanás után a nemek közötti hozzáállásbéli eltérés önállósult. A felmérési adatok azt mutatják, hogy számos országban az ideológiai különbségek már túlmutatnak ezen a kérdésen. Úgy tűnik, hogy a szexuális zaklatással kapcsolatos egyértelmű progresszív-konzervatív ellentétek a fiatal férfiak és nők szélesebb körű átrendeződését okozták - vagy legalábbis annak részét képezik - más kérdésekben a liberális, illetve konzervatív táborokba.
Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Németországban a fiatal nők sokkal liberálisabb álláspontot képviselnek a bevándorlás és a faji igazságosság kérdésében, mint a fiatal férfiak, míg az idősebb korosztályok továbbra is kiegyenlítettek. A legtöbb országban az a tendencia, hogy a nők balra tolódnak, míg a férfiak nem mozdulnak, de vannak arra utaló jelek, hogy a fiatal férfiak aktívan jobbra tolódnak Németországban, ahol a mai 30 év alattiak jobban ellenzik a bevándorlást, mint az idősebbek, és az elmúlt években a szélsőjobboldali AfD felé mozdultak el.
Könnyű lenne azt mondani, hogy mindez csak egy fázis, amely elmúlik, de az ideológiai különbségek csak nőnek, és az adatok azt mutatják, hogy az emberek meghatározó politikai tapasztalatait nehéz lerázni. Mindezt súlyosbítja az a tény, hogy az okostelefonok és a közösségi média elterjedése miatt a fiatal férfiak és nők ma már egyre inkább külön terekben élnek és külön kultúrát élnek meg.
A fiatalok véleményét túl gyakran figyelmen kívül hagyják a politikai részvétel alacsony aránya miatt, de ez a változás generációkon átívelő hullámokat hagyhat maga után, és sokkal nagyobb hatással lehet, mint a szavazatok száma.

john.burn-murdoch@ft.com, @jburnmurdoch

Konkrétan sikerült ismét kikutatni a nyílvánvalót.
A férfiak alapvetően racionalista gondolkodásúak, míg a nők az érzelmeikre hallgatnak inkább.
E mellet a nőket mindig jobban befolyásolták a reklámok/trendek, mert ő számukra a közösség általi befogadás evolúciósan fontosabb, mint a kockázat keresőbb férfiaknál.
Továbbá ahogy öregszik egy ember, úgy lesz egyre konzervatívabb ha féri ha nő. Azért az idősebb generációk mindig konzervatívabb irányba tolódnak el.
Hát remélem nagyon sok pénzükbe került, hogy ezt kikutassák XD
Ezt minimum 150 éve ismeri a társadalom tudomány, de jó ha újra föltalálják a kanálban a mélyedést.

 

[fip7]

Ezt a sztorit eddig nem ismertem. Pilátus levele Tibérius császárnak.

Hát... szerintem nem kedvelte a zsidókat.
De más érdekes dolgok is vannak benne. Akár a mai társadalmunk működésére is jól reflektálnak az ott leírtak.

 

[tarzaan]

Ez szerintem sokat mond világunkról:

 

[enzo]

Konkrétan sikerült ismét kikutatni a nyílvánvalót.
A férfiak alapvetően racionalista gondolkodásúak, míg a nők az érzelmeikre hallgatnak inkább.
E mellet a nőket mindig jobban befolyásolták a reklámok/trendek, mert ő számukra a közösség általi befogadás evolúciósan fontosabb, mint a kockázat keresőbb férfiaknál.

Nem, a múltban nem volt ilyen szakadék a két nem között, generációk között esetleg igen. A woke propi az utóbbi 10 évben kapcsolt turbófokozatra, a szocmédia-függőség szintén.

Továbbá ahogy öregszik egy ember, úgy lesz egyre konzervatívabb ha féri ha nő. Azért az idősebb generációk mindig konzervatívabb irányba tolódnak el.

Vagy nem. Vagy már csak akkor számítanak konzervatívnak, de ugyanazok a nézeteik, mint fiatalon. Csak a referenciarendszer mozdult el.

 

[enzo]

Ez szerintem sokat mond világunkról:

Ezek amúgy tényleges munkabérre vonatkoznak, vagy a teljes jövedelemre?

 

[Halfdan]

A korábbi világ, amelyben a férfiak egy erkölcsi, doktrinális magaslatról vezették a nőket és amire ők feltétel nélkül felnéztek és követték azt, elveszett

Ez egy alapvetően férfiak által látogatott hadtech(?) fórumon bizonyára menő, de "nem mered" megbeszélni az asszonnyal, lányoddal, vagy a családod nőtagjaival.

 

[enzo]

Ez egy alapvetően férfiak által látogatott hadtech(?) fórumon bizonyára menő, de "nem mered" megbeszélni az asszonnyal, lányoddal, vagy a családod nőtagjaival.

Nem én írtam, de így volt kétségtelenül. Ma meg nem, de ma is "erkölcsi, doktrinális magaslatot" követnek, például azt, amit a szocmédia és a propagandagépezet Disneytől Netflixig tölt a fejükbe. Befolyásolhatónak ma is olyan befolyásolhatók, mint azok a lányok, asszonyok voltak, akik Hitlerért rajongtak.

 

[tarzaan]

https://mandiner.hu/kultura/2024/03/magyarorszag-a-bolcs-orszagok-koze-tartozik

 

[Pogány]

Kuruc.info - Ismét zavartalanul sérthetnek törvényt a kommunisták

m.kuruc.info

 

[tarzaan]

A csávót ugye kb. azért ítélték el, mert megpróbálta vallomásuk visszavonására bírni a molesztált államigondozottakat.

Kegyelmet kapott, kiderült, lemondott miatta 3 ember, erre mit csinál:

K. Endre a múlt héten újra a vallomása megváltoztatására próbálta rávenni az egyik bicskei áldozatot

Most azt akarta elérni, hogy a fiú videókon mondja el, K. nem is akart vele aláíratni semmit.

444.hu

A rendőrség vizsgálja az RTL rejtett kamerás riportját, amelyben K. Endre újra a vallomása megváltoztatására próbálta rávenni az egyik bicskei áldozatot

Egy magánszemély feljelentése alapján.

444.hu

Donáth Anna rendőri védelmet kér a bicskei áldozatnak, Ungár Péter feljelenti K. Endrét

A bicskei gyerekotthon egykori igazgatóhelyettese még most, a kegyelme és az azt övező botrány után is tisztára akarja mosdatni magát.

444.hu

 

[blogen]

Most ebbe nem akarok belemenni. De jelenleg nagyon sok ember azért megy el innen, mert ebbe a lelki, szellemi posványban nem érzi jól magát. És nem feltétlenűl csak az egyetemekre kell gondolni oktatás téren! Ha holnaptól az "állítsuk meg Brüsszelt" agyzsibbasztás helyett mondjuk, egészséges táplálkozás, sportra, olvasára, társadalmi munkára bíztatnák a népet azzal az energiával amivel brüsszeleznej, már színpatikusak lenne az irány számomra.

Egyről beszélünk! Csak én kevésbé hiszek meg nálad is abban, hogy bármi aminél nincs fék, ellensúlyozni, és civil kontroll, ott nem sima pénzszívattyú fog működni. És ez nem hitetlenkedés, ez az eddigi tapasztalat. Olyan ez mint a cigányokhoz való hozzáállás. Lehet próbálkozni, de 1000ev alatt bebizonyították, hogy felesleges...

Nagyon sok baj van Magyarországon, a társadalom züllik és elbutul és leépül, hazai erőforrásaink sincsenek 100% ban kihasználva. Viszont ha van két üzleti lehetőség, az egyik 1 forint után hozhat 1,5 forintot x időre de van egy másik ami azonos időre 1 forintra hoz 5 forintot akkor az állam is vehet részt üzleti ügyekben. Ilyen jellegűben pedig csak az állam tud részt venni. idealista vagyok és említettem mi a bajom a vezetésünkkel, nem hiszem hogy megfelelően tudna ebből hasznot húzni bárki aki rátermett, ha nem jól fekszik politikailag, viszont mégis továbbra is támogatom az ilyen törekvéseket, mert ha nem próbálkozunk nem is győzhetünk. Otthon nem a pénzel van a baj, van ott pénz elég... szemléletbeli problémák vannak, a politikai háborúról amibe belerángatták az embereket nem is beszélve..... ott inkább felülvizsgálat és önvizsgálat kéne, de erőforrás megszerzést ha van képesség előfinanszírozva is meglehet tenni. Mint ahogy előző hozzászólásomban említettem, amikor valakit felvesznek dolgozni ott is egy ígéretet visz az alkalmazott, bár ott ritkán van előfinanszírozva.

Dehát ezek vagyunk mi! Nincs itt senki belerángatva semmibe, mi csináljuk a demokráciánkat és pontosan olyan, mint mi! Abban a rendszerben élünk, ami száz százalékban azonos velünk. A NER minden reflexe, ahogy az ellenzéké is teljesen magyar. A rendszer lop, az ország erején felül sikkasztja el a közjavakat. Hát ez volt ötszáz éve is a magyar szokás, majd mindenhol épültek a reneszánsz kastélyok, közben Tomori meg a kifizetetlen zsoldért könyörgött Nándorfehérvár eleste után. Háború dúl Európában, de hadsereg helyett jachtok vannak az utolsó pillanatban is, amikor még szervezhetnénk valamit. Igen, leszarják. Az ellenzék külső hatalmaktól reméli a hatalomra kerülést, Brüszelbe szaladgál, ott savazza a hatalmon lévő rendszert, ahogy Zápolyák szaladgáltak a törökhöz, vagy ha valami nem tetszett kurucok árulták a hazát gyékényről szakmányban bármelyik szembejövő török-tatár hordának. Közben pusztult minden, de kit érdekelt! A magyart nem érdekli.

Bármilyen gesztusod van, ötszáz éve már ugyanígy csinálták. Sírtak, picsogtak, hazát árultak, szétloptak. Semmi az égadta világon ötszáz éve nem változott, ez a magyar.

Minden fasza Magyarországon, mi így élünk, csak így tudunk élni, semmilyen más országot, hozzáállást nem tudunk elképzelni sem. Ha ötszáz év alatt nem változott semmi, de semmi, akkor nem is fog és egyszerűen elmebaj arra gondolni, hogy bármit meg akarj változtatni az országban. Teljességgel és kétséget kizáró módon kijelentve: LEHETETLEN.

Az egyetlen probléma az erőforrások koncentrációja. Ha abszolutizmus van, akkor koncentrálja a központi hatalom bizonyos célokra, ha nincs, akkor a teljes szétlopás megy. Tehát a magyarság boldogulása szempontjából egyetlen reális magyar kormányforma a kemény autokrácia, ahol egyetlen ember dönt. Sínen vagyunk, az Orbán-rendszer a magyar lehetőségek maximalizálása. Hogy a rendszernek nincsenek nagyobb céljai, az már Orbán szocializációján múlt, ez egy gazsuáló cigánygyerek, nincs szüksége olyan narratívákra, mint egy Hunyadi Mátyásnak, vagy II. Józsefnek, elég neki ha nála van a pénztárcád.

De nincs választásunk, ennyin múlik. Amúgy van kockázat a nagyformátumú, nagy narratívákkal rendelkező autokratákban is, ha rosszul mérik fel lehetőségeiket, mint Kun László, vagy Báthory Gábor. Akiknek volt víziójuk az országról és látták annak problémáit, ami ellen tenni akartak, csak nem jött nekik össze. Kábé ez a két lehetőségünk van. Ha nincs abszolutista eszközökkel uralkodó autokrata, akkor rettenetes tolvaj anarchia és teljes szétzüllés van. Tehát a fantázia és bátorság nélküli tolvaj cigány stílusú abszolutizmus is sokkal jobb, mint annak hiánya a magyarság jelenére nézve. Picsogni lehet, alternatívánk nincs és nem is lesz.

Ha ötszáz éve minden ugyanígy megy, mint most, akkor ötszáz év múlva is pontosan ugyanitt fogunk tartani. Ezzel fölösleges foglalkozni.