Szűk körben azért volna létjogosultsága egyes államellenes, katonai és különösen erőszakos bűncselekményeknél,
Nem. A halálbüntetésnek kizárólag köztörvényes esetekben van létjogosultsága, olyan elkövetőknél, akik teljesen társadalomképtelenek.
Az államellenes és katonai büntettek nagyon könnyen minősíthetők ideológiai és politikai alapon és kiváló táptalajt képeztek a halálbüntetés eltörléséhez.
Nálunk a halálbüntetés teljes intézményét Dr Horváth Tibor alkotmányjogász, a Halálbüntetést Ellenzők Ligája tagjának indítványára válaszul törölték el 1990 október 31-i hatállyal.
Az addig már a másodfokon is jogerőre emelkedett, majd a kötelező fellebezést követően a Legfelsőbb Bíróság által is helybenhagyott, de október 31-ig végre nem hajtott ítéleteket az 1990 augusztus 3-tól hivatalba lépő Göncz Árpád köztátsasági elnök úgynevezett elnöki kegyelmi eljárás keretében (az egyetlen procedúra, ami a Legfelsőbb Bíróság határozatát még felül tudja bírálni) életfogytiglani fegyházbüntetésre enyhítette.
Mert a halálbüntetés eltörlését követően ez lett az új csúcsbüntetés.
Ezzel persze önkéntelenül is felülírta azt a korábbi íratlan, de a legtöbb büntetőbíró által gyakorlott ítélkezési normát, miszerint a többszörösen minősített életellenes büntettek esetében az életfogytiglan és a kötél között az döntött, hogy a tárgyalás(ok) során a vádlott mutatott-e bármiféle megbánást, vagy esetleg minimális tiszteletet a bíróság felé, vagy sem.
A három legutolsó olyan halálraítélt, aki végül megúszta a kötelet, a tárgyalas során flegma, közönyös, mi több, gúnyolódó volt. És mindhárom egészen brutális dolgott vitt véghez, ezek közül egy a saját fiait verte szét fejszével, illetve még áramot is vezetett beléjük, egy szexuális aktust végzett egy 11 éves kislánnyal, akinek utána a tüdejét és a máját széttaposta, míg a harmadik a saját gyerekei szeme láttára erőszakolt meg egy a házuk elöl az utcáról becsalt 9 éves lányt, akinek utána egy elhagyatott helyen nyakára-bokájára kötelet kötött és egykedvűen vegignézte, ahogy egy órányi szenvedés után megfojtja saját magát.
Mindhármuk 2008-ban, illetve 2009-ben szabadult. A széttaposó Kardos Aladár szabadulását követően egyből fejbelőtt gázpisztollyal egy trafikost. Ő amúgy 1998-ban a Frei Dosszié adásában is szerepel, mint "a halál torkából megmenekült túlélő, mintarab". A videó a youtube-on fent van.
Hasonló esetnek ott van még a kötelet a 19 éves kora miatt megúszó Németh István ügye is. Ő volt a Soós Lajos - György József duó harmadrendű vádlottja, de ő szúrkálta élvezettel halálra a kifosztott fiatal családapát és vágta el a rendőr torkát is. A két főkolompost az addigi múltjuk okán felkötötték, de Németh esetében működött az, hogy még nem volt 21 éves.
Ő az életfogyt során példás magaviselettel kántornak állt, majd ennek nyomán 2000-ben szabadult, feltételesen, 10 év próbaidővel.
Az RTL Fókusz riportot is készített a jó útra tért "jófijúról".
Aki nem sokra rá összejött egy nővel, akinek volt már egy saját kislánya. Lett egy közös kisfiúk is. Sebaj, mindkettőtt megerőszakolta, majd egy hajléktalan haverját leütötte és egy erdős részen felgyújtotta és elégette.
A halálbüntetés helyett hiba volt nem egyből egy hasonlóan végérvényes ítéletet berakni, mint ami az 1999-ben bevezetett Tényleges Élethosszig tartó Szabadságvesztés, vagyis a TÉSz.
Bár ez utóbbit a Magyar Helsinki Bizottság nyomására 2014-ben módosítani kellett, így bekerült a leghamarabb 40 év után kötelező kegyelmi eljárás, ami persze még mindig csak mint eljárás kötelező, nem a kegyelem maga.
Szóval a halálbüntetésnek nem visszatartó ereje van, hanem potenciálisan életmentő lehet, mert vannak, akik még évtizedek múltán is ott folytatják, ahol abbahagyták.