A Biblia része az Ószövetség is. A kezdetektől az volt, 1000 éve is az volt, 100 éve is az volt, ma is az, az összes tradicionális és jelentős keresztény felekezetnél és minden olyan államban, ahol a kereszténység befolyással volt a hatalomra, vagy sok esetben egybe is forrt vele. Tetszik, vagy sem, aki ki akarja vetni a Bibliából az Ószövetséget, az egyszersmind szakítani kényszerül a korai szentekkel éppúgy, mint Szent Istvánnal, Szent Lászlóval, a régi és a jelenkori pápákkal és lényegében minden jelentősebb keresztény irányzattal. Mondhatni, magával a kereszténységgel.
A feloldhatatlan feszültséget én abban látom, hogy a magát a többi néptől határozottan és tudatosan elkülönítő zsidóság identitásának alapját a korai egyházatyák levakarhatatlanul rácsirizezték egy szelíd próféta végtelenül humánus életszemléletére. Éppen azt a faji alapú, terhes, túlhaladott dogmatizmust, amitől Jézus szabadulni próbált. A bosszúálló isten népének vezetői Jézust feszíttették keresztre, az egyházatyák pedig a bosszúálló isten tekintélyét szögezték rá a tanításaira.
Jézus az egyénhez szól, tanítása segíthet békés, derűs, elfogadó, alázatos, tiszta, igaz életet élni zsidónak és nem zsidónak egyaránt (ahogy buddhista is lehet bárki (és szinte bárhogyan), aki afféle felismerésekre építi életét, mint a szenvedések oka a vágy, a valóság csak a tudatunkban létezik, vagy hogy létezés csak a pillanatban van). Az Evangéliumokat (Jézus tanításait) bármely kultúrába tartozó ember könnyen megértheti és befogadhatja, sőt, ezekre a tanokra közösségek is épülhetnek, de egyházszervezésről, államigazgatásról, pláne politikáról, gyarmatosításról vagy partizánháborúról egy szót sem szólt a Megváltó. Illetve csak annyit, miután nagyon nyaggatták a témával, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré - azaz fogadjátok el azt a rendszert, ami van, mert bizony mondom néktek, hogy nem a politikai berendezkedésen múlik, hogy boldogok lesztek-e (a Mennyek Országában).
Nekem gyanús, hogy már Pál apostollal félrement ez a 2000 év után is megkapóan tiszta, emberi eszme, de 400 év biztosan nem kellett az evangéliumi éthosz feje tetejére állításához. (Priscillianus püspököt már száműzték, megkínozták, végül 385-ben ki is végezték az egyház éber őrei.) Az egyház vérszopó parazitaként telepedett rá a társadalmakra, majd tört igen eredményesen lényegében világuralmi szerepre. A homousion-homoiusion vita fényesen megvilágítja, hogy a keresztény dogmatika bárkire rá tudta rajzolni a célkeresztet, a belső ellenségre (eretnekek) éppúgy, mint a Biblia behódolni nem hajlandó megalkotóira (zsidók). Öröm az ürömben, hogy az államszervezést saját kezébe kaparintó, a barbár királyságokat megzabolázó egyház hasonló elszántsággal vette föl a harcot az új, üstökösként felemelkedő vallással, a szintén világuralomra törő iszlámmal szemben. A keresztény egyház szervező ereje nélkül aligha állhatott volna ellen Európa a muzulmán áradatnak. Ráadásul, minden szemforgató képmutatása és kérlelhetetlen vérszomja ellenére az egyház a kultúra, és bármily hihetetlen, sokáig a tudomány motorja volt, és tagjai közül sokan és sokszor visszatértek a valódi tanításhoz is, ezernyi formában élesztve azt újjá. A mai napig megteszik ezt, elég csak Böjte Csabára vagy Pál Ferencre gondolni. De egészen más érzés a migránsokat feltétel nélkül támogató Ferenc pápára, vagy a szintén keresztény Hit gyülekezetére gondolni...
Nagyon összetett téma ez, de úgy tűnik, hogy a harmadik évezred nagyon nem a kereszténységé lesz, sőt, erősen kérdéses az is, hogy mennyire van még egyáltalán szerepe a társadalmak életében. Hogy nyers materializmusra nem lehet világokat építeni az elég nyilvánvalónak tűnik (Olybá fest, hogy mindenütt menthetetlenül öngyilkos konzumidiotizmusba torkollik.), de hogy lesz-e, s ha lesz, mi lesz az a magasabb szervező eszme, amit Európa (és benne a magyarság) az iszlámmal és a dzsungelbéli ösztönökkel szembe tud majd állítani, még nagyon nem világos. A kereszténység egyre elavultabbnak, egyre gyengébbnek és egyre széttöredezettebbnek tűnik.
/Daniel Hopfer (1470-1536) - A diadalmas Krisztus/
Azért azt tegyük hozzá, hogy a kereszténységet, azok tanait, törvényeit(az ész megáll b+), összes hulyesegeit az a tomeggyilkos, szadista, beteg állat istenecske mondta, találta ki, aki volt kedves úgy donteni, hogy az emberiség bunos, majd össze engedte a felső vizelet, az alsókkal, vízbe, sárba folytotta az akkori emberiség 99.99%-át,csak írmag maradt,kitörpolt 10 élo ember által betarthatatlan parancsolatot, ami alapján, sebtiben levágatott a saját népébol, pár ezret, mielott még azok egyáltalán tudtak volna a parancsolatok ról.
Felszegeltette a fára a népe Királyát, mert kezdett veszélyes dolgokat tanítani, megszámlálhatatlan embert olt meg azóta, megszámlálhatatlan okkal, megszámlálhatatlan ugy érdekében, megszámlálhatatlan háború an, stb.
Akkora hatalmas ereju, tudású, hatalmú isten ez, hogy a bölcs Király, aki megértett pár dolgot, megforgatta a démonokat, mint mókus a mogyorót, beforrasztotta egy hordóba az összeset, bedobta oket a tengerbe, és nem volt háború, betegség, eroszakos halál, stb a földön pár száz évig.
No, ezt nem állhatta ez szupi istenke, odament a Királyhoz, és jól megfenyegette:
Elveszek mindent toled, lerombolom az országod, betgségeket, háborút, éhinséget, bocsájtok a népedre!
A Király ránézett, azzal a tekintettel, amivel Adam Kadmon nézett Isten teremto társaira, miután Isten belelehelte onmagát is a az emberi dns-be, amitol azok meghátráltak.
Erre a hiper-szuper-satobbimacska istenke is meg roggyant, és sietve hozzátette:
-majd ha meghaltál...
És eliszkolt a kiskancsó.
Nicsak, egy felébredt minoséggel már nem is volt akkora sztárnarancs a majomparádé, csak ránézett, mire az eliszkolt?
Rakjátok már össze, ki talál ki nekunk új isteneket, vallásokat, erkolcsoket, morálokat, szenteket, mekkora spílernek hajlongtok.....
Házi feladatként, tanulmányozzátok Lehel sztoriát, vagy, hogy a kiválasztottak miért éppen azt a "bálványt" imádták, amelyiket, amíg mózsi a hegyen találgatott a szimpatikus fiatalemberrel....
Kicsit bekajáltam, belustultam, de este lehet írok pár sort pc-rol, mert tényleg szukség van rá.
