Tu-22M Backfire (Tupoljev, Szovjetunió)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
Helló!
Így van! A Tu-22M bombázókat nem az USA elleni bevetésekre tervezték!
<b>Egyrészt:</b>
A Szovjet Haditengerészetnek volt öt, úgynevezett "rakétahordozó" repülő hadosztálya Tu-16-osokkal. Egyrészt ezeket tervezték leváltani a Tu-22M-el.
<b>Másrészt:</b>
A nyolcvanas években, három légihadsereg tartozott a Szovjet Távolságrepülő haderőnemhez. Ezek közül csak egynek volt a feladata az USA elleni csapásmérés. Ennél a régi Tu-95, Tu-95K és M4, 3M Bison bombázókat tervezték cserélélni a nyolcvanas években gyártott Tu-95MS és Tu-160-as típusokra.
A másik két légihadsereg közül, az egyik számára nyugat-európai, a másiknak a távol-keleti (Kína, Japán) irányába voltak célok kijelölve. Ezek Tu-22-es és Tu-16-os típusokkal repültek, ezeket váltották fokozatosan a Tu-22M bombázók.
Szóval, nem Tu-160-ashoz, vagy B-1-eshez kell mérni ezeket a gépeket, mert nem egy célra lettek tervezve.
Így van, csak azért mert elfuserált konstrukció a hidegháborús fegyverzetcsökkentő szerződések miatt, ez még egy stratégiai bombázó. Csak éppen nem jó semmire gyakorlatilag, mert a honi repterekről nem létező fenyegetés ellen lehetne csak bevetni, külföldi bázisok hijján pedig nem tud a NATO expedíciós erőivel szemben a világon bárhol ellensúlyt képezni, harcászati célokra használni az európai hadszíntéren pedig egy kicsit drága (a grúzuk is lőttek is le belőle ugye!).
Blogen, te szakmailag mennyire vagy képben, mert amit leírtál, arról árulkodik, hogy semennyire, illetve az orosz gyűlöletedet nem igazán jó bele keverni szakmai dolgokba. A "nem létező fenyegetés" pedig pont most sántít csak igazán.
Hagyjuk már ez az "oroszgyűlöletes" dumát. Mindahányszor kiderül valami nagyon egyedi orosz konstrukcióról, hogy minden tekintetben zsákutca elkezdik a fanok keresni a kifogásokat. Ehhez képest az orosz-grúz háborúban jól bemutatkozott a Tu-22M, hogy mennyit is ér valójában.
Hát semmit. Nemhogy Párizsig, de a magyar légtéren nem jutnának túl, amíg vannak működőképes kubjaink. Az orosz part menti vizek az onnan elérhető célpontok csekély száma miatt nem játszanak az amerikai repülőgéphordozóknak, ezért esélyük sincs a tupoljeveknek, hogy valaha lapossal fussanak össze a harmadik világháborúban.
Hát semmit. Nemhogy Párizsig, de a magyar légtéren nem jutnának túl, amíg vannak működőképes kubjaink. Az orosz part menti vizek az onnan elérhető célpontok csekély száma miatt nem játszanak az amerikai repülőgéphordozóknak, ezért esélyük sincs a tupoljeveknek, hogy valaha lapossal fussanak össze a harmadik világháborúban.
<b>Ghostrider:</b>
Az FB-111 a mérete/teljesítménye alapján sokkal inkább SZU-24 kategória, semmint Backfire.
<b>Blogen:</b>
Totál fals.
A Backfire állandó szereplője volt a SALT-II-nek, mivel Alaszka viszonylatában simán hatósugaron belülről tudta volna támadni az USA szárazföldi erőit és bázisait. Alaszka nem mellékes katonaföldrajzi tényező.
Az Európai hadszíntéren - szemben egy francia és brit atomhatalommal - viszont kőkemény hadászati támadófegyver, ami bizony bármely európai fővárosra atomcsapást tud mérni.
<i>Mellesleg a francia atomarzenál légi komponense is elfuserált ötlet szerinted? ;D</i>
Az FB-111 a mérete/teljesítménye alapján sokkal inkább SZU-24 kategória, semmint Backfire.
<b>Blogen:</b>
Totál fals.
A Backfire állandó szereplője volt a SALT-II-nek, mivel Alaszka viszonylatában simán hatósugaron belülről tudta volna támadni az USA szárazföldi erőit és bázisait. Alaszka nem mellékes katonaföldrajzi tényező.
Az Európai hadszíntéren - szemben egy francia és brit atomhatalommal - viszont kőkemény hadászati támadófegyver, ami bizony bármely európai fővárosra atomcsapást tud mérni.
<i>Mellesleg a francia atomarzenál légi komponense is elfuserált ötlet szerinted? ;D</i>
Koppány, itt most nem a repülőgép szigorúan vett repülési-technikai mutatóit boncolgatjuk, hanem a katonai, harcászati mutatókat, amelynél nem biztos, hogy molni (minden tiszteletem ellenére) a leghozzáértőbb személy, de a véleménye mindenképpen mértékadó lenne.
Blogen, na ezt magyarázd már el, mármint hogy milyen egy gazdaságos hordozóeszköz úgy általában, főleg katonai szempontból.
Oroszgyűlölet? Akkor ez micsoda, mert nekem nagyon is annak tűnik és vajon az alábbiakat mire alapozod?
A grúziában lelőtt Tu-22M nagy valószínűséggel felderítő repülőgép volt, és a szakirodalom szerint nem használt semmilyen zavarást sem, sőt zavaró fedezete sem volt, ráadásul egy eléggé korszerű rendszerrel (SA-11) lőtték le. Ez volt az egyik nagyon negatív tanulság az orosz légierő számára, a grúz háború után.
Sok jelentős gazdag országnak bármit megérne ezeket a Tu-22M3 repülőgépeket megvenni, úgyhogy ennek a gépnek nem kell az ingyen reklám senkitől sem, tőlünk sem.
Mo.-nak már légiereje és reptere sem lenne, amikor ezek át repülnének felettünk nyugati irányon, sajnos.
Montezuma, a Szu-24, megfelelője az F-111, az FB-111 nevébe nem véletlenül került bele a B betű. Ez egy jelentősen megnövelt hatótávolságú típus lett, bár mindig volt vita a megfelelőségről.
Blogen, na ezt magyarázd már el, mármint hogy milyen egy gazdaságos hordozóeszköz úgy általában, főleg katonai szempontból.
Oroszgyűlölet? Akkor ez micsoda, mert nekem nagyon is annak tűnik és vajon az alábbiakat mire alapozod?
Vietnámban lelőttek jó pár B-52 repülőgépet még a '70 évek elején, légi és zavaró fedezettel, akkor azok is szarok voltak? Ennek ellenére mégis még vagy 20 évet biztosan fognak szolgálni mostantól számítva.
A grúziában lelőtt Tu-22M nagy valószínűséggel felderítő repülőgép volt, és a szakirodalom szerint nem használt semmilyen zavarást sem, sőt zavaró fedezete sem volt, ráadásul egy eléggé korszerű rendszerrel (SA-11) lőtték le. Ez volt az egyik nagyon negatív tanulság az orosz légierő számára, a grúz háború után.
Sok jelentős gazdag országnak bármit megérne ezeket a Tu-22M3 repülőgépeket megvenni, úgyhogy ennek a gépnek nem kell az ingyen reklám senkitől sem, tőlünk sem.
Mo.-nak már légiereje és reptere sem lenne, amikor ezek át repülnének felettünk nyugati irányon, sajnos.
Montezuma, a Szu-24, megfelelője az F-111, az FB-111 nevébe nem véletlenül került bele a B betű. Ez egy jelentősen megnövelt hatótávolságú típus lett, bár mindig volt vita a megfelelőségről.
Olcsón üzemeltethető, lehetőleg haza is tér a bevetés után, mert megfelelő zavarórendszerekkel van ellátva és alkalmas az adott ellenséges légvédelmi rendszerbe bármilyen megfelelő profilban behatolni.
Ja, szolgálni fognak, de nem harcászati bombázó, hanem fegyverhordozó feladatkörben. Már Vietnam-ban is hiba volt bevetni őket.
Erről beszélek, nemhogy drága és hatótávja is nevetséges ahhoz képest, hogy nehézbombázó, de arra sem alkalmas, hogy egy relatíve védtelen légvédelmi rendszerbe behatoljon, nemhogy a potenciális NATO ellenfelek rendszerébe.
Ez a gép haszontalan Oroszország számára ebben a formában és nagyon nem látszik, hogy bármit változtatni akarnának ezen.
A Tu-22M3-asok bázisai jelenleg Moszkva közelében, a Baltikum közelében, Irkutszk mellett és Vlagyivosztok mellett vannak. Az európai bázisokról üzemelő gépek célja Nyugat-Európa. Az elsődleges célpont a nukleáris fegyverrel rendelkező Anglia és Franciaország (a kikötők, a politikai és katonai vezetés a fővárosban, a parancsnokságok). Szintén elsődleges célpont az a 6 reptér Nyugat-Európában, ahol az USA atomfegyvert tárol. Másodlagos célpontok az ütőképesebb gépeket üzemeltető és amerikai légierőt kiszolgáló európai repterek, néhány nagyobb hadi kikötő, a nagyobb haderővel rendelkező NATO országok fővárosai, parancsnokságai, vezetési pontjai.
A két távol-keleti reptérről Kína stratégiai szempontból lényeges célpontjai és Japán (másodlagosan dél-koreai) célok vannak betáblázva.
A Tu-22M3 főleg nukleáris hordozó. Legerősebb fegyvere a H-22-es rakéta, amiből 2-3-at visz el egyszerre. A rakéta magas repülési profillal 600 km távolságról is indítható. Azaz például az Északi-tenger fölött, az angol parttól biztonságos távolságon a Tu-22 emelkedik és gyorsít, majd a parttól 100-200 km-re indít, amivel az indítási ponttól függően gyakorlatilag Anglia bármely pontját elérheti. Mielőtt az EF Typhoonok megközelíthetnék, felveszi a nyúlcipőt. A Tu-22 sebessége és hatótávolsága miatt menekülés közben képes rakétaindítási távon kívül maga mögött tartani a vadászokat addig, amíg azok üzemanyag fogytán feladják. A H-22 magas profillal 24-27 km magasan közel 5000 km/h-val repül, ami miatt az utazó szakaszon hagyományos légvédelmi rakétákkal rendkívül nehezen lőhető le. Megfelelően megválasztott indítási ponttal a rakéta előbb odaér néhány száz km-re lévő célpontjához, semmint a megtámadott ország válaszcsapást indítana. A tenger/óceán felől, távol maradva a veszélyes légtértől, könnyen eléri Londont, Párizst, Berlint, Hollandiát, Belgiumot. Déli útvonallal pedig a nem túl nagy hívást jelentő román, bolgár légtéren áthaladva, majd szerb, boszniai, vagy albán légtérből indítva eléri az olasz célokat.
Ha több célpont gyors megsemmisítésére van szükség, akkor pedig H-15 rakétákat használnak, amiből egy gép 6-10 db-ot vihet. Egy Tu-22M3 géppár mondjuk erős Mig-31, vagy Szu-30/35 kísérettel berepülve a német légtérbe az összes fontosabb német célpontot meg tudja támadni nukleáris fegyverekkel egy bevetésből.
Nagyjából erre való ez a gép, nem az USA ellen.
Hagyományos fegyverrel is lehet használni, de hagyományos fegyverrel történő mélységi csapásmérésre légvédelemmel és légierővel erősen védett területen a Szu-34 sokkal alkalmasabb. A Tu-22 ilyenkor főleg arra jó, hogy ha a Szu-34-esek, vagy a kísérő vadászok elsöpörték, vagy lekötötték légvédelem nagy részét és készültségi vadászokat, valamint pár rakétával megakadályozták az ellenséges vadászgépek tömeges felszállását, akkor 2-4 db Tu-22 befejezi a munkát és apróra szétkap egy repteret. Ehhez gépenként 8 db irányított 1500 kg-os bomba (középmagas áthúzásból), vagy gépenként több tucat 250 és 500 kg-os kazettás bomba (viszonylag alacsony áthúzásból), vagy gépenként legfeljebb 69 db 250 kg-os buta fékezett repesz/romboló bomba (alacsony áthúzásokból, sűrű oldással) elég komoly tűzerőt biztosít. A Tu-22 rendelkezik komolyabb zavaró berendezéssel és fel lehet rá tenni a H-15-ös rakéták radarelhárító változatait is, tehát korlátozottan meg tudja magát védeni a légvédelemmel szemben, de azért a legveszélyesebb helyzetekbe nem érdemes beküldeni, mert nagy veszteséggel kellene számolni.
A két távol-keleti reptérről Kína stratégiai szempontból lényeges célpontjai és Japán (másodlagosan dél-koreai) célok vannak betáblázva.
A Tu-22M3 főleg nukleáris hordozó. Legerősebb fegyvere a H-22-es rakéta, amiből 2-3-at visz el egyszerre. A rakéta magas repülési profillal 600 km távolságról is indítható. Azaz például az Északi-tenger fölött, az angol parttól biztonságos távolságon a Tu-22 emelkedik és gyorsít, majd a parttól 100-200 km-re indít, amivel az indítási ponttól függően gyakorlatilag Anglia bármely pontját elérheti. Mielőtt az EF Typhoonok megközelíthetnék, felveszi a nyúlcipőt. A Tu-22 sebessége és hatótávolsága miatt menekülés közben képes rakétaindítási távon kívül maga mögött tartani a vadászokat addig, amíg azok üzemanyag fogytán feladják. A H-22 magas profillal 24-27 km magasan közel 5000 km/h-val repül, ami miatt az utazó szakaszon hagyományos légvédelmi rakétákkal rendkívül nehezen lőhető le. Megfelelően megválasztott indítási ponttal a rakéta előbb odaér néhány száz km-re lévő célpontjához, semmint a megtámadott ország válaszcsapást indítana. A tenger/óceán felől, távol maradva a veszélyes légtértől, könnyen eléri Londont, Párizst, Berlint, Hollandiát, Belgiumot. Déli útvonallal pedig a nem túl nagy hívást jelentő román, bolgár légtéren áthaladva, majd szerb, boszniai, vagy albán légtérből indítva eléri az olasz célokat.
Ha több célpont gyors megsemmisítésére van szükség, akkor pedig H-15 rakétákat használnak, amiből egy gép 6-10 db-ot vihet. Egy Tu-22M3 géppár mondjuk erős Mig-31, vagy Szu-30/35 kísérettel berepülve a német légtérbe az összes fontosabb német célpontot meg tudja támadni nukleáris fegyverekkel egy bevetésből.
Nagyjából erre való ez a gép, nem az USA ellen.
Hagyományos fegyverrel is lehet használni, de hagyományos fegyverrel történő mélységi csapásmérésre légvédelemmel és légierővel erősen védett területen a Szu-34 sokkal alkalmasabb. A Tu-22 ilyenkor főleg arra jó, hogy ha a Szu-34-esek, vagy a kísérő vadászok elsöpörték, vagy lekötötték légvédelem nagy részét és készültségi vadászokat, valamint pár rakétával megakadályozták az ellenséges vadászgépek tömeges felszállását, akkor 2-4 db Tu-22 befejezi a munkát és apróra szétkap egy repteret. Ehhez gépenként 8 db irányított 1500 kg-os bomba (középmagas áthúzásból), vagy gépenként több tucat 250 és 500 kg-os kazettás bomba (viszonylag alacsony áthúzásból), vagy gépenként legfeljebb 69 db 250 kg-os buta fékezett repesz/romboló bomba (alacsony áthúzásokból, sűrű oldással) elég komoly tűzerőt biztosít. A Tu-22 rendelkezik komolyabb zavaró berendezéssel és fel lehet rá tenni a H-15-ös rakéták radarelhárító változatait is, tehát korlátozottan meg tudja magát védeni a légvédelemmel szemben, de azért a legveszélyesebb helyzetekbe nem érdemes beküldeni, mert nagy veszteséggel kellene számolni.
