(Folytatás)
---
"Tehát szerintem minden ezt a pillanatot készíti most elő. A felszínre került paleoasztronautikai leletektől kezdve az egyre több UFO észlelésig, minden, amin megakad a figyelmed. Töredezett, kissé zavaros, mozaikszerű kép hüllőkkel, lezuhant űrhajókkal, kachinával, annunakikkal, Ezékiel és Jelenések könyvével, Blue Beam Projekttel, holografikus valósággal épp azért, hogy összerakhasd magadnak szép lassan a képet. Gondolom, a mozin túli világ is rétegzett, ám abban szinte biztos vagyok, hogy a föld csak egy vetítőterem. Egy szimulációs program – de ezt már többen pedzegették, ha jól tudom, pl. Dr. Johannes Fiebag, de sok kvantumfizikus is ezen a véleményen van. Ahogy az én „kérőm” nekem megsúgta: higgyem el, a Föld nem gömbölyű és nem is forog. Erre persze felszisszentem. Aztán végiggondoltam, hogy valaha épp ugyanígy szisszentek fel a „Föld nem lapos” elképzelés hallatán mondván, de hisz az empirikus tapasztalatok azt igazolják, lapos! Lám, a megismerésünk korlátai.
..
Most azt hisszük, mindent tudunk a Földről, a Naprendszerről, a Világegyetemről. Egy módon nézve, igen, de mi van, ha a mostani megismerésünk is csak a valóság egy korlátolt észlelésén alapuló tévképzet? Körbeutazzuk a gömbölyű Földet, ahogy régen elnéztünk a látóhatár széléig. És ha van ezen túl is valami, amit most még csak nem is sejtünk? Hamarosan talán kiderül. Nem állítom, hogy mindaz, amit ez ügyben megtapasztalok általános érvényűnek tekinthető, mégis megint csak azt kell mondanom a saját tapasztalataim alapján, hogy nincs mitől félnünk. Az a forró szeretet, türelem, meg-értés, elfogadás, bölcsesség, amit a mozitermben tapasztaltam, páratlan. A vásznon még fut a film, ezért nem látom az ott ülők arcát, de érzem a jelenlétüket, hallom a suttogásukat és értem a szavaikat. És pontosan tudom, nincs mitől félnie annak, aki képes lesz különbséget tenni a vásznon futó képsorok és a vászon előtti történések között.
...
S most minden abban segít, hogy gyorsan megtanuljuk ezt a különbséget megtenni. Különbséget tenni a között, amikor azt látod, a filmen történik valami, s a között, amikor belátod, bár mindez szervesen és logikusan illeszkedik a filmbe, de mégis tudod, pontosan érzed, itt a vászon egy kicsit mintha meghasadt volna, s amit láttál, bár még a leforgatott film része, de közvetlen kapcsolatban áll az azon túli valós világgal. Teljesen szinkron azzal, mint a lánykérés esetében a moziterem ajtaja a vásznon és a valóságban."