Emberek!
Tanulmányoztam ezt a nukleáris rakétahajtást és az a nemzetközi konszenzus, hogy a jelenlegi szilárd, folyékony és gáz reaktormagos megoládsoknál mindnél a hidrogán a legjobb munkaközeg, a további kísérletek pedig a metánnal, szén-dioxiddal, nitrogénnel folynak, mert a víz egy ilyen rendszerben olyan szerény fajlagos impulzussal bír, hogy az már a kémiai hajtóművek teljesítményszintjét is alulmúlja.
Namármost én azon agyalok, hogy mi a helyzet az RBMK típusú reaktoroknál is meglévő nagy pozitív üregtényezőjű reaktorok rakétahajtóműként alkalmazásával? Az elgőzölgő víz, mint munkaközeg a pozitív üregtényező miatt gyorsítja a reaktort, ami így nagyobb hőt közölne vele, ezáltal a gőz fázisú víz hőbomlással azonnal hidrogánre és oxigénre bomlana, ami kémiai reakcióba lépve azonnal expandálna, de a nukleárisan gerjesztett környezet miatt a normál (értsd: folyékony oxigén és hidrogén keverék esetén) égéshez képest mégmagasabb belső energiaszinten. Ki tudja? Talán plazma állapotig hevítve az égésgázt az ionizáció elektronjait is hasznosítani lehetne.
Vélemény?