Ez igaz lehet egy gázkamrában, de a harctéren biztosan nem.
Az említett harcanyagok minőségüktől függően rendkívül szeszélyesek, hatásukat nagyban befolyásolja a szél iránya és sebessége, a levegő hőmérséklete és páratartalma, a terep beépítettsége, a gáz terjedésének útját álló objektumok jellege, valamint a célszemélyek védelmi szintje, illetve viselkedése is.
Az I. világháborúban egyetlen vegyi fegyverrel megölt katonára 15-30 sebesült jutott. Mire a fegyverek elhallgattak, közel 1,3 millió sebesültje volt a gázháborúnak, miközben a vegyi fegyverrel megöltek száma nem érte el a 100 ezret. Összehasonlításképp:
A hagyományos fegyverek alkalmazása nyomán minden elesett katonára "csupán"
kettő sebesült jutott.
A legnagyobb veszteségeket az oroszok szenvedték el (vélhetően azért, mert nekik volt a leggyengébb a felszereltségük és a kiképzésük): 56 ezer halott mellett 475 ezer katonájuk sérült meg gáztámadásokban. A másik szélsőértéket az USA képviseli: 1400 gázhalált halt amerikai katonára közel 73 ezer sérült jutott.
A többi hadviselő gázháborús veszteségi arányai (halott:sebesült): olaszok: 1:13, németek: 1:22, britek: 1:23, franciák: 1:24, monarchia: 1:33.
http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/szatmari_laszlo-a__nema_halal__elleni_intezmeny_tiz_eve.pdf
A tokiói terrortámadás ugyan nem vethető össze egy professzionális katonai művelettel, de a gyenge koncentrációjú, lassan terjedő szarin által kifejtett hatás így is beszédes: 12 halott mellett 1050 sebesültet eredményezett, sokuk a mai napig szenved az utóhatásoktól. A Dubrovka színházi akció viszont profi hivatásosok által kidolgozott meló volt - és szintén megmutatta, mennyire tág határok között ingadozik egy vegyi harcanyag várható hatása.