Bábel tornya
A Biblia egyik legismertebb, leggyakrabban emlegetett története. Vajon mennyi a valóság a tanmese mögött? Egy régészeti elmélet szerit megtalálták a történet eredetéül szolgáló építményt.
A Bibliában több olyan tanulságos történet is szerepel, amelyek az emberek nagyravágyásáról, az isteni parancsolatok figyelmen kívül hagyásáról szólnak. Az Úr ilyen esetekben elég brutális bosszút áll.
A Teremtés könyve 11. fejezetében ismerhetjük meg Bábel tornyának történetét. A nagyravágyó emberek egy égig érő tornyot akartak építeni. Isten ezért az addig egy nyelvet beszélő emberek nyelvét összezavarta, és szétszórta őket a világban. A történet szerint így születtek meg a különböző nyelvek. Persze ez a magyarázat mai szemmel már nem hihető, de mennyi a történet valóságalapja?
Bábel neve Babilon városára vezethető vissza. A zsidó nép történetének arra a korszakára, amelyet a babiloni fogság vagy babiloni száműzetés néven ismerünk. II. Nabukodonozor király Kr. e. 599-ben megostromolta Jeruzsálemet. Kr. e. 597-ben elfoglalta, a júdeai elitet, a kézműveseket, és összesen mintegy tízezer embert a királlyal együtt Babilóniába deportálták, ahol szétszórva letelepítették őket.
A mítosz alapja egy babilóniai csonka torony lenne, amely hatalmas méretével megbabonázta az izraelieket? A probléma az, hogy sokáig még az is bizonytalan volt, létezett-e egyáltalán a város. Sokáig azt hitték, ez is csak legenda.
Pedig a város létezett. A 19. század végén a mai Irak területén fedezte fel egy német expedíció, és kezdte meg a romok feltárását. Babilon pontos helyét klasszikus források és az ékírásos leletek alapján határozták meg. A felfedezésekor csupán három nagyobb domb volt az Eufrátesz partján. Robert Koldewey német régész azonosította először a város romjait 1899-ben. 18 éven keresztül végezték a terület feltárását.
Róma előtt ez volt a ma ismert legnagyobb város a Földön, lakosainak számát a különböző becslések 100 000–200 000 ezer fő közé teszik. A feltárás sok mindent felfedett a településről, de Koldewey biztos volt benne, hogy a Bábel tornyának is a nyomára bukkantak.
Kiderült, hogy gyakorlatilag az egész város vályogtéglákból épült, és ez az egyszerű anyag sikeresen átvészelt 2500 évet, így Babilon legtöbb épületének falait sikerült feltárni. Az egyik első nagy felfedezés az Istár-kapu volt, a város hatalmas bejárata.
Elég gyorsan egyértelművé vált, kihez is kötődnek a település virágzásához is vezető hatalmas építkezések. Több száz téglába beleütve megtalálták II. Nabukodonozor király nevét. A város már a király előtt is nagy volt, de az ő uralkodása alatt lett az akkori civilizált világ nagy részét uraló birodalom fővárosa.
Jó okuk volt hinni a város létezésében. A 17. században agyagtáblákat találtak, amelyek bemutatták a király terveit. Részletes feljegyzéseket vezettek a város átépítéséről. A grandiózus munkák vályogtéglák millióit igényelték.
De vajon ez elég ok arra, hogy feltételezzük, egy hatalmas torony építését is? 1913-ban a régészek azt állították, megtalálták annak az épületnek az alapjait, amely a bibliai történetet inspirálhatta. A mérések szerint az épület alapja 91x91 méteres volt. Ez akkora, mint két focipálya. De valóban egy befejezett épület állt ott?
A Louvre-ban található egy ősi agyagtábla, az Észagíla- vagy Észangila-tábla. A babilóniai ékírásos szöveg leírja egy hatalmas torony méreteit, amelynek alapjai megegyeznek a német régészek által felfedezett alapok méretével. A tábla elmagyarázza a 7 emelet magas Étemenanki-templom tervezésének és építésének történetét. A szöveg annyira részletes, hogy az építészek pontosan fel tudták vázolni az épületet. A tábla megadja a torony magasságát is: kilencven méter.
Az Étemenanki Marduk isten zikkuratja, más néven toronytemploma volt Babilonban. Neve azt jelenti, az eget és földet összekötő ház. Ismerős, ugye?
Az alap bizonyítja, hogy megkezdődött egy hatalmas épület építése, a tábla bizonyítja annak terveit. De elkészült, vagy félbehagyták a munkát? És fel lehet vályogból, ebből a viszonylag gyenge anyagból húzni egy ekkora építményt?
A mai modern számítógépes elemzések igazolták, hogy elméletileg egy lépcsős zikkurat elérheti ezt a magasságot, ez az épületforma nem rogyna össze saját súlya alatt.
Néhány évvel ezelőtt döbbenetes bizonyíték került elő. Egy magángyűjteményben talált ékírásos tábla pontosan megmutatta, hogyan nézett ki a torony. A tábla a Kr. e. hatodik századból származik, és száz évvel ezelőtt bukkantak rá Babilonban. Azonban csak nemrégiben került egy hozzáértő tudós kezébe.
A tábla felső részén egy alig kivehető, kopott ábra egy lépcsős tornyot ábrázol. Mellette egy hatalmas emberalak, bottal a kezében. Alatta szépen cizellát szöveg: „Babilon város zikkuratja”.
Ez a tábla megerősíti a Babilonban épült toronytemplom létezését is. A rajzolt zikkuratnak hét szintje van. A szöveg azt is elárulja, ki az alak: II. Nabukodonozor király. Az épület és építtetője egyetlen táblán.
A szöveg arról is beszámol, hogyan fogott hozzá a király az építéshez: „A felső tengertől (Földközi-tenger) az alsó tengerig (Perzsa-öböl) és a távoli belső területekig mentem, hogy embereket hívjak, megépíteni a babiloni zikkuratot.”
Az iraki romoknál talált bizonyítékok, az agyagtáblák feliratai, a vályogtégla-analízis és a torony alakja mind azt támasztják alá, hogy a babilóniai torony valódi épület volt. Építéséhez a számítások szerint 17 millió agyagtéglát használtak fel, amelyeket a helyszínen készítettek.
A Babilóniába hurcolt zsidókat ez az élmény kovácsolta össze sorsközösséggé, így lettek az Ótestamentum szerzői. Szemtanúi lehettek a torony építésének. Valószínű, hogy ez inspirálta őket Bábel tornyának megírására, talán elnyomásuk szimbólumának tekintették a várost uraló épületet. Elvégre egy ismeretlen helyen, ismeretlen kultúrában kellett élniük.
Még egy tény árulkodik arról, hogy a babiloni Marduk-zikurat és Bábel tornya azonos. Ebben a városban a téglákat bitumennel tapasztották össze, erre régészeti bizonyítékok vannak. A Bibliában sok pontos adat mintegy mellékesen bukkan fel. Ezt is konkrétan megemlíti: „Így szóltak egymáshoz: »Gyertek, csináljunk téglát, és égessük ki.« A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul.” (Teremtés könyve 11:3)
Bábel tornyát a művészek kör alakúnak ábrázolták, miközben a zikkarut alapja négyszögletes. Az eltérés oka, hogy a festők a Bibliára támaszkodtak, de ott egy szó sem szerepel a torony formájáról. Egyetlen támpontjuk lehetett csak, az ókori szerző Hérodotosz, aki megemlíti a tornyot, de valószínűleg ő sem látta, információi ezért hiányosak. Mezopotámia egy, a világtól félreeső sivatagi terület, a 19. század közepéig nem nagyon látogatták, nem láttak zikkuratot.
Most, 2500 évvel később a toronynak szinte már nyoma sincs, csak az alapja maradt meg. A téglákból még pár darab fellehető. A vályog nem túl erős, 30 év az élettartama. 300 évvel építése után Nagy Sándor meghódította Babilont, szerette volna fővárosává tenni, és helyreállítani a tornyot, ám halála után lassanként elpusztult. A város elnéptelenedése után a zikkurat maradványait égetett téglái miatt bányának használták, és széthordták.
