alapvetően nincs gond azzal, hogy az emberek nem ugyanazt gondolják. A gond abból van, ha egy csoport felülkerekedik és a saját nézőpontját nyomja rá a másikra. Véleményem szerint ez minden szinten veszélyes, mert így alakulnak ki a hibás elképzelések és a tévhitek, amik idővel dogmává "nemesednek".
Lehet vitatkozni a "szerintem" vonalon, de vannak a számok, amik ellen felesleges. Az ukrán helyzetet nézem, néha írok valamit, de ott jól láthatóak a preferenciák. Őszintén, mitől lenne ez más, mint bármi? Szőke-nem szőke, ájfon-android, konzol-pc, stb.. A vita nagyon jó, mert ezáltal jutunk új információkhoz. Nagyon sok meglepő és számomra ismeretlen, acélokkal kapcsolatos cuccot linkeltetek be a páncélos témák során. Tényleg pezsgő szakmai élet ment - pár kifejezetten alja személyeskedést leszámítva.
Elhiszem, hogy sokan valami ego vagy önigazolási pontnak tekintik az általuk hangoztatott "igazság" terjesztését, de ne essünk át a másik vonalra. Manapság a dezinformáció és a görcsös megfelelés időszakát éljük. Persze, nagyon menő most posztokat rittyenteni arról, hogy "a mai naptól beszüntetek minden üzleti tevékenységet az Orosz Föderációval, mert...", de aztán az örök kritikus énem ekkor felteszi a kérdést:
- amikor nagyban bombázták Irakot/akármit, akkor miért nem volt örjöngés a reptéren, hogy én bizony nem ülök fel arra a Boeing-ra, mert komoly pénzeket rak zsebre a háborús borzalmakon.
Nem legitimálni akarok egy orosz inváziót, hanem rávilágítani arra, hogy mára milyen mértékű és elterjedtségű az erkölcsi kettősköyvelés és mennyire hiányzik a hideg fej. Mennyire elutasítóak vagyunk az egyik oldallal szemben és mennyire befogadóak egy másikkal - közben eszünkbe sem jut, hogy az elfogadott oldal (legyen bármelyik) is egy hatalmi tömb, akinek a legitimációnk kell.
Nem fogok sem erkölcsi - érzelmit meg biztosan nem, mert az érzelmek sosem volt az erős oldalam - sorvezetőt adni. Csupán arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy ne a másikkal legyünk késhegyig menően letámadóak, hanem előbb nézzünk magunkba. Tényleg függetlenek, objektívek tudunk maradni? Nem várom el egy kárpátaljaitól, hogy független legyen. Nem várom el egy ukrántól, hogy független legyen, de egy orosztól sem, sőt egy magyartól sem.
Annyit várok el, legyen tisztában vele, nem tudok független maradni / tudok független maradni és ezek alapján hagyjon digitális lábnyomot maga mögött ezen a helyen. Ha nem tudjuk megőrizni az objektív/független hozzáállást, akkor ezt ne a kocsmai személyeskedés/alpáriság eddig nem látott szintjével próbáljuk kompenzálni. Ne érezd magad felmentve azzal, hogy egy ismeretlenbe állsz be és valószínűleg ő sem ismer téged.
Forrófejű és a prekoncepciói által irányított hülyékből éppen elég van és sajnos egyre többen kerülnek egyre magasabb polcokra - mert mi is egyre inkább forrófejűek vagyunk és a prekoncepciók irányítanak.
(megjegyzés: igen, szidom a zöldeket és ezután is fogom a hülyeségeiket. Arról valaki nem tehet, hogy hová születik vagy melyik nemzet gyermeke, de arról tehet, hogy olyan témába okoskodik bele, ahol hiányzik a tudása és úgy dönt, a tudás megszerzését inkább hisztérikus és gyerekes viselkedéssel kompenzálja...)
Lehet vitatkozni a "szerintem" vonalon, de vannak a számok, amik ellen felesleges. Az ukrán helyzetet nézem, néha írok valamit, de ott jól láthatóak a preferenciák. Őszintén, mitől lenne ez más, mint bármi? Szőke-nem szőke, ájfon-android, konzol-pc, stb.. A vita nagyon jó, mert ezáltal jutunk új információkhoz. Nagyon sok meglepő és számomra ismeretlen, acélokkal kapcsolatos cuccot linkeltetek be a páncélos témák során. Tényleg pezsgő szakmai élet ment - pár kifejezetten alja személyeskedést leszámítva.
Elhiszem, hogy sokan valami ego vagy önigazolási pontnak tekintik az általuk hangoztatott "igazság" terjesztését, de ne essünk át a másik vonalra. Manapság a dezinformáció és a görcsös megfelelés időszakát éljük. Persze, nagyon menő most posztokat rittyenteni arról, hogy "a mai naptól beszüntetek minden üzleti tevékenységet az Orosz Föderációval, mert...", de aztán az örök kritikus énem ekkor felteszi a kérdést:
- amikor nagyban bombázták Irakot/akármit, akkor miért nem volt örjöngés a reptéren, hogy én bizony nem ülök fel arra a Boeing-ra, mert komoly pénzeket rak zsebre a háborús borzalmakon.
Nem legitimálni akarok egy orosz inváziót, hanem rávilágítani arra, hogy mára milyen mértékű és elterjedtségű az erkölcsi kettősköyvelés és mennyire hiányzik a hideg fej. Mennyire elutasítóak vagyunk az egyik oldallal szemben és mennyire befogadóak egy másikkal - közben eszünkbe sem jut, hogy az elfogadott oldal (legyen bármelyik) is egy hatalmi tömb, akinek a legitimációnk kell.
Nem fogok sem erkölcsi - érzelmit meg biztosan nem, mert az érzelmek sosem volt az erős oldalam - sorvezetőt adni. Csupán arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy ne a másikkal legyünk késhegyig menően letámadóak, hanem előbb nézzünk magunkba. Tényleg függetlenek, objektívek tudunk maradni? Nem várom el egy kárpátaljaitól, hogy független legyen. Nem várom el egy ukrántól, hogy független legyen, de egy orosztól sem, sőt egy magyartól sem.
Annyit várok el, legyen tisztában vele, nem tudok független maradni / tudok független maradni és ezek alapján hagyjon digitális lábnyomot maga mögött ezen a helyen. Ha nem tudjuk megőrizni az objektív/független hozzáállást, akkor ezt ne a kocsmai személyeskedés/alpáriság eddig nem látott szintjével próbáljuk kompenzálni. Ne érezd magad felmentve azzal, hogy egy ismeretlenbe állsz be és valószínűleg ő sem ismer téged.
Forrófejű és a prekoncepciói által irányított hülyékből éppen elég van és sajnos egyre többen kerülnek egyre magasabb polcokra - mert mi is egyre inkább forrófejűek vagyunk és a prekoncepciók irányítanak.
(megjegyzés: igen, szidom a zöldeket és ezután is fogom a hülyeségeiket. Arról valaki nem tehet, hogy hová születik vagy melyik nemzet gyermeke, de arról tehet, hogy olyan témába okoskodik bele, ahol hiányzik a tudása és úgy dönt, a tudás megszerzését inkább hisztérikus és gyerekes viselkedéssel kompenzálja...)
