Bod Dylan irodalmi Nobel-díjat kapott. Isten éltesse!
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Ébren vagyok, és nincsen hova mennem.
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Követlek és cseng és bong a reggel.
Bár tudom, hogy az esti ország por lett és homok
Üreset markolok
Hunyorogva állok, mégsem alszom
Az unalmas oly izgató, a lábam bélyeges
És senki sem keres
Az utca kihalt, elkerül az álom
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Ébren vagyok, és nincsen hova mennem.
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Követlek és cseng és bong a reggel.
Varázs-hajókirándulásra vigyél innen el
Megnyúzva az eszem, ernyedt a két kezem
Na és semerre sem
Magam megyek, a cipőm talpa lök
Akármerre elmegyek, akármit elhiszek
Magamról, csak veled lehessek, hass reám
Táncolj, míg el nem révülök
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Ébren vagyok, és nincsen hova mennem.
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Követlek és cseng és bong a reggel
A hahotát, a pörgő-forgó repülést ne bánd
Csak menekül, nem bánt, a fényes Napba száll
S a mennybolt alatt nincsen más határa
Ha hallod, valami motolla jár, és verset gombolyít
A zenédbe besegít: csak egy rongyos bohóc van itt
De rá se hederíts
A látomásodat hadd hajkurássza
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Ébren vagyok, és nincsen hova mennem.
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Követlek és cseng és bong a reggel.
És csúsztass át a füstkarikán, amit a gondolat pipál
Amott romokban áll az idő, a levél lefagy
A fák szoronganak, de a szélfútta part
Az vár rám és nem az eszelős bánat
Tánc a gyémánt ég alatt: a kezem lengetem
A tenger a hátterem, a homok cirkuszporond
Emlékem, végzetem a víz hadd nyelje el
Holnapig hadd feledjem a mákat
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Ébren vagyok, és nincsen hova mennem.
Hé, játssz egy dalt nekem, zenélj, Csörgődobos
Követlek és cseng és bong a reggel.