A román-magyar perszonál únió akkor is felmerült amikor I Ferdinánd királynak felajánlották az országot, akkor a román politikai elit tiltakozott leghevesebben, attól féltek, hogy a király Budapestre helyezi át a székhelyét, onnan uralkodik, amire komoly esély is volt, hisz az is felmerült, hogy a nagy egyesülés után Brassó legyen az ország fővárosa, ne feledjük, hogy a király egy európai uralkodóházból csöppent a román trónra amikor azt megörökölte nagybátyjától, egy balkáni várost látott maga körül.
Havasalföld máig féltékenyen őrzi és építi is vezető szerepét Bukarest mesterséges feltőkésítésével, gazdaság és lakosságarányon is túlmutató fejlesztési forrásokkal. A Román főváros perifériális helyzete, hisz nincs nagy európai közlekedési folyosón, nincs nagy folyam mellett, nincs az ország centrumában, nincs egyetlen szomszédjával sem jelentős közlekedési folyosóval összekötve, nincs tengerpartja azt jelenti, hogy nem organikusan, európai léptékben alakult ki mint város, hanem kizárólag a helyi, pusztán regionális mozgatórugók kényszerítették ki, hogy a térségnek a Dambovica folyócska parti város legyen a központja. A központ viszont megörökölt olyan nagytájakat, mint Erdély, ami pont hátat fordít Bukarestnek, hisz a jól közlekedhető, szelíd lejtők Budapest felé mutatnak, a meredélyek meg Havasalföld felé, így nagyon nehezen tud továbbra is központ maradni, nagyon nehezen tud a korábban pusztán regionális központi szerepet betöltő város európai központ is lenni, sőt nehezen tud az országban piaci, gazdasági mágneseként is működni, mert a fejlődése nem ezt a célt szolgálta évszázadokig. Ezért van nagy szükség a mesterséges feltőkésítésre, a vállalati központok Bukarestbe kényszerítésére (náluk van erre szabály), a források aránytalan ráfordítására Bukarest körül, hogy a látszat, hogy a város nem csak az ország fővárosa, hanem gazdasági, pénzpiaci, politikai, népességi központ is fennmaradjon.
Egy román - magyar perszonálúnió (ami elképzelhetetlen) szükségszerűen magával hozná, hogy az érintkező részeket Budapest bevonza pillanatok alatt, az erős infrastruktúra, a jól szervezett közigazgatás, az erősebb gazdaság lejtőként szolgál onnan idefelé. Budapest messze a Király hágón túl is erősen kifejtené a hatását ahogy teszi már ma is külön országként, ami előre vetítené, hogy a főváros erőtere egy egyesülés után messze betódulna a mai Romániába. Én nem tartanék attól, hogy a román tömegek lepnék el a vidéket, egyrészt már nincsenek olyan sokan, milliók vándoroltak ki örökre, Erdély népsűrűsége kb a fele a magyarénak, csak a Tiszántúlon is lakik kb 2M magyar, Erdély magyarjaival együtt pont annyian lennének mint Erdély románjai. Inkább az történne, hogy a magyar válna onnantól közvetítő nyelvvé a vegyes vidékeken a fejlett nyugati (magyar) részeken való boldogulás érdekében, ne feledjük, hogy Erdély gazdasága még ha közvetlenül érintkező és hatást kifejtő részeket, mondjuk Budapestig nézzük is jóval csekélyebb a magyarnál. A román elözönlés helyett inkább az történne, hogy Erdély újra a magyar kultúra számára átjárhatóvá válna, gazdaságilag bevonzódna a budapesti erőtérbe, a sűrűbb népesség kiegyenlítődésével és a magyarnak mint közvetítő nyelvnek a megerősödésével az asszimiláció a viszájára fordulna. A kárpátokon túli területek annyira elszigetelődnek jelenleg is Erdélytől, pláne Magyarországtól, hogy hatásuk aligha lehetne a jelenlegi Magyarországon, a tőlük kivándorlók sem állnának meg itt, hanem ha már mennek, mennének még 1-2 határral arrébb, egyébként sem lennének képesek olyan dinamikát önteni a betelepítésbe amit ne morzsolna fel az asszimiláció, egyszerűen már nincs bázisa a népmozgásnak. A közös országban 15M román ajkú és 11M magyar élne (2M tartósan külföldön megtelepült románt feltételezve ami minimum realitás), ez kb pont akkora arány mint I Ferdinánd idején (12 vs 9), márpedig akkor ugyanezen okok miatt féltek az egyesüléstől, hogy Erdélyt bevonzza és elszakítja az az erőtér aminek része volt 1000 évig.
