Az, hogy a német külügyminiszter és most már a kancellár szerint is tilos Oroszország győzelme, kezd elég egyértelművé válni.
A Nyugat és azon belül is számos stratégai szálon az oroszoktól függő, az orosz ellencsapástól félő, a jóléti társadalomban elkényelmesedett német politikai elit természetesen nem merte felvállalni a nyílt konfrontációt Oroszországgal.
Kényelmes volt a "NATO egy védelmi szervezet" szlogen mögé bújva tüzelni az ukránokat.
Kényelmesebb és biztonságosabb volt a szankciós bottal piszkálgatni a medvét és naívan bízni abban, hogy így lehet majd erkölcsi és gazdasági győzelmet aratni.
Miközben az ukránok bőrét viszik a vásárra.
De mi van, ha az oroszok győznek? Az egész nyugati liberális gazdasági elit egy hatalmas arcvesztést szenved el, mert ugye harcolni azt nem mert, a szankciókról meg netán kiderül, hogy semmit se értek, visszafele viszont felesleges károkat okoztak.
Egyszerűen úgy megpofozni valakit, hogy a tenyerünk jobban fáj, mint az ellenfél arca, az nagyon ciki.
Ahogy Zelenszkij, a korrupt szélsőségesekkel teli ukrán társadalom fejére felült oroszajkú komikus színész is saját fizikai túlélésért keménykedik és követelőzik a zöld katonai polóiban, úgy válik napról napra egyre inkább egzisztenciális kérdéssé a jelenlegi nyugati elit számára, hogy meddig marad még talpon Putyin.
Az asztalnál lassan az összes tétet bedobják a résztvevők, most dől el, ki lesz a nyertes és ki az, aki fizet. Kérdés, hogy vajon nem fedezetlenek-e a csekkjei, amikkel idáig villogott? Ez mindkét félre igaz lehet.
A chicken run előző felvonását Puytin vesztette el, ő rántotta előbb félre a kormányt, mikor elvesztette a maradék hidegvérét és támadott. Azzal a sereggel, ami szemmel láthatóan nem volt erre teljesen felkészítve.
Most viszont mintha a Nyugat kezdi elveszíteni a higgadtságát, kezd el már előre tiltakozni egy olyan világ ellen, amire sanszos, hogy nincs is felkészülve.
Maximum csak a hagymázas bullshitekkel tarkított retorika szintjén.
És Kína közben csendben kivár.