[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)

Ha most nem adnak nekik a Himarsokhoz 300 km hatótávolságú ATAMCS rakétákat amikor Oroszország Ukrajna területén folytat inváziót, több mint három hónapja akkor szerintem nonszensz azt gondolni,hogy majd később adnak neki ilyen rakétákat....

Ebben nem értünk egyet. Minimálisan abban egyetérthetnénk, hogy az oroszok részéről jogos a kétkedés, miután szóban megígérték a rendszerváltoztatás után, hogy a NATO nem terjeszkedik keletre, de papírt nem írtak róla, majd a NATO bevette az egykori VSZ országait, de megígérte, hogy lényegében semmit nem visz keletre, majd valahogy mégis kinőtt a földből egy lengyel meg egy román rakétavédelmi pajzs, majd Ukrajnában erőszakkal és nem választások útján megdöntötték az oroszbarát rezsimet... kár bele menni, az pont annyira nem volt demokratikus és a nép barátja, mint amit az amerikaiak utána a nyakukba ültettek.
Mégis mit szeretnél kihozni ezekből a rakétákból? Szóban megállapodtak a NATO vezetők egy német légibázison, oroszok nélkül, hogy de amúgy most mondjuk, hogy nem fogunk nagyobb hatósugarú rakétákat adni?


Jó, a kommented többi részét elolvastam és inkább neked van igazad. Oroszok megtámadtak egy olyan népet, amiről átlag amerikai azt sem tudta, hogy létezik és azóta más időszámítás kezdődötté és a világ jobb hely lett, igazad van, nem vitatom többet.
 
  • Tetszik
Reactions: Ramzana
Tálibokat a hátuk közepére sem ...
 
Jaj, jaj mi lesz itt, már a nagy The Guardian is arról ír, hogy "itt az idő alkut kötni", mert nem működnek a szankciók!

"Oroszország nyeri a gazdasági háborút - és Putyin semmivel sem került közelebb ahhoz, hogy kivonja csapatait"

Pár nappal korábbról egy hasonló darab:
"Az EU-nak le kell mondania a szankcionálásról - többet ártanak mint használnak"

Végül, egy lépést hátralépve lássuk, mire kíváncsi most a hatalmasságosságos The Guardian olvasóközönsége, ebben a percben:

YX919iv4_o.png


Amber Heard
Amber Heard
Russia
Live - Ukraine
Johnny Depp

:D :D :D
 
Ebben nem értünk egyet. Minimálisan abban egyetérthetnénk, hogy az oroszok részéről jogos a kétkedés, miután szóban megígérték a rendszerváltoztatás után, hogy a NATO nem terjeszkedik keletre, de papírt nem írtak róla, majd a NATO bevette az egykori VSZ országait, de megígérte, hogy lényegében semmit nem visz keletre, majd valahogy mégis kinőtt a földből egy lengyel meg egy román rakétavédelmi pajzs, majd Ukrajnában erőszakkal és nem választások útján megdöntötték az oroszbarát rezsimet... kár bele menni, az pont annyira nem volt demokratikus és a nép barátja, mint amit az amerikaiak utána a nyakukba ültettek.
Mégis mit szeretnél kihozni ezekből a rakétákból? Szóban megállapodtak a NATO vezetők egy német légibázison, oroszok nélkül, hogy de amúgy most mondjuk, hogy nem fogunk nagyobb hatósugarú rakétákat adni?


Jó, a kommented többi részét elolvastam és inkább neked van igazad. Oroszok megtámadtak egy olyan népet, amiről átlag amerikai azt sem tudta, hogy létezik és azóta más időszámítás kezdődötté és a világ jobb hely lett, igazad van, nem vitatom többet.
A Beszélgetőbe tettem úgy egy hete:

Van egy nagyon jó, 2021 végi összefoglaló a témában, korabeli, titkosítás alól feloldott levelezések és memók vannak összegyűjtve benne.
Egy releváns rész:

The memo walks Clinton through the main events on the road to NATO expansion so far: the trip to Europe in January 1994, the Washington Summit with Yeltsin in September 1994, and the “cold peace” blowup in Budapest in December, trying to provide explanations for Yeltsin’s actions in his domestic context. But despite all the empathy for Yeltsin’s predicament, the U.S. answer, the memo says, is “that the NATO expansion track will proceed even if the Russians refuse to permit progress on the NATO-Russia track.” Therefore, the president should try to persuade Yeltsin that it is in his interest to cooperate and sign the PFP papers. Talbott repeats to Clinton that there is strong opposition to NATO expansion across the political spectrum in Russia, but he believes that Yeltsin is so interested in a good summit and in integration with the West that “he has a strong personal motive for trying to square the circle—and for doing so at the Summit.” The NATO allies also want to see a good NATO-Russia relationship and a good summit because “there is nothing more offensive than a Russian on the defensive.”

The memo is a good representation of Clinton’s priorities at the moment and, in contrast to his communications with Yeltsin, the CSCE and other “new” European security structures are not even mentioned.


Akit érdekel, mi-hogyan történt és hogy ki vert át kit, annak érdemes átböngésznie.

 
Jacques Sapir francia szakértő szerint a tévedés egyik oka, hogy a GDP-alapú összehasonlításnak nincs értelme a vásárlóerő-paritási (PPP) kiigazítás nélkül. Ez figyelembe veszi a termelékenységet, az életszínvonalat, vagyis az egy főre jutó jólétet és erőforrás-felhasználást. Ennek alapján Oroszország gazdasága inkább Németországéhoz hasonló méretű, körülbelül 4,4 billió dollár, szemben a németországi 4,6 billió dollárral. Vagyis, amíg a GDP-bűveletben élő döntéshozók és közvélemény-formálók szemében Oroszország egy kicsiny és gyengélkedő gazdaságnak tűnt fel, az valójában Európa és a világ egyik legnagyobbja.
 
A Beszélgetőbe tettem úgy egy hete:

Van egy nagyon jó, 2021 végi összefoglaló a témában, korabeli, titkosítás alól feloldott levelezések és memók vannak összegyűjtve benne.
Egy releváns rész:

The memo walks Clinton through the main events on the road to NATO expansion so far: the trip to Europe in January 1994, the Washington Summit with Yeltsin in September 1994, and the “cold peace” blowup in Budapest in December, trying to provide explanations for Yeltsin’s actions in his domestic context. But despite all the empathy for Yeltsin’s predicament, the U.S. answer, the memo says, is “that the NATO expansion track will proceed even if the Russians refuse to permit progress on the NATO-Russia track.” Therefore, the president should try to persuade Yeltsin that it is in his interest to cooperate and sign the PFP papers. Talbott repeats to Clinton that there is strong opposition to NATO expansion across the political spectrum in Russia, but he believes that Yeltsin is so interested in a good summit and in integration with the West that “he has a strong personal motive for trying to square the circle—and for doing so at the Summit.” The NATO allies also want to see a good NATO-Russia relationship and a good summit because “there is nothing more offensive than a Russian on the defensive.”

The memo is a good representation of Clinton’s priorities at the moment and, in contrast to his communications with Yeltsin, the CSCE and other “new” European security structures are not even mentioned.


Akit érdekel, mi-hogyan történt és hogy ki vert át kit, annak érdemes átböngésznie.

:D:D“there is nothing more offensive than Russia on the defensive.”:hadonaszos:
 
https://carnegieendowment.org/eurasiainsight/87209

Miközben az EU (változó sikerrel) az orosz olajra vonatkozó embargó lehetséges paramétereiről tárgyal, Moszkva a levegőt arra használja, hogy átcsoportosítson és felkészüljön a további lépésekre. Bár széles körben elterjedt az a vélemény, hogy Oroszország az utolsó dolog, amiről feladja európai energiaexportját, az elhúzódó ukrajnai konfliktus és a nyugati szankciók kiterjesztése növeli annak valószínűségét, hogy Moszkva megteszi az első lépést ennek érdekében..........

..............Az európai politikusokra egyszerre több sürgős feladat vár: alternatív beszállítók keresése, az árak növekedésének magyarázata a választók számára, valamint az embargó csapásának enyhítése az orosz olajtól leginkább függő uniós országokra. Tekintettel arra, hogy mindez meg fog történni, miközben az ukrajnai harcok folytatódnak, erős lendület lesz a Kremllel való tárgyalásra.

Oroszország a maga részéről valószínűleg az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokra hivatkozik az embargó magyarázataként, és ezzel azt a jelzést küldi, hogy az olajáramlás újraindul, amint Ukrajna leállítja a nyugati fegyverek fogadását. Más szóval, Moszkva megkaphatja, amit akar: egy erős tárgyalási pozíciót a szankciókkal kapcsolatban, amely kizárja Ukrajnát a párbeszédből.

Az Oroszország és Európa közötti energiaháború felgyorsítaná a globális inflációt, súlyosbítaná a világélelmiszerválságot, és új szintre emelné az energiaintenzív áruk árait. Az orosz hatóságok jól tudják, hogy nincs visszaút az Európához fűződő kapcsolatok régi szép napjaihoz, de gondoskodhatnak arról, hogy ne csak Oroszország szenvedjen kárt. Moszkva minden lépése, amelyet a Nyugattal való konfliktusban eddig tett, az eszkaláció logikáját követte, és egyelőre nincs okunk azt hinni, hogy ez a logika megváltozik. Nemhogy most nincs vesztenivaló, de minden újabb szankcióval nő a radikális intézkedések támogatóinak száma az orosz kormányon belül.
 
http://ronpaulinstitute.org/archives/featured-articles/2022/june/02/biden-tweaks-ukraine-narrative/
Joe Biden amerikai elnök keddi közleménye a New York Timesban az ukrajnai háború blöfföléssel kezdődik. Azt mondja, Vlagyimir Putyin elnök azt hitte, Oroszország különleges hadművelete csak napokig fog tartani. Nem világos, hogyan jutott Biden ilyen becsléshez. Az Egyesült Államok háborúról szóló narratívájához hasonlóan ez is nagyrészt feltételezett.

Az oroszok abban a meggyőződésükben gyökereznek – és megalapozottan –, hogy Ukrajna amerikai gyarmattá vált, és a kijevi vezetők puszta bábok. Hogyan becsülhették meg Putyin és Kreml tanácsadói, hogy a különleges hadművelet csak egy tortúra lesz? A különleges hadművelet alapvető céljai olyanok – egy szerződés, amely megerősíti Ukrajna semleges státuszát és a donbászi köztársaságok független államként való elismerését, valamint a Krím-félszigetet Oroszország szerves részeként –, hogy egy „napokig tartó” hadművelet ne biztosítaná őket.

Moszkva tudta, hogy az Egyesült Államoknak egyáltalán nem áll szándékában eleget tenni Oroszország jogos biztonsági aggályainak a NATO ukrajnai bővítésével kapcsolatban, amelyeket hivatalosan decemberben, írásban vetítettek előre................
 
ÍRTA: ALEKSZEJ NAVALNIJ
2022. MÁJUS 23. 6:15 EDT
Ptalán Vlagyimir Putyin igazi küldetése az, hogy leckéket tanítson. Mindenkinek – a világ vezetőitől és szakértőitől a hétköznapi emberekig. Ebben különösen jó volt 2022-ben.
Ismét emlékeztetett arra, hogy a „csak egy kis választási csalással” kezdődő út mindig diktatúrával végződik . A diktatúra pedig mindig háborúhoz vezet. Ez egy olyan lecke, amit nem kellett volna elfelejtenünk.
A világ vezetői évek óta álszenten beszélnek a „pragmatikus megközelítésről” és a nemzetközi kereskedelem előnyeiről. Ezzel lehetővé tették, hogy hasznot húzzanak az orosz olajból és gázból , miközben Putyin hatalma egyre erősebb lett. A szankciók és a katonai és gazdasági segélyek között ez a háború több százszor többe fog kerülni, mint azok a jövedelmező olaj- és gázszerződések, amelyek aláírását korábban pezsgővel ünnepelték.
Bővebben: Az ember, akitől Putyin fél
Putyin mindannyiunkat emlékeztetett a „kacsapróbára”: ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úszik, mint egy kacsa, és hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg egy kacsa.
Ebben az esetben is ugyanezt a logikát kell alkalmazni: ha valaki tönkreteszi a független médiát , politikai merényleteket szervez , és kitart birodalmi téveszméi mellett, akkor az egy őrült, aki képes vérfürdőt okozni a 21. századi Európa közepén. És tényleg nem szabad felkarolni a nemzetközi fórumokon.
Putyin jelenleg is leckét ad arról, hogyan lehet semmissé tenni az ország 20 év alatt elért gazdasági hasznát.
Az általa feltett fő kérdésre – hogyan lehet megállítani egy gonosz őrültet hadsereggel, nukleáris fegyverekkel és az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagságával – azonban még meg kell válaszolni. És mi vagyunk azok, akiknek meg kell találnunk ezt a választ.
Navalnij , az orosz ellenzék vezetője kilenc évet tölt egy szigorúan védett büntetés-végrehajtási telepen

Nem érdekelne jobban de aki ezt írta és akiről az ráhelyezi a fókuszt.



Navlnij írta Putyinról.