[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

beta

Well-Known Member
2011. október 26.
5 664
9 265
113
Most sikerült a pöcegödör legaljáról 1 cikket hozni. 1 online beszélgetésből 1 ország véleményét megállapítani. Már a cím is....nagyon szánalmas.

De a vége a legjobb. Orbán - Szijjártó felkerül az Oroszország ellenségei, náci listára. Ez azért jó, mert az ukrán nácik halállistáján konkrétan fent vannak.

Magyarországon a pöcegödör legalja az a KESMA, amit te szoktál olvasni :) Egyébként én csak hoztam a hírt, még csak nem is azért, mert egyetértenék vele, főleg hogy nem ismerem annyira a részleteket hogy mi mennyire igaz. Alapvetően azért is hoztam a hírt, hogy hátha ismeri valaki a részleteket. A cikk emberekről, médiákról ír amiket nem ismerem (hátha valaki ismeri őket) és egy folyamatról, amihez hasonló az illiberális államokban amúgy valóban zajlik - Magyarországon is jól ismert.
Amúgy a cikk vége csak arról ír, hogy Magyarországot könnyen dobhatja Putyin, ha már nem érdeke a normálisabb kapcsolat. Nyilván érdekeltek hogy Mo elkötelezett legyen feléjük, de az igaz lehet, hogy nem okozna nekik gondot dobni a kapcsolatot, ha az érdekük úgy hozza.
 

jani22

Well-Known Member
2016. augusztus 31.
12 604
25 939
113
"Kitiltották a légterükből a két helyen bejegyzett Boeingeket és Airbusokat.

Korábban már írtunk arról, hogyan kezdtek el trükközni az orosz hatóságok a nyugatról lízingelt repülőkkel. Eddig úgy tűnt, ennek kapcsán egyelőre nem kell újabb gyakorlati következményektől tartaniuk a már meglévő szankciókon kívül, most azonban kiderült, hogy Kína sem nézi jó szemmel ezt a nemzetközileg nem elfogadott megoldást, és szankcionálja az orosz légitársaságok többszörösen bejegyzett gépeit."

 

Lord Gazember

Well-Known Member
2015. március 18.
1 349
2 355
113
"Kitiltották a légterükből a két helyen bejegyzett Boeingeket és Airbusokat.

Korábban már írtunk arról, hogyan kezdtek el trükközni az orosz hatóságok a nyugatról lízingelt repülőkkel. Eddig úgy tűnt, ennek kapcsán egyelőre nem kell újabb gyakorlati következményektől tartaniuk a már meglévő szankciókon kívül, most azonban kiderült, hogy Kína sem nézi jó szemmel ezt a nemzetközileg nem elfogadott megoldást, és szankcionálja az orosz légitársaságok többszörösen bejegyzett gépeit."

Kicsit furcsa nekem Kína és Oroszország kapcsolata. Nem tűnnek teljes mellszélességű szövetségeseknek, inkább az a valószínűbb, hogy Oroszország esetleges összeomlásából majd Kína is szeretne mazsolázgatni, addig meg tessék-lássék módon segít, néha meg nem. Nyilván Kínának is fontos a nyugati piac és nem akarja megkockáztatni, hogy ő is valamilyen szankciókat kapjon csak azért, mert segít az oroszoknak, de mondjuk ez láthatóan Indiát pl. nem érdekli, ők azzal üzletelnek akivel akarnak és már az USA-t is "elküldték a fenébe", amikor bele akart szólni.
 

Morishima

Well-Known Member
2017. július 29.
1 464
10 453
113
Kicsit furcsa nekem Kína és Oroszország kapcsolata. Nem tűnnek teljes mellszélességű szövetségeseknek, inkább az a valószínűbb, hogy Oroszország esetleges összeomlásából majd Kína is szeretne mazsolázgatni, addig meg tessék-lássék módon segít, néha meg nem. Nyilván Kínának is fontos a nyugati piac és nem akarja megkockáztatni, hogy ő is valamilyen szankciókat kapjon csak azért, mert segít az oroszoknak, de mondjuk ez láthatóan Indiát pl. nem érdekli, ők azzal üzletelnek akivel akarnak és már az USA-t is "elküldték a fenébe", amikor bele akart szólni.
Azt azért tudni kell hogy a kínai elvtársak saját magukat is megszankciózzák ha azon múlik az hogy a biznisz tovább menjen, de közben mindig kijátsszák a nyugati döntéshozatalt. Ugyan azt csinálják nagyban mint amit sokan kicsiben, kiskapukat keresnek és addig közlekednek rajta amíg be nem zárul.
Feltűnt hogy régen ha beléptél egy szolgáltató kirendeltségébe már dugták a zsebedbe a huaweit? Na most őket nyugaton megszorongatták, átvette a helyüket a xiaomi, most az nyomják a zsebedbe kérdezés nélkül. Másfél milliárdan vannak, a párttagság létszáma a legtöbb országot felülmúlja, ott veszik hülyére a nyugati szabályozást ahol akarják.
Az megvan mikor a kínai szárazföldi bank elvtársai megszankcionálták azokat a párttagokat akiket a hongkongi események kapcsán az usa szankciós listára tett? Fogták kicserélték az adott személyeket és ment tovább minden mintha semmi nem történt volna, csak más cégek , más személyek, más útvonalak.
Miért kéne megtenniük azt a szívességet az usa számára hogy belemenjenek egy nyílt konfliktusba, mikor tudják a vérüket szívni és erősödni rajtuk?

Tehát ezek a szenzációhajhász címek mikor Kína csinál valamit amitől a médiamunkás elélvez hogy most aztán odacsaptak az oroszoknak általában egy ilyen megkerülő manővert jelent.

Mindamellett Ázsiában még tudják mi az a diplomácia, és stratégia, a Himalájában a kínaiak meg indiaiak egymást verik botokkal, közben a vezetőik nagy egyetértésben szorítják egymás kezét és a nyugat megregulázásáról beszélnek. Attól hogy vannak közös pontok és több közös pont van mint olyan ami megosztó, nem lesznek "barátok" az országoknak érdekei vannak. Ázsiában a mai napig érdekeke mentén politizálnak, és ezért sikeresek, európában és a nyugati kultúrkörben ez már megszűnt, itt "ideológiák" vannak meg tömeghisztéria.
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
20 472
67 837
113
Oroszország kész műtrágyát és élelmiszert exportálni, ha feloldják az ellene bevezetett szankciókat, és kész biztosítani az ukrán gabonaexportot is - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a török hivatali partnerével, Recep Tayyip Erdogannal folytatott telefonbeszélgetés során - közölte hétfőn a Kreml sajtószolgálata.
Forrás: https://kuruc.info/r/4/244231/
 
W

Wilson

Guest

Ki ellen harcol valójában Putyin? Maxim Trudolyubov - az orosz elnök által kirobbantott generációk kíméletlen háborújáról....​

2022. május 31. 07:00

Forrás: Meduza

Nemcsak két hadsereg és két társadalom harcol Ukrajna területén, hanem két vezetői csoport is. Először is feltűnő a korkülönbségük. A Putyinhoz közel állók és kulcspozíciókat betöltő tisztviselői között az 1950-es és 1960-as években születettek dominálnak . Ukrajna és Zelenszkij vezetésében a legfontosabb pozíciókat többnyire az 1970-es, 1980-as években születettek töltik be. De a nemzedékek összecsapása nemcsak államközi szinten zajlik, hanem hazai szinten is. Putyin társai félnek feladni a hatalmat, és átadni azoknak, akiknek le kellene váltaniuk őket. Ezért igyekeznek leigázni, a közterület peremére szorítani vagy kiűzni az országból a fiatal vezetőgenerációkat.


A Putyinhoz közel álló embereket – akik az 1940-es évek második felétől a hatvanas évek közepéig születtek – Alekszej Jurcsak antropológus „utolsó szovjet nemzedéknek” nevezi. Mivel ezeknek az embereknek a felnövekedése és karrierjének első szakaszai Brezsnyev uralmának korszakára estek, Mihail Anipkin szociológus más kifejezést javasol - "a stagnálás generációja" . Amint azt a tanulmányok mutatják, a szovjet társadalom a késő szovjet években, Putyin érésének éveiben veszítette el a kollektivista idealizmus maradványait, és elérte az anyagi jólétet és az individualizmus értékeit. Ezek olyan emberek, akik mély csalódáson mentek keresztül az ország kilátásai miatt; emberek, akik (ahogyan Yurchak megmutatta az Örökké, amíg vége volt” című művében), anélkül, hogy idealista célt tűztek volna ki maguk elé, eltemették a szovjet rendszert.

Ha Oroszországban működnének a választások és más eljárások a politikai és gazdaság versenyképes hatalomváltására, akkor azokat, akik Brezsnyev alatt nőttek fel, azokat Gorbacsov és Jelcin idején kellene felváltani – az 1960-as évek második felétől született emberekre. az 1980-as évek elejéig (körülbelül a nyugaton népszerű "X generáció" kifejezésnek felel meg ). Ifjúságuk társadalmi és kulturális kontextusa, közös történelmi tapasztalataik mélyen eltérnek attól a kontextustól, amelyben elődeik felnőttek. A stagnálás gyermekei csalódottak, a peresztrojka gyermekei reménykedtek.

De az Egyesült Államokban az utolsó két elnök általában 70 év feletti...​

Valójában a nyugati országokban a „generációs háborúk” a társadalmi feszültségek leírásának gyakori módja. A fiatalok gyakran elégedetlenek azzal a ténnyel, hogy a társadalom legvonzóbb és legstátuszosabb pozícióihoz való hozzáférést az idősebbek akadályozzák. A gazdag országokban úgy tűnhet, hogy az orvostudomány fejlődése és a várható élettartam növekedése miatt mély és súlyos konfliktusok zajlanak: országaikban régi elnökök és szenátorok, nagy osztályok és nagyvállalatok régi vezetői vannak.

Az Egyesült Államokban Putyint ugyanabba a generációba sorolnák, mint Trumpot, a „baby boomereket”, akik a háború utáni születési boom idején, az 1940-es évek második felétől a hatvanas évek közepéig születtek. A kifejezést más országokban is használják (a „boomereket” az „X generáció”, „Y” stb. követi).

De érdemes emlékezni arra, hogy Trump és Biden előtt az országot Barack Obama vezette, aki 15, illetve 20 évvel volt fiatalabb mindkettőnél. A jelenlegi alelnök, Kamala Harris pedig 1964-ben, a baby boom végén született. Ahhoz, hogy megértsük, mi is az igazi nemzedékek háborúja, érdemes megnézni, hogyan viszonyulnak az orosz állam vezetői azokhoz, akik életkorukban és tapasztalatukban nem hasonlítanak hozzájuk.

IGEN, DE VAN KÜLÖNBSÉG

Az orosz "xerek" (ezt a kifejezést nagyfokú konvencionálisan használjuk) iskolai és diákévei történelmi fordulópont, a totalitárius állam meggyengülése és Oroszország teljes világba való integrációjával kapcsolatos elvárások időszakára estek. Nem mindenki, de sokuk számára a Putyin-évek olyan időszakot jelentettek, amikor megfosztották a számukra természetesnek tűnő szabadságjogoktól, lehetőségektől és kilátásoktól, mert ezeken nőttek fel.

A tapasztalt tapasztalatok közötti különbségeket természetesen nem csak az életkor határozza meg. Mások – akik nem úgy néznek ki, mint Putyin nemzedékének képviselői – minden korcsoportban léteznek. Velük, a „többiekkel”, azokkal, akiknek megvan a szabadság élménye, Putyin végig harcolt uralkodása alatt.

Az elit lebontása​


Az állambiztonsági szakemberek az 1990-es években nem igazán szenvedtek sokat – akkor sokkal nehezebb dolguk volt a tudósoknak, mérnököknek, orvosoknak. Ám az új hírnév megteremtésének, az új társadalmi tőke felhalmozásának, a korábbi „szocialista” (azaz állami) tulajdon lebontásának és a múlthoz nem kötődő új vállalkozások létrehozásának pillanatában a titkosszolgálati tisztek második és harmadik szerepkörbe kerültek. A Putyin-évek a bosszújuk, az autonómia, a függetlenség és a fiatalság mint olyan elleni harcuk.

Putyin köréhez tartozó emberek ellenséget látnak azokban, akik elérték saját elismerésüket, közönségüket, pénzüket és minden mást az életben. Putyin azok ellen harcol, akiknek olvasói, nézői, hallgatói, vevői, szavazói és támogatói vannak, akik nem parancsból, hanem választásból jöttek. Az Oroszországban hatalmon lévő politikusok arra törekednek – sőt, már el is érték –, hogy a véleményük szerint jelentős személyiségeket kinevezzék, és ne maguktól nőjenek fel. Azok, akiket Putyin ellenségnek tart, "külföldi ügynököknek" és "szélsőségeseknek" nevez, nagyon különbözőek, többek között életkorukban is. Csak az köti össze őket, hogy az uralkodó csoporttal ellentétben ők képviselnek valamit.


„Sok mítoszt kötnek a Putyin-elithez, és a fő az, hogy ez, ez az elit létezik. Valójában nem is létezik” – írja Nyikolaj Petrov, az orosz elit kutatója. Képviselői személyes minőségükben nem rendelkeznek önálló teljesítményekkel és elismeréssel, a társadalomban betöltött pozíciójukat felülről történő kinevezéssel kapják meg – ahogy maga Putyin is megkapta minden pozícióját a maga idejében. Könnyen felcserélhetők, pozíciójuk elvesztésével vagy szégyenbe kerülve elveszítik mind a társadalmi, mind az anyagi tőkét (ami az államilag ellenőrzött médiából való eltűnésben és vagyonvesztésben nyilvánul meg). Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ellenőrzött elit felépítését különféle eszközökkel hajtották végre, beleértve a merényleteket és a koholt vádak alapján történő üldözést.

„Putyin elitjének fő jellemzője – írja Petrov – a pozíció domináns pozíciója, nem az egyén… a rendszer iránti lojalitás, a felettesnek való engedelmesség követelése, amelyet a nómenklatúra juttatásaihoz és kiváltságaihoz való hozzáférés biztosítása vagy korlátozása biztosít; két támogató vertikum jelenléte - a párt-adminisztratív és a csekista; a lojalitás elsőbbsége a hatékonysággal szemben a státusz nem csökkenésének garanciájával a lojalitás feltétele mellett.
 
  • Tetszik
Reactions: ladagrant
W

Wilson

Guest

Vezetési kultúra változása Ukrajnában​

Ukrajnában, amely 2014-ben a Krím annektálása és az ország keleti részén kitört háború után egzisztenciális válságba került, az elit- és generációváltást létszükségletként ismerték fel. Az ukrán kormányt, az elnöki hivatalt, a hadsereget és az állam egyéb struktúráit ma már azok uralják, akik, ha emlékeznek a Szovjetunióra, ezt az iskolától és az első egyetemi éveiktől teszik. Felsőfokú tanulmányaikat a posztszovjet Ukrajnában fejezték be, és tették meg karrierjük első lépéseit. A legtöbben alkottak valamit az életükben, építettek – és megnyerték a választásokat.

A kormány mintegy harmada az 1980-as években született, köztük Julia Sviridenko (1985) és Olga Stefanishina (1985) miniszterelnök-helyettes. A világban Ukrajnát a 41 éves Dmitrij Kuleba külügyminiszter képviseli, társai, Szergej Marcsenko és Denis Maljuszka a pénzügyminisztériumot, illetve az igazságügyi minisztériumot vezetik. Alekszandr Kubrakov infrastrukturális miniszter 40, Viktor Ljasko egészségügyi miniszter 42 éves, Mihail Fedorov miniszterelnök-helyettes és digitális transzformációért felelős miniszter pedig 31 éves. Az elnöki hivatal meghatározó alkalmazottai 40 és 50 év közöttiek. Zelensky elnök 1978-ban született.

Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) főparancsnoka, a 48 éves tábornok, akit Zelenszkij 2021-ben nevezett ki erre a posztra, egyebek mellett felelősnek tartja magát az ukrajnai katonai szervezetben a generációváltás felgyorsításáért. . „A fiatal katonák és a tisztek teljesen más emberek, nem úgy, mint mi, amikor hadnagyok voltunk. Ezek új hajtások, amelyek teljesen megváltoztatják a hadsereget a következő öt évben. Szinte mindegyikük tud idegen nyelveket, modern eszközökkel rendelkezik, és jól olvassák őket” – mondta Zaluzsnij egy interjúban még az orosz invázió előtt. „Az új őrmesterek nem bűnbak, mint például az orosz hadseregben, hanem valódi asszisztensek, akik hamarosan tiszteket váltanak fel bizonyos funkciókban.

A tisztektől elvárás a taktikai döntések meghozatalára és a harci irányítás átvételére, ami a gyorsan változó körülmények között a parancsnokság eredeti parancsától való eltérést jelenthet. Az ukránok a nyugati oktatókkal való képzés során céltudatosan igyekeztek kikerülni a menedzsment merev, orosz stílusú központosítását .

Az ukrán katonai reform aktív szakasza 2016-ban kezdődött, és mindössze hat év alatt a teljes szervezeti kultúra változásához vezetett . Ukrajna hadseregében és biztonsági szektorában már most is olyan emberek töltik be a kulcspozíciókat, akiknek nincs szovjet tapasztalatuk. Oroszországban azonban a felsőbb hatóságokkal szembeni abszolút alárendeltség iránti igény nemhogy nem gyengült, hanem csak szigorodott. Ha igaz, hogy Putyin személyesen hoz stratégiai, sőt taktikai katonai döntéseket a háború során, ez csak bénító hatást kelt a felsőbb parancsnoki állományban, mert a tábornokok minden lépését a főhatóságokkal kell egyeztetniük. Ez ugyanaz a kultúra, amelynél a lojalitás fontosabb, mint a hatékonyság.

Az elveszett generáció Oroszországban​

Merev szűrők és korlátok állnak a Putyint követő generációk útjába. Mindazok, akiket rokoni és dinasztikus kötelékeik alapján felvesznek a nómenklatúrába; mindazok, akik többrétegű ellenőrzésen estek át és a „kormányzói iskolában” tanultak, feltétlen hűséggel kötötték magukat a rendszerhez. Az, hogy a rendszerből kikerülők száma rendkívül csekély, azt jelzi, hogy a nómenklatúrában továbbra is nyereséges a hely, és nagyon magas a „kilépési ár”: hatalmi szempontból ez egyenértékű az árulással ( itt például az Aeroflot egykori vezérigazgató-helyettesének, Andrej Panovnak vagy a Gazprombank volt alelnökének, Igor Volobujevnek a története ).

Azok, akik nem politizáló szakembereknek tartották magukat, egykor a nómenklatúra beosztásában való munkát karrierjük semleges részeként írhatták le. Ezt az álláspontot ma már aligha lehet megvédeni. Az orosz nemzedék 1970-es és 80-as években született képviselői, akik már most kulcsfontosságú döntéseket hozhattak egy teljesen más Oroszországban, vagy meg kell elégedniük a végrehajtó szereppel, vagy kockáztatni a szabadságukat (Alekszej Navalnij másfél éves idősebb Vlagyimir Zelenszkijnél), vagy belső vagy külső emigrációba mennek. Ez a 70 évesek háborúja a 30 és 40 évesek ellen – nemzedékek háborúja, aminek elvileg nem lett volna szabad. Nemzedékek egyáltalán nem harcolhatnak egymás között, lehet és kell is harmónia.

Oroszországban valószínűleg már van legalább egy elveszett generáció – azok, akik a peresztrojka éveiben nőttek fel. Veszélyesek a rendszerre. „Putyin generációja az én generációmban bízik a legkevésbé – a peresztrojka generációjában, amely az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején született, és azt hiszi (teljesen helyesen), hogy neheztelünk rájuk” – írja Mihail Anipkin szociológus. – „Megdobtak minket” – pontosan ez az én generációm érzése, amit sok tanulmánynak köszönhetően tudott megfogalmazni. Putyin nemzedéke pedig „dobott” minket, amely nemcsak hogy nem hagyja el magát, hanem gyermekeinek egy generációját is berántja maga körüli pozíciókba, megkerülve minket.”

Anipkin kutatása feltárja a 40-es és 50-es éveikben járó emberek „buzgóságának hiányát”, valamint azt a szándékos vágyukat, hogy távol maradjanak a politikától, a személyes és gazdasági eredményekre összpontosítva. Anipkin az egyik orosz Xerrel készült mélyinterjúból idéz: „A mi generációnk már várja, hogy végre eljöjjön az ideje . És most meglepődve tapasztalja, hogy egyszerűen nem engedik hatalomra. És hogy általában a nálunk idősebb generáció, ott 10-15 évesen szilárdan elfoglalt minden helyet. Sőt, saját gyerekeiből pótlást készít magának, vagyis teljesen blokkolja a társadalmi liftet...megkerülve a mi generációnkat.
 
W

Wilson

Guest

A hatalomátadás, mint politikai tabu​

Ez Oroszország mint politikai társadalom egyik alapvető problémájának megnyilvánulása. Oroszországban nincs automatikusan működő intézményi mechanizmus a hatalom és a tulajdon átadására. A "gyerekek", akik, úgy tűnik, a váltó szerepére hivatottak, nem az érdemeiknek köszönhetően kerülnek a csúcsra (egyszerűen életkoruk szerint kevés van belőlük), hanem azért, mert "akinek gyerekek ". A jelenlegi hatóságoknak több mint két évtizedük volt egy ilyen mechanizmus kidolgozására, de következetesen megsemmisítettek minden nyilvános, minimálisan versenyeztetett eljárást. Sőt, gátakat emeltek az elitek és generációk békés váltása elé.

Putyin és a választási köre kemény elutasítása a hatalom megváltoztatására szolgáló eljárásként az utóbbi időben a nem általuk személyesen választott örökösöktől való félelem formáját öltötte a politikában és a gazdaságban. Az orosz politikában a hatalomátadás és az „utódlás” kérdése Koscsejeva-tűhöz hasonlóvá vált.

Ez egy igazi tragédia. Oroszországnak esélye volt a békés és nyilvános hatalomváltásra. Megvolt az esély arra, hogy elkerüljük az újabb 1991-et, a tapasztalat és a tőke újabb visszaállítását. Szavakkal ezt még a hatóságok is szeretnék elkerülni, de már mindent megtettek annak érdekében, hogy a hatalom és a tulajdon átadása mély válság nélkül lehetetlenné váljon.

Sokan azt hiszik, hogy Putyin és köre megpróbálja újraéleszteni az emlékezetükben összeomlott Szovjetuniót. De ez nem az. Nem a Szovjetunió helyreállításával vagy a birodalom újjáépítésével vannak elfoglalva, bár birodalmi ösztöneik vannak. És még csak nem is háború a Nyugattal, bár nem szeretik a Nyugatot.

Arra törekszenek, hogy megakadályozzák a számukra szervesen idegen embereket a hatalomtól és a tulajdontól. És sok ilyen ember van - biztosan több, mint egy generáció: nem csak a "xerek", hanem a "millennialok" túlnyomó többsége is, mert a mindenkori uralkodók gyermekei csak egy szűk réteget alkotnak.

A tét folyamatos emelésével, uralmuk egyre szélsőségesebbé tételével Putyin belső köréhez tartozó társai egyre nagyobb kontrollt szereznek a politikához és a gazdasághoz való hozzáférés felett. A hatalomátadástól való félelem a Putyin által kirobbantott háború kiváltó oka.

 

Flamand

Well-Known Member
2021. augusztus 26.
3 598
17 803
113

A hatalomátadás, mint politikai tabu​

Ez Oroszország mint politikai társadalom egyik alapvető problémájának megnyilvánulása. Oroszországban nincs automatikusan működő intézményi mechanizmus a hatalom és a tulajdon átadására. A "gyerekek", akik, úgy tűnik, a váltó szerepére hivatottak, nem az érdemeiknek köszönhetően kerülnek a csúcsra (egyszerűen életkoruk szerint kevés van belőlük), hanem azért, mert "akinek gyerekek ". A jelenlegi hatóságoknak több mint két évtizedük volt egy ilyen mechanizmus kidolgozására, de következetesen megsemmisítettek minden nyilvános, minimálisan versenyeztetett eljárást. Sőt, gátakat emeltek az elitek és generációk békés váltása elé.

Putyin és a választási köre kemény elutasítása a hatalom megváltoztatására szolgáló eljárásként az utóbbi időben a nem általuk személyesen választott örökösöktől való félelem formáját öltötte a politikában és a gazdaságban. Az orosz politikában a hatalomátadás és az „utódlás” kérdése Koscsejeva-tűhöz hasonlóvá vált.

Ez egy igazi tragédia. Oroszországnak esélye volt a békés és nyilvános hatalomváltásra. Megvolt az esély arra, hogy elkerüljük az újabb 1991-et, a tapasztalat és a tőke újabb visszaállítását. Szavakkal ezt még a hatóságok is szeretnék elkerülni, de már mindent megtettek annak érdekében, hogy a hatalom és a tulajdon átadása mély válság nélkül lehetetlenné váljon.

Sokan azt hiszik, hogy Putyin és köre megpróbálja újraéleszteni az emlékezetükben összeomlott Szovjetuniót. De ez nem az. Nem a Szovjetunió helyreállításával vagy a birodalom újjáépítésével vannak elfoglalva, bár birodalmi ösztöneik vannak. És még csak nem is háború a Nyugattal, bár nem szeretik a Nyugatot.

Arra törekszenek, hogy megakadályozzák a számukra szervesen idegen embereket a hatalomtól és a tulajdontól. És sok ilyen ember van - biztosan több, mint egy generáció: nem csak a "xerek", hanem a "millennialok" túlnyomó többsége is, mert a mindenkori uralkodók gyermekei csak egy szűk réteget alkotnak.

A tét folyamatos emelésével, uralmuk egyre szélsőségesebbé tételével Putyin belső köréhez tartozó társai egyre nagyobb kontrollt szereznek a politikához és a gazdasághoz való hozzáférés felett. A hatalomátadástól való félelem a Putyin által kirobbantott háború kiváltó oka.

Meduza:D
 

Flamand

Well-Known Member
2021. augusztus 26.
3 598
17 803
113
És? Attól még jó elemzéseik vannak...
Sajnos a pl Komszomolszkaja Pravdán nem olvashatsz semmilyen elemzést az orosz hatalmi elítről.vagy az orosz társadalmi viszonyokról...
Az orosz oligarchikus rendszer tény,de annyi ökörség van benne,hogy ez teszi hiteltelenné. A szokásos propi,mert az átlagnak fingja sincs az egészről.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 899
56 761
113
Volodimir Zelenszkij "ukrán" elnökkel folytatandó "közvetlen és komoly" tárgyalásokat követelt Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök egy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott nyolcvanperces telefonbeszélgetésben szombaton - közölte Steffen Hebestreit német kormányszóvivő.
Forrás: https://kuruc.info/r/4/244146/
Mi a fenét tudnak ezek 80 percig beszélni egymással, ha az álláspontok lényegében teljesen ellentétesek?