Zsitomir a harci cselekmények idején – "Boszorkányüldözés" és készülődés az "északiak" inváziójára.
Dmitrij Kovalevics, Ukraina.ru (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220805/1037310315.html
Zsitomir ősi városa mindig is a szomszédos Kijev árnyékában élt, legalábbis azóta, amióta Olga hercegnő kegyetlenül leverte a drevljánok felkelését. Ma, bár a város területi székhely, a helyi politikát teljes egészében Kijev diktálja, egészen a közüzemi társaságok vezetőségének kinevezéséig.
Kijev számára a város továbbra is stratégiai jelentőségű, mivel a fővárost a nyugati régiókkal és az EU országaival összekötő főút mellett található. Emiatt a városban és a térségben koncentrálódnak azok a katonai egységek, amelyeknek feladata annak megakadályozása, hogy ezt a kapcsolatot egy északról érkező támadás elvágja.
A Zsitomiri terület északi részén, akárcsak a tőle nyugatra eső Rovnói és Volhíniai területeken jelenleg aktívan felhasználják a költségvetést a „Jacenyuk-vonal”, a belorusz határon lévő mérnöki építmények megerősítésére, melyeknek meg kell állítania az orosz ill. belorusz hadsereget egy északról kiinduló invázió esetén.
A terület északi részén, Poleszjében tilos az erdők látogatása, bár az erdei gyümölcsök, gombák és gyógynövények szedése mindig is jelentős részt tett ki a szegény helyi családok költségvetésében. A tilalom ellenére még mindig járják az erdőket, bár ez gyakran meghurcolással, letartóztatással és pénzbírsággal fenyeget.
Folyamatosan zajlik a „boszorkányüldözés”, az SzBU helyi szervezete pedig rendszeresen beszámol a „haza elárulóinak” elfogásáról. Ilyen például az a nő, aki a közösségi oldalakon antifasiszta álláspontot fejtett ki és magánlevelezésben megírta valakinek, hogy falujukban az Ukrán Fegyveres Erők mintegy 80 katonája tartózkodik. A nőre 15 évtől életfogytig terjedő börtönbüntetés vár.
Augusztus 3-án, szerdán 5 év börtönbüntetésre ítélték a régió egyik lakosát, aki állítólag az FSzB utasítására lefényképezett egy vashidat Korosztyeny városában február végén 20 000 rubel ellenében.
Összesen 69 bűnügyben folyik a nyomozás a Zsitomiri területen "kollaboráció" és "hazaárulás" vádjával, a helyi rendőrség közlése szerint. A vádlottak: nyugdíjasok, egyéni vállalkozók, munkanélküliek, tanárok és papok. Legtöbbjük bűne a rendőrség szerint abban áll, hogy kijelentették: az orosz csapatok a banderisták és a nácik elleni harcolnak és hogy a NATO biológiai laboratóriumokat telepít Ukrajnába.
Egy volt katonát kollaborációval vádolnak a Zsitomiri területen, mert a három nép – az ukránok, az oroszok és a beloruszok – egységéről tett kijelentéseket. Két nyugdíjast azzal vádolnak, hogy Bergyicsev város piacán nyilvánosan kijelentették, hogy az ukrán hatóságok népirtást hajtanak végre a saját népük ellen. Súlyosbító körülményként említi a rendőrség a gyanúsítottak feliratkozását oroszbarát Telegram-csatornákra.
Zsitomirban az orosztalanítás és a dekommunizáció keretében a nacionalisták aktívan küzdenek a város híres szülötteinek emlékével, Vlagyimir Korolenko írótól és Jarosław Dąbrowskitól, a Párizsi Kommün alakjától kezdve a rakéta- és űrhajózási rendszerek tervezőjéig, Szergej Koroljovig. A "Nép szolgája" elnöki párt zsitomiri képviselője, Szergej Kuzminih nemrég hivatalosan javasolta, hogy az egyik utcát Vlagyimir Zelenszkijről nevezzék el. A javaslattévő képviselőt egyébként vesztegetés bűntettével vádolják.
A bizonytalan kilátások, a nyugtalan várakozás és a tájékozódás lehetőségétől való elzártság – az Elnöki Hivatal nézőpontját nem számítva – sokakat arra késztet, hogy túlvilági erőknél keressenek választ, különösen a terület kisvárosaiban. Itt a hirdetőoszlopokat és tablókat szó szerint teljesen beborítják a varázslók, jósok és a „mágusok leszármazottainak” hirdetései, akik egy bizonyos összegért megjósolják a család közeli jövőjét, vagy a hadseregbe mozgósított és eltűnt rokonok sorsáról kérdezik a szellemeket.
A helyi bűnügyi krónika is tele van az efféle csalók áldozatairól szóló jelentésekkel. Másrészt, minél nehezebbé és bizonytalanabbá válik a hétköznapi emberek helyzete, annál jövedelmezőbbé válik a jósok és varázslók üzlete. Emiatt ugyan a rendfenntartó szervek látókörébe kerülnek, de aztán tovább dolgoznak, most már a rendőrség oltalma alatt, akárcsak a kábítószer-kereskedők és a prostitúció haszonélvezői. Ellentétben az ukrán neonácizmust kritizáló nyugdíjasokkal ezek a "boszorkányok" védelem alatt állnak.
Nyáron a városlakók és a menekültek a Tyetyerev folyó strandjain és a helyi kavicsbánya-tavaknál töltik az időt, bár az egészségügyi és járványügyi állomás arra figyelmeztet, hogy ezek vize nem felel meg az előírásoknak. Most itt gyakrabban hallható nemcsak a Zsitomirra jellemző szurzsik (orosz-ukrán keveréknyelv), hanem a tiszta orosz is, mivel a Zsitomiri területre mintegy 100 000 belső menekült érkezett, főként Harkovból és a Donbasszból.
Magában a városban az élet a megszokott módon zajlik. Sárgamellényes munkások javítják a Tyeatralnaja utca járdáját és folytatják az orosz rakéták becsapódása után maradt törmelék eltakarítását a náci Roman Suhevicsről elnevezett utcában.
A munkások körül gyerekek görkorcsolyáznak, akik ukránul, oroszul és szurzsik nyelven beszélnek egymással és semmi rosszat nem látnak a nyelvi sokszínűségben. Kizárólag gyermeki problémáikról, vágyaikról és sérelmeikről beszélnek, amelyek távol állnak a hadműveletektől, a nacionalizmustól és általában a politikától és ez reményt ad a „drevljan föld” újjászületésére.
