jó kis összefoglaló:
A német ipari lobbi képviselőin és néhány menthetetlen idealistán kívül valószínűleg senki nem gondolta komolyan, hogy a Nord Stream 1 gázvezeték augusztus végi 3 napos leállása után újra indul majd a szállítás. A három nap eltelt és ahogy Kijev alatt, itt sem történt meg a csoda. Hovatovább a Kreml hétfőn közölte, hogy addig nem is küldenek gázt Európába, amíg a nyugat fel nem oldja a szankciókat.
Néhány napja megjelent egy videó, amelyen az aktuális orosz illetékes elvtárs magyarázza a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség képviselőinek, hogy az enerhodari atomerőmű udvarába csapódott rakéta miért olyan szögben áll ki a talajból, hogy a kilövés iránya az oroszok által ellenőrzött terület felé mutat. Azért, mert az repülés közben 180 fokban visszafordul és úgy találja el a területet, illusztrálja emberünk a karjaival kanyart leírva az ukrán trükköt. Moszkva bejelentése a gázszállításokról és a szankciókról hasonló éles fordulót jelent a kommunikációban.
A narratíva eddig ugye az volt, hogy a szankciók okozta technikai problémák miatt nem tudják teljesíteni a szállításokat. Most viszont egy csapásra elengedték ezt a magyarázatot és egyből átugrottak arra, hogy a csapok megnyitásának feltétele a szankciók feloldása.
Első látásra ebből legalább két dolog következik. Az első természetesen az, hogy az oroszok eddig végig hazudtak a szállítások csökkentésével kapcsolatban. Ez persze nem újdonság, az orosz kamukázást ugye rendre megcáfolják, ők maguk azonban nem is foglalkoznak azok bizonyításával, hanem csak újabb és újabb hamis állításokat dobnak be, hogy zavart keltsenek és eltereljék a figyelmet. Ez persze előbb-utóbb visszaüt. Ahogy az IAEA munkatársai az atomerőmű udvarán, úgy a nyugati politika sem fog már bedőlni ezeknek a drifteknek. Aki még mindig elhiszi, hogy a szankciók feloldása után az oroszok újraindítják a gázt és aztán minden visszatér a boldog békeidők idilljéhez, az tényleg menthetetlenül naív.
A másik dolog pedig az, hogy ha nem fájnának a nyugati korlátozások akkor nem kérnék a feloldásukat. Persze itt is ment a keménykedés és a mítoszteremtés. Az oroszok aztán kibírnak mindent, a lényeg hogy más jobban szenvedjen mint ők. Talán nincs is szebb példa az orosz politika beteg mentalitására, hiszen miért nem az a cél, hogy mindenkinek jobb legyen és ne rosszabb? Beleértve természetesen a saját lakosságukat is, akik felé az ajánlat az, hogy szenvedni fogtok, de ez szükséges ahhoz, hogy Európának még rosszabb legyen. Mindezért pedig kárpótol titeket az orosz fennsőbbrendűség érzésének illúziója. Aztán meg vannak sértődve, hogy minden Oroszországgal szomszédos állam szabadulna ettől a kiváló lehetőségtől.
Na de mi is változott, ami az oroszokat arra készteti, hogy hirtelen megpróbáljanak alkupozíciókat felvenni? Két lehetőség van. Ez is a jószándékuk újabb jele (haha, bocs), vagy pedig azért mert nem állnak jól. Itt jegyezzük meg, hogy nem csak a gázszállításokkal kapcsolatban lettek hirtelen feltételeik, hanem a napokban azt is belengették, készek tárgyalni Zelenszkijjel, persze csak a saját követeléseikről. Ez is elmozdulást jelent ugyanakkor az eddigi "nincs miről tárgyalni" állásponttól. A teljesség igény nélkül, nézzünk pár jelet arra vonatkozóan, hogy miért kezdhettek el vakarózni Moszkvában.
A gáz ára a nyár végére rekord magasságokba szökött, egy ponton azonban már látszott, hogy a tárolt kapacitás a vártnál jobban alakul. Az oroszok még próbáltak egyet szorítani, bejelentették a Nord Stream augusztus végi leállását, illetve a franciáknak sem küldtek több anyagot. Mindezek ellenére a gázár a közel 350-es csúcsáról az elmúlt egy hétben kétszázig ereszkedett vissza. Az NS1 végső lezárásának hírére hétfőn még megugrott, de ezen poszt írásakor kedd délelőtt ismét -10%-ban van az árfolyam 220-on. A piac tehát már régen azt árazza, hogy nem fog ott jönni gáz, ráadásul most már megszűnt a bizonytalanság is. Sokkal jobb azt tudni, hogy valami nincs, mint állandóan reménykedni abban, hogy talán mégis lesz. A német kormány összerakott egy 65 milliárd eurós csomagot a helyzet kezelésére, a pénzügyminiszter azt is jelezte, hogy van még pénz ha kell.
A múlt héten a G7 bejelentette, hogy ársapkát tesznek az orosz olajra. Az nem teljesen világos, miként fog ez megvalósulni és szinte biztosan az olaj árának növekedéséhez vezet majd. A G7 országok úgy gondolkodhattak, hogy az uniós olajembargó egyébként is életbe lép az év végén, az a néhány hónap ide vagy oda már kevésbé számít. Az olaj ára nem szállt el úgy mint a gázé, lényegében a háború kitörése előtti szinten van. Ha sikerül Iránnal tető alá hozni az új atomalkut, akkor az oroszoktól kieső olaj mennyiség egy része vissza is kerül a piacra. Az oroszok az ársapka tervére közölték, hogy ha az életbe lép akkor ők nem szállítanak a G7 országoknak. Ez azt jelenti, hogy az olajukat Ázsiában megpróbálják majd eladni, amivel többek közt éppen Iránt hoznák még kellemetlenebb helyzetbe. Az olcsó orosz energia még erősebb konkurenciát jelent nekik például Kínában, máshova pedig jelenleg nem igazán tudnak szállítani. Iránnak tehát nem sok mozgástere van, ha nem mennek bele az egyezménybe, akkor épp nagy orosz barátaik fogják megnyirbálni a bevételeiket.
Putyin kezéből tehát fogynak a lapok. A Nord Stream 1-et most dobta be és nem ment vele semmire. Még leállíthatja a gázszállítást az ukrán vagy török irányon keresztül, de az lényegében már a Gazprom végét jelentené és súlyosan érintené az olyan baráti rezsimeket is mint a szerb vagy a magyar. Persze adott esetben ez nem biztos, hogy őt zavarni fogja. A G7 árasapka azt jelenti, hogy az olajbevételek nagy részéről is lemondhat, ha pedig emiatt egyáltalán nem szállít nyugatra, akkor még súlyosabb lesz a helyzet. Ezt pedig az orosz gazdaság már nem biztos, hogy akár rövidtávon is elbírja.
Az orosz költségvetés bevételei devizában keletkeznek, a kiadásai pedig rubelben. A mesterségesen erősen tartott orosz pénz viszont problémákat okoz, mert a rubel kiadások a háború miatt egyre nőnek, miközben a fentiek miatt a deviza bevételek csökkennek. Gyengíteni kellene a rubelt, hogy a kevesebb devizát több rubelre tudják átváltani, azonban ez sem olyan egyszerű. Rubelt kellene eladni, de erre nem túl sok lehetőségük van. A Bloomberg írt összeállítást erről a törekvésről a múlt héten. Vehetnének török lírát, de Erdogan unortodox gazdaságpolitikája miatt az továbbra is zuhanórepülésben van, tuti bukta. Az indiai rúpia sem jobb megoldás, mert India nem tud adni semmi olyat amire az oroszoknak szüksége lenne. Az Emirátusok dirhamja komoly politikai kockázatot rejt a nyugattal való együttműködésük miatt. Marad tehát a kínai jüan, ott viszont az a probléma, hogy megvenni ugyan nagyon könnyű, de visszaváltani kevésbé, mert az állam engedélye kell hozzá. Az oroszoknak jelenleg is 70 milliárd dollárnyi jüanjuk van beragadva amihez nem férnek hozzá. Lásd még: dollárgyilkos BRICS közös valuta.
A fronton sem rózsás a helyzet, az elemzői vélemények egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy teljesen elvesztették a kezdeményezést. Herszonban csúszik ki a lábuk alól a talaj, ahol északon szinte az egész vonalon visszavonultak a második védelmi állásokba. Az Inhulec folyó mentén egyre szélesedik az ukrán hídfő, Herszon város körül pedig a sűrűn lakott területeken beásott orosz állások között manőverező ukrán egységek folyamatosan morzsolják fel az elszigetelődő alakulataikat. A hétvégén súlyos csapás ért egy orosz bázist Luhanszkban Kreminnánál, a káoszt kihasználva pedig az ukránok átkeltek a Donyec folyón Lymantól délkeletre és azóta is tartják azt a hídfőt. Az orosz veszteségek az ukrán jelentések szerint ma átlépték az 50 ezer főt, amit persze kezeljünk fenntartással, de az USA Védelmi Minisztériumának visszafogottabb becslése szerint is 80 ezerhez közelít az orosz halottak és sebesültek összesített száma a háború kezdete óta.
Maga az orosz ipar és a hadiipar is egyre nehezebb helyzetbe kerül és helyenként már rendkívül megalázó helyzetekkel szembesülnek. A Moscow Times írta meg, hogy a vasúti szállításban is kezdenek problémák kialakulni, ugyanis a szankciók nyomán nincs elég csapágy a vagonok karbantartásához. Arra is emlékezhetünk, hogy a modern hadviselés egyik alapelemét képező drónokért Iránba kellett menniük. A New York Times, hírszerzési dokumentumokra hivatkozó tegnapi cikke szerint pedig Észak-Koreától vásárolnak tüzérségi eszközöket és lőszert.
Mindezek tükrében tehát egyáltalán nem meglepő, hogy az oroszok a fenyegetőzés és hazudozás mellett hirtelen (számukra) tárgyalási alapot képező feltételekkel álltak elő. Hinni persze senki nem fog nekik, az egész helyzetre pedig igen frappáns összefoglaló az Ukrán Hadügyminisztérium ma délelőtti tweetje:
"A szovjet fegyverek által nyújtott lehetőségek valóban kimerültek. Ukrajna emiatt a NATO szabványokra áll át. Akik nem tudnak NATO szabványokra váltani, észak-koreai normárakra váltanak: legyen akár szó a fegyverekről, a politikáról, vagy az életszínvonalról."
www.facebook.com
A német ipari lobbi képviselőin és néhány menthetetlen idealistán kívül valószínűleg senki nem gondolta komolyan, hogy a Nord Stream 1 gázvezeték augusztus végi 3 napos leállása után újra indul majd a szállítás. A három nap eltelt és ahogy Kijev alatt, itt sem történt meg a csoda. Hovatovább a Kreml hétfőn közölte, hogy addig nem is küldenek gázt Európába, amíg a nyugat fel nem oldja a szankciókat.
Néhány napja megjelent egy videó, amelyen az aktuális orosz illetékes elvtárs magyarázza a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség képviselőinek, hogy az enerhodari atomerőmű udvarába csapódott rakéta miért olyan szögben áll ki a talajból, hogy a kilövés iránya az oroszok által ellenőrzött terület felé mutat. Azért, mert az repülés közben 180 fokban visszafordul és úgy találja el a területet, illusztrálja emberünk a karjaival kanyart leírva az ukrán trükköt. Moszkva bejelentése a gázszállításokról és a szankciókról hasonló éles fordulót jelent a kommunikációban.
A narratíva eddig ugye az volt, hogy a szankciók okozta technikai problémák miatt nem tudják teljesíteni a szállításokat. Most viszont egy csapásra elengedték ezt a magyarázatot és egyből átugrottak arra, hogy a csapok megnyitásának feltétele a szankciók feloldása.
Első látásra ebből legalább két dolog következik. Az első természetesen az, hogy az oroszok eddig végig hazudtak a szállítások csökkentésével kapcsolatban. Ez persze nem újdonság, az orosz kamukázást ugye rendre megcáfolják, ők maguk azonban nem is foglalkoznak azok bizonyításával, hanem csak újabb és újabb hamis állításokat dobnak be, hogy zavart keltsenek és eltereljék a figyelmet. Ez persze előbb-utóbb visszaüt. Ahogy az IAEA munkatársai az atomerőmű udvarán, úgy a nyugati politika sem fog már bedőlni ezeknek a drifteknek. Aki még mindig elhiszi, hogy a szankciók feloldása után az oroszok újraindítják a gázt és aztán minden visszatér a boldog békeidők idilljéhez, az tényleg menthetetlenül naív.
A másik dolog pedig az, hogy ha nem fájnának a nyugati korlátozások akkor nem kérnék a feloldásukat. Persze itt is ment a keménykedés és a mítoszteremtés. Az oroszok aztán kibírnak mindent, a lényeg hogy más jobban szenvedjen mint ők. Talán nincs is szebb példa az orosz politika beteg mentalitására, hiszen miért nem az a cél, hogy mindenkinek jobb legyen és ne rosszabb? Beleértve természetesen a saját lakosságukat is, akik felé az ajánlat az, hogy szenvedni fogtok, de ez szükséges ahhoz, hogy Európának még rosszabb legyen. Mindezért pedig kárpótol titeket az orosz fennsőbbrendűség érzésének illúziója. Aztán meg vannak sértődve, hogy minden Oroszországgal szomszédos állam szabadulna ettől a kiváló lehetőségtől.
Na de mi is változott, ami az oroszokat arra készteti, hogy hirtelen megpróbáljanak alkupozíciókat felvenni? Két lehetőség van. Ez is a jószándékuk újabb jele (haha, bocs), vagy pedig azért mert nem állnak jól. Itt jegyezzük meg, hogy nem csak a gázszállításokkal kapcsolatban lettek hirtelen feltételeik, hanem a napokban azt is belengették, készek tárgyalni Zelenszkijjel, persze csak a saját követeléseikről. Ez is elmozdulást jelent ugyanakkor az eddigi "nincs miről tárgyalni" állásponttól. A teljesség igény nélkül, nézzünk pár jelet arra vonatkozóan, hogy miért kezdhettek el vakarózni Moszkvában.
A gáz ára a nyár végére rekord magasságokba szökött, egy ponton azonban már látszott, hogy a tárolt kapacitás a vártnál jobban alakul. Az oroszok még próbáltak egyet szorítani, bejelentették a Nord Stream augusztus végi leállását, illetve a franciáknak sem küldtek több anyagot. Mindezek ellenére a gázár a közel 350-es csúcsáról az elmúlt egy hétben kétszázig ereszkedett vissza. Az NS1 végső lezárásának hírére hétfőn még megugrott, de ezen poszt írásakor kedd délelőtt ismét -10%-ban van az árfolyam 220-on. A piac tehát már régen azt árazza, hogy nem fog ott jönni gáz, ráadásul most már megszűnt a bizonytalanság is. Sokkal jobb azt tudni, hogy valami nincs, mint állandóan reménykedni abban, hogy talán mégis lesz. A német kormány összerakott egy 65 milliárd eurós csomagot a helyzet kezelésére, a pénzügyminiszter azt is jelezte, hogy van még pénz ha kell.
A múlt héten a G7 bejelentette, hogy ársapkát tesznek az orosz olajra. Az nem teljesen világos, miként fog ez megvalósulni és szinte biztosan az olaj árának növekedéséhez vezet majd. A G7 országok úgy gondolkodhattak, hogy az uniós olajembargó egyébként is életbe lép az év végén, az a néhány hónap ide vagy oda már kevésbé számít. Az olaj ára nem szállt el úgy mint a gázé, lényegében a háború kitörése előtti szinten van. Ha sikerül Iránnal tető alá hozni az új atomalkut, akkor az oroszoktól kieső olaj mennyiség egy része vissza is kerül a piacra. Az oroszok az ársapka tervére közölték, hogy ha az életbe lép akkor ők nem szállítanak a G7 országoknak. Ez azt jelenti, hogy az olajukat Ázsiában megpróbálják majd eladni, amivel többek közt éppen Iránt hoznák még kellemetlenebb helyzetbe. Az olcsó orosz energia még erősebb konkurenciát jelent nekik például Kínában, máshova pedig jelenleg nem igazán tudnak szállítani. Iránnak tehát nem sok mozgástere van, ha nem mennek bele az egyezménybe, akkor épp nagy orosz barátaik fogják megnyirbálni a bevételeiket.
Putyin kezéből tehát fogynak a lapok. A Nord Stream 1-et most dobta be és nem ment vele semmire. Még leállíthatja a gázszállítást az ukrán vagy török irányon keresztül, de az lényegében már a Gazprom végét jelentené és súlyosan érintené az olyan baráti rezsimeket is mint a szerb vagy a magyar. Persze adott esetben ez nem biztos, hogy őt zavarni fogja. A G7 árasapka azt jelenti, hogy az olajbevételek nagy részéről is lemondhat, ha pedig emiatt egyáltalán nem szállít nyugatra, akkor még súlyosabb lesz a helyzet. Ezt pedig az orosz gazdaság már nem biztos, hogy akár rövidtávon is elbírja.
Az orosz költségvetés bevételei devizában keletkeznek, a kiadásai pedig rubelben. A mesterségesen erősen tartott orosz pénz viszont problémákat okoz, mert a rubel kiadások a háború miatt egyre nőnek, miközben a fentiek miatt a deviza bevételek csökkennek. Gyengíteni kellene a rubelt, hogy a kevesebb devizát több rubelre tudják átváltani, azonban ez sem olyan egyszerű. Rubelt kellene eladni, de erre nem túl sok lehetőségük van. A Bloomberg írt összeállítást erről a törekvésről a múlt héten. Vehetnének török lírát, de Erdogan unortodox gazdaságpolitikája miatt az továbbra is zuhanórepülésben van, tuti bukta. Az indiai rúpia sem jobb megoldás, mert India nem tud adni semmi olyat amire az oroszoknak szüksége lenne. Az Emirátusok dirhamja komoly politikai kockázatot rejt a nyugattal való együttműködésük miatt. Marad tehát a kínai jüan, ott viszont az a probléma, hogy megvenni ugyan nagyon könnyű, de visszaváltani kevésbé, mert az állam engedélye kell hozzá. Az oroszoknak jelenleg is 70 milliárd dollárnyi jüanjuk van beragadva amihez nem férnek hozzá. Lásd még: dollárgyilkos BRICS közös valuta.
A fronton sem rózsás a helyzet, az elemzői vélemények egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy teljesen elvesztették a kezdeményezést. Herszonban csúszik ki a lábuk alól a talaj, ahol északon szinte az egész vonalon visszavonultak a második védelmi állásokba. Az Inhulec folyó mentén egyre szélesedik az ukrán hídfő, Herszon város körül pedig a sűrűn lakott területeken beásott orosz állások között manőverező ukrán egységek folyamatosan morzsolják fel az elszigetelődő alakulataikat. A hétvégén súlyos csapás ért egy orosz bázist Luhanszkban Kreminnánál, a káoszt kihasználva pedig az ukránok átkeltek a Donyec folyón Lymantól délkeletre és azóta is tartják azt a hídfőt. Az orosz veszteségek az ukrán jelentések szerint ma átlépték az 50 ezer főt, amit persze kezeljünk fenntartással, de az USA Védelmi Minisztériumának visszafogottabb becslése szerint is 80 ezerhez közelít az orosz halottak és sebesültek összesített száma a háború kezdete óta.
Maga az orosz ipar és a hadiipar is egyre nehezebb helyzetbe kerül és helyenként már rendkívül megalázó helyzetekkel szembesülnek. A Moscow Times írta meg, hogy a vasúti szállításban is kezdenek problémák kialakulni, ugyanis a szankciók nyomán nincs elég csapágy a vagonok karbantartásához. Arra is emlékezhetünk, hogy a modern hadviselés egyik alapelemét képező drónokért Iránba kellett menniük. A New York Times, hírszerzési dokumentumokra hivatkozó tegnapi cikke szerint pedig Észak-Koreától vásárolnak tüzérségi eszközöket és lőszert.
Mindezek tükrében tehát egyáltalán nem meglepő, hogy az oroszok a fenyegetőzés és hazudozás mellett hirtelen (számukra) tárgyalási alapot képező feltételekkel álltak elő. Hinni persze senki nem fog nekik, az egész helyzetre pedig igen frappáns összefoglaló az Ukrán Hadügyminisztérium ma délelőtti tweetje:
"A szovjet fegyverek által nyújtott lehetőségek valóban kimerültek. Ukrajna emiatt a NATO szabványokra áll át. Akik nem tudnak NATO szabványokra váltani, észak-koreai normárakra váltanak: legyen akár szó a fegyverekről, a politikáról, vagy az életszínvonalról."
KARD
KARD. 22 916 ember kedveli · 5156 ember beszél erről. KARD blog Chat szerver: https://discord.gg/u2bcCfJFUN Konzervatív Alternatíva: Reform és Demokrácia
www.facebook.com
