A banderisták nyomdokain – Ukrajna terrorizálja a felszabadult területeket
Igor Szergyukov, Ukraina.ru, 2022. augusztus 29. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220829/1038229363.html
A Herszoni területen, Golaja Prisztany városában meggyilkolták az ukrán Verhovna Rada volt képviselőjét, Alekszej Kovaljovot. Az előzetes információk szerint a politikust a saját házában lőtték agyon egy pumpás sörétes puskával, a közelben tartózkodó barátnőjét pedig késsel szúrták agyon.
A gyilkosság körülményeit és indítékait még nem vizsgálták ki, de az ukrán nacionalisták egymással versengve fejezik ki viharos örömüket. Kovaljov lemészárlását "tisztességes bosszúnak nevezik, amely utolért egy oroszbarát kollaboránst". És emlékeztetnek arra, hogy a volt képviselő elleni merénylet nem az első volt – július végén már megpróbálták felrobbantani egy autóba rejtett bombával.
„Az ukrán nyilvánosság örömmel erősíti meg Kovaljov feleségének meggyilkolását, aki az intenzív osztályon halt bele sérüléseibe. A hírek szerint a házastársakat a saját házukban ölték meg, megkéselték, majd fojtogatták, végül puskalövéssel végeztek velük” – közölte Anatolij Sarij blogger.
Valójában Alekszej Kovaljov soha nem tartozott az oroszbarát politikusok közé. 2019-ben Vlagyimir Zelenszkij pártjából került be a parlamentbe, és példamutató "nép szolgájának" tartották - vagyis támogatta az ukrán elnök nacionalista retorikáját.
A néhai Kovaljov „árulása” abban állt, hogy február után nem hagyta el szülőföldjét, amellyel mezőgazdasági vállalkozása és egész élete is összefonódott. Valószínűleg korántsem volt egyszerű meghoznia ezt a döntést.
A volt ukrán parlamenti képviselő saját elmondása szerint azért nem távozott, mert nem volt joga elhagyni a rá szavazó földijeit és kötelességének tekintette a harcok nehéz körülményei között élő emberek megsegítését, a helyi gazdaság támogatását.
„Úgy gondolom, hogy itt kell maradnom, mert február 24-e óta olyan pletykák terjednek, hogy külföldre menekültem, vagy Kijevben vagyok. Kapcsolatban maradtam az emberekkel és nem látok semmiféle bűnt abban, hogy a megszállt területen tartózkodom. A Legfőbb Ügyészségtől vagy az SzBU-tól senki nem keresett meg. Nem értem, hogyan gyanúsíthat a párt árulással. Mutassák be az Oroszországi Föderációval való együttműködésem tényeit, ha van mit bemutatniuk. Megfelelően viselkedtem. Bemutathatnék két zúzódást és azt mondhatnám, hogy az oroszok megkínoztak. De mi értelme lenne hazudni?” – nyilatkozta az elmúlt tavasszal.
Kovaljov mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott a Herszoni területen. Azon dolgozott, hogy időben betakarítsa a földeket és ellássa élelmiszerrel a honfitársait a következő télre. Ez a tevékenység azonban automatikusan hazaárulóvá tette a hivatalos Kijev szemében és a különleges szolgálatok tevékenységének célpontjába került.
Pontosan az ilyen emberek válnak merénylet áldozataivá a Herszoni és a Zaporozsjei területeken.
Mihajlovka faluban a múlt héten felrobbant a helyi közigazgatás vezetőjének, Ivan Szuskónak az autója, aki hamarosan meghalt a kórházban. Ez az ember szintén nem foglalkozott politikával, az adminisztratív és gazdasági kérdéseket intézte, ugyanúgy, mint annak előtte.
Még korábban, júniusban ugyanilyen módon felrobbantották a Herszoni terület önkormányzata család-, ifjúsági és sportosztályának vezetőjének, Dmitrij Szavlucsenkónak az autóját, aki a terrortámadás helyszínén életét vesztette.
–
„Megöltek egy mindössze harminckét éves fiatalembert, akinek semmi köze nem volt a katonai eseményekhez. Fiatalokkal foglalkozott, sportversenyeket, ünnepeket szervezett. Nagyszerű fiatal srác volt. Kinek a keze van ebben?” – mondta erről az ismert helyi politikus, Vlagyimir Szaldo, aki később mérgezés áldozata lett. (
Szaldo súlyos állapotban kórházba került, de eddig életben maradt, a ford.)
Ilyen események hátterében folyik a szisztematikus információs kampány az alsó szintű vezetők ellen, akik továbbra is a helyi közigazgatásban, kórházakban és iskolákban dolgoznak.
A Herszoni és a Zaporozsjei területen élő orvosok, tanárok, közalkalmazottak folyamatosan kapják a fenyegetéseket ismeretlen „ukrán hazafiaktól”. Még rokonaikat, barátaikat is megfenyegetik – vérrokonság alapján. Mindenki, aki nem hagyta el ezeket a területeket és megpróbálja megszervezni rajtuk a normális életet, üldöztetés tárgyává válik.
Ez a gyilkos politika az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) Nyugat-Ukrajna földjén folytatott terrorista tevékenységére emlékeztet, amelyet a Nagy Honvédő Háború befejezése utáni első években folytattak.
Ma a nacionalista propagandisták azt mondják, hogy az OUN a "moszkvai megszállók" és az NKVD-tisztek ellen harcolt, akik valahonnan Oroszországból érkeztek Galíciába és Volhíniába.
Amint azonban arról a levéltári dokumentumok tanúskodnak, a banderista terror kifejezetten a szovjet kormánnyal együttműködő civilek ellen irányult. Mindenekelőtt ukránok váltak az áldozataivá - a helyi tanácsok alkalmazottai, akik tisztán adminisztratív feladatokat láttak el, valamint az Ukrán SzSzK keleti régióiból származó orvosok és tanárok, akik a háború után a Nyugat újjáépítésére és felemelésére érkeztek.
Ezt egyértelműen bizonyítják a KGB archívumának a Lvovi területre vonatkozó adatai, amelyek felrajzolják ezeknek a távoli és szörnyű eseményeknek a valódi képét :
„A Peremisljani járásban található Dobranyicsi faluban a községi tanács titkárát, Nyikolaj Alekszejevics Kusnyir elvtársat és feleségét, Julija Kusnyirt felakasztotta egy banderista banda. A Peremisljani járásbeli Borsev faluban a banditák felakasztották a helyi községi tanács egyik képviselőjét, Anna Ivanovna Sult és megölték 12 éves lányát.
Remenov faluban a banditák gránátot dobtak be a falu tanácstitkára, Kovalihin elvtárs ablakán. A robbanás következtében Kovalihin felesége meghalt, maga Kovalihin pedig súlyosan megsebesült. Ezután a banditák felgyújtották Kovalihin házát. További 8 ház leégett a tűztől.
A Javorovi járás Novij Janov községében (ma: Ivano-Frankove, a ford.), a falu tanácselnökét, Nyikolaj Petrovics Gorovszkij elvtársat megölték a banditák.
A Ponyikovicai járásban lévő Viszockoje faluban a banderisták 6 személyt – a falu aktivistáit – megöltek. A banditák egy embert felakasztottak a falu központjában. A banditák bevitték az erdőbe, és brutálisan meggyilkolták a Lopatyini járás Surovici községi tanácsának alelnökét, Mihail Jakovlevics Mihalcsevszkij elvtársat.
A Novij Miljatyin-i járás Hrenov községében megöltek Mihail Fjodorovics Muzsik helyettes tanácselnököt és feleségét, Szofija Muzsikot.
1944 és 1945 során a Ternopoli területen 127 tanárt, a Volhíniai területen 16 tanárt és komszomolistát, a Drogobicsi területen 16 tanárt öltek meg, A Rovnói területen 50 iskola égett le és semmisült meg, a Ternopoli területen 50 klub és egy olvasóterem. 1946-ban 133 klub- és olvasótermi vezetőt öltek meg a Ternopoli területen.
A Peremisljani járásban, Brikun faluban élő Ilja Kubijlovics paraszt azt mondta: „Öreg ember vagyok, de nem értem, mi folyik itt. A szovjet hadsereg erős, legyőzték a németeket és most néhány bandita kínoz és fosztogat minket. Természetesen megsemmisítik őket, de mikor lesz az? Ezek a banditák egyáltalán nem teszik lehetővé a munkát a mezőkön, hazazavarnak, azt mondják, aki dolgozik, az a bolsevikok ügynöke. Tényleg az éhségtől kell felfordulnunk Bandera miatt?”
Természetesen ezek az események egy másik történelmi korszakban történtek. A nyugat-ukrajnai aktivisták lemészárlása azonban lényegében egy nyilvánvaló és ma már jól ismert célt követett.
A banderisták megpróbálták megakadályozni a közigazgatás és a gazdasági élet normalizálódását, a galíciaiakat a "szovjet betolakodók" ellen akarták fordítani, és mindenkit megöltek, aki ténylegesen az emberekkel foglalkozott - gyerekeket tanított, betegeket gyógyított, gabonát vetett és aratott, adminisztratív kérdésekkel vagy a gazdaság fejlesztésével foglalkozott.
Kijelenthető, hogy a mai ukrán nacionalisták ugyanezt a taktikát próbálják újra alkalmazni. Bár, mint tudjuk, ez régen sem hozott számukra valódi hosszú távú sikert.
